Klubbos sztorik 1. fejezet - Anna

– Egészségedre! – a pult mögött álló fiú hatalmas mosollyal néz rám, és megemeli a poharát. Vagy az átlagosnál is jobban bírja az , vagy titokban tízpercenként megiszik fél liter vizet, mert bár a negyedik Hubertust húzza le velem, egyáltalán nem látszik rajta. Én annál inkább érzem: nem látok homályosan, nem akadnak össze a lábaim és a nyelvem sem, viszont olyan lazának érzem magam, mint még soha.
– Szabad neked innod? – kérdezem tőle homlokráncolva. Újabb furcsaság ezen a helyen, pedig a sejtelmes világítást és a sok pucér embert is épp elég volt megszokni. A srác – ha jól emlékszem, Zalánnak hívják – rám kacsint, és elém tesz egy hatalmas pohár ásványvizet. Gondolatolvasó!
– Mindent a kedves vendégért! – feleli, ami akár a kérdésemre is lehet a válasz. Csintalanul elhúzza a száját, és az ásványvizes pohár felé bök. – Ezt pedig azért, mert nem célunk, hogy teljesen kiüsd magad. Végül is azért jöttél, hogy élvezd az estét.
Az „élvezni” szóra a puncim szinte fájdalmasan bizseregni kezd. Úristen, mikor is volt utoljára, hogy nem magamnak... ahogy Kriszti is rávilágított, van annak már egy éve is. Egy teljes éve nem volt férfikéz a lábaim között, hogy más testrészekről ne is beszéljünk. A pszichológusok szerint az ember, hiába hiszi az ellenkezőjét, nagyjából bármennyi időt kibír szex nélkül, csak azt nem veszik figyelembe, hogy a testünk nem erre lett
kitalálva. Nem azért van csiklónk, ami ezerszer érzékenyebb a pasik makkjánál, hogy évekig ne legyen orgazmusunk, nem azért vannak erogén zónáink, amiket egy pillanat alatt megtalálhat egy szakavatott kéz vagy nyelv, hogy évekig parlagon heverjenek... Megmoccanok a bárszéken, és ebben a pillanatban igazán hálás vagyok Krisztának, hogy rábeszélt erre. Pedig még a lakásajtóból is visszafordultam, annyira nevetségesnek éreztem magam a kis fehér bugyival meg melltartóval a táskámban; mégis, ki az, aki törődni fog velem a hamvas bőrű huszonévesek közt – legalábbis így képzeltem el a klubot, amíg az Amina nevű hosztesz körbe nem vezetett. Meglepő módon sokkal több középkorút látni itt, mint fiatalt, ennek sok oka lehet, gondolom, ők még bárokba járnak inkább, vagy a fiatal srácoknak nincs pénzük a tizenötezres hozzájárulásra.