Muskétások

– Elaltattam Christyt. – hallottam a hátam mögül egy fáradt sóhaj kíséretében.
– Kösz, Bobby! – fordultam meg és nyomtam a kezébe egy dupla – t vastag fenekű pohárban, miközben jómagam nagyot kortyoltam a sajátomból.
Kimerülten roskadtunk le mindketten a kanapéra. Legszívesebben kitöröltem volna az egész estét az emlékeim közül, de természetesen csak és kizárólag az elmúlt néhány óra eseményeire tudtam gondolni. Anyáméknál vacsorázni mindig is kész tortúra volt, de a ma esti vita a szokásosnál is jobban eldurvult. Eleinte csak egymást marták a férjével üzleti ügyek miatt, de egy idő után megpróbáltak engem is belerángatni, ezredszer is felhozva a témát, miszerint nekem is inkább a családi vállalkozásban kéne dolgoznom, ahelyett, hogy ki tudja mivel vesztegetem az időmet a városban. Nem épp higgadt természetemnek köszönhetően már épp azon voltam, hogy beleálljak a vitába, mikor Bobby egy csitító pillantása kipukkasztotta bennem az indulat léggömbjét.
– Haza megyek! – közöltem anyámmal minden további kommentár nélkül. – És a hétvégére Christyt is magammal viszem, mielőtt még őt is felelősségre vonnád a saját hülyeségeid miatt.
Az ölembe kaptam hétéves kishúgomat és Bobbyval a sarkamban kitrappoltam a szülői házból. Christy csak a féltestvérem volt, anyám késői második férjével való házasságából és amennyit törődött vele, sokszor gondoltam úgy, inkább meg sem kellett volna szülnie. Mégis, amióta Christy megszületett, el sem tudtam volna képzelni az életet nélküle. Imádnivaló, cserfes kislány volt, aki nem ezt érdemelte volna se a szüleitől, se tőlem. Hálás voltam Bobbynak, aki most bátorítóan tette karját a vállamra, mert azon túl, hogy látványosan kimasíroztam anyám ajtaján Christyvel a karomon, fogalmam nem volt, hogyan tovább. Bobby megfürdette Christyt, mesét olvasott neki és mellette maradt, míg a húgom el nem aludt. Nekem kellett volna ezzel foglalkoznom, mégis ez a nagydarab, hallgatag, egyedülálló férfi csinálta helyettem, akinek tulajdonképpen semmi köze nem volt az egész cirkuszhoz.
Bobby a legjobb barátom volt, gyerekkorom óta. Az egyik legjobb barátom. Egy a három muskétásból. A jelenléte mindig szilárd, kézzelfogható és megingathatatlan volt az életemben, ahogy most is. Sóhajtottam, felhörpintettem az utolsó kortyot a poharamból és hátra hajtottam a fejemet a karjára.