A megváltozott életem 2. rész - Nyári sporttáborban: A folytatás

Focitáborban 2.

Az életem első aktusát követő összebújás, és együtt alvás Zsoltival, vegyesen alakult. A fiú édesdeden aludt a karjaimban, míg én egy szemhunyást sem tudtam aludni. Folyamatosan azon járt az agyam, hogy vajon most mi lesz?. Lesz-e folytatása a dolognak vagy sem?. Egyáltalán ő akar-e annyira engem, mint én őt?.

Mint minden reggel, így a tábor 8. napjának reggelén is 6:30-kor volt ébresztő. Én már 6:15-kor arcára adott puszikkal ébresztettem. Amikor ezt nem utasította el, hanem inkább kiharcolta a csókot, akkor kicsit megnyugodtam, hogy van még nála esélyem.
– Akkor van esély valami tegnapihoz hasonlóra közöttünk? – kérdeztem
– Édesem! Hogyan is kérdezhetsz tőlem ilyet? – reagált a kérdésemre
Ekkor már kezdtem örülni neki.
– Egy gyors menet, már akár most is mehet, ha gondolod. – jegyezte meg néhány másodperccel később
– De hát ezt hogyan... – kezdtem bele a következő kérdésembe
Erre nem szóba, hanem tettekkel válaszolt. Odatérdeltetett maga fölé és felszólított arra, hogy szopjam le. Én pedig engedelmeskedtem. Első lépésként még csak a kezemmel izgattam néhány másodpercig, majd elkezdtem nyalogatni a farkát, aztán bekaptam, és amilyen hevesen csak tudtam, szoptam őt. Nem is kellett sok idő, és megint a számban érezhettem az isteni finom gecijét.

Aztán meg elérkezett 6:30 és a készülődés az első edzésre. Mondtam neki, hogy jobban járna, hogyha szólna a tanároknak/edzőknek, hogy előző este félrelépett és nagyon fáj a bokája. De ő erről hallani sem akart. Viszont legalább abba beleegyezett, hogy bekenem kenőccsel és befáslizom a bokáját. A kenőcsöt belemasszíroztam a bőrébe. Aztán 7:00-kor reggeli, majd 8:30-kor az első edzés. Az ”edzők” is észrevették, hogy az előzőnap délutáni edzéshez képest is nehezebben tud a jobb lábára ránehezedni, ami azért egy főleg ballábas játékosnál nem túlságosan jó dolog. Arról nem is beszélve, hogy jobb lábbal is voltak bombái. Az edzés végén félre is hívták és közölték Zsoltival, hogy délután külön fog majd edzeni, és könnyített formába. (De ott sem ő volt az egyetlen. ) Nem akarta elfogadni, de a tanár/edzők kötötték az ”az ebet a karóhoz”, és megmondták neki, hogy a könnyített edzés, vagy semmilyen, mert nem akarják, hogy súlyosabbá váljon a sérülése.