Etetés

Amikor anya hasa nőni kezdett, órákig tudtam volna bámulni. Mindig is szépnek láttam de a várandósság még szebbé tette. Néha fürdés után amikor a hajamat szárítva a tükör előtt álltam lenéztem a hasamra és elgondolkodtam azon hogy én hogyan néznék ki. Valószínűleg nekem is olyan jól állna mint neki.
Andrea gyönyörű baba lett és alig vártam hogy segíthessek a gondozásában. Pár hetes volt amikor egyszer megláttam anyát ahogy a kanapén ülve ahogy szoptatja. Nem tudom miért lepődtem meg – talán azért, mert ez volt az első alkalom hogy így láttam őket. Anya felsője nyitva volt és mindkét hatalmas hófehér félgömb látszott. Andrea – t az egyik karjával átölelve tartotta, a húgom pedig lelkesen szopta a mellbimbót.

– Mi a baj Amy? Meglepettnek látszol – kérdezte vidáman anya.

– Ummm.. én csak... még nem láttalak így – dadogtam.

– Szoptatásnak hívják amit látsz édesem. Annak idején téged is így etettelek. Úgy dereng hogy kifejezetten élvezted. – mondta vigyorogva.

– Anya! Akkor még bébi voltam! – mondtam undorodva, majd valamiért elnevettem magam és folytattam:

– Ezenkívül most már boldogulok szilárd ételekkel is.

– Hát ez nagy kár! – felelte anya.

Megfogta a szabad keblét és kacsintott majd azt mondta:

– Ha mégis éhes lennél van elég!

– De kérlek!

Nem tudom hogy mi okozza az emberi lélekben azt, hogy elgondolkodunk valamin amit egyébként taszítónak találunk. Valamiért nem tudtam anya ajánlatát kiverni a fejemből. Tudtam hogy csak ugratott, de a állandóan a fejemben járt. Eleinte undorítónak találtam annak képét hogy tejet szívok a kebleiből, de a dolog láthatóan valami mély vágyat ébresztett fel bennem amiről nem is tudtam eddig hogy létezik.

Amikor pár órával később a szárítóból kivett ruhákat hajtogattam és újra eszembe jutott hogy milyen lenne anya keblét a számban érezni, észrevettem hogy benedvesedtem. Leültem és csak bámultam magam elé a döbbenettől. Felizgultam arra gondolva hogy szopom anya mellbimbóit. De miért? A nők sohasem izgattak fel – főleg nem az édesanyám. Becsuktam a szemem és próbáltam elűzni a kéretlen gondolatokat, de azok maradtak.