Zsák a foltját

Nehéz gyerekkorom volt a nyolcvanas években, már ami a lelki állapotomat illeti. Tizenhárom évesen át kellett élnem, hogy kisebb – nagyobb vitákkal elváltak a szüleim. Anyám elköltözött, egy másik pasival bútorozott össze, én meg a felé irányuló pillanatnyi haragom okán az apámat választottam, vele akartam lakni a továbbiakban, a drága nőre, aki addig nevelt, akkor, abban a szomorú időszakban tévesen megvetéssel gondoltam.

Apám nem volt az a kimondottan házias típus, viszont nagyon igyekezett, hogy nekem, az egyetlen gyerekének az erejéhez mérten mindent megadjon. A maga suta, érzelmeket elfojtó zárkózottságában tanulásra hajtott, néha szidott, ritkán megszeretgetett. Hosszú évekig nem volt még barátnője sem, vagy ha mégis, azt kiválóan titkolta. Én már javában hajszoltam a csajokat a középiskolában, amikor érettségi előtt néhány hónappal megtört a jég, és jóapám beállított a házunkba egy fantasztikus, harmincas évei elejét taposó, vadidegen nővel, meg annak nagyon bájos, tizenhárom éves kislányával.

A felnőttkor kezdetén már nem okozott gondot a két új családtag elfogadása, annál is inkább, mert a sportos és szuperszexi, de mindegyikünktől magasabb nő szemmel láthatóan igazán boldoggá tette apámat, és én is pozitívan értékeltem, hogy időnként saját fiaként babusgat megtartva azt a tisztes távolságot, amit egy kamasz jogosan elvárhat. Nem csak tiszteltem Adélt, a leányanyát, de meg is szerettem, és még ettől is jobban kedvemre volt a kislánya tásasága. Brigitta a költözéskor alig két centiméterrel volt nálam magasabb, pedig én is megütöttem a százhetvenötöt. Hiába, az a fránya genetika, de ez még teljesen normálisnak látszott, ha rendesen kihúztam magam. A kezdetben duzzogó, szeplős kislányból szélsebesen érlelődött a vonzó nő, ott alakult át előttem, és a tanév végére már egészen formás tini alakját villogtatta.

Akkor kezdődött a majomszeretete, amikor a házunkba költözés után az örökké pityergő, lázadó kiscsajjal egyszer sikerült kettesben a hasonszőrű problémáimról elbeszélgetnem. Valahol megértette, hogy én is jártam már hasonló cipőben, bennem is tombolt a harag a szüleim válása után, és még jobban kötődni kezdett, amikor a részvétem miatt minden figyelmességemmel megajándékoztam. Nem kellett elhalmozni szükségtelen tárgyakkal, neki csak egy igazi barát hiányzott, egy társ, aki a lelket benne tartja, aki átsegíti a nehéz időszakon, mert a saját káromon megtanultam, hogy vannak dolgok, amit egyetlen szülő sem pótolhat. Én lettem a kis Brigi legjobb barátja, a bizalmasa, ha kellett én voltam a bátyja, vagy éppen a lelki levelesládája, és boldoggá tett, hogy szépen alakultak a dolgok, mindegyikünk gyönyörűen beilleszkedett az új, jobb sorsra érdemes családba.

Adél a szexisége mellett szívmelengetően kiegészítette apám hiányosságait a házimunkában, ráadásul megvolt benne minden kellem, báj és nyájasság, ami igazán az erényére vált. Elképesztően erotikus kisugárzása nyomán folyamatos bizsergést éreztem a társaságában, ha őszinte akarok lenni, kifejezetten kívántam. Hosszú, barna haja örökösen lófarokba fogva lengedezett a hátát, vállait csapkodva. Ez az egy dolog nem tetszett, ugyanis imádtam az akkor oly divatos, hosszú, szabadon hagyott frizurákat, ugyanakkor hadilábon álltam a kontyokkal, meg a közönséges egyszerűséggel kezelt copfokkal. Az öltözködésére viszont sosem panaszkodhattam, rajta minden csodálatosan állt, és egy szál bikiniben is ugyanolyan csinosan mutatott, mint bármelyik hétköznapi ruhájában. Szerette a rövid fazonú, testhezálló hacukákat, a lapos sarukat ugyanúgy, mint közszemlére tenni a kissé csontos, örökké meztelen karjait és vállait, na meg a hibátlan lábait, és a szigorú vonásai ellenére festékek nélkül is csodálatos volt a mosolya.

Brigitta, aki a soványságon kívül nagyjából örökölte a mamája külsőségekben megnyilvánuló jegyeit, legfőképpen ami a méreteket illeti, csupán egyetlen dologban ütött az apjára. Az arca volt más, szerintem igencsak bőkezűen osztotta neki Isten a szépséget, ritka báj sugárzott a pofijáról. Az ő teste átlagos arányossággal vonzotta magára a kíváncsi pillantásokat. Voltak még kislányos párnácskák és gyerekes vonások az arcán ugyanúgy, mint a szívdöglesztően alakuló fenekén, nagyon felnőttes mellei már pompásan dudorodtak, és azok az áldott ajkai is duzzadt bujasággal nevettek örökösen az őket megbámuló szemekbe. Legnagyobb örömömre a szőkésbarna hajkoronája a háta közepéig szabadon lengedezett, sosem fogta össze, nem kis mértékben az én ráhatásomnak köszönhetően.

Gyakran elnéztem a két nőt, akik az otthonunkba boldogságot költöztettek. Igyekeztem nem férfiként, csupán emberi szeretettel figyelni Adélt és persze a még kislány Brigit, akik kedvességgel hálálták meg a kölcsönös tiszteletet. Adél nem volt szégyenlős, de mégiscsak az apám élettársaként illett kezelnem. Nem tolakodtam, nem szemtelenkedtem, hálából vagy szeretetből mégis valahogy sokkal jobban beengedett az életébe, mint annak előtte reméltem, és sosem kötözködött a szerelemre éhes érzelmeimmel. Brigi néhány elmélyült társalgás után az árnyékommá szegődött, levakarhatatlan lett. Ahová csak tehette, repeső szívvel követett, úgy moziba, mint a barátaim közé a térre. Néha feszélyezett, de a közelségét élveztem. Volt már egy testvérem, aki kitüntetett a figyelmével. A testiség ugyan nem játszott közöttünk szerepet, mégis vele szemben sokkal többet megengedtem magamnak. Időnként a testvéri civódás, bár esetünkben inkább pajzán kacérkodás jegyében láttatni engedtünk egymásnak bizonyos dolgokat. Érzésem szerint felettébb büszke volt a kifejlett, nagyon is nőies dudáira, és nem utolsó sorban a szőrös vénuszdombjára. Mindezek ellenére valahogy a szememben gyerek maradt, hiába virágzott ki az orrom előtt egyre csodálatosabban, és hiába incselkedett felnőttesen trágár szójátékokkal. Az igazi nőt a szememben Adél testesítette meg, csodáltam is titokban.

Júliusban apám nagy jókedvében próbálta feléleszteni az elhanyagolt családi kapcsolatokat, minek utána az egyik, kimondottan kedvenc unokanővéremet meginvitálta pár nap nyaralásra. Szerintem az egészet miattam csinálta, hogy pótoljon valamit az elmulasztott ifjúkoromból, meg persze azért, hogy bizonyítsa, milyen jó szülő is valójában. A ház és a hely igazán nem volt gond, úgyis sokáig állt kihasználatlanul a három tetőtéri szoba.

Ibolya, az isteni Ibolya, akit évekkel korábban láttam utoljára, és aki biztosítékként magával hozta anyai ági unokatestvérét, Évát, már az egyetemi éveit taposta, csakúgy, mint a vele érkezett hasonló korú rokona. Két évvel és négy hónappal volt tőlem idősebb, bár ez igazán nem látszott meg rajta, a nevetése megmaradt olyannak, ahogyan sok év távlatából megjegyeztem magamnak. Persze nőként megváltozott, időközben felnőtt, a mozdulatai kecsessé váltak, a hangja csodálatosan zengett, szinte minden szavát angyalian muzsikálta. Vele elfogult voltam, nem úgy, mint Évával.

Éva tetszett, annál is inkább, mert nem kötött hozzá semmiféle rokoni kapcsolat, és benne első perctől a levadászható prédát gyanítottam. Csak egy gond volt ezzel, nem akadt hozzá elég önbizalmam, meg aztán nem is mertem nyíltan udvarolni az örökösen jókedvű, idősebb csajnak.

Már első este szemet szúrt, hogy ők hárman, a két vendégünk és Brigi mennyire hasonlítanak egymásra. Amolyan tucatlányok, akik oly hasonló adottságokkal az utcán millióan járnak, a szépségük mellett egyforma , a feltűnő különbség közöttük csupán az, hogy a hajuk színe nem egy és ugyanaz. Persze az arcforma különbözött picit, de testvéreknek így is mindhármukat eladhattam volna. Ibolya és Éva sötétbarna hajkoronája is ugyanúgy szabadon omlott alá, mint Brigi szőkésbarna lobonca.
Ki kellett húznom magam, mert a lányok magasra nőttek, a két csinos vendégünk is lazán verte a százhetvenet, de a sokkal fiatalabb Brigi, pont, mint az anyja, mezítláb sétálva is leverte volna a száznyolcvanas magasugrólécet.

Csodás napok következtek, lezser ruciba öltözött csajokkal mentem mindenhova, bohóckodtunk, itt – ott belefért egy kis nosztalgia, egy kis barátságon túlmutató játékos szemtelenkedés, némi romantika, és sok más is, amit egy szexuálisan felajzott fiú bármikor boldogan fogad. Egy dolog maradt el, nem volt szex, pedig érzésem szerint, talán Brigit kivéve mindegyikünknek ott motoszkált az agyában, bizonyította ezt a két egyetemista folyamatos beszólogatása.
Na, ez változott meg péntek este alaposan.

Aznap délután a szülők egy távoli nagyvárosba utaztak feleleveníteni a kultúrába fektetett rajongásukat. Egyedül maradtunk, vagyis négyesben dorbézoltunk a konyhában, és mint rendes gyerekek, kihasználva az alkalmat bontottunk. Nem ittunk mi sokat, épp csak a feeling volt a lényeg, hogy szabadabbnak érezzük magunkat, bele – belekóstoltunk vigyázva arra is, hogy Brigi meg ne sértődjön az ő egyetlen kortya miatt.
– Mit csinálunk ma? – kérdezte Ibolya szemben ülve velem a négyszemélyes asztal túloldalán.
– Menjünk moziba! – indítványozta Éva, de Ibi kapásból lökte a választ.
– Menj csak, én nem akarok megázni! Láttad milyen borulat van?
Éva unottan vállat volt, leküldte az utolsó korty , majd elengedve magát ráborult az asztalra fektetett karjára, ezzel is kifejezve, mennyire nincs ínyére az unatkozás.
– Diszkó? – vetette fel az újabb ötletet Éva.
– Hol élsz? Ez nem Budapest, itt olyan csak hetente egyszer van! – nevette ki Ibolya.
– Akkor keressünk valami jó műsort a tv-ben, hátha akad valami nézhető abban a faládában. – vágott Éva megint durcás pofát.
– Azt itt nem találsz, legfeljebb valami idétlen szappanoperát. – vettem el a maradék reményét is az unatkozó lánynak.

– Ha nincs más, Isaurára vered a farkad? – kapott az unokanővérem az alkalmon, unalom esetén egy kis kötözködés sosem árthat. Nem volt ő sértő, csak kicsit pofátlan.
– Igen, őt nézem, amikor maszturbálok, csak sajna naponta csupán egy részt adnak. – mondtam felsőbbrendű vigyorral. A poén jóízű nevetésbe fulladt.
– Akkor valami mentőötlet? – puhatolózott Éva tovább még mindig rötyögve, jelentőségteljes, kétkezes kocsmai könyököléssel bámult bambán körbe.
– Nézzünk pornót! – szólalt meg váratlanul a mellettem ülő, csitri mostohatestvérem. Fülig vörösödött, de állta a szemkontaktust velem, mintha csak nekem szólt volna az ötlete.
– Nekem nincs kazettám! – tártam szét a kezem mentegetőzve, de Brigi annál jobban belelkesedett.
– De anyáéknak van. – csillant fel sugárzóan a sötétbarna szeme. Különös izgalom lett rajta úrrá, mint amikor egy macska készül ugrani az egérre, és nem csak ő pirult el, de szerintem mindannyiunkat átjárt a tilosban járás bizsergető melege.
– Honnan veszed? – lepleztem a pillanatnyi zavaromat.
– Megtaláltam, amikor két hete egyedül voltam itthon betegen.
– És meg is nézted? – vette át Ibolya a kérdezés fonalát.
– Igen. – hangzott a rövid, elharapott, szégyenlős válasz.
– És tetszett is? – emelkedett fel Éva egyenesbe. Láthatóan megélénkült a figyelme, és vágy költözött a szemébe, mint mindannyiunknak. Igencsak ritkán lehetett pornófilmhez jutni akkoriban.

– Megyünk? – nézett körül Brigi, hogy begyűjtse mindannyiunktól a jóváhagyást, de bizonytalanul megrekedt a székéről alig megemelkedve. Évának nem is adott választ, de oda volt minden írva a vigyorgó, tál képére.
– Naná! – csapott az asztalra Éva fellelkesedve, és elsőnek pattant fel, hogy Brigi után eredjen, mi pedig egymással csipkelődve követtük őket az unokanővéremmel.
A fokozódó izgalommal megtett néhány méter után ott találtuk magunkat apám hálószobájában. Egyszerűen volt bútorozva, az ablak alatt radiátor, a másik falon hatalmas franciaágy, átellenben szekrénysor, benne a televízió és videómagnó.
Furcsa érzéssel a gyomromban foglaltam helyet az ágy végében, nekidőltem a párnázott háttámlának, és Brigit figyeltem, amíg a szekrény mélyéről előhalászta a filmet tartalmazó dobozkát. Az egyetemisták közrefogtak, két hosszú comb keresztbe rakva a két oldalamon, és Ibolya meleg karja cirógató hajszálakkal bizsergetően dörgölőzött hozzám.

A feszültség egyre nőtt, de nem nagyon foglalkoztam a rövidnadrágos csajokkal, csupán Brigi fiatalságán gondolkodtam el egy pillanatra. Szabad-e egyáltalán belemennünk a játékába? Ha már úgyis látta a filmet, akkor nem mindegy, hogy mi a véleményem? Talán ez volt az első igazi alkalom, hogy megakadt a szemem a kislányon, és a nőiességét férfiként értékeltem. Hosszú, formás, meztelen combok, Farmerből átalakított rövidnadrág és szűk póló. Mint a nagyok, már melltartót is hordott, viszont Adél vigyázott a lányára, nem engedélyezte a kihívó ruhákat. Miután lehajolt a videóhoz, a fenséges frizuráját hátra csapta, és izgalomtól kipirult arccal ránk vigyorgott.
– Mehet, jól meggondoltátok? – évődött egy utolsót, majd bekapcsolta a tv-t, és meg akarta nyomni a videón az indító gombot.
– Várj, csukjuk be az ajtót, meg az ablakot, az utcán nem kellene senkinek hallani, mit csinálunk! – ugrott fel szemfülesen Ibolya, az öreg redőnyt pillanatok alatt leengedte, aztán szépen visszapattant mellém az ágyra.
Brigi megnyomta azt a mindent eldöntő "play" gombot, sebesen csukta az ajtót, leoltotta a villanyt, és már a mesterséges fény műsor előtti villódzásában mászott fel az ágyra. A háttámlánál hely már nem volt, ezért a lábaim közé kéredzkedett, befeküdt, nekem dőlt, én lettem a kispárnája. Nyomtam is egy puszit a feje búbjára. Akaratlanul is jó szolgálatot tett azzal, hogy a lábaim összeértek így a két nagylányéval, de még ettől is jobban megfogott, hogy a combjaimon pihentek a hosszú karjai, és a melle formás halmai az orrom elé tolakodtak.

Mi van velem? Sosem néztem még így a korához képest igencsak felnőttes kislányra. Próbáltam elhessegetni a gondolatot, de nem tehettem már semmit, a vér megállíthatatlanul az altestembe áramlott, Brigi meg fészkelődött, mintha szándékosan nyomná a hátát a dagadni indult farkamhoz. És akkor végre a gondolataimat más mederbe terelve megérkeztek a videóról a reklámok.

Vágni lehetett volna a csendet, mindenki figyelme a képernyőre szegeződött, a lélegzetek is visszafojtva elvesztek a faládából áradó nyögések között. Rögtön az első képsorozaton egy idősebb néger nő mutatta meg bájait, hogyan vedlik át egyszerű énekesnőből hamisítatlan pornóhercegnővé. Rövid bejátszás következett arról, hogyan dugja egy fehér csávó premier plánban a méretes farkát lassan, de keményen a nő seggébe, aztán ízelítőt kaptunk a barna arcbőrön, rózsaszín nyelven tocsogó sperma gusztusos felfalásának módozatairól.
"Víva Vanessa", ismételte többször is a videóról érkező hang, aztán lélegzetvételnyi szünet következett, amely alatt bűnrészes mosolygással egymásra sasoltunk. A merevedésem a Brigi hátának feszülve tört utat, és a lány szerintem ezt nagyon jól tudta, hátra nyúlt mindkét karjával, a nyakamba kapaszkodva követelt egy puszit magának. Furcsán vette ki magát, mert korábban nem tartott igényt ilyen közvetlen kontaktusra.

Rövid szereposztás és néhány pattogó hang után megkezdődött a tényleges film első jelenete. Minimalista stílusban berendezett iroda, az íróasztal mögött két óriási cici mögé rejtett harmincas nő, hosszú, szőke hajjal, igencsak szexi megjelenése és kihívó sminkje miatt magamban megállapítottam, hogy ilyen csak a mesében létezik. Aztán érkezett egy másik, egy egészen fiatal, fekete hajú, kimondottan csinos és megkapó, az esetem is lehetne, ha nem ott kellene látnom a filmvásznon. Kurvás szerelése előre sugallja, hogy itt valaminek történnie kell. Bájcsevegtek, persze németül, amiből egy kukkot sem értek, csak az jött le, hogy valamiben megegyeztek, a fekete beleült a szőke ölébe, és egymás melleit csomagolták ki csókolózás közben. Hogy, hogy nem, a fiatalabb terítékre került az asztalra, a hosszú, harisnyás combok szétnyíltak, és a szőke minden átmenet nélkül belenyalt a bugyi híján fedetlen, szőrös pinába. Hát igen, ez meglehetősen guszta, főleg, hogy a gusztusos szeméremajkak hogyan nyúlanak a vörös ajkak szívóhatásában. Egyedül az nem tetszett, hogy a ribancok túlnyögték a valóság nyújtotta hangélményt.

