Véletlen találkozás

4 éve, amikor még Németországban laktam, kicsit besokalltam a társkeresés mizériájától, az egyedülléttől, az állandó hétvégi és sokszor éjszakába nyúló munkától. Új életet akartam kezdeni, valami mást csinálni. Félreértés ne essék, szeretem a szexet, de amikor csak egyoldalú a dolog és a pasi az ő dolga végeztével odébbáll egy annyival: "Majd legközelebb sikerül", akkor úgy döntöttem törlöm magam az oldalról és kényeztetem magam egy termálfürdőben szaunával, masszázzsal – mert ez nekem utoljára megjár alapon.

Összekészítettem a táskám és egy fintorral visszadobtam a táska alján talált óvszercsomagot. Úgyse kell semmire, de legalább nem foglal sok helyet.

Fél óra villamosozás után megérkeztem a fürdőhöz. Csak át kellett mennem a sínek túloldalára, át a hídon, ami előtt egy elég buta körforgalom van. Egy piros Audi rám is dudált, pedig a zebrán mentem át. Na ennek is sietős a dolga – gondoltam. Megállt az autó mellettem és egy öltönyös, fiatal férfi üvöltött ki rajta németül:
– Nem tud egy kicsit sietni?
– Miért is? Ez egy pihenőhely. Hát pihenjen maga is! – mosolyogtam, mikor a pasi egy nagy gázfröccsel, csikorgó kerekekkel elindult.

Becsekkoltam a fürdőbe, aminek az a jellegzetessége, hogy egy régi török fürdőhöz hasonlít, gyönyörű csempével, eldugott zugokkal és a legfelső emeleten, ahol szabadtéri melegvizes medence is van, rálátással a falura. Ott fent bizony csakis szigorúan textil nélkül – ergó tökpucéran – lehet fürödni. Mikor először itt jártam megrökönyödtem, mert az úszómester kiparancsolt a vízből, hogy vagy leveszem a bikinit vagy lemegyek az alsó szintre. De ez olyan fura, a németek teljesen természetesnek veszik a meztelenséget. Senki nem szégyelli magát, mert nem sovány vagy nem elég feszes vagy éppen túl szőrös. A belépés szigorúan 21 éven felülieknek. A mai nap a délelőtti órákban alig lézengett valaki. Jószerével egyedül voltam.

Lezuhanyoztam és rituálészerűen mindig a gőzfürdővel kezdek, így beléptem a nagy párába. Sehol senki, így levettem a törölközőm és kényelmesen elfeküdtem a csempepadon. Pár perc múlva valaki belépett egy erőteljes köszönéssel. Visszaköszöntem. Basszus, ezt most miért kellett? – gondoltam. Már ciki lett volna magamra kapni a törölközőt, így kicsit feszengve feküdtem tovább. Erre a pasas nem a túloldalra ült le, hanem egyenesen megállt előttem. Szikrát is alig kaptam.