Az utazás

Már a vizsgaidőszak eleje óta vártam a mai napot. Végre megvan az utolsó vizsgám is és holnap indulhatok le a Balatonhoz a barátnőim után. A Három Grácia (ahogy anyám nevez minket) egy hetet tölt a Magyar tengernél. Az egyikünk, Ági német szakon tanul az egyetemen, a második csaj Lia olaszon van én pedig a francia szakosok táborát erősítettem. A gólyatáborban ismertem meg a két lány és az elmúlt két évben a legjobb barátnők lettünk. Sülve-főve együtt vagyunk, együtt tanulunk, együtt járunk bulizni és még ugyanazon a munkahelyen is dolgozunk hoszteszként.
Szóval eldöntöttük, hogy lemegyünk egy hétre a Balatonhoz. Szerencsére Ágiéknak van egy nyaralójuk a tónál és a szülei megengedték, hogy használjuk. A én intéztem ugyanis a szüleimnek italkereskedésük van így olcsóbban be tudtuk szerezni a , amit a szüleim úgymond támogatás címszó alatt nekünk is adtak. Így már minden adott volt egy felejthetetlen nyári élményhez. Csak azt nem gondoltam, hogy számomra még inkább felejthetetlen lesz.
A barátnőim egy nappal hamarabb lementek a Balatonhoz, mert nekik kevesebb vizsgájuk volt és mondták, hogy ők addig kitakarítanak meg rendbe szedik a nyaralót, míg én a vizsgán izzadok. A is levitték magukkal, hogy ne egyedül kelljen lecipelnem, mivel elég pöttöm termetű vagyok a magam 160 centijével. Így nekem csak a saját cuccaimat kellett levinnem, ami szerencsére nem volt sok, mert úgy terveztem, hogy nagyrész bikiniben leszek a parton.
Így hát a vizsgám után gyorsan összepakoltam csináltam kaját magamnak az útra és le is feküdtem aludni, mert másnap reggel fél ötkor indult a vonatom. Egy közvetlen személyvonatra vettem jegyet, hogy ne kelljen bajlódni az átszállással, de ennek az volt az ára, hogy az út 8 óráig tartott. Gyorsan eljött a reggel és bevallom kicsit nehezemre esett felkelni. Viszont reggel sokkal hűvösebb volt, mint terveztem, ezért a lenge nyári fehér ruhámat nem tudtam felvenni. Így gyorsan előbányásztam a szekrény mélyéről egy bemelegítőmet, hogy azért kényelmes ruha legyen rajtam, a hosszú úton a ruhámat meg behajtogattam a hátizsákomba. A dolog érdekessége hogy nem szoktam alsóneműt hordani, mint ahogy a családból senki. Így bugyi és melltartó nélkül csak egy bemelegítő alsóban egy utazó táskával és egy hátizsákkal indultam el az állomásra. Odakint be volt borulva, de szerencsére nem esett az eső. Csak remélni mertem, hogy nem lesz ilyen vacak idő egész nap, bár utazáshoz ez is jó.