Leszbi kaland 2. rész

Talán egy hét sem telt el mikor is Ili hívott.
– Szia Drága! – kezdte. – Tibi megint egész hétvégén pecázni megy, Józsi meg 3 napos konferenciára lesz küldve.
– Ne mond nem is tudtam róla – válaszoltam kicsit meglepve hisz nem mondta Józsi.
– Aha ma derült ki és mondta is nekem, hogy mi csajok miért nem csinálunk egy görbe hétvégét, plázázás, fodrász, kozmetikus, masszáz. Én hazudtam neki, hogy más volt a tervem, de átgondolom beszélek veled, hogy esetleg nem lenne e kedved egy welnes szállóba elruccan, feleleveníteni a múltkori dolgot. – hadarta egy szuszra, éreztem kicsit zavartam. Én csak nyeltem nagyokat, belegondolva abba ami volt és talán kicsit kéjesebben válaszoltam.
– Hát miért is ne. És már el is kezdtük a szervezkedést.

Eljött a péntek és már az összenyitható szobáinkban voltunk várva valamelyikünk erőt vegyen magán az első lépések megtételéhez. Két percet adtam magamnak, hogy erőm megjöjjön és kezdeményezek, de erre halk kopogás az átjáró ajtaján. Egy sortban és pólóban, melltartó nélkül ugrottam ajtót nyitni ahol Ili állt a pucéran a már ismert táskájával a kezébe. Sóvárogva néztem csodás testét, de Ő előre lépett szájon csókolt és már tolt is az ágyhoz. Leültetett szó nélkül levette a pólóm, sortom, hogy én is pucér legyek.
Romantikusan, szinte szerelmesen, hosszan csókolóztunk. Átölelve a hajába fúrtam fejem, és füle mögött puszilgattam, erre beindult, nyögdécselt. Beszívtam mélyen parfümjét, ó, a régi Charlie illat, a klasszikus, már alig hozzájutni. Szétváltunk, hogy jobban meg tudtam nézni, hibátlan volt. Nagyon vigyázhatott magára, tudom Józsi mondta mindig sportolt, tornázott kívül-belül.
Hátát simogatva, hogy visszafogjam magam szétnéztem a szobába. Ablakai hátra néztek az erdőre, egy kandeláber világított kint, a hotel sétaló parkját is, és bennünket is megvilágított. Az automata illatosító spriccelése hozott vissza az elkalandozásból. Ili, hideg kézzel nyúlt hozzám, összerezzentem. Mellbimbóimat azonnal megfogta, azokat finoman csippentve adta jelét, hogy nem felejtett semmit.
– Hééé! – mondtam, de mintha hangosra sikeredett volna, azonnal betapasztