Az erotika mosolya

Hogy is szólnak a klasszikus mondatok? „A történetben szereplő személyek és események a képzelet szülöttei. Bármilyen hasonlóság a valóság elemeivel, csak a véletlen műve. ” Vagy valami ilyesmi...

A barna és a kék szempár lassan közelített egymáshoz. A fiú elmosolyodott. Furcsa emlékek futottak át a fejében. Nem gondolta volna, hogy ez lesz annak a mondatnak a folytatása, amit néhány hónappal ezelőtt egy mozi előcsarnokában mondott a lánynak. Illetve dehogynem gondolta, sőt remélte, de ez azért nem volt olyan egyértelmű, mint a romantikus lányregényekben.

– Lépjünk túl azon az alapfelálláson, hogy Te a főnök lánya vagy... (Aztán a mondat második fele már akkor is csak a fejében hangzott el. )... inkább azt nézzük meg, mit tudunk egymással kezdeni – „csak” mint két értelmes ember.
A lány is mosolygott, de talán ez volt az utolsó olyan gondolat ezen az estén a fejükben, amelyek külön-külön fogalmazódtak meg, és a végén nem találkoztak. Bea ugyanis csak arra gondolt, hogy a több mint 15 év korkülönbség nem jelenthet akadályt, hogy az érzelmek végre szabadon szárnyaljanak. Abban is volt valami ösztönös, hogy az orrukat finoman egymáshoz érintették, és így összesimulva még közelebb került a szájuk egymáshoz. Ez persze újabb mosolyt fakasztott. Ekkor Dani már nem bírta tovább, hogy ne szólaljon meg. Pedig elhatározta, hogy nagyon keveset fog beszélni. Így is épp eleget jár a szája, ideje lenne, hogy másképp is kifejezze a gondolatait. De csak nem tudta meghazudtolni önmagát, hogy a szavak kifejezőerejét használja, ha a lány közelébe került.
– Örülök, hogy túlléptünk azon az alapfelálláson, hogy Te a főnök lánya vagy – szólalt meg halkan, majd kicsit hátrább húzódott, hogy lássa a lány reakcióját. Bár erre nem sok esély volt a félhomályban, de ő is inkább arra gondolt, hogy a lány is szavakkal reagáljon.
– Muszáj neked mindenbe belekotyogni? – csapott le azonnal Bea, persze ő is mosolyogva, hiszen tudta, hogy ez is az incselkedés része.
Sőt, Dani is erre a reakcióra számított, de több esélyt már nem akart adni arra, hogy megint lemaradjon a lány ajkai megérintésének lehetőségéről. Ha már annyiszor elképzelte magának a szituációt, a valóságban is érezni akarta, hogyan tapad egymásra a két száj.