A képernyőn ezerrel folyt a nyalás, mikor arra lettem figyelmes, hogy Ibolya ölében keresztbe tett keze a karomba csípett, majd amikor én is hasonló pózt vettem fel, az ujjaink a találkozási pontokon egymásba kapaszkodtak. Hiába unokatestvérem, nincs abban semmi rossz, ha megfogjuk egymás kezét, bár ebben az esetben kicsit többről volt szó, mint testvéri érintésről.

Folytatódott a film, miután a fekete éktelen visongással elélvezett, a szőke került az íróasztal közepére, hanyatt vágva a tökéletes láthatóság érdekében. A szimpatikusabb lány került sorra, rendkívül hosszú nyelvével a szőke csaj sötét bundában megbúvó szeméremajkait körbe nyalta, aztán tett kis kitérőt az össze – összehúzódó ánuszra, mielőtt takarásba került a vagina mélyén munkálkodó fürge kis fullánkja. Komolyan mondom, rendesen megkívántam. Az érzékeim viszont súgtak, Éva fesztelen bámulta oldalról a profilomat. Önkéntelen is oda kellett néznem, mire nagyot nyelt, és visszafordult a készülék felé. A másik oldalon Ibolya szorító ujjai között az enyémek izzadtan mocorogtak.

Az akció közepén a képzelt iroda ajtaján belépett egy férfi. Nem szabadkozott, nem esett kétségbe, azonnal elővette a farkát, és önmagát kényeztette, míg a szőke nem invitálta szájjal fogható közelségbe. Méretes fasza egyre csak dagadt, hatalmas makkja leért a nő gégéjére. A szájbaszás legizgatóbb példányát kapta a rendező lencsevégre. A színésznők elég gyenge pasit fogtak ki, aki nagyon hamar elélvezett, és annyi spermát lőtt a szőke luvnya szájába, hogy magam sem hiszem, van-e a földön még egy ekkora nagy bika. A pasi háttérbe vonult, a két nő meg gusztusos csókolózásba bonyolódott, és a lecsöppenő gecit igyekeztek visszaterelni egymás szájába, nyelvére. jelenet. , mert majdnem elélveztem a Brigi fészkelődésétől megnyomorgatott péniszembe markoló kellemes érzések miatt, egyébként meg a látvány lélekben lehengerelt, ilyen szép nők között szívesen lennék bármikor donorja egy ilyesfajta jelenetnek.

Rövid szünet következett. Ideje volt már, hogy fellélegezzek. Megkönnyebbülve sóhajtoztunk egyet – egyet, én pedig zavaromat rejtegetve a két karommal átölelve közelebb húztam a két idősebbet. Ibolya úgy fogta meg a válláról lelógó kezem, hogy az ujjaim a melléhez értek. Nem nagyon, de pont annyira, hogy számomra elég feltűnést keltsen, és úgy vigyorgott a képembe, mintha azt várná, hogy markoljam is meg. Éva ezzel ellentétben a pólómmal játszott, alányúlt, a meztelen oldalamon a bizsergető női ujjak újabb erogén zónát varázsoltak. Az ő mellét szándékosan érintettem meg, aminek hatására még jobban hozzám préselődött a felsőtestével. Összebújtunk, mint akik az odakinn tomboló vihar közeledtétől félnek.

A képernyőn kezdődött a következő aktus. Egy kefefrizurás, vöröshajú csaj állt a focipálya öltözőjétől nem messze igencsak ledér öltözetben. Szemlátomást emelkedett hangulatban simogatta a pinusát, szemmel kísérve az épületbe igyekvő sportembereket. Kicsit zavart, hogy a pasik bárminek, csak focistának nem adhatók el. A nő megelégelve a várakozást utánuk ment, belépett az épületbe, és onnan kezdve elszabadult a pokol. Persze minden pasi szemérmetlen, mindegyik ki akarta használni, hogy az öltözőbe tévedt egy faszra éhes menyecske. A nő letérdelt, és a körbeálló, arcába nyomúló farkakat cidázta felváltva lehangolóan erőltetett kéjjel.

– Szent ég, milyen filmet nézünk mi? – röhögcsélt Éva. Nem volt felháborodva, inkább csak a tudomásunkra hozta, mennyire meg van lepődve.
– Kicsit perverz, ilyen az életben úgysem történik meg. Nézd a jó oldalát! – válaszolt Ibolya.
– Nézném, nézném, de ahhoz neked kellene ott alul lenned! – vette tréfára a másik egyetemista. Amennyire fel voltunk spannolva, annyira jót röhögtünk az egészen. És ha már Éva engedte, hogy a melléhez érjek, az ujjbegyemmel a melltartónak feszülő bimbóját simogattam láthatatlan mozdulatokkal. Mértéktartó gúnnyal rám nyújtotta a nyelvét, majd úgy tett, mintha mi sem történne, de a szeme sarkán látni véltem, hogy rám összpontosít minden idegszálával.

A film ezen jelenete kezdett már átmenni unalmasba. Valamelyik pasi élvezzen már el, vagy történjen már valami végre! Egy darabig azonban megrekedtek az események, így a lányokkal kezdtem évődni szándékosan. Ibolya mellét elengedtem, viszont a kezem a combja belső felére csusszant. A punciját nem mertem volna megfogni, megelégedtem annak közelségével. Éva pólóját viszont benyomtam a melltartója alá, és a vékony anyagon keresztül kitapintottam a bimbóját. Mindkét kezét a kezemre rakta, hogy a mozdulatot a többiek elől eltakarja. Brigi, a hirtelen felnőtté vált kislány mindenből kimaradt, pedig éreztem én, hogy az ujjai a térdem alatt folyamatosan cirógatnak.

Végre változott a film cselekménye. Egy nagydarab fickó a nőt a térde hajlatánál fogva szemből megtartotta, úgy hatolt belé, hogy a csaj himbálózva ingázott a pasi faszán előre – hátra. Egy másik férfi a hosszú, vékony dorogjával azonnal a nő mögé állt, és a fenekét húzta karóba. Ő mozgott, ő volt a szabadabb. Következtek sorban a férfiak egymást váltogatva, a csaj fenekét mindegyik kegyetlenül kipróbálta. A túl hosszúra nyújtott kúrás után a csaj megint letérdelt, és egymás után spricceltek a tátott szájába. Az egy kicsit hervasztó volt, hogy a sok színész nagy része célozni sem tudott, és az értékes nedveket csak elpazarolta.
Na, ez legalább megmozgatta alaposan a fantáziámat. Éreztem az altestemben az izmain rándulásait, és azt is, hogy Brigi néhány kóbor pillanatra hátranéz rám, mintha azt mondaná, hogy nyugodtan csináljam. Már csak azért is befeszítettem a péniszem, amire a lány a szája elé tette a kezét, úgy kuncogott magában. Nem a film volt annyira szórakoztató, mert a nő éppen az utolsó csepp spermát falta fel. Sáska módjára vetette magát a lankadó farkakra, aztán ahogy jött, úgy el is ment. Ami vicces volt az egészben, hogy a fiúk mind egy szálig kidőltek.

A rendező hagyott némi időt kiheverni a traumát. Legalább volt időnk hallgatózni, odakint az eső heves széllel érkező hullámokban kezdte verni a redőnyt, de minket egészen más érdekelt.

A képernyőn megjelent egy férfi és egy nő, az a nő, aki a spermacsókos jelenetben annyira tetszett. Valahogy az eddigiekhez képest már a létszám sem stimmelt. A pasi nem érdekelt, de a nő az nagyon is igen. Gyönyörű, fenékig érő, ébenfekete haja vakítóan fénylett, és erősen túl volt sötét árnyalatokkal sminkelve, de pont ez tetszett a legjobban, meg valahogy ismerősnek tűntek a vonásai, arról nem is beszélve, hogy jóval magasabb lehetett, mint színésztársa. Mindenesetre az emlékeimben senki személyét nem sikerült azonosítani a lány arcával, így a gondolatot hamar elhessegettem.

Feküdtek az ágyon meztelenül, semmi extrém, semmi durva jelenet. Beszélgettek, természetesen németül. A férfi lágyan cirógatta a barátnő karját. Ez még romantikusnak is hatott, meg utána is az erotikus csókolózás. A nő került felülre. Hogy ki és mit akart, az nem derült ki, mert németül nem értettünk egy kukkot sem. Mindenesetre lejátszódott előttünk a legérzékibb egyoldalú francia. A nő szopott, bár meg kell mondjam, hogy olyan csodálatosan, hogy igazán megfogott a varázsa. És megint az ismerősnek tűnő arcberendezésén gondolkodtam, amíg a dolgozó ajkakat figyeltem. A pasi csak feküdt, mint egy darab fa, eszébe sem volt, hogy a kényeztetést viszonozza. A nő felült, ezerrel verte a pasi farkát, közben megint ment a rejtélyes duma.

Na végre! Basztak! Jobban mondva a nő nagyon erotikusan magasra tartva a karjait lovagolt a lusta disznó farkán. Tulajdonképpen ez nem elkapkodott, nagyon is megkapó jelenet, szépen hullámzottak a gyönyörű női mellek, elmaradtak az égbekiáltóan oda nem illő nyögések. A pasi elélvezett. Mondjuk ezt csak az arcáról vehettük ki, mire a nő angyali mosollyal felemelkedett. Minden tiszteletem az operatőré, aki olyan szépen megmutatta, hogyan kell a férfi lankadó faszára . Mit tagadjam, tetszett ez a morbid művelet. A férfi főszereplő megint mondott valami érthetetlent, a nő húzódozott kicsit. Győztek az érvek, a nő a fazon arca fölé térdelt, és apró adagokban megint csurgadozott az a spermával vegyes aranysugár. A fickó ettől éledt fel, és végre elkezdett isteni szorgalommal nyalni, amitől a nő a mennyekbe ment.

– Nem is olyan rossz ez a film! – adtam hangot a véleményemnek. Valahogy a lányok tudtára akartam adni, mennyire jól érzem magam.
– Csurgatjuk a nyálunkat? Neked is kellene egy ilyen meleg zuhany? – lepett meg Éva nyílt kötekedése. Kapásból válaszolni sem tudtam.
– Miből gondolod, hogy csak egy, szerintem neki több is kellene. Nem láttad, milyen élvezettel nézte, mikor a nő pofán a pasit? – robbant a szobában Ibolya nevető hangja. A rám pirító csajoktól a legszívesebben a földbe süppedtem volna szégyenemben.
– Lehet, hogy kevesen lennénk neki hárman? – kontrázott még tovább Éva. A hasukat fogták a lányok a röhögéstől, mire Brigi a földbe döngölt akarva – akaratlan.
– Mióta megkezdődött a film, a fasza itt rángatózik a hátam alatt! – mondta ki kegyetlenül az igazságot. Tőle aztán végképp nem vártam.
– Azért köszi, ez jólesett! Ha tudni akarjátok, a fekete csajt néztem, mert nagyon tetszett! – húztam fel az orrom egy pillanatra, aztán csendben maradtam, vártam, hogy a lányok csituljanak. Legalább az vigasztalt, hogy a nagyok bocsánatkérően hozzám bújtak, bár az esztelen tréfával a nyúlkálásnak átmenetileg vége szakadt, duzzogtam ölbe tett karral, a mozira összpontosítottam.

Belecsöppentünk egy iskolai bemutatóórába. Gyönyörű lányok, szebbnél szebbek ledér ruhában álltak félkörben a legelragadóbb, feltehetően a tanárnő körül, aki egy pálcával hadonászva karattyolt megint németül. Előtte a padon fedetlen testtel pucsítva térdelt egy nő, az arcát nem láthattuk, de a hibátlan, szétnyíló hátsója látványából egyértelműen látszott, hogy itt bizony az ánusz lesz az oktatás középpontja. A tanító néni kijelölt egy diákot, és buzdító szavakkal ösztökélte seggnyalásra. Mint kiderült, a szuper jól beállított epizódnak ez volt a vérpezsdítő témája. Egészen közelről tanulmányozhattuk a fenséges nyelv és ánusz érintkezésének többféle módozatát. Aztán következtek a diákok sorban. Szerintem nincs ember, akinek ettől a jelenettől a szőr ne állt volna fel a hátán. A szívem a torkomban dobogott, teljesen lehengerelt a látvány.
Éva, hogy kiengeszteljen, megint nyúlkált a pólóm alá, Ibolya viszont a combomat vette célba újbóli golyó és farokrándulásokat előidézve.
– Ez tetszik neked? – ütötte meg a fülem Éva kedveskedő kérdése. Nem volt gúnyos, nem nevetett, csak a pillanattól függetlenül komolyan kérdezett.
– Minden tetszik, ami szex. – Néztem a szemébe, ami olyan közel volt, hogy a villódzó fényben is jól láttam a pupillái összeszűkülését.
– Ez nagyon szépen meg van komponálva, nem csoda, ha a pasik rágerjednek. Most legalább én is tanultam valami újat. – kapcsolódott be ismét Ibolya. Mikor felé fordultam, egy puszit küldött felém a levegőbe.
– Mit tanultál? – kérdeztem kíváncsian.
– Valami újat! – hagyott meg a tudatlanságban, és fészkelődve belém karolt, a vállamra hajtotta a fejét.

Abban a pillanatban egy villám csapott le a közelben hatalmas robajjal, és korom sötét lett a szobában. Az ajtó zárva, a pontosan illeszkedő redőnyön még nappal sem tudott behatolni a nap sugara. Mindegyikünk összerezzent egy pillára.

– Keressek gyertyát? – tette fel Brigi a kérdést, de nem úgy tűnt, mintha tényleg mozdulni lenne kedve, maradt mindenki a seggén, és vártuk az áramszolgáltatást.
– Ne menj sehova. Ebben a sötétségben is van valami misztikus, egy kis fokozott várakozás. Nem érzitek? Mintha most minden olyan elérhető lenne! A dolgok sokkal közelibbnek tűnnek, elérhetőnek, úgy érzem, most bármi megtörténhet. – beszéltem idétlenségeket.
– Be vagy szarva a vihartól! Mi? – Brigi lelombozó szavait nem is értettem, nem volt félnivalóm, se nekem, se nekik.
– Szerintem arra gondol, hogy kiverhetné valaki a faszát, úgy sem tudná ki tette. – röhögött fel Ibolya mellettem. A célzás viszont nagyon betalált, nem volt szabad kihagyni a alkalmat.
– Honnan tudod ilyen jól? Nem is lenne az rossz! Bár erősen kétlem, hogy nem tudnám, ki tette. Sötétben is tudok köztetek különbséget tenni. – dobtam fel a labdát, hátha valaki le is üti, és ezzel egyidőben másik fronton is támadtam. Éva mellét tapogattam meg a sötétben, bár kifordított karral nem is volt olyan egyszerű. Hagyta, sőt a karomat visszasimogatta.

Az az igazság, hogy a film elnyomta kicsit a gátlásaimat, de azért még komoly fejtörést okozott a csajokkal való ilyen jellegű közvetlenség. Ráadásul Éva volt az egyetlen, akire számíthattam. Mint nő, kimondottam tetszett, annak ellenére, hogy hozzá érzelmileg nem is igazán vonzódtam. Ibolya állt lelkileg a legközelebb hozzám, de ő meg az unokatestvérem, vele mégsem kezdhettem pajzán játékba, még ha szavakkal oly sokszor lovat adott is alám. Brigi, a kis Brigi meg még gyerek, és hiába szerettem annyira a közelségét, vele szemben az érzéseimmel sem voltam igazán tisztában, mégis csak egy kislány, bármennyire is nőies. Nem akartam éveket várni rá.

Éva mellei édesen lapultak a kézfejemhez, amikor a másik oldalon megéreztem a nyakamon Ibolya forró leheletét. Mire felé fordítottam a fejem, már szinte égette az ajkam a közelsége. Várt. Végigszaladt rajtam valami bizsergés. Mi van, ha megcsókolom az unokanővérem? Volt már ilyen a világtörténelemben. És egy csók még nem jelent semmit. Kipróbáljuk milyen, ha nem is vagyunk már annyira kicsi, kíváncsiságtól hajtott gyerekek. Saját magamnak próbáltam megmagyarázni, hogy milyen okból lépem át azt a határt, amit talán nem kellene.

A szánk felső széle és az orrunk ért először össze. Még nem csókolóztunk, csak a remegő ajkakról olvastuk le a másik kimondatlan vágyait, és innen már nem volt visszaút, nyálas egybeforrások következtek. Ibolya puha, meleg szája rátapadt az enyémre. Ritka forróság öntött el. Már nem érdekelt, hogy rokonom, csak a nőt láttam benne, akit gyerekkorom óta annyira szerettem, és aki testileg is oly sokszor maszturbálásra ihletett.

– Ti csókolóztok? – pattant fel a lábaim között Brigi, és szinte éreztem, hogyan hegyezi a pici füleit az eső kopogásától ugyan zajos, de egyébként néma csendben.
– Dehogy! – tiltakozott Ibolya túl hangosan és túl feltűnően.
– Az Ibolya meg az Éva csókolóznak, én meg csak irigykedem! – sütöttem el megint egy poént, mire Éva oldalba könyökölt.
– Öcsi, rád túl nagy hatással volt a film. – nyújtotta felém a kezét Brigi. Oly jól megtalálta az arcom a sötétben, nagyujjával megtörölte a csóktól nedves ajkaim. Azt hittem, szóvá teszi, de csak iránytűnek használta a kezét, és úgy csókolt szájon, hogy megilletődtem.

Mekkora barom vagyok, nem vettem hamarabb észre, hogy Brigi rivalizál a két nagylánnyal. Féltékeny, pedig azt sem tudja mire. Akkor ezért a puszi, ezért tolakodik mindig a közelembe, és ezt akarja most tudtomra hozni. Belém van esve? Lesújtott, mennyire nem ismerem, és az a csók, ami annyira kellemes, mint amennyire csodálatos, tökéletesen megégetett. Még nem volt vége az érintkezésnek, ahogy távolodott a keze lassan csúszott le a mellkasomon, megbirizgálta a hasam, és már vészesen közel került a lankadni sem akaró péniszemhez. Mindkét kezemmel odakaptam, hogy ne érinthesse, de olyan határozott volt, hogy végül engedtem. Marokra fogott nadrágon keresztül, és úgy megszorított, hogy felszisszentem.

– Mit csináltok? – Éva kíváncsiskodó hangja majdnem tönkretette a pillanat gyönyörűségét.
– Brigi belekönyökölt a golyóimba. – hazudtam, a kislány meg elengedett, hanyatt vágta magát, és az egyik talpát a péniszem mellett a hasamra fektetve feltehetően nyújtózott egyet. Szinte láttam magam előtt a mosolyát.
– Különben jót kérdezett Brigi! Tényleg olyan nagy hatással volt rád a film? – bökött oldalba Ibolya a másik oldalamon.
– Igen, nagy hatással volt, ha akarjátok tudni! Láttam már pár filmet, de ez lepipálta valamennyit. Direkt ki voltak szemezve a különlegességek. Így, filmen cseppet sem taszítanak a testnedvek, sőt, ezek adják a sava – borsát mindennek. – ha nem is gondoltam teljesen így, azért kedvemre volt a lányokban megrökönyödést kelteni.
– Abban mi a jó? – Éva szinte panaszos hangja elárulta az ellenszenvét.
– Ne ijedj meg, csak húzni akartalak benneteket. Különben meg tényleg tetszett a filmnek néhány része. És ha jól belegondolsz, mik azok a testnedvek? Izzadtság? Amikor nem volt dezodor, a nők azokra a szagokra gerjedtek. Vagy a nyál? Ki nem szeret csókolózni, és lehet azt nyál nélkül? Vagy az ondóra gondolsz? Tény, hogy nem a nő szájában a helye, de mennyivel másabb, ha valaki a méhszájadra élvez? Akkor is közvetlenül érintkezel, csak nem undorodsz tőle.
– Úgy beszélsz, mintha alaposan felkészültél volna testnedvekből! – vágott a szavamba Éva. Talán nem akarta, hogy folytassam.

– Ti csókolóznátok egy lánnyal? – kérdezett bele Brigi a pillanatnyi szünetbe.
– Mért is ne! – löktem kapásból a választ.
– Nem téged kérdeztelek, ha nem vetted volna észre. – utasított rendre a meglehetősen furcsán határozottá vált kislány.
– Miért ne. Azt mondják, egy nő sokkal érzékenyebb, és sokkal jobban is csókol, mint egy férfi. – vihogott Ibolya.
– És nem szúr az arcszőre sem! – egészítette ki Éva.
– Spermával is? – feszegette tovább a kislány a kérdést.
Csend lett. Senki sem akart válaszolni.

– Akkor mást kérdezek! Milyen a sperma íze?
– Én nem tudom. – nyögte Éva.
– Olyan semleges, néha sós, néha ízetlen, majd megtudod, ha itt lesz az ideje. Az sem mindegy, hogy szereted-e azt a valakit, akiét érzed. – válaszolt Ibolya anyáskodó őszinteséggel.
– Tiszta szakértő vagy a témában! – mosolyogtam el magam, elismerésem jeléül az Ibolya hasára tettem a tenyerem, aki lejjebb csúszott az ágyon félig fekvő helyzetbe. A jóisten akarta, hogy a pólója ne kövesse a mozdulatot, a kezem megakadjon a farmer rövidgatyó szélében, és megperzseljen a bőre melege. Ész nélkül csúsztattam be a kezem a nadrág alá a selymes hasat követve, és csak a vénuszdomb szőrszálai között parancsoltam megálljt az ujjaimnak. Ibolya megrándult, farmaren keresztül lefogta a kezem.

– Öcsi! Térjünk már vissza a filmre! Van egyáltalán olyan, amit te nem tennél meg egy nővel? – Brigi kíváncsisága kielégíthetetlen kérdésekben nyilvánult meg, az, hogy Öcsinek szólítottak Ibolya után, már nemigen érdekelt.
– Persze, hogy van. Nem szeretem a nőket, ilyen formában a filmet sem úgy nézem, mintha valóság lenne. És ha hiszed, ha nem, szeretem a romantikát.
– Tudom, annyira már ismerlek! Azt akarom tudni, hogy...
– Azt akarja tudni, kinyalnád-e a seggét! – vágott közbe Éva nevetgélve.
– Nem ezt akartam kérdezni! – tiltakozott Brigi tettetett felháborodással, de a lányok mégis annyira jót nevettek, Ibolya hasa hullámokban remegett a kezem alatt, alig akartak csillapodni a kedélyek.

– Na, Öcsi, nem illik a válaszadás elől kitérni! Kinyalnád a seggem, vagy nem? – Brigi hihetetlen elemében érezte magát.
– Bolond vagy, ilyet nem illik kérdezni! – utasítottam rendre, magam is csodálkoztam, mennyire ég az arcom a sötétben.
– Hát nem érzed, hogy a sötétben minden megtörténhet? Hogy minden olyan közel van hozzád, misztikus közelségben, csak ki kell nyújtani a nyelved? – kérdezett vissza, utalva az én okfejtésemre.
– Érezni fogod, ha megtörténik, de előbb jól elfenekellek. – fitogtattam a felnőttségem.
– Komolyan kérdeztem! – a lába lekerült a hasamról, valószínűleg a combjaim között feltérdelt az ágy remegéséből ítélve. Éreztem, hogy nem tréfál, igazán érdekli a téma a meredeksége ellenére.
– Komolyan megtenném bármelyiketekkel. Elég tiszták vagytok ahhoz, hogy kívánjalak benneteket, és ha kíváncsi vagy rá, akkor azt is elmondom, hogy eléggé szeretlek benneteket ahhoz, hogy bármit kérhettek tőlem, akár azt is. De mivel egy nő nem kér ilyet, nem is kell tartanom tőle!
– Én kérném! – trafálta telibe Ibolya az elsüllyeszthetetlen hipotézisem.
– Én is! – nevetett fel Brigi!
– Éva? – Ibolya nem hagyta, hogy háttérbe szoruljon az unokatesója, átnyúlt felettem, és megbökdöste a nő bordáit.
– Szolidalitást vállalok veletek! – kuncogott hangosan Éva.
– Összeesküdtetek ellenem! – jajdultam fel, bár örömömet leltem az emelkedett hangulatban töltött percekben.
– Szóval, kivel is kezded? – Brigitta kötekedő természete nagyon is kedvemre volt, már az sem bántott, hogy rivalizál a többiekkel, és a koránál nagyobbnak akar látszani.
– Ha leveszed a nadrágod, akkor veled, csak nehogy sírás legyen a vége! – közöltem felsőbbrendűen.
– De hülyék vagyunk! – kapott a fejéhez Éva, és mindenki átgondolva a beszélgetést, érdekes módon csendben maradt.

Brigi helyezkedett, éreztem az ágyon a ringatózást, aztán valami megérintette az arcomat. Meleg volt, és a kéz, ami tartotta, az orrom alá tolta, hogy az illatát is beszívjam.
Csak az irányból következtettem, hogy valószínűleg a kislány nadrágja került a képembe. Meglepődtem, de még jobban meghűlt bennem a vér, amikor a nadrág eltávolodott, és a számat megint egy forró ajak kereste meg. Lassú volt, megfontolt, és túlságosan is óvatos, hogy a többiek kedélyét ne borzolja fel. Önkéntelen emeltem a kezem, ami beleütközött Brigi mellébe. A póló lehetett az, ami az arcomat érte, mert a meleg bőrét csak a melltartó kosara takarta el.

A csók rövid volt, viszont nagyon tüzes, és a kis szemtelen kapott az alkalmon, hogy a mellére szorítsa a kezem. Ahogy távolodott végigsimított a nyakamon, a karomon, és egy pillanatra be is rezeltem, hogy észreveszi az Ibolya vénuszdombján pihentetett ujjaim. Késő volt azokat elrántani, csupán alig – alig csúsztattam a tenyeremet feljebb. A bizsergető ujjak megálltak a kézfejemen, aztán nem éreztem tovább a melegüket, de lelki szemeimmel láttam, hogy tovább haladnak az Ibolya farmerján.
– Ohh! – nyögött fel az unokanővérem.
– Mit műveltek már megint? – fordult felém Éva, egészen hozzám bújva átnyúlt felettem, és kitapintotta Ibolya hasán a kezem.
– Valaki simogatja a pinámat! – közölte szenvtelen hangon az unokanővérem.
– Brigi, te nagy frász vagy! – rötyögött Éva.
– Téged is megsimogassalak? – kérdezett vissza a lány vihorászva, és hirtelen mozdulattal rátámaszkodva a combomra célba vette Évát.
– Ne! Ne! – hallottuk a tiltakozást.
– Rosszul csinálom?
– Nem, csak...
– Az a baj, hogy lány vagyok? – Brigi mindenáron tudni akarta az Éva húzódozásának okát.
– Nem, egyszerűen csak szégyellem magam. Furcsa, hogy ennyien vagyunk, még ha nem is látom, ki simogat.
– És ha én simogatnálak? – kapcsolódtam a témába.
– Az más, te fiú vagy!
– Az előbb azt mondtad, hogy nem baj, hogy Brigi lány! – találtam kapaszkodót a kifogáson.
– Pont azért furcsa, mert tudom, hogy ő ért hozzám.

– Én nem bánnám, ha valaki engem simogatna. – jegyeztem meg halkan.
– Ha én csinálnám, nem is tudnád ki volt az! – csattant Ibolya hangja a fülembe.
– Szerintem tudnám. Sötétben is meg tudlak különböztetni benneteket. – kérkedtem.
– Persze, mert a ruháról felismernél minket, de meztelenül nem lennél magadban annyira biztos! – erősködött az unokatesóm.
– Próbáljuk ki! Levetkőzünk meztelenre, és úgy érintjük meg a másikat. Mindent a szájnak és a kéznek, de nem ujjazunk, és nem kefélünk! Rendben? – csak húzni akartam a lányokat a férfias felsőbbrendűségemmel.
– Álljatok le, Brigi még csak tizenhárom éves! – szólalt meg Éva.
– Tizennégy vagyok, és nem ijedek meg semmitől, mint egyesek! – horkant fel a kis mostoha.
– Ja, az más, akkor bocsánatot kérek! – törődött bele az egyetlen komoly nő a csapatban.
– Éva! Benne vagy? – Ibolya kedvesen átnyúlt felettem, szerintem a másik lány arcát simogatta.
– Rendben, legyen, de tényleg nincs kefélés, és nincs semmilyen , ha valaki nem akar valamit, akkor nem kell erőltetni a dolgokat. – közölte beleegyezőleg. Érezhető volt, hogy nem akart kilógni a sorból.
– Akkor azt csináljuk, hogy mindenki leszáll az ágyról, levetkőzik meztelenre, aztán itt találkozunk ismét. Ja és teljes csendben! Oké? Nem beszélünk, nem nyögdécselünk feleslegesen, az Öcsi meg tudja be, hogy nem ismer fel bennünket. – lelkesedett be Ibolya és bontotta a társaságot.
– Akkor mindenki mindenkivel? – sóhajtott Éva még egy utolsót.
– Majd én szájon csókollak szerelmem! – szólt vissza Ibolya. Különös előszeretettel használta ezt a szót, ha kedveskedni akart Évának.

Vetkőzés alatt utolért engem is Éva józansága, és már nem is tartottam ezt a játékot annyira csalogatónak. Kívántam, hát persze, hogy kívántam, hiszen három gyönyörű, és szeretett lány várta a simogatásomat. Pici bűntudatom kerekedett Brigi fiatalsága, meg Ibolya rokonságával kapcsolatban. Alea iacta Est, a kocka el van vetve. Csak annyi történik, amit akarok, és amit megengedek, nyugtattam a lelkemet.

Figyeltem az apró hangokat a sötétben. Hol egy lehulló ruhadarab puffanása, hol egy bútorba ütközés nyomán keletkezett koppanás, de mindenki tette a dolgát a vaksötét szobában. Még vártam. Marokra fogott fegyverrel igyekeztem elnémítani a lelkiismeretem hangjait, és azt akartam, hogy a lányok találják meg egymást először, ráérek majd később csatlakozni. Nem is annyira a szexuális izgalomtól dübörgött a vérem, mint inkább a megmérettetéstől való félelemtől. Három lánnyal kezdeni egyszerre egyre elvetemültebb ötletnek tűnt, még ha a klasszikus értelemben vett szex nem is szerepelt a képben.

Odakinn már csend lett, az izgalmi állapotomon feszültégén csupán az ereszcsatornán lecsöppenő víz utolsó koppanásai hasítottak rést. A nagy franciaágy másik vége felől hallani lehetett apró neszeket, pici nyekergés, valamint puszik cuppantak, és testek helyezkedtek. Nem, még nem szállok be! Leültem az ágy sarkára, minél jobban figyelve az észrevétlenségre, és egészen véletlen botlottam bele valamelyik lány lábfejébe. Egyértelműen ő is azért húzódott ide, hogy távol maradjon, de lehetetlen volt elbújni ezen a közel négy négyzetméteren.

Ha már úgyis ott volt, szégyenből sem tettem volna meg, hogy ne kerüljek hozzá közelebb. Ez volt a játék lényege, hogy kitalálom-e, ki az, kit érintek. Meztelen talp, nem csiklandós, meg sem rezdült, hogy hozzáértem. Simogattam feljebb. Formás boka, szorosan összezárt lábak, kellemes combok, forró, bársonyos bőr. Ez alapján tényleg nem lehetett megmondani, kivel akadtam össze. A helyzet komikussága mosolyra késztetett. Az biztos volt, hogy az ő keze simogatott vissza, az arcomat kereste. Nem voltam olyan szemtelen, hogy rögtön intim helyen érintsem, oldalt a csípőcsonton csúsztattam feljebb a tenyerem. A testhelyzetből ítélve féloldalt ült a háttámlának dőlve. A bordái kiérezhetők, és a kézfejemen kellemesen suhantak végig a hosszú hajvégek. Nem teljesen véletlenül súroltam az egyik mellet, elvileg szabad volt, talán nem éltem vissza a helyzettel. A vékony nyak és puha ajkak érintése sem hozott a megoldáshoz közelebb. Ki vagy? Kívánkozott a számra, csak nem volt szabad beszélnem. Megcsókolta a kezem. Most ő tapizott határozottan, és igaz, hogy lassan, de céltudatosan elérte a péniszem. Nem csinált egyebet, csak megfogta, aztán sajnos el is engedte. A forró ujjak érintése adott nagyobb önbizalmat és nem utolsó sorban lendületet ahhoz, hogy magamhoz öleljem. Kíváncsi voltam a csókjára, és az ajkaink táncával együtt egyszerre kerültünk vízszintesbe.

Kimondottan jól csókolt, érzékien, szenvedélyesen, simogatta a hátamat közben, de nem merészkedett attól messzebb. És megint ott volt a dilemma, kit csókolok olyan kellemesen? A tapintás nem vezetett eredményre, hallani csak a halk szuszogást lehetett, látni nem láttam, az orromban volt minden reményem. Csalatkoznom kellett, este fürdéskor mindhárman ugyanazt a szappant és sampont használták, ez a tervem is kútba esett.
Ha külsőségekben nem, a viselkedésben vannak különbségek! Logikázni kezdtem. A csókon kívül visszafogott viselkedésből Évára gyanakodtam, de akár még a tapasztalatlan Brigi is lehetett, na meg Ibolyát sem zárhattam ki teljesen. Tökéletes lebőgés, igaza volt Ibinek, sötétben nem ismertem fel a partnerem.

A millió nyálas csók, a forró leheletek, a nőies gyengédséggel megejtett érintések teljesen feltüzeltek, szorongatni kezdtem a lányt, a melleit kerestem. Tapintva, puszilgatva, ízlelgetve sem tudtam személyhez kötni a csodás kis körte emlőket. Hogy édesek voltak, az természetes, hogy a hegyes kis bimbók aranyosan megkeményedtek, az csak a lány izgalmát jelentette, de semmi ismertető jel, az is igaz, hogy Brigién kívül még nem láttam és nem érintettem így egyiküket sem. Három lány hat különböző cicivel, mert a jobb és bal nem egyforma sohasem, és itt még csak méretben sem voltak igazi különbségek.
A sok simogatásnak az lett az eredménye, hogy belemarkoltam a lány fenekébe. Még ez sem vezetett semmi eredményre, hiszen a többiek fenekét sem ismertem fizikai értelemben, látványban meg alig – alig különböztek. Magamban eldöntöttem, hogy bármekkorát tévedtem, már nem is számít, ki az aktuális partnerem.

Sokkal inkább az kezdett zavarni, hogy bárhol nyúlkáltam, ő a kezdeti felfedező fogás óta csak sodródott, de nem kezdeményezett. Simán megérinthettem az ánuszát, sőt, mint észrevettem, túlságosan is tetszett neki, ha ott érintem, olyan érdekesen nyomta a fenekét olyankor a kezemhez, mégsem fogta volna meg a péniszem, hiába toltam az ágyékához keményen. Szerette, ha a hátát simogattam, a mellei csókolgatásait heves csókokkal is jutalmazta serényen, de nem tett egyebet. Mikor a hátára fordítottam, aranyos engedékenységgel húzta a lábát nagy terpeszbe. Tisztában volt azzal, hogy legjobban a pinája érdekel. A kellemes bozontban megbúvó enyhén duzzadt szeméremtest fülledt melegséggel fogadta az első érintésem. Előbb csak a szőrszálakat fésültem ki összezárt ujjaimmal, csak aztán helyeztem rá a tenyerem. A lány megremegett, ráfogta a kezem a legkívánatosabb testrészére, és ebből a mozdulatból éreztem a legjobban, hogy nincs igazán még elszánva egészen. Mozdulatlanul vártam, akkor sem tettem semmi különösebbet, amikor a nyakamba kapaszkodva a mellére vontatott. Hangosan dobogott a felizgatott szíve, édesen, és megértettem, hogy őt azon a ponton még hagynom kell. A punciját el is engedtem, eltávolodtam, aztán egy csókra még visszatértem. A vesztét érezhette, mert utánam nyúlt mikor a többiek felé mozdultam, úgy kapta el a kezem, és húzott vissza határozottan. Talán Brigi? Nem akarja, hogy a lányokkal összekeveredjek?

A kéz, ami oly határozottsággal visszarántott, az ágyra fektetett. Engedelmeskednem kellett, kíváncsian vártam, mik lesznek a fejlemények. A lány a fejemhez ült egészen közel, éreztem hogyan birizgálja az arcom a selymes bőrű feneke. Féloldalra fordult, még közelebb tolta a seggét, aztán a tenyere megjelent az arcomon, és arra , hogy a farpofái vágatába toljam a képem. Meglepődtem, és abban a pillanatban a film jutott eszembe, az a fránya utolsó jelenet.
A kezdeti hüledezés után megtettem az első lépéseket. Óvatos nyelvem elérte a gátat, azt nyalogattam nem túl határozott elképzeléssel. A lány mozdult, igazított, és az álamat nyomva térített az ánuszához.

Megborzongtam. Az első nyelvcsapás furcsa és bizarr volt, szokatlan ízek keveredtek, de minél nyugodtabban nyújtottam előre a nyelvem, a kicsit morbid aktus annál kellemesebb lett. Elkezdtem élvezni, hogy a lány feneke önkéntelenül válaszol, megfeszülnek a farpofák, összehúzódik az ánusz, de ezek a válaszok mind ritkábbak lettek, és egy idő után minden nehézség nélkül dughattam a nyelvem a testnyílás külső izomgyűrűjébe. Az sem zavart, hogy időnként a maszturbáló ujjai az álamba ütköztek, és már azt sem bántam, hogy a péniszemnek nem jutott meleg hely. A nő élvezete bennem is különös örömöt tudott varázsolni és csak nőtt és nőtt a szenvedélyem.

Az orgazmus viszonylag hamar utolérte, ahogyan a mellettünk szeretkező pár valamelyik tagját is. A zihálásuk megütötte a fülem, aztán teljes mozdulatlanságban pihegtek, míg az én kis boszorkám úgy fordult felém, hogy azt hittem, a nyelves csókjai hevességével és az arcomba hulló haj mennyiségével meg is folyt menten. És végre megfogta ismét a péniszem, tüzes tenyerétől a gerincemen végigfutott valami ritkán érzett, különleges bizsergés.

A másik pár mozdult. Valaki a hasamnál kötött ki, a haja cirógatása között egyértelműen éreztem az oldalamon a csókjait, és itt nem állt meg, amíg bele nem ütközött a farkamat markoló karba. Kapkodó sietséggel tapogatta ki a pillanatnyi állapotot, és nem is adott esélyt valami hosszabb rávezetésre, egyből a lényegre térve az ajkai közé került a makkom szabadon hagyott része. Odanyúltam önkéntelen, egyébként nem tudtam volna megkülönböztetni egy ajkat vagy egy kezet csupán a farkamon megjelenő forró érintésről.

Egy másik valaki a felettem hajoló hölggyel kezdett csókolózni, egészen közel térdelt, a csontos térdkalácsa az arcomnak nyomódott, a felizgatott, lucskos punci illatát szinte éreztem. Szerintem őt nyalta korábban a farkam végén dolgozó kis mohó. A péniszemen a seggnyalatós keze őrült munkába kezdett, a száj, ami próbált minél mélyebben magába szívni a forróságával pillanatok alatt felrepített a menyekbe, és ha ez nem lett volna elég, nedves ujjak tolakodtak a számba, majd a fejemnél térdelő jövevény engem csókolt meg fergetegesen.

Elélveztem. Nem volt erőm a lányokat figyelmeztetni, és férfiasan beismerem, nem is szerettem volna a szájba élvezést kihagyni. Szóval ennyi ingernek nem lehetett ellenállni. Az öröm pillanatában semmi másra, csak a szopós csajra figyeltem a fejére tett kezemmel, aki előbb megrándult, ijedten visszahőkölt, de két gyors spriccelés után megint ott volt a péniszemen, és csak szopott kitartóan, míg a második jövevény is oda nem dugta a fejét. Az arcuk összeért, elképzeltem, hogy a spermámmal csókolóznak, szinte beleolvadtam az ágyba a gyönyörűségtől, és csak azon bánkódtam, hogy olyan kurva sötét van a szobában.

Változtak a dolgok, az éhes száj nem hagyta, hogy csak úgy lelankadjak, kitartóan dolgozott tovább, igaz, hogy amíg rángatóztam az érzékenységtől, addig csak leheletfinoman. Később átkapcsolt magasabb fokozatba, mivel hogy a kéz már nem volt az útjában, és megkapta a farkam teljes valójában. Lágyan szopott, a kezei is munkába álltak, egyikkel a heréimet masszírozta a másikkal meg tapogatózott körbe, mi a felállás a többiekkel.

A seggnyalatós csaj időközben a szopós csajt magához fordította, ki tudtam tapogatni, hogy a lágy csókjai a másik szeméremajkain cuppannak, az sem zavarta, hogy ott motoszkáltak a nyelvénél az ujjam, besegítve az izgatásba. Nekem maradt a harmadik nő. Határozott elképzeléssel hatvankilencben felém térdelt, és az illatos, nyálas, lucskos pináját örömszerzésre.

Totális orgia. Csak hozzákezdeni volt furcsa, benne lenni viszont igazán pazar, és csak húztam magamhoz a pinákat, seggeket, melleket, vagy csak csókolóztam az éppen felém forduló lánnyal. A szopós nem akart leszállni a farkamról, a másik két nő meg a végén már csak egymást nyalta. Folyamatos elfojtott szuszogások, nyögések mindenhol, reszketeg élvetések, és testnedvekkel átitatott csodálatos csókok. A lelkem az egekben szárnyalt, és csak azt éreztem, hogy lehetetlen dolog betelni a lányokkal. Már az sem számított, hogy összegabalyodva, tapogatódzva simán tudtam követni mindenki tevékenységét, ha nem is lehetett az eseményeket konkrét személyhez kötni.

Hajnal felé járt, amikor a cumizó lány altestét már ki tudja hányadszor vontam magamra. A másik kettő vagy pihent, vagy az is lehet, hogy már aludt, az biztos, hogy már beszállni nem akartak. Az a valaki megint életet lehelt a farkamba. Oldalra fordultam, a derekát szorosan átkarolva nyaltam a zsenge punciját, és ha már szopott fél éjszaka, gondoltam nem bánja, ha besegítek egy kis csípőmozgással. Mekkora öröm volt baszni a száját! Állta, mint ahogy azt is állta, hogy lejjebb toltam, csupán csak azért, hogy belecsókoljak a fenekébe, és még mélyebben belenyalhassak a gyönyörfakasztó tevékenységének viszonzásául a pinájába. Csaltam, mert a megállapodással ellentétben óvatosan megujjaztam az ánuszát. Mennyei örömöt jelentett, hogy az izomgyűrűi az ujjamat szorongatva hogyan pulzáltak a lány orgazmusa alatt.

Negyedszer spricceltem a szájába. Már nem kapta el a fejét, de ki nem engedte volna a farkam, csak szopott tovább lágyan, módszeresen. Egyetlen perc után tisztába kerültem azzal, hogy szeretne előkészíteni engem a következő aktusra.
Elég volt, lenyúltam, az állánál fogva húztam az arcát magamhoz, amit érzésem szerint még nem akart. A csókja különlegesen odaadó volt, és nem a spermás nyáltól, hanem a különösen szenvedélyes, vad romantikától. Megható szerelemmel bújt belém. Nehezen váltam el tőle, de aznapra már alaposan kikészítettek a csajok.

– Engedek be friss levegőt! – szegtem meg a megállapodást, tapogatódzva leszálltam az ágyról, kerestem az ablakot. Hallottam, hogy a lányok helyet változtatnak, lágy szavakkal noszogatják egymást, és mire felhúztam a redőnyt, már ott feküdtek sorban mindhárman a beeső, meghatóan szexi holdsugárban. Szépek voltak a meztelen valóságukban, de a legszebb dolgot a lelkemben hagyták örökre, ennek az éjszakának az emléke kitörölhetetlen maradt. Az pedig, hogy már nem tudtam, melyiküknek milyen szerep jutott, egyáltalán nem volt fontos.

Friss levegő tódult a szobába, lepedővel betakartam a csajokat és lefeküdtem az ágy végébe, így kerültem mindhárom lány lábával ismét kontaktusba, aztán pillanatok alatt vigyorogva elaludtam.

Oltári nyögésekre pattant ki a szemem. Az álmosság rohamléptekkel szívódott fel a semmibe, és csak pár másodperc után eszméltem, hogy a videó megy. Visszajött az áram. A filmen a kedvenc és felettébb elbűvölő fekete szexelt két másik nővel, ha szexnek lehet nevezni, hogy mindenféle löttyöket meg krémeket töltögettek speciális eszközökkel egymás testnyílásaiba, onnan nyalogatták ki utána a legnagyobb kéjjel.
Hátranéztem. Három nő kedves mosolyával találkozott a szemem. Ki tudja, mióta nézték az akciót, és az ablak tárva – nyitva, nem sokat foglalkoztak a betóduló napfénnyel sem.
Nekem kellett az ágyról leszállnom, kelletlenül mentem a videóhoz abból a megfontolásból, hogy mindannyian most ébredtünk a nyögések zajára, és le kellene azt állítanom.
A kapcsoló kattant, a tv elcsendesedett. Kicsit hiányérzetem támadt, én néztem volna még a videót, de így is boldogan fordultam az ágy felé nagyot nyújtózkodva. A lányok mosolyogtak, és a középen fekvő Ibolya lassan lehúzta a lepedőt Éváról. Napfényben a lány még gyönyörűbb volt, és nem kapott a takaró után, mint ahogyan számítottam.

Megkomolyodtam, álltam az ágy végében, és néztem a nő csodás testét. Hívogatóan megcsillant a nedvesség a punciján, ahogy enyhén szét voltak rakva a csinos lábai, szándékosan hagyta úgy, hogy felkavarjon a látványa. Nyújtózkodott, hogy minden nőiességét megcsillantsa, gyönyörű mellbimbói izgatóan domborodtak ki. Nyeltem nagyokat, és megérett bennem a gondolat. Simán letérdeltem az ágy elé, udvarlás és szertartás nélkül odahúztam Évát magam elé, és nem sokat gondolkoztam azon, hogy belenyaljak-e azonnal a puncijába. Ez már nem volt a játék része, ez sokkal több volt annál, valamiféle összetartozás.

A másik két csaj nem mozdult, csak figyeltek, kivörösödött az arcuk, ha nem is annyira, mint Évának, aki már nem fogta vissza a hangokat, hangosan nyekkent, a nyögései betöltötték a szobát. Minden szeretetemet beleadtam a nyelvjátékba, és csináltam lassan, komótosan, amíg meg nem feszült Éva teste az orgazmus hatására.
Nem vártam soká, arrébb hajoltam, és már fogtam is Ibolya bokáját, hogy őt húzzam magamhoz közel. Nyalni akartam, ugyanúgy, mint előzőleg Évát. Már régen nem számított, hogy a rokonom, mint nő érdekelt, és még nem is fizikai, mint inkább lelki értelemben. Ő nem adott ki hangokat, csupán halk szuszogással és megható remegéssel élte át a kéjt.
– Engem is? – Kérdezte Brigi vágyakozó hangja. Elérzékenyített a hangszín. Tulajdonképpen ekkor tudatosult bennem, hogy szerelmes vagyok a kiscsajba, csak saját magamtól félek, mert neki ez a szerelmi élet túl korai. De szeretem, egyértelműsödött ki kristálytisztán a gondolat, csak az eszem tiltakozott még ellene. Bárgyún rámosolyogtam, és már nyúltam is érte, hogy a fenekén csúszva magamhoz vontassam. Akkora terpeszt vágott, hogy a spárgának is beillett, azt akarta, hogy minél jobban hozzáférjek. Őt egy picit más volt nyalni, mert folyamatosan birizgált a keze a fejemen, és hullámzottak a felé irányuló érzelmeim.

Hatalmas tüdővel fújta ki a levegőt, mintha küzdene a kéj ellen, ugyanakkor ő az orgazmus után azonnal felült, kereste a szám, és megható szeretettel csókolta az arcomról a puncinedveket. Ő is szerelmes, már nem volt kérdéses. Csak minden gondolatom tiltakozott az érzés ellen.
– Menj, feküdj vissza egy kicsit! – toltam el magamtól, majd kiszaladtam a fényképezőgépért. Képet akartam róluk készíteni ott az ágyon, meztelenül. Három csodás lány, három nedves punci, és egy felejthetetlen éjszaka, lett volna a cím, de nem engedték végül magukat lekapni. Elkezdtek vihorászni, és azzal ért véget az idill, hogy Éva eszünkbe juttatta, hogy vadasparkba készültünk. Azzal a hülye, fényképezős ötlettel elrontottam a nap hátralévő részét.

Idegesített a Brigi iránt érzett vágy, ezért megpróbáltam más felé menekülni. Még mindig Éva volt a célpont, hát kerestem az alkalmat, hogy kettesben maradhassak a drágával, és ez hol máshol sikerült volna, ha nem a budin.
– Mit csinálsz itt? – nézett rám pajkos szemekkel, mikor bezártam magam mögött a kicsi helység ajtaját.
– Beszélnem kell veled! – guggoltam a lány elé.
– Nem zavar, hogy szarok? – mókásan félrefordította a fejét.
– Nem, egy kicsit büdi van, de nem érdekel. Tudod, azt szeretném tőled kérdezni, hogy járnál-e velem. Pestre megyek tanulni, és találkozhatnánk rendszeresen.
– Drága, annyira aranyos vagy, de nem, nemet kell mondanom. Van egy komoly barátom.
Vághattam valami nyúlott pofát, mert kifényesedő szemekkel rám mosolygott, aztán hozzám hajolt, és lágyan megcsókolt.
– Különben is, itt van neked Brigi! Na menj! – taszított kedvesen, és befejezettnek tekintette a beszélgetést.

A vadasparkba vonattal mentünk. Bevallom, csóró kis szerencsétlennek éreztem magam a három csaj mellett, akik szerintem összebeszéltek, szexi miniruhákban masíroztak előttem, meg magassarkú cipőben. Még kérdeztem is, hogy bálba készültek-e, de csak nevettek rajtam, idétlen okokat hoztak fel, miért jó bokatörő, magassarkú lábbeliben kacsázni a földút gödreiben. Tetszeni akartak, melengették a lelkem. Ibolya az Adél legdögösebb minijét pécézte ki, míg Éva a csupasz hátával szédített, Brigire meg olyan rövid, fodrosaljú ruhát adtak, hogy kikandikált időnként a feneke félgömbje. Éva hozta a formáját, az Európa másik végéből hozott, elterjedőben lévő tangákkal szerelte fel a lányok alsó felét, csak nyeltem nagyokat a vágytól és gyönyörűségtől.

Ha már nyaktól lefelé minden oké, akkor nem hiányozhatott az arcokról a festék sem. Kurvásan piros rúzs virított mindegyikük ajkain, a szemöldök kiemelve, a szemhéj kékre festve.
– Basszátok meg, kiállhatnátok az út szélére! – jegyeztem meg.
– Mennyit fizetsz? – Ibolya visszakérdezett.
– Én megcsinálom neki ingyen! – kontrázott Brigi. Az a Brigi, aki oly felnőttes lett a festékek alatt, és aki olyan sugárzó arccal bámult rám, hogy időnként már zavart.

Nem ok nélkül kellette magát a kislány előttem, amíg a két nagyobb ment, ő megfogta a kezem, és úgy sétáltunk kéz a kézben. Szar ügy, hogy a magassarkú cipőben a kását leehette volna a fejemről. Kicsit zavart a tizenegynéhány centiméter, másik oldalról meg túlságosan is tetszett.
– Köszönöm! – rebegte.
– Mit köszönsz? – néztem rá csodálkozó szemmel.
– Hogy felnőttként kezelsz.
– Mert az is vagy, mikor néztél utoljára tükörbe?
– Látom magamat a szemedben, csillog, mikor rám nézel. – fordult felém, megállt, hogy én is azt tegyem.
– Mert szeretlek, mint a testvéremet. – hazudtam, éreztem a vesztem.
– Szerintem több van közöttünk. – ingatta meg a fejét, a hosszú haját hátra lökve.
– Talán több. – vontam meg a vállam, de már oda is hajolt, és csókot követelt.
– Egy pillanatra elgyengültem, élveztem a számban a nyelvét, és hülye fejjel a meztelen fenekét kezdtem simogatni. Annyira furcsa volt a minimalista bugyi.
– Ne csináld ezt! – toltam el magamtól el percnyi eltévelyedés után elszégyellve, hogy mit művelek, és ez rosszul is esett neki.
– Miért, nem jó engem megcsókolni? – árulkodtak a riadt, őzike szemei.
– Nem azért, csak fáj a farkamon a bőr, a csóktól meg beindult a merevedésem. – vigyorogtam kibúvót keresve, és ez legalább igaz is volt.
– Az más! – fordult el, és a tűsarkún egyensúlyozva ingtag lépteivel behúzott a tigrisketrec melletti fák sűrűjébe.
– Megmutatod miért fáj? – egészen közel állt, nekiszorított egy fának, boci szemei szinte könyörögtek, mintha meg tudná gyógyítani egyetlen szeretetteljes pillantással a beteg testrészem.
Nem várta, hogy feleljek, húzta le a farmeron a sliccem, és már nyúlt is volna érte.
– Ne, Brigi, ne! Itt nem lehet. – akadályoztam meg, sután hátra fogtam a karjait és magamhoz öleltem. Annyira furcsa volt, hogy sokkal magasabb, de a meztelen vállára csókolni viszont annál jobban esett. Itt volt a határeset, hogy nem tudtam eldönteni, mi legyen. Megbántani? Isten ments. Elfogadni pedig egyszerűen még nem mertem.
– Akkor délután? – búgta a fülembe kacér, de érzelmes hangján. Ritka kurvásan tudott felajánlkozni, épp csak nem meg a fa tövében.
– Nem hiszem Brigi, nem leszünk kettesben, és a tegnap esti sem fog többé megismétlődni.
– Csúnya, azért nem mutatod meg? – nem hagyta annyiban, kicsit mászott a képembe.
– Nem túl szép látvány, a fityma környékén a bőr meg van vizenyősödve, bedagadt, bevörösödött, és érzékeny.
– Az most mitől van, összeszedtél valami betegséget?
– Valaki túl erősen és túl sokat rángatta hátrafelé a bőrt az éjjel, és azért dagadt be, de semmi baj, ijesztő kicsit, bekentem gyulladáscsökkentővel, estére semmi baja sem lesz. Egyszer már volt ilyen. A torkom is fáj kicsit a sok nyalakodástól, de akkor is megérte. – fektettem az állam a meztelen vállára, küszködtem az érzelmeimmel.
– Én nem... – kezdett bele valamibe, de a megfogalmazásba csúszott kis szünet.
– Nem tudom, mi volt a szereped, de csak jót kaptam, elhiheted. Bármit tettél, nagyon élveztem.
– Nem tudod, mit csináltam? – nevetgélt egészen közel hajolva a fülemhez. A forró lehelete bizsergetett, és apró puszik csattantak a képemen.
– Leszoptalak, és nem is egyszer. – súgta valami ördögi vonzerővel átitatott nőiességgel.
Beleremegtem, áramütésszerű érzés szaladt végig a gerincemen, kivert a veríték, meg minden más szokatlan érzés is a hatalmába kerített. Előbb lesápadtam aztán elvörösödtem, szinte megszédültem, a farkam meg fájdalmasan dagadásnak indult szélsebesen. Ez volt a pánik helye.
– Ne csináld ezt Brigi, nem lehet köztünk semmi sem! – az ösztön menekülésre késztetett. Eltoltam a csajt, és idegesen ráncigáltam fel a cipzárt a farmeren, a lányra felnézni sem mertem.

– Öcsi! Látom, hogy az Évára hajtasz, de én vagyok az, aki szeret téged, válassz inkább engem. Ők holnap elmennek, de én itt maradok, és tőlem bármit megkaphatsz! – bújt a képembe. Ijesztően komolyan is képzelte ahhoz, hogy még jobban megijedjek. Pontot akartam tenni a végére, mielőtt késő lenne.
– Figyelj! Te még túl fiatal vagy, és igazad van, nagyon is szeretlek, de nem lehet, értsd meg, nem lehet, mert gyerek vagy. Az esti buliba sem lett volna szabad, hogy beengedjelek.

Brigi sírt. Melyik fájt jobban, az elutasítás, vagy az, hogy gyereknek neveztem? Mindenesetre elfordult, és tüntetőleg elvonult. Nem is állt szóba velem egész délután, Ibolyáék hiába álltak mellém, magyarázkodhattak, vigasztalhatatlan és haragtartó maradt, engem meg miatta evett a penész, már ezerszer megbántam azt, amit kimondtam. Lehet, pont ettől kezdtek elhatalmasodni rajtam az iránta táplált érzelmek.

Délután hatkor megérkeztek Apámék. Baljós előjelnek számított, hogy még sosem láttam az öregemet , most viszont alig bírt kiszállni az Adél autójából, az est hátralévő részében meg vagy ivott, vagy kötekedett valakivel, ami korábban soha nem fordult elő a jámbor lelkével. Nagy volt a baj, seggel forgolódott a piros szemű Adél felé, a gyűlölete szinte sütött, ők sem szóltak egymáshoz, mint ahogyan Brigi is kerülte az én személyem. Adél erősebb sminkkel próbálta elkendőzni a kisírt szemeit. Hogy valójában mi történt, azt nem tudtuk kideríteni, egyikük sem válaszolt tisztességesen, apám viszont bőszen hangoztatta, hogy már csak egy estét kell kibírnia velünk.

Tudtam, hogy nem lesz olyan jó a lányokkal töltött utolsó este, mint az előző, de ez mindenen túltett. Azt sem értettem, Brigi miért ment Adél ágyába aludni, mikor olyan jól elterveztem, hogy átmegyek hozzá és bocsánatot kérek. Nem volt pofám odatolakodni, mert az ideges Adél ott sertepertélt állandóan a közelben.
Így jártam! Egyedül kellett töltenem az estét, és a szomszéd szobából hallgatni az öregem morgását. Sehogy sem békélt.

Amilyen mélyen aludtam, annál riadtabban eszméltem a redőny zörgésére. A valaki, aki leengedte, egy szál bugyiban állt féloldalt az ablak előtt, csodálatos alakja kirajzolódott előttem az utolsó fénnyalábok kereszttüzében. Gyönyörű haja majdnem a derekáig ért kibontva, szűzies fiatalsággal csillogva fénylett egy utolsót, aztán teljesen sötét lett. Az ajtó zárva, a szoba minden fénytől elszigetelve. Ki jött hozzám, hogy ismét, mint tegnap együtt legyen velem? Egyvalaki volt a szobában, azt biztosra vettem. Halk motoszkálás, a vendégem az ágy végét kereste. Megtalálta hamar, mert a takaróm önálló életre kelve lecsúszott rólam az ágy végénél. A valaki közelebb jött a meztelen lábaimat és a fedetlen farkam iránytűként használta a vaksötétben. Furcsa volt, mintha csak az alig meggyógyult péniszem érdekelte volna, megfogta, és húzogatni kezdte. Meg voltam illetődve, úgy gondoltam, még nem ébredtem fel, ezért némán nyúlkáltam én is, kitapogattam a dolgozó kezétől kezdve a vendégem karjait, megsimogattam a haját, feltérképeztem a melleit, és mivel nem mutatott hajlandóságot, hogy beszéljen, még kevésbé, hogy a farkamon kívül máshol is megérintsen, gondolkodás nélkül oldalra tekeredtem és lehúztam róla a bugyit. Éreztem, hogy kilép belőle. Amit nem értettem, minek volt a másik kezében valami vizes rongy, feltehetően egy törölköző.

Kellemes vanília illatot éreztem. A valaki úgy térdelt felém, hogy a testünk alig – alig érintkezett. Más volt, mint előző este. Talán Éva meggondolta magát? Vagy Ibolya keveselte, amit tettem vele előző éjjel? Brigire gondolni sem mertem, pedig a bosszúja is utolérhetett, merthogy ennek a nőnek a tevékenységében volt valami érzelemmentes, az pedig nem igazán vallott az előző napi három nőre.
– Ki vagy? – kérdeztem, de semmi válasz. Jól bánt a péniszemmel, mert annyira kellemesen izgatott, hogy már kemény voltam, mint a cövek.
– Baszni fogunk? – szándékosan használtam a szót alpárian, de erre sem kaptam választ.
– Csókolj meg legalább előtte! – akartam megsimogatni az arcát, csak nem engedte. A nő hezitált, csak hosszú másodpercek múltán gondolta meg magát. A csókja nem hasonlított senkiéhez, vagyis nem ismertem fel. A haja csodásan terült el a testemen, a kellemes izgalom fokozatosan hatalmasodott rajtam el.

Megint felegyenesedett, ügyes keze gond nélkül irányította a szeméremajkai közé a péniszem. Egy kicsit fájt, és nehezen is jutottam be, nagyon szűknek éreztem, és a nő is felszisszent. Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy valakinek a szüzességét most vettem el. Éva, vagy Brigi? Ibolyáról nem képzeltem, neki már voltak komoly barátai. A nő csak ült a farkamon, szoborként megmerevedve hosszú másodpercekig, aztán elkezdett mozogni. Mennyei csípőmozgással kápráztatott el, profi módjára járatta a testét előre – hátra, hogy hol itt, hol ott feszüljenek egymáshoz a szeméremtestjeink. A karjait valahogy nem találtam, mint egy bikarodeón, valahogy folyamatosan magasra tartotta azokat. Én a kellemesen puha melleit simogattam a hullámzóan vonagló csajnak, aki oly csendben tudta mindezt művelni, hogy szuszogást is alig hallottam.

A kezdeti szűk punci hamar változott kellemes, meleg gyönyörforrássá. Így sokkal jobban élveztem, mert nem óhajtottam időnek előtte elmenni, cserbenhagyni az ismeretlen szeretőm. Brigi! Briginek kell lennie! Azzal áll bosszút, hogy nem szól hozzám, de meg akar büntetni, és én már a délutáni keserves képét megszánva hajlottam is a dologra. De mi ebben a büntetés? Hogy nem tudom, kivel vagyok?

A gondolatmenetemet a nő szakította meg. Felemelkedett, előkerült a vizes törölköző, és alapos munkát végezve megtörölgette a farkam, a golyóim, majd a saját punciján tette ugyanezt. Ha ez Brigi, akkor most tünteti el a szüzessége nyomait, de hogy a csudába lehet ilyen számító és érzéketlen. Úgy gondoltam, hogy neki a csókok kellenek, a romantika, az összebújás, és csak utána a szex.
A nő befejezte a törölgetést, aztán ott folytattuk a szexet, ahol korábban vége lett. Változtatott. Minden mozdulatnál olyan magasra emelkedett, hogy épp csak nem csusszant ki belőle a péniszem, és mindezt akkora szakértelemmel művelte, hogy nem is értettem, honnan ez a tudomány. Ibolya, biztos, hogy Ibolya, neki van tapasztalata! De akkor miért nem csókol meg, miért ennyire személytelen. Ja és mire volt a törölgetés?

– Tudod, az a nő jut rólad eszembe, aki tegnap a filmen a pasi faszát. – kezdtem beszélgetésbe. Valamit mondanom kellett, és tényleg az ötlött fel először, mert a nő mozgása annyira hasonlított a filmbélire. Az valahogy nagyon megragadta előző nap a képzeletem. Azon kívül, hogy a csaj megállt egy másodpercre, nem történt semmi különösebb. Nem válaszolt, még csak jelét sem adta, hogy érdekelné a véleményem. Dolgozott tovább, mint az a megkapó nő a filmen, érzelemmentesen, de egy kéjmunkás szakértelmével. Azt a javára kellett írnom, hogy csodás gyönyörben részesített, és nem is tudtam megálljt parancsolni az érzékeimnek. Ha nem is hamar, de a forró punciba élveztem.
Sajnos ő nem jutott el az orgazmusig, de aranyosan megvárta, hogy magamhoz térjek. Lecsusszant, rátámaszkodott a mellkasomra, mintha az ágyhoz akarna szögezni, és már tudtam miért, a hasam alján valami meleget éreztem folyni. .
Komolyan mondom, rám jött a nevetés.

– Ne bassz! – vihogtam, a gyomrom összerántotta a nevetőgörcs. Nem állt le, baljós, határozott mozdulatokkal mászott fölém, majd megállt bennem az ütő. Már koránt sem volt annyira vicces, ráadásul majdnem rátaposott a fejemre, kétséget kizáróan guggolt fölém. Nyalnom kellene, mint annak a pasinak a filmen? Belém hasított a felismerés, mégsem löktem le magamról a nőt. Egyrészt kíváncsivá tett, másrészt ha ő örömet szerzett nekem, illett megfelelően viszonozni. Megilletődve kapaszkodtam a formás, gömbölyded fenekébe, hagytam, hogy előbb a punciszőre, utóbb a testnedvektől átáztatott szeméremajkai keressék meg a szám. Félve nyaltam bele, de az ízek nem is annyira rémisztettek, mint a nő látszólagos közömbössége.

Visszaköszöntek az előző napi emlékek, amiket az egyik lány ajkain éreztem, csak itt sokkal intenzívebben volt jelen. Egy pillanat alatt beletörődtem, még érzelmileg is többet jelentett, mintha egy szűz puncit kellene lefetyelnem. Kezdtem igazán élvezni, de a nő tett róla, hogy emlékezetes legyen ez az éjszakám is. Felemelkedett, de csak annyira, hogy elváljon tőlem. Egyik kezével a homlokomon tartott vissza, ne nyújthassam utána a nyelvem, aztán pár tétlen és érthetetlen másodperc után megérkezett az aranyeső. Nem sok, éppen csak annyi, hogy az arcomon érezzem. Fanyar íze nem borzasztott el, az a pár csepp eltűnt a semmiben, nem kellett nyeldekelnem. Furcsa örömérzetet váltott ki, megmagyarázhatatlanul kellemes izgalom öntött el. Megint nyalhattam pár másodpercig, a különleges aktus egyre hevesebb viszonzásra ingerelt, aztán többször is megismételtette ezt a műveletsort, egyáltalán nem éreztem, hogy szeretne, sokkal jobban foglalkoztatott a gondolat, hogy tanítani akar.

Nem csinálta végig ezt sem, egy idő után sietősen leszállt az ágyról és az ajtót kereste, bennem meg a kialakult szépen az az érzés, hogy a nő most igazán büntet. Fájt, a távozása összeszorította a szívem.
Nyílt az ajtó résnyire, kirajzolódott a nő körvonala a folyosó gyenge fényében, ugyanakkor belém hasított a kellemetlen keserűség.
– Ne menj el, kérlek, akármit követtem el ellened, ne menj el, kérlek! Szépen kérlek!
Az ajtóban a nő megmerevedett. Tétova mozdulattal visszazárta az ajtót, majd nagy nehezen visszajött az ágyamhoz. Leült a szélére, megsimogatta az arcomat, de nem engedte, hogy én is ugyanazt tegyem vele. Megbocsátott! Reméltem, hogy jól éreztem ki a mozdulataiból a lényeget. Nem szólalt meg, de az ujjai árulkodtak, aztán tényleg elment, hatalmas űrt hagyva bennem. Nem tudtam meg, ki volt a vendégem, de akkora hatást gyakorolt rám az akció, hogy órákig csak elmélkedtem és forgolódtam álmatlanul.

Kora délelőtt apám támolygott a szobámba. Arra kellett ébrednem, hogy fülsértő őrjöngéssel von kérdőre, kié a bugyi az ágyam mellett. Lobogtatta, mint a inget, és rohant le a nappaliba, ahol a lányok már reggeliztek.
– Ennyi eszed van te marha, hogy megbaszod azt a gyereket. – ordibált magából kifordulva, és persze még mindig, vagy már megint .
Mindenki Brigire nézett, aki majd elsüllyedt szégyenében, én meg Adél arckifejezésén próbáltam eligazodni, aki a lányát próbálta féltőn átölelni, miközben rákvörös, aggódó képpel egyfolytában rám meredt. Kár lett volna apámmal vitatkozni, igaza volt, Brigi még szinte gyerek. Forrt a levegő az ebédlőasztal körül, a két egyetemista megszeppenve lesett rám, mi fog történni, Adél, akire azt hittem, letépi a fejem, csendesen maga után húzta Brigit a lánya szobája felé.
– Ez kellett neked? Megbaszatod magad te kis liba? Olyan vagy, mint az anyád, olcsó kis kurva! – lépett utánuk az ősöm fenyegetőleg.
– Nem én voltam! – tiltakozott Brigi Adél karjában, aki a menekülést meglehetősen sietősre fogta, és nem is szólt, meg sem kísérelte visszautasítani a rágalmakat.
Apám visszafordult felém.
– Börtönbe akarsz kerülni, te idióta? – kiabált torkaszakadtából, az arca is ijesztően eltorzult.
– Én voltam, velem volt az Öcsi éjszaka! – szólalt meg Ibolya egészen halkan, ettől pedig ő lett az érdeklődés középpontja.
Éva csodálkozott, apámba megrekedt a szó, Brigi sírt, Adél csak zavartan bámult, én meg ott álltam tetőtől talpig leforrázva. Pont Ibolya? Még mindig jobb volt, mintha Brigit megrontottam volna, csak így kiderült a vérfertőző kapcsolat.
Apám tett egy tétova mozdulatot, aztán kitámolygott a garázsba, akkor láttam zokogni életemben először és utoljára.

A társaság szétrebbent. Adél rohanvást bepakolt a kocsijába, magával vitte Brigit, és főleg Ibolyát, amin felettébb csodálkoztam, csak utólag értettem meg, hogy anyai ösztönnel védeni akarta a lányt. Az unokatesóm csak annyit mondott, nem akar még egyszer találkozni apámmal. Éva velem hagyta el a süllyedő hajót, együtt utaztunk vonattal pestre, akkor még a letargiámban úgy gondoltam, odaköltözöm anyámhoz.

Három mérhetetlenül hosszú évet töltöttem majdhogynem illegalitásban. Megszakítottam mindenkivel a kapcsolatot, és úgy eltűntem, hogy senki sem tudta hol vagyok, Csak apámnak írogattam különböző városokból bocsánatkérő lapokat.

És eljött Éva esküvőjének a napja. Ott kellett lennem, mert állítása szerint mióta csak eljöttünk apám házából, én voltam a legjobb barátja. Féltem a rokonaim szájától, mégis valami ott tartott. Bevallom férfiasan, Ibolya miatt aggódtam, semmit sem tudtam róla, pedig épp elég bajt sejtettem a három évvel azelőtti kapcsolat kitudódása miatt.

Álltam a rendezvénysátor bejáratánál, mikor megérkezett a nagybátyám a családjával. Már az furcsa volt, mekkora szeretettel üdvözölt, átölelt, megszorongatott, a nagynéném szintúgy. Hol van itt a harag? Ibolya megvárta, míg elindulnak, csak aztán karolt át boldog mosollyal az arcán.
A kellemes meglepetés hatalmas megkönnyebbüléssel párosult.
Ibolya pompás testhez simuló, piros miniruhában annyira pazar látványt nyújtott, hogy elakadt a szavam. Megvolt még a hosszú haja, csak most aranyszőkén, hullámosra bodorítva csillogott a lakktól. Gyönyörű volt, de nem a szépsége nyűgözött le, az érzelmeim szabadultak el, a könnyeimmel küszködtem a viszontlátásra.
– Majd beszélünk! – puszilgatott össze ott, mindenki előtt, aztán a szülei után sietett.

Vacsora után, mikor már Ibolya rendezte minden mondanivalóját Évával, az unokatestvérem végre rám is szentelt időt. Sétálni hívtam, egy kis mesterséges tó közelében találtunk alkalmas helyet a diskurzusra. Leültem egy kőre, ő meg arra hivatkozva, hogy ne legyen koszos a ruhája, az ölembe telepedett, és olyan meleg szeretettel kapaszkodott a nyakamba, mintha attól félne, hogy megint elveszíthet.
– Hol voltál három évig? Legalább egy lapot írhattál volna, vagy telefonunk is van! – korholt a nemtörődömségem miatt.
– Nem mertem, így is oltári nagy bajt szabadítottam a nyakadba. – bújtam az arcához. A melegsége megfogott, az igazi, érett nőt éreztem a ruhában, pedig pont azt nem akartam. Sután tartottam a derekát, még véletlenül se mondhassa, hogy nyúlkálok.
– Nem kellett volna bujkálnod, apád nem beszélt senkinek a családban. Szerintem szégyellte, mivel ő sem volt a cselekedetei teljes tudatában, így az eset a mi kis titkunk maradt.
– Beszéltél vele azóta?
– Nem, de apáméktól tudom, hogy jól van, megint együtt vannak anyáddal. Csak azt nem értem, miért nem kerestetnek annyi idő óta. – hangzott a jó hír, ez kis megkönnyebbülést jelentett számomra.
– Küldtem neki bocsánatkérő leveleket. Tudja, hogy jól vagyok.
– Akkor értem, és szerintem már megbocsátott, menj haza! – szorongatta meg a nyakam.

– És te?
– Dolgozó nő vagyok!
– Nem úgy!
– Pasik mindig vannak! – kuncogott a fülembe, de az egyértelmű válasz elmaradt. Amilyen közel volt, a lehelete égette a nyakam, mint azon az éjszakán, amikor megcsókoltam. Az emlékek feltolultak.

– Inkább arról beszélj, veled mi van! – dörgölte az arcát a képembe, ha még a csodálatos parfüm illata, meg a forrósága nem volt elég.
– Aznap, mikor apám kiverte a balhét, Évával utaztam Pestre. Anyámhoz kellett volna mennem, de nagyon nem akartam, aztán Éva ajánlotta, hogy maradjak az albérletében. Ottragadtam. Hálás vagyok neki, mert hónapokig fizette helyettem a költségeket, meg etetett, amíg munkát nem találtam, most meg levelezőn tanulok és még mindig ő pátyolgat. Igazi jóbarát.
– De nincs közöttetek semmi, ugye? – húzódott hátrébb, hogy a szemembe nézhessen.
– Nincs különösebb. Bár ha még fél évet vár az esküvővel, férjül vett volna. – sóhajtottam.
– Ezt hogy érted? – csillant meg a kíváncsiság a szemében.
– Az újdonsült férje állandóan megbántja, és olyankor hozzám jön mindig panaszkodni.
– Akkor mégis van közöttetek valami. – feltételezte, elbújni sem lehetett volna a vallató szempár elől.
– Csak annyi, hogy a panaszkodás mindig csókolózásba fullad, meg játszunk kicsit egymással. Ő a nő, aki ma szűzen ment férjhez, és ha emlékszel még, a testnedvekkel azóta is hadilábon áll.
– Ha akarnád őt...
– Egyikünk sem akarta, azt a faszit szereti, én csak barátnak mondhatom magam.
Ibolya szemezett velem. Néha már azt éreztem, el kell előle bújnom valahova, de minél tovább húztam az időt, annál jobban felkorbácsolta az érzelemvilágomat.

– Mi van Brigivel és Adéllal, róluk tudsz valamit? – menekültem a beszélgetésbe a fényesen csillogó szempár elől, már régen szemet szúrtak az enyhén lebiggyesztett ajkak, amelyek csókra éhesen pirosodtak a sötét rúzs alatt.
– Ne mond, hogy nem tudsz Brigiről! Gyönyörű lett a csaj, egy csomó reklámban szerepel, valahol biztosan láthattad, csak valószínűleg nem ismerted fel. Itt laknak Budán, bár szerintem a nagylány folyamatosan a világot járja, Adél meg olyan, mint egy nagyvilági dáma, leesne tőle az állad. – csóválta meg a fejét, aztán folytatta a csábítást.
– Hiányoznak. – jegyeztem meg, és a szívembe markolt a régi érzelem keserű valósága.
– Brigi még azóta is várhat rád, te bamba!
A bamba jelző megmosolyogtatott. Elgondolkodtam, fénylő ajkain maradt réveteg tekintetem, és önkéntelen nyújtottam a nyakam csókra. Felséges ajkak szabadítottak rám borzongást, és egyre vadabb, egyre szenvedélyesebb energiával tapadtak a számra. Felizgatott pillanatok alatt, el is vesztettem az önuralmam.
– Menjünk a szobámba, itt megláthatnak! – indítványoztam.

A legfölségesebb kurva riszálásával vonult előttem. Kopogtak a cipősarkak, ringott a csípő, édesen hívogattak maguk után a meztelen karok, és az ajkak valami elképesztő vágyról adtak tanúbizonyságot.

Az egyszemélyes ágy nyikorgott, pedig még csak csókolóztunk. Puha, meleg kezek simogatták az arcomat, forró combok nyaláboltak körbe, véletlenül se szabadulhassak. Annyira vigyáztam, hogy el ne ragadtassam magam, és pont ezért tartott a vetkőztetés oly soká. A miniruha cipzárja szétnyílt, a csipkés, vadítóan vörös fehérnemű kivillant. Végig kellett a testét csókolnom, bugyin keresztül a szeméremdombját is megpusziltam, csak utána kezdtem felülről ismét a csöpögősen romantikus kényeztetést, és édes engedelmességgel fordult az unokatestvérem, hogy az utolsó daraboktól is megszabadítsam. Izgalomtól kivörösödött arca sugárzott, minél intimebb helyen simogattam, annál sürgetőbben követelte a folytatást. Millió puszit leheltem az ismerősnek tetsző bimbóira, és csak a lefelé toló kezei hatására feküdtem a combjai közé. Látványosan várta, hogy a felhevült puncijába nyaljak.

Megint egy kéjnedvektől eláztatott pina, amihez már volt szerencsém, de most csakis egyes egyedül az enyém. A parányi csikló és a piciny nagyajkak duzzadtan várták a megváltó érintést. Szinte megkönnyebbült a lány, mikor végre rátapadtam a szeméremtest felső részére, és az ajkát elhagyta egy aranyos sóhaj. Nem sokáig hagyta a kényeztetést, ő is szerette volna bírtokba venni az én meztelen valóm. Remegő kézzel vette le az ingem, a derékon aluli szerelést viszont rám bízta, csak csókolgatta a mellkasom. Alig várta, hogy a golyóimat a markába foghassa, hátra húzhassa a bőrt a farkamon, és mielőtt magamhoz tértem, a szőke tincsek beborítottak, egy forró száj szívott feledhetetlenül kellemeset a makkomba. Nem a szopás volt a célja, inkább csak előkészítés valami másra, Ibolya az együttlét varázsát várta. Némi nyálazó tevékenység után hanyatt feküdt, és húzott magára csodálatosan szétterpesztett lábbal és páratlanul szép, enyhén megnyílt vaginával.

– Szabad ezt nekünk? – vágtam keserves képet. Nem azért, mert nem akartam, de mégiscsak az unokahúgomról volt szó.
– Megbűnhődtünk érte, már mindent szabad! – suttogta.
Soha még annyira vágyakozó női arcot nem láttam. Minden mozdulatomra vigyázva feküdtem rá, nem tehénkedve, nem támaszkodva a hajára, és még mielőtt belé hatoltam, megint csókban forrtak össze az ajkaink.

Könnyű mozdulat volt felnyársalni, még könnyebb a nagyon csinos testen oda – vissza mozogni, és a mennyei forróság szétáramlott a testemben. Úgy éreztem, mintha a lány minden porcikáját beleadná ebbe a szeretkezésbe, mert ez az volt, a legszebb, és legromantikusabb, ami a szexben csak lehet. Lelkileg egészen mélyen érintett, és nem is annyira a fizikai kapcsolat volt a lényeg, mint a lényével való összeforradás. A lány mozdulatait figyeltem, az apró remegéseket, a visszatartott lélegzeteket, és az arcán a kéj örömteli megnyilvánulásait.
Végtelen hosszúnak tűnt a szeretkezés, és végtelenül csodás lett a befejezése, mikor a lány lüktető testébe élvezhettem, aztán csak feküdtünk enyhe izzadtságban egymáson, és hallgattam a gyors, isten áldotta szívdobogását.

Letusoltunk, egy darabig nem is beszélgettünk, csak egyfolytában csókolóztunk a zuhany alatt, mintha be akarnánk pótolni valami lemaradást. Előttem feküdt az ágyra, a meztelen szépségét felülmúlta a lelki öröme, és pompás látványban részesített, a gömbölyű hátsólyában gyönyörködhettem, míg innivalót kotortam elő az apró hűtőszekrény mélyéről. Hasra feküdt, úgy szürcsölgette a narancslevet szívószállal.

– Tudod, ez már megtörténhetett volna korábban, amikor aznap reggel felébredtünk a pornóra. Megkurhattad volna Évát, vagyis mindhármunkat aznap. Kár, hogy akkor annyira szabálykövető voltál, most lehet, a te esküvődön táncolhattam volna! – billegtette aranyos lábait jobbra – balra.
– Nem tudom, egy órával később már nem akarta.
– Bepróbálkoztál nála? – fordította hátra a fejét.
– Igen, próbálkoztam, de azt mondta, hogy ott van nekem Brigi, aztán a többit már tudod, a kislány megsértődött, mert túl fiatalnak tartottam.
– Ja, engem meg le sem szartál, pedig... – mondta kacéran.
– Így is túl sok olyan dolgot csináltunk, amit nem lett volna szabad.
– Mit nem volt szabad? – kérdezett vissza vigyorogva.
– Nem volt szabad mocskos dolgokat csinálni, pinát meg segget nyalni, vagy ujjazni és baszni. – vigyorogtam szégyenlősen.
– Ha jól emlékszem, csak a baszás meg az ujjazás volt megtiltva. – rötyögött a könyökére támaszkodva.
– Azt végül tudtad, hogy a sötétben ki és mit csinált? Másnap nem nagyon nyilatkoztál! – tette az ágy mellé az üres poharát.
– A sötétben még nem tudtam, de azóta kiderültek dolgok, például, hogy Éva undorodik a spermától, tehát őt könnyen beazonosítottam.
– Brigi meg mint egy cápa rárabolt a farkadra. – nevetett fel Ibolya. Beleborzongtam a visszaemlékezés romantikájába.

– És te? Te tudod, mit szeret Éva a legjobban? – tettem le én is a poharat, a lány feneke már régen mozgatta a fantáziámat.
Meg sem lepődött, hogy mindkét tenyerem ráraktam, enyhén széthúztam a farpofákat. Még az egyik lábát feljebb is húzta, hogy helyet adjon.
– Valahogy az az érzésem, hogy most megmutatod! – kuncogott.
Gondolkodás nélkül az ánuszába nyaltam, megint elfogott az a tilosban járós, különleges izgalom, amit Éva esetén minden alkalommal megtapasztaltam.
– Nem borzaszt? – kérdeztem alig hallhatóan.
– Nem, csak csináld tovább, én meg relaxálok! – búgta a karjára fektetve az arcát, teljesen átengedve magát az akaratomnak.

Élveztem. Az adrenalintól agyam kitartó munkára bírta a nyelvem és a mancsaimat. Beletemetkeztem a lány hátsójába nem törődve a gondjaimmal, csak Ibolya halk monológja rontotta kicsit a pillanatot, mert amit mondott, az felkavart.
– Tudod, ezt már legelső alkalommal is nagyon jól csináltad, de csak akkor lettem beléd szerelmes, amikor másnap reggel kinyaltál. Olyan férfias voltál, olyan vagány, és annyira határozott. Tudom, hogy korábban ez fordítva volt, évekig te sóvárogtál utánam, és azt is tudom, hogy abból a kisfiús csodálatból már csak szeretett maradt, de ez így van jól. Megtartanálak magamnak, de gyerekeket akarok, azt pedig kettőnknek nem szabad.
Elérzékenyített a csaj, a meghatódottságtól szólni sem tudtam, a hátát végig csókolva feküdtem mellé, hogy a lelkét ápoljam. Így, az előzményeket hallva sokkal jobban megértettem az indokait és a csókjaiban rejlő szenvedélyt. Abban a pillanatban úgy gondoltam, bele tudnék habarodni végérvényesen.

– Csak egyet nem értek, miért büntettél másnap éjjel, amikor egymással semmi bajunk sem volt. – a kérdés már évek óta ott motoszkált az agyamban.
– Mivel büntettelek? – nyíltak tágra a csodálatos pupillák.
– Nem csináltad végig, amit elkezdtél, mint a filmen az a fekete hajú csaj, faképnél hagytál a legjobb pillanatban. Tudod, milyen rossz érzés maradt bennem azóta? Haragudtál valamiért? – vágtam savanyú pofát a mondandómhoz.
– Ja, hogy a gondolsz? – csillant fel a szeme, elvigyorodott – szeretnéd megismételni, vagy mi van? – csípett a seggembe játékosan.
– Csak arra lennék kíváncsi, miért hagytál ott, és miért megint vaksötétben csináltad. Féltél, hogy felismerlek?
– Akkor nem is tudtad ki lehetett, igaz? – kérdezett hosszú gondolkodás után, csak a kérdéseimre nem kaptam választ.
– Nem, nem tudtam, amíg a botrány közepén el nem árultad.
– Feküdj a hátadra! – bontakozott ki a karjaimból, és válasz helyett aktusra készen térdelt felém.

A szeretetet sugárzó arca hol mosolygott, hol elszántságot tanusított. Lélekemelő kedvességgel vezette magába a farkam, aztán meg is dolgoztatta teljes hosszában, abban bizony semmilyen hibát nem találhattam. Gyönyörű, szőke fürtjei csiklandozták az orromat, előre hajolva a vállaimra támaszkodott.
– Jól csinálom? – rezdültek meg lebiggyesztett ajkai.
– Tökéletes. – válaszoltam, pedig épp azon törtem a fejem, hogy akkor éjjel milyen egyenes háttal ült rajtam, és milyen magasan tartotta a karjait.
– Felizgat a kíváncsiság! Akarod, hogy végigcsináljam? – mélyültek belém a csillogó szemek, de nem várt választ, hosszú csókba fojtotta a mondandómat. Természetesnek vette, hogy én akarom, pedig egy szóval sem mondtam.

A forróság átjárt, Ibolya kéjgőzős lehelete az arcomba csapódott, úgy jutottam a lány után én is a csúcsra. Volt esze rá, hogy felemelkedjen, épp csak a makkom maradt a vaginájában, így nem túl mélyre landolt benne a magom. Meg – megrázkódva vigyorgott. Kéjes arca igazán emlékezetessé tette a további aktust. Sokáig lebegett felettem, mire megéreztem a farkamra langyosan csordogáló folyadék.

Megcsókolt, mielőtt a vállaim mellé lépett, és ijesztő határozottsággal térdre rogyott. A derekába kapaszkodtam, ő viszont a lábszárait hátrafeszítve édes terpeszben hanyatt feküdt rajtam, épp csak annyit igazított, hogy az illatozó puncija az állam fölé került, míg a feje a combomon megpihent. Bezsongtam, nem vártam parancsszóra, a vaginába nyaltam mohón. Elvakított annak a sötétben félbemaradt aktusnak az ismétlési lehetősége. Az idegszálaim megfeszültek. A saját spermám íze keveredett a puncinedvekkel, de bevallom, mást vártam, valami még hiányzott. Ibolya felnyögött, sokszor végig csúsztattam a nyelvem a pici szeméremajkak között, mire észbe kaptam, hogy nem tud a folyamatos érintéstől. Picit elhúzódtam. A türelem nem volt az erősségem, de a lány azzal pótolta a tétlen másodperceket, hogy oldalra feszítette az izgalomtól lankadni sem akaró farkam, és bele – beleszívott, az ajka cuppogásai édesen csendültek a feszült várakozásban.

Megérkezett a zuhatag. Nem pici cseppek, nem spórolós adagok, hanem erőből kipréselt sugár, ami az arcomba csapódott, kicsit el is rontva a játék ezen részét. Nem visszataszító, csak kellemetlen, , és pont a csendes, lassú élvezete hiányzott. Még szerencse, hogy sokáig sem tartott. Mikor viszont elállt, édes örömmel nyaltam ismét a csöpögős, triplán elázott pinába, és végre tökéletes csináltam. A karjaim átfogták Ibolya combjait, és nem engedtem, hogy mozduljon, bármennyire is ficánkolt a gyorsan érkező orgazmus izmokat rángató mozgolódásában.

Legnagyobb sajnálatomra elengedte a farkam, felült, kedves, simogató gesztussal eltolta magát, és szájon csókolt.
– Jó voltam? – nevetett kislányosan szégyenlős mosollyal.
– Persze, csodálatos, bár nem egészen azt éreztem, amit vártam.
– Miért, mit vártál? – csillant meg a kacérság a szeme sarkában.
– Hogy olyan leszel, mint akkor, amikor minden cseppért meg kellett küzdenem. Pont az volt benne a jó, a fokozott várakozás, meg az, hogy egészen soká tartott.
– Gondolnom kellett az ágyra, azt hittem, nem a mennyiség a mérvadó, ja és el kell keserítselek, aznap éjszaka nem én voltam a szerencsés látogató. – húzta szomorkásra az arcát.
Elsápadtam.
– Brigi? Ő állt rajtam bosszút? – horkantam fel. Végigpergett az agyamban a milliószor átgondolt jelenet, és csak még jobban vágytam a lányra, aki megőrjített aznap éjjel.
– Bizony Brigi. Éva biztosan nem volt, és sajna én sem, pedig ha tudom...
– De mi a tökömnek vállaltad akkor magadra? – képedtem el.
– Tartottam Adéltól, börtönbe küldhetett volna... – éreztem ki az aggódó szeretetet a nyakamba kapaszkodó karjaiból.
– Csak az nem világos, hogy még csak nem is kérdezett arról az éjszakáról sem akkor, sem azóta, pedig elég gyakran találkozunk. Ha látnád, milyen vadítóan csinos!

Ibolya tényleg mindent megtett, hogy a szerelméről biztosítson. Fájt is, hogy én már nem érzek iránta hasonlón, ugyanakkor tudtam, hogy nem működhet a kapcsolatunk hosszú távon, maximum titokban találkozhatunk. Bántott, hogy én csupa szépet kaptam tőle, ő meg tőlem szükségtelen perverziót. Nem volt mentség, hogy nem én vezettem rá, de világosan éreztem, hogy vele szeretkezni a jó, összebújni, babusgatni, és a lelkét szépen csengő bókokkal elhalmozni. Akart engem, hát megkapott, és amikor hajnalban elment, biztosra ígérte, hogy még sokszor, de nagyon sokszor találkozunk. A körülményekhez képest szembetűnően jókedvűnek és boldognak látszott.

Délelőtt kilenckor beálltam a zuhanyzóba. Csendes magányban csukott szemmel folyattam magamra a langyos vízsugarat. Minden megfordult az agyamban, de legfőképpen az Ibolyával töltött éjszaka. Brigire akartam gondolni, de valahogy Adél sudár alakja is hamarabb bevillant, mint a romantikából táplálkozó szerelmem bájos pofija. Ibi, Ibi, milyen kár, hogy nem lehetünk örökké együtt. Visszagondoltam az érzelemmel teli szeretkezésünk pillanataira, és éreztem, milyen gyorsan feláll tőle a farkam. Kísértést éreztem, hogy magamhoz nyúljak, aztán megrázkódtam, azért sem tettem, tiszteltem annyira az unokatesómat.

Lemondóan nyitottam ki a szemem, visszarángatva erővel a tudatomat a rideg valóságba, elkergetve a hiú ábrándokat.
Szürke csempe, egy láb, két láb, három láb, négy láb. A pillanatnyi ijedtségtől nagyot rándultam. A zuhanyzó sarkában két vékony, gyönyörű, mezítelen női lábfej iszonyat hosszú, picit talán túlméretes lábujjakkal felém fordulva. Egy ezredmásodperc erejéig azt gondoltam, Ibolya jött vissza, de nem, ezek a lábak nagyobbak, mélypiros lakk fénylik rajtuk és nedvesen csillognak a ráverődött vízcseppektől. A másodperc tört része alatt kaptam fel a fejem. A szép lábak fölött még kívánatosabb combok, kék, farmer miniruha, egy kéz, ami szexi magassarkút tart, ébenfekete, fenékig érő igazi haj, lapos has, bámulatosan domborodó cicik, és egy ismerősnek tűnő arc. A nő erotikus pózban a zuhanyzó falának dőlve bámult, és magasról gyűjtötte rólam a képi információt.

Láttam már ezerszer ezt az arcot, csak soká tartott, mire beugrott, ki is áll mellettem valójában. Adél, a csodálatos Adél, bár az arca korántsem volt az a megszokott, igaz, három éve nem láttam. Akkoriban nem festette magát, mégis elragadónak találtam, most meg kihangsúlyozva magán minden részletet, egy lélegzetelállító dáma tolakodott az aurámba a maga száznyolcvan fölötti magasságával. Az egy dolog, hogy szokásához nem épp híven a haja most ki volt bontva, a színe elkápráztatott, és ha már ébenfekete, az arc többi része is ahhoz volt igazítva. Kiemelt, igazított szemöldökívek, lehetetlen hosszú műszempilla, megnagyobbított száj élénkvörös, hivalkodó rúzzsal. Beszarás! Két kézzel dörzsöltem a szemem, hátha csak múló káprázat.

És a női alak nem tűnt el, hiába vártam. Bevillant, hol láthattam már ezt a fekete keretbe öltöztetett arcot, a videón, a kiscsaj! Nem, az nem lehet, ez az egész egy lázálom, és mindjárt felébredek. Az ijedtségtől még takargatni is elfelejtettem magam, viszont hátráltam, így a víz nem a hátamon, hanem az elülső részeimen csapódott, Adél ruháján landolt. Azonnal elzárta a csapot, aztán nevetve visszadőlt a zuhanyzó falához, a meztelenségem nem igazán zavarta.
– Szia! Úgy látom, valami nagyon szépre gondoltál! – intett a szemével a meredező férfiasságomra.
– Baszd meg! Hogy a francba kerülsz ide? Majd össze szartam magam! – kaptam magam elé a kezem, bár már teljesen hasztalan.
– Szem előtt tartalak, el ne tűnj ismét hosszú évekre. Nem bocsátanám meg magamnak. – mosolygott rendületlenül aranyosan a szájával, a farkamat takargató kezeim fixírozva.
– Azt hittem, látni sem akarsz...
– Rosszul gondoltad, és Brigi is nagyon szeretne már megtalálni. Most rögtön elviszlek hozzá, Ibolya szerint úgy sincs programod mára. – simogatta meg a nedves arcom a hosszú ujjaival.
Köpni – nyelni nem tudtam, szóval az unokatestvérem hívta ide Adélt, azt a nőt, aki a dögös megjelenésével a frászt is rám hozta, ráadásul az ijedtségemen kajánul mosolygott. Vagy csak a szituáció képtelensége szórakoztatta?
– Miért, Brigi hol van?
– Most éppen dolgozik Esztergomban, de jót fog tenni mindkettőnknek egy kis kirándulás. Egy kis privát beszélgetés ránk férne már így három év után. Nem gondolod? – szakadt el a faltól, és közelebb állt.
– Ja, ha szeretnéd felhántorgatni a múltat... – sütöttem le a szemem zavartan.

– Meg sem ölelsz a viszontlátásra? Nem kell félned, mi nem haragszunk rád! – tárta szét a hosszú karjait, mire sután magamhoz fogtam, a farmerruha itta le rólam a vízcseppeket. Teljesen elvesztettem a lábam alól a talajt. Most akkor mi is van?

Anyai szeretettel ölelt magához ismét, mint régen, pedig nem is fűzött hozzá még annyira régi kapcsolat. Meleg arcát az enyémhez nyomta, a puszik édesen, érzékien cuppantak, én meg hagytam ringatni magam, azt sem tudtam mi módon válaszoljak. A helyzetben a derekát fogtam. A vízpára elillanásával együtt az orromba tolult az édes bukéja. Nem holmi pacsuli, hanem bódító parfümillat.
– Na menj öltözni, és ne félj, nem lebaszni akarlak, csak meg kellene beszélnünk bizonyos dolgokat. – tolt el magától. Vihogott egyet a meredező szerszámomon, aztán kivárta, míg megtörlöm magam. Tényleg nem akart szem elől veszteni, mert követett a szobába, és az ágyon végigfekve, eszet bolondítóan keresztbe rakott lábakkal, árgus szemekkel végignézte, ahogy magamra aggatom a ruhákat. Már csak azért sem takargattam tovább magam, még felé is fordultam, had nézzen meg alaposan. Előbb a szokatlan, bámulása, utóbb a testemet átjáró
kellemes bizsergés és lankadatlan erekció hozott kellemetlen szituációba.
– Szeretem, hogy pólók helyett mindig inget hordasz, és jól áll rajtad a szövetnadrág! – hízelgett, mikor elkészültem és tanácstalanul néztem körbe a szobában határtalan zavaromban.

Az Opel Astra komótosan hasította a kilómétereket útban Esztergom felé. Adél valószínűleg nem tudta, miként kezdjen a mondandójába, mert rám – rám villantgatta vezetés közben a hibátlan fogsorát, de a csókolni való ajkait nem hagyták el szavak. Na, essünk túl rajta, úgysem beszéltünk egy – két udvariaskodó szónál többet a szállás elhagyása óta.
– Csinos vagy! Mi ez az új dizájn? – néztem végig a nőn, aki nem hasonlított a korábbi önmagára, és egyáltalán, igen ritkán láthatott ilyen kihívó jelenséget egy magamfajta álampolgár.
– Mióta apád dobott, megint eladó lány vagyok. Gondoltam, valaki hátha felfigyel rám! – kacsintott oldalra.
– Létezik ember, aki ne akarna téged? – csúszott ki a számon.
– Tudod, mindig az nem akar, akit te szeretnél... – sandított jelentőségteljesen oldalra. Még a végén megint zavarba hoz, ha így néz rám, gondoltam, sürgősen témát váltottam.

– Apámmal mi van, találkoztál vele azóta?
– Igen találkoztam, és ki is békültünk, ha érdekel. Elég sokat járt hozzám a bocsánatkérő lapjaidat lobogtatva. Visszafogadott volna, de én nem akartam, különben meg tavaly visszaköltözött hozzá anyád. – vágott szomorkás grimaszt.
– Miért nem akartál visszamenni hozzá? Szeretett téged! – kíváncsiskodtam. Adél túlontúl aranyos volt, hogy apám helyében csak úgy lemondtam volna róla.
– Tudom, hogy szeretett, csak nagyon nehezen békül meg bizonyos dolgokkal. De az igazi ok az, hogy bosszúból elkövettem valamit, amit sohasem bocsátana meg. – mondta őszinte szavakkal, keserűen fintorogva.
– Mi lenne az?
– Nem szeretnék magyarázkodni, és azt se kérdezd, mi történt akkoriban! – utasított el határozottan.

– Azt mondtad, szeretnél megbeszélni bizonyos dolgokat... – tereltem a témát másra.
– Igen. Csak nem tudom, hogy kezdjek hozzá. Tudod mit? Kezdem az apáddal. – sóhajtott nagyot.
– Mi van az apámmal?
– Apád nagyon jó ember, nem bánnám, ha meglátogatnád. Az én hibám, hogy nem kommunikáltok egymással. – mosolygott rám.
– De nem is erről akarok beszélni. Te nem tudod, de elmondom, hogy én kezdtem ki az öregeddel, mert megtetszett a hallgatagsága. Sosem mert volna megszólítani, pedig mindent elkövettem, hogy észrevegyen a drága. Kellett nekem, régóta magányos voltam. Szégyenszemre az első randira is én hívtam, mert komoly lelki problémákkal küszködött, nehezen adta be a derekát. Azért végül a randi egészen jól sikerült. Elértem, amit akartam, boldog voltam, csak a szex nem működött valahogy apádnál. Megmutattam neki azt a kazettát, amit megnéztetek a lányokkal, de az sem használt, aztán a...
– A tenyerembe temettem az arcomat, ahogy a pír végigfutott rajtam.
– Ne butáskodj, nem szégyen az, Brigi elmondta, és azt is, hogy több is volt. Ez egy tök természetes dolog. – tette a tenyerét a tarkómra, és addig simogatott, míg rá nem emeltem a szemem haláli sápadtan.

– Ott tartottam, hogy a sokadik próbálkozás után olyat tettem, amit más nő nem tett volna. apád farkát. Megkockáztattam, hogy lerúg az ágyról, de ehelyett elkezdett nevetni, és végre feloldódott. Soha többé nem volt gond a férfiasságával. – nézett rám delejező arckifejezéssel, attól tartottam, belehajt az árokba.
Elég furcsán vette ki magát, hogy az öregem korábbi barátnője ilyeneket meséljen nekem, frusztrált, hogy mit kell megtudnom, és nem találtam a lényeget, hogy miért is kell mindezt meghallgatnom.
– Ezt miért mesélted el nekem? – küzdöttem a nehezen múló szégyennel.
– Csak azt akartam, hogy tudd, a nem feltétlenül rossz dolog. Van aki szereti, és van aki nem. De nem kell érte haragudnod! – még a hangja is egy kicsit elcsuklott.

Ez a nő tud arról a két éjszakáról! Brigi kotyogott? A fenébe!
– Én nem haragszom Brigire, szeretem őt. – égett le a bőr a képemről már sokadszor.
Adél szánakozó mosolyt küldött felém, aztán mintha mi sem történt volna, befordult egy étterem parkolójába. Éhes volt, állítása szerint korán indult, és én sem ettem még aznap.

Egészen más szemmel néztem ezek után a nőre. Magamba fordulva gondolkodtam a dolgokon, és próbáltam kielemezni Adél tetteit. Nyoma sem volt elítélő viselkedésnek, vagy megvető haragnak. Intelligensebb volt, mint gondoltam. Már nem is annyira a szexisségét tartottam fontosnak, mint a belőle áradó szeretet és nyugalmat, pedig egyfolytában éreztem, hogy valami nyomasztja, és a könnyed viselkedése mögött valami titok még rejtőzik.

Vérlázító léptekkel vonult be az étterem ajtaján, amit előzékenyen kinyitottam, és tett róla, hogy emlékezetes maradjon az égimeszelő társasága. A szexi magassarkútól megemelkedett vádlija és ringó csípője, na meg a közvetlenséget sugalló érintések mind nekem szóltak, legalábbis úgy hittem, nekem akar tetszeni a vadítóan nőies külalakkal. Senkit sem méltatott hosszabb pillantásra, csupán azt a lengyel társaságot, akiket senki más nem tudott útba igazítani. Előbb angolul, aztán németül folyékonyan társalgott. Egy újabb jópont a hölgy javára. Leesett az állam, pedig mindig tudtam, hogy művelt, és azt is, hogy van valamilyen vendéglátós diplomája. A magassága pedig ahelyett, hogy zavart volna, egyenesen büszkévé tett és lenyűgözött. Legalább tudom, milyen lesz majd Brigivel csavarogni emberek között, álmodoztam magamban.

Az épületbe, amiben elvileg Brigi éppen dolgozott érdekes gondolatokkal léptem be. Már nem is voltam biztos magamban, de a lányt mindenáron látnom kellett. A kocsiból kiszálláskor Adél arcán valami szomorkás félelmet fedeztem fel, és ez még jobban felkavart.

Az egykori kiscsajra könnyű volt rátalálni, csak követnem kellet a beöltözött, szebbnél szebb lányokat. Ruhákat próbáltak, meg kifutón végiglejtő, elegáns mozdulatokat.

Őrült visongással szaladt hozzám, beugrott a nyakamba, és ölelt a puha meleg karjaival, mintha csak örömében megfojtani akarna. Csodás találkozás volt, a szívem majd ki ugrott, megigézett Brigi káprázatos alakja. Tökéletes volt, már – már túlontúl is tökéletes, de az iránta érzett szeretetem mellett valami alaposan megváltozott. Hiányzott az a szerelem, amit évek alatt romantikából oly szép gondolatokkal a fejemben aprólékosan felépítettem.

Megváltozott, hát persze, hogy megváltozott, érett nő volt, de már nem az a lány, akibe akkor, azon a hétvégén beleszerettem. Még jó, hogy nem egyedül voltam ezzel az érzéssel, és még jobb, hogy félrevonulva meg tudtuk mindezt sértődés és harag nélkül beszélni. Annyit ölelgetett, hogy beleszédültem. Tulajdonképpen a kibontakozó szépsége nyomán bele kellet volna ismételten szeretnem, de én azt éreztem egyfolytában a ragaszkodó közvetlenségében, hogy nem ő kell. Az igazi istennő ott ült kinn a kocsiban és várt rám.

Több, mint egy órát beszélgettünk, kényes témákat is érintettünk, amiből kiderült számomra, hogy Brigi még szűz. Azt mondta, sokáig nekem tartogatta, de ez már cseppet sem vigasztalt, mert amíg ő mesélt, én egészem máson agyaltam, felfedeztem valami egetrengető csalafintaságot, ami eltöltött valamiféle boldogsággal. Brigi mit sem sejtve annyit megígértetett, hogy a következő hétvégét együtt töltjük, és adunk még egy esélyt magunknak. Ő még bízott a csodában, igaz, bennem sem múlt el iránta minden érzelem nyomtalan.

Megtestesült nyugalommal ültem vissza Adél mellé az autóba. Sírt, összeszakadva ült, és az ajtó csapódása után zokogni kezdett. Már a törékeny ujjai is feketék voltak az elkenődött szemfestéktől, még a meztelen combján is kövér, megfestett könnycseppek ragyogtak. Vártam, hátha megszólal, de a sírást sehogy sem hagyta abba.
– Te voltál. – suttogtam felé félelmetes nyugalommal, de Adél csak bólogatott, rám sem mert nézni.
– Miért?
– Olyannal akartam bántani apádat, ami a legjobban fáj. – nyöszörögte halkan.
– Nem értem, én nem bántottalak... Az volt életem legcsodálatosabb éjszakája és a legnagyobb csalódása. – sóhajtottam a nő felé.
– Tudtam, hogy most kiderül, már ezerszer megbántam! – fakadt újra fejhangon sírásra.
Nem bírtam tovább, megsimogattam a haját, és magam felé fordítottam. A könnyes szemek rebegve könyörögték a megbocsátásomat.
– Azt mondtam, az volt életem legcsodálatosabb éjszakája. – szugeráltam belé a megnyugtatást, és igen, valami megmagyarázhatatlan öröm tört rám, esztelenül vigyorogtam.

A vállamra hajolt, mintha attól a békülékenységre szólító mozdulattól valami pluszt várna, a nyakamba karolt. Hosszú haja a könnyekkel, festékkel együtt az arcomra tapadt.
– Brigi tudja? Kérhetsz, amit csak akarsz, csak ő meg ne tudja! – a kétségbeesés jelei mutatkoztak a mozdulatain, kénytelen voltam magamhoz szorítani. Meghökkentően jó érzést jelentett megnyugtatni, és szívmelengető örömet okozott kézfogással csitítani. A reszketeg, törékeny ujjak édesen kulcsolódtak az enyéimbe.
– Nem tudja, nyugodj meg! Tőlem biztosan nem tudja meg. És azt sem mondom el senkinek, hogy te vagy azon a videón, csak most fogtam fel, nem az arcodról, hanem a mozdulataidról ismertelek meg.
– Apád ezért dobott, kiderült, hogy pornóztam, nem tudta elfogadni a múltamat, pedig az csak egy fél év volt az életemben még tizennyolc évesen... Te miért nem ordítozol, miért nem zavarsz el a büdös picsába? – húzódott hátrébb, mereven nézett a szemembe azzal a két gyönyörű, kisírt szemmel, ami egész nap oly szépséggel bűvölt rendületlen.
– Megelégszel annyival, hogy szeretlek, és tisztellek?
– Megelégszem! – sóhajtott – És mit kérsz a hallgatásodért cserébe? – szipogta, kezdett visszatérni az ereje.
– Először is igazítsd meg a sminkedet, másodszor meg azt, hogy mosolyogj, légy szíves. Szeretem hallani, hogy nevetsz.

Semmiképpen nem állt szándékomban visszaélni a helyzettel, megbántani végképpen nem. Beleszerettem röpke pár óra alatt, vagyis már akkor szerettem, amikor az életembe csöppent, csak a vonzalom most teljesedett ki egyszer és mindenkorra.
Sokáig csak szemezett, aztán közelebb hajolt, az arcunk egymáshoz simult, és millió puszi záporozott a bőrömre egyre közelebb az ajkaimhoz. Tudtam, hogy megcsókol. Igen, kellett a csók, akármilyen nyálas, taknyos és festékes is volt, ha másra nem, csak azért, hogy érezze, mennyire nem neheztelek. Egy csók csupán, de nekem az a menyország volt.
– Brigi a jövő hétvégét velem szeretné tölteni, alhatok nálad? – szakadtam el a valóságtól, háttérbe szorítva a vágyaimat, Adél pedig fogta a mondandóm lényegét, visszavonult a saját oldalára.

Álmaim asszonya szépítkezett, míg én a sminkelési tudományában gyönyörködtem.
– Tényleg annyira tetszett az az éjszaka? – kérdezte a tükörtől, rám csak a szeme sarkából figyelt.
– Igen. – mondtam nyomatékos hangsúllyal.
– Három évig attól rettegtem, tönkretettem az életed. Tudod, két véglet van, vagy valaki megutálja a nőket a miatt, márpedig te nem kérted, mégis megcsináltam, vagy a másik lehetőség, hogy utána mindig vágyik rá, de senkitől sem kapja meg. Mindenképpen zsákutca annak, akivel megtörténik. – mondta egy pszichológus határozottságával. Kiéreztem, hogy az én álláspontom a kíváncsisága tárgya. Nem válaszoltam.
– Volt barátnőd a három év alatt? – fordult felém egy pillanatra.
– Nem, nem volt. Brigire vágytam, meg volt egy barátom, aki a lelket bennem tartotta. Neki az érzéseimet is elárultam, és maximálisan megértő volt velem.
– Ezek szerint mégis csak bántottalak... És az az illető férfi, vagy nő?
– Éva volt, ha tudni szeretnéd, akinek tegnap beköttetett a feje. Apropó! Mi volt azon az éjszakán a törölgetés, minek kellett a nedves rongy?
– A síkosítót töröltem le, anélkül nem ment volna. Akkor még össze voltam törve, és dühös voltam rád is Brigi, meg a kazettám miatt.
– Jogos.

– Nem válaszoltál! Mi tetszett neked abban az éjszakában? – erőltette tovább a témát, miközben már az ajkait rúzsozta.
– Legyen elég, hogy meghatározó élmény volt! – vigyorogtam. Adél megcsóválta a fejét.
– Úgy látom, nem tudom meg, pedig talán segíthetnék, ha már mindent elrontottam körülötted. – fordult megint igéző szemekkel felém. Az elkészült smink bűbájossá varázsolta.
– Nagy csalódás volt! Ennek ellenére úgy veszed észre, hogy bármiért is neheztelek? – nevettem a mélybarna szemeibe.
– Hogy lehet csodálatos és csalódás egyszerre? – nagyon foglalkoztatta a téma, az arcomat simogató ujjaival adott nyomatékot az érdeklődésének.
– Nem mondhatom meg, mert félreértenéd, inkább adj egy puszit, és menjünk. – hülye fejjel nem mertem neki kibeszélni az érzéseimet, mégis csak a mostohám volt régebben.

– Tényleg akármit kérhettem volna? – a határozott jókedvem kacérkodásra ingerelt.
– Igen, bármit, nem értem, miért nem éltél a lehetőséggel. – rakta a cuccait a hátsó ülésre.
– Mondjuk a bugyidat? – nevettem a kiejtett kérdésen.
Adél elmosolyodott végre. Hatásvadász másodpercekig fürkészett, aztán két oldalt felnyúlt a farmerruha alá, és szépen lehúzta magáról azt a csipkés kis fekete kincset. Nem láttam egyebet, csak a hosszú combokat, meg a végeredményt, amit oly hanyagul, laza mozdulattal az ölembe ejtett.
– Ezt megérdemled. – mondta szívmelengető hangsúllyal, és várt a fejleményekre.
Felemeltem. Puha csipke, szexi darab. Beleszagoltam. A pornó jutott eszembe, ott látni ilyen vadító kellékeket, de valahogy Adél esetében még csak meg sem fordult a fejemben, hogy az emlékeivel bántsam. Nem kellett felhántorgatni a dolgokat. Láttam, amit láttam, pedig irtó kíváncsi lettem volna a film folytatására. A kis bugyit egyszerűen csak emléknek zsebre raktam.
– Adél, te fekete haj, meg smink nélkül is olyan gyönyörű vagy, hogy az ember ahol csak meglát ott és azonnal szeretne gerincre vágni. Remélem ezzel eleget mondtam. Ha nem Brigi... – megbántam, hogy áradoztam, még a végén rájön, hogy vonzódom hozzá.
– Ha nem Brigi? – várt, de visszavonulót fújtam, csak mosolyogtam anyámasszony katonája módjára.
– Köszönöm, aranyos vagy... Visszavigyelek, vagy alszol nálam, és holnap reggel haza buszozol?
– Alszok nálad, ha nem zavarok, nagyon szeretem a társaságod! – titokban persze egészen más remények vertek tanyát a gondolataimban.

– Az azért érdekelne, hogy neked tetszik-e a . – puhatolóztam tovább, ha már olyan közlékeny lett a lebukás után, és éreztem, hogy nem kell szégyenkeznem a tapintatlanságom miatt.
– Tetszik, még ha elítélsz is érte. Amikor tizennyolc évesen elmentem egy castingra, egy fantasztikusan csinos nő fogadott. Rengeteget kérdezett a szexuális szokásaimról, hogy mennyire vagyok bevállalós, mi a hozzáállásom az análhoz, irtózom-e a spermától, meg ilyenek. Pont egy jelenethez keresett szereplőket, és rábeszélt. Azt mondta, próbáljam ki vele, és túl jól csinálta ahhoz, hogy ne szeressek bele. Nem a nőbe, ne reménykedj! – bökött homlokon barátságosan, mert felhúztam a szemöldököm, aztán folytatta – Ránevelt, de csak ő tudta jól csinálni, mások nem. Veled meg... amikor említetted, ki akartam baszni, de álmomban sem gondoltam volna, hogy annyira jó lesz, érzékenyen érintett testileg, lelkileg. Azért menekültem el idő előtt, hogy ne áruljon el a szenvedélyem, meg azért, mert annyira szépen kértél, miközben én szándékosan bántottalak.
– Hát... legalább őszinte vagy.

– És a külsőd? Apám miatt voltál szolid családanya? A filmből emlékszem rád, és ez a szívdöglesztő külső most ugyanaz.
– Amikor terhes lettem abbahagytam a pornózást, és visszafogott megjelenésre váltottam. Csak két éve van megint ilyen stílusom, nem értem célt a mértéktartással. Volt pár kapcsolatom, de mind kudarcra ítéltetett. Akit szerettem volna azért pattintott le, mert Brigi nem illett a képbe, aztán volt, aki csak megfektetni akart, abból én nem kértem, és volt, akit a magasságom feszélyezett. Sajnos a legtöbb esetben nekem nem működött valami, nem tudtam beléjük szeretni. Ha jól belegondolok, apád volt az egyetlen normális férfi az életemben, ő már túlságosan is jó volt velem. Szóval ez most megint az igazi énem, ilyen vagyok! – hallottam a kedvemre való szavakat.

– És hány filmben szerepelsz? – tettem fel a kérdést, pedig a választól féltem.
– Hétben. Az egyiket láttad, mondjuk az a legerősebb, és még van négy, amiben csak csajokkal csináljuk a szexet. Ha akarod, azokat megnézheted, de a két fennmaradót nem mutatnám meg, mert féltékeny leszel. A Brigi apjával szerepelek benne.
– Honnan veszed, hogy féltékeny leszek? – akadtam fel a felvetésen, és tényleg az irigység szele ott kopogtatott a mellkasomban légzés formájában.
– Látom a szemeden, de tudod, boldog vagyok, mert ez tényleg azt jelenti, hogy szeretsz.
Nyílt szerelmi vallomás lenne, ha beismerném, hogy nem csak egyszerűen szeretem, hanem szerelmes vagyok belé? Jobbnak láttam ezt a témát hanyagolni, Adél meg édes mosollyal nyugtázta, hogy elvörösödök.

– Fogadni mernék, tudtad, hogy Brigi már nem úgy érez irántam! – váltottam gyorsan témát.
– Nem voltam biztos benne! Még fellángolhat ismét a szerelem, néha elég egy pillantás, egy kedves szó, vagy egy csók, ami beszippant, és többé nem ereszt. – dobta féloldalra a haját, hogy láthassam profilból a hibátlan arcéleit és szívfacsaróan csókra csalogató nyakát. Érzésem szerint szándékosan játszott velem.

Ízléses, szép lakása volt Adélnak. Tágas terek, előkelő bútorok, nem az a kommersz berendezés, amire számítottam. A szobájában hatalmas franciaágy annak ellenére, hogy a nőnek nem volt párja. Brigi szobája is telis – tele jobbnál jobb cuccokkal, mondjuk a konyha elég szegényes, mint amilyen a házigazda főzni tudása, mégis megvolt a hangulata minden szegletnek és saroknak.
– Menj, zuhanyozz le, addig kerítek neked valami ruhát! – küldött a nő fürdeni, miután a kocsiban alaposan összeizzadtunk légkondi híján, és a lakásban is kedvemre kinézelődtem magam.

Álltam a zuhany alatt, magamat szidtam, hogy mily sok lehetőséget elszalasztottam már, hogy zöldágra vergődjek Adéllal. Kellett nekem, kívántam, csak ő annyira más volt, olyan magasztosan néztem fel rá, hogy nem éreztem magam hozzá méltónak, és nem a magassága miatt. Elkeseredetten dörzsöltem a sampont a hajamra, amikor megéreztem a lábujjaimon egy másik láb enyhe nyomását. Bármennyire is nehezemre esett, igyekeztem higgadtnak maradni, befejeztem a fejmosást, még csak az hiányzott, hogy csípje a szemem a szer, mikor a szemébe akarok nézni Adélnak.

Kicsit elgyengülve fordultam oldalra. Remegtem, izgultam, éreztem, hogy a vágyaim a csóknál most sokkal messzebbre juttatnak. És ott állt ő, mint reggel, a zuhanyzó falának dőlve, kezében most nem cipő, hanem egyfolytában ázó törölköző, és őrjítő érzékiséggel harapott az alsó ajkába. A farmerruha már teljesen átázott. Félénken zártam el a csapot, mielőtt közelebb álltam volna az istennőm lábaihoz. Sosem felejtem el azt a mosolyt, amivel a mozdulatot viszonozta, és azt a csókot sem, mi oly nedvesen, de oly lágyan nyugtatott, aztán hátrébb álltam. A törölköző a földre hullott, és puha ujjak szánkóztak végig a szédületes tempóban merevedő farkamon. Beleborzongtam.

Csak bámultam a nő csodaszép arcába, a kezeim a nedves ruha fémgombjaival bajlódtak. Ki kellett csomagolnom, hogy meztelenül is végre megláthassam. Tudtam, hogy fenséges alak formálódik az egyébként is sokat sejtető ruha alatt, és nem is kellett csalódnom. A felesleges gönc a padlóra zuhant, és csupán egy fekete melltartó takarta már a legszebb látványt, amiről férfi csak álmodhat. Közelebb húztam magamhoz, hogy a csatot a hátán kioldjam, ő még mindig a fitymámat húzogatta szuper fogásokkal. A nyakába csókoltam, puha, enyhén nedves bőre bársonyos lágyan simogatták az ajkaimat.

– Baszni fogunk? – súgta a halk kérdést a fülembe, pont úgy, ahogy előző alkalommal én tettem, csak itt más volt a légkör, és más volt a mondanivaló töltete.
– Igen, csak előtte még tartozol valamivel! – álltam távolabb, hogy a szemébe nézhessek. Már megvolt a bátorság mindenhez. Kérdő tekintete szórakoztatott, de a lényeget nem árultam el. Csók helyett is csak a nyakát, vállait vettem célba, és szép lassan, komótosan haladtam lejjebb, hogy elérjem a viszonylag kicsi, de annál pompásabban, hetykén álló melleket. Nem csoda. hogy annak idején nem tudtam a lányokétól megkülönböztetni őket.

Hatalmas, rózsaszín udvarban kicsi, kiálló gomb feszült az ajkaimnak. Adél még kéjsóvár módon az arcomhoz is nyomta a tetszetős ciciket. Hallottam mekkorát sóhajt, nem úgy, mint azon a bizonyos éjszakán. Most szabadjára engedte magát, együtt sodródott a felé viharsebesen.
Simogatta a fejem, amíg elé térdeltem, ki nem mondott, hangtalan ajakmozgással bíztatott ölelésre, és szeretőn mosolygott, mikor belecsókoltam a köldökébe. A puha has mély levegővételektől hullámzott, hol az arcomhoz tolódott, hol eltávolodott, mintha azt akarná, hogy a picit izzadtságszagú, de figyelemfelkeltő, szőrös vénuszdombhoz hajoljak.

Miután nem bírtam annyira lehajolni, hogy a lábai közé férkőzzek, a padlóra ültem. Két kezemre támaszkodva felnéztem, és örömmel állapítottam meg, Adél érti, mit is reméltem. Mellém lépett, egészen közel, egyik lábát a combomra tette, így megvolt az a kis terpesz, ami ahhoz kellett, hogy a punciját a nyelvemmel elérjem. Alulnézetből kémleltem ki a női nemiszervet. Duzzadt ajkak, viszonylag kicsik, de annál simulékonyabban mosolyogtak vissza enyhén megnyílva a dús, barna szőrzet rejtekében. Nagyot nyeltem, a nyálelválasztásom a maximumra kapcsolt, csak ki kellett nyújtanom a nyelvem, hogy végre pinát érintsek, azt a pinát, ami a legszeretetteb nőhöz tartozott.

A nyögések természetfölötti élvezettel hagyták el Adél rúzsos ajkait. Volt már gyakorlatom, de ez most egészen más hozzáállást igényelt, mintha nem is a szeméremajkakat és a csiklót nyalogattam volna, hanem a nő lelkét egyenesen. Az aláhulló hajzat között pedig láthattam a nő fátyolos szemeit, ami a végletekig felcsigázott és .
Hagytam egy kis rést a nyelvem és a pina között. Tudtam, hogy Adél érteni fogja a testbeszédem, és ha nem is hamar, de az első cseppek erősen visszafogott mennyiségben meg is érkeztek. Lenyaltam, aztán vártam a következőkre. A szívem az agyamban lüktetett, és semmi, de semmi nem vehette el a kedvem a perverz élvezettől, amire három évet várnom kellett.

A egyre tartalmasabb adagokban érkeztek, és a közöttük lévő szünetek is egyre hosszabbak lettek, amelyek alatt tökéletes lefetyeltem a nagyajkak rejtekébe. Mindehhez hozzájárult Adél kapkodó légzése, és csak azon csodálkoztam, hogy van lelki ereje az orgazmusa előtt néhány másodperccel jelezni, váljak el tőle, hogy további csurgatással jutalmazhassa a tevékenységem. Szabályosan ittam a testnedveket, akkor sem hagytam volna abba, ha a nyakam törik bele, és Adél talán még tőlem is jobban vágyott a beteljesülésre. Aztán eljött az a pont, amikor a nő lábai megremegtek, minden izma megfeszült, hátát a falnak vetette, és az orgazmus édes hullámait hagyta átjárni a testében. Büszke voltam, hogy én okoztam a különleges élvezetet.

Még magához sem tért, amikor felállva hozzá simultam, egyik lábát a derekamhoz húztam, és úgy csókoltam szájon, hogy meg sem kérdeztem, van-e ellene bármilyen kifogása. Most jött jól Adél magassága, sürgetően hatoltam az átáztatott punciba a követelőzően kemény farkammal. Szűknek éreztem, de nem száraznak, és pont elég forróság szánkázott végig a gerincemen ahhoz, hogy ne törődjek a nő testében még le sem csillapodott gyönyörhullámokkal. Adél sikongott, de csak még jobban magához szorított, kereste a hátamon a fogásokat. Az altestemmel visszahúzódtam, de csak azért, hogy még nagyobbat, még keményebbet toljak.

– Szeretlek! Tudod? Megörülök érted! – nyögtem a fülébe a szeretkezés alatt, aztán csókra fordítottam a számat, hogy a rúzst, szemfestéket lenyalva lebiggyesztett ajkait habzsoljam.
Keményen meg kellett küzdenem az összeszűkült hüvellyel, de az aktus páratlan szépsége újabb és újabb mozdulatra késztetett, Adél sikongása pedig végképp . A farkam iszonyú keménynek éreztem, és az is volt, mert nem kis munkámba került újból és újból utat törni a nő feszes hüvelyébe, és amikor azt hittem, hogy az orgazmusa már lecsengett, valahonnan a semmiből mindig visszatértek azok a jól kivehető, ismerős lüktetések.

Ritka rövid együttlétünk kivételes élménnyel gazdagította az érzelemvilágom. Sírni lett volna kedvem az átélt szépségétől, főleg, hogy még akkor is nyomakodtam, amikor természetfölötti gyengeséggel, félájultan lőttem a magom Adél testébe. Nem fogtam fel, csak éreztem, hogy ő helyettem is sír.

Sós ízű volt az arcáról lecsókolt nedvesség, ami keveredett némi keserű festékmaradvánnyal, amit a könnyek a szemfestékből ismételten lemostak.
– Mi a baj? – merevedtem mozdulatlanná.
– Csak boldog vagyok, drága! – emelte fel a kezeit, hogy a feketéllő patakokat a képéről letörölgesse, de azok a nő mennyei mosolya mellett csak tovább potyogtak.
– Megbántottalak a ? – kaptam az agyamhoz, meg sem kérdeztem, akarja-e, csak a saját vágyaimból kiindulva kiprovokáltam.
– Azt én már reggel, a másik zuhanyzóban is nagyon akartam. Mondom, hogy csak boldog vagyok, mert három éve csak rád gondolok, és most végre itt vagy! Mindjárt elmúlik, ne aggódj! – ölelt még szorosabban magához, a pillanatnyi gyengesége a remegő testében édesen megmutatkozott.

– Bevinnél az ágyra úgy, hogy nem kerülsz ki belőlem? – puszilt a vállamba még éppen idejében, mert nem tudtam mit kezdeni a helyzettel, csak öleltem, hátha azzal átadhatom minden szeretetem, és lelket verek bele.
Segített, belecsimpaszkodott a nyakamba, szerelmes puszikat cuppantott a fülembe, és mintha tényleg enyhült volna valamelyest az érzékenysége.
Nem is volt olyan könnyű a farkamon a nővel a szobába evickélni, és nem a súlya miatt, mert a nádszálkarcsú testével nem jelentett terhet, hanem a mozdulatok óvatossága és összetettsége miatt hittem azt, lehetetlen, hogy mindvégig magában érezzen, mégis sikerült becipelnem.

Igyekeztem óvatosan fektetni az ágyra, és rögtön felé is könyököltem, ne kelljen tartania a súlyomat. Előbb a haját az arcából kiigazítottam, aztán csak bámultam a szerelemtől megszépült arcába. Lélekben olvadoztam. Szemezni egymásba fonódva, az volt életem addigi legszebb pillanata.
– Szeretlek! – suttogta, és egyáltalán nem volt giccses vagy elcsépelt a szó, amit oly érzéki hangon elrebegett.
– Szerinted lehet közös jövőnk? – tette fel a kérdést, de nem csak nekem, saját magával sem volt igazán tisztában.
– Már van, elkezdődött három éve a szobámban, csak kis időre szüneteltetni kellett ismeretlen tettes miatt. – mosolyogtam az arcába, a pimaszságomért beleharapott az alsó ajkamba, de rögtön meg is csókolt utána.
– Aranyos vagy, mindig tudtam, hogy aranyos vagy! – nevettek a mélybarna szemek.

Ha már annyit kérdeztél, én is megkérdezhetem, mikor szerettél meg? – simogatta végig a bordáim, és a kezei az arcomon állapodtak meg.
– Mindig csodáltalak, de inkább ne kérdezd, ha kivallanám, szégyellnem kellene. – vigyorogtam el magam a visszaemlékezés miatt.
– Nincs olyan dolog, amit szégyellned kellene előttem, akkor már inkább nekem volna okom a pornózás miatt. Tudod, mi sokban hasonlítunk egymásra, de van egy közös pont, amiben egyformák vagyunk. Emlékszel? Egyszer azt mondtad a lányoknak, hogy "minden tetszik, ami szex". – vigyorgott, majd letolt magáról, hogy ő kerüljön fölém. A combjaimra ült, de csak azért, hogy merevedést csikarjon ki a farkamból az esztétikus, női kezeivel. Annyira jól tudott ingerelni, hogy felnyögtem.
– Na, mi lesz? Mikor gondoltál rám először úgy! – nevetett.

– Amikor először nálunk. Hallottam, hogy csurgatsz a wc-ben, és arról álmodoztam, hogy bemegyek megsimogatni a pinádat, az sem számított volna, ha még nedves. – csuktam le a szemem szégyenkezve.
– Ej ha! Én mindig éreztem, hogy lenézed rólam a bugyit, de hogy ennyire... – nevette el magát Adél.
– Látod, ezért nem akartam elmondani.
– Ez tök édes, nekem nagyon tetszik! – nyugtatott kedves szavakkal, és hogy igazolja a lelkesedését, egy csókra az ajkaimra hajolt.

– Akarsz pornózni? – kérdezte hirtelen.
– Nem, nem szeretnék. – lepődtem meg.
– Nem úgy, csak velem! Én lennék a színésznő, te pedig a színész és rendező egy személyben. Kamerák, meg minden nélkül, csak egymásnak csinálnánk az egészet. Na, van hozzá kedved?
– Ja, láttam joghurtot a hűtőben, reggelire szívesen kinyalnám belőled! – próbáltam tréfára venni, pedig éreztem, hogy nem viccel.
– Ne ragaszkodj ahhoz a pár dologhoz, amit láttál azon a filmen! És igen, megoldható, sőt, izgat, hogyan csinálnád! – szállt le rólam, de csak azért, hogy lábbal a fejem felé mellém feküdjön. Csintalan mosollyal hajolt a makkomhoz, megízlelt. Az első puszira megremegtem. A hosszú haját igyekezett félretolni, hogy láthassam is mit művel, aztán szopni kezdett azzal a szépséges tehetséggel, amit már láttam tőle a filmen, de itt éreztem is, nem csak a szememet legeltettem.

– Tudod, te szopsz a világon a legszebben. – dicsértem.
Elnevette magát, maga felé, féloldalra fordított, a combjai hívogatóan nyíltak meg nyalásra a még spermanedves vaginától kezdve a farokcsontig minden fantasztikus négyzetcentimétert. Tüzes ajkai a péniszemen körülzártak, a kezei a combomba kapaszkodtak. Nem mozdult, nekem kellett tolni a farkam, a kéj pedig egyre csak kúszott feljebb a gerincemen. Elérte, hogy ugyanúgy, mint Brigit az utolsó alkalommal szabályosan szájba basszam, és meg sem rezzent, amikor az ajkai közé élveztem. Azt hittem, ezzel az aktusnak vége, de pont mint Brigi, az anyja is ugyanúgy tovább becézgette a puhuló péniszem. Spermától, nyáltól nedves ajkai nem eresztettek, mint ahogyan fogva tartottak a kezei a fenekemen. Egy alkalommal Adél sem elégedett meg. Magamban vigyorogni kezdtem, úgy nyaláboltam a nőt magamhoz a derekánál fogva, hogy belenyalhassak a mézédes kelyhébe, és a nyelvem az ánuszát is elérje. Semmi más késztetést nem éreztem, csak hogy örömet kell szereznem a nőnek.

Tudtam, hogy elvesztem. Adél elől menekülni nem lehet, és az is biztos, hogy többé nem ereszt, nem mintha szándékomban lett volna elhagyni álmaim legbujább pornóhercegnőjét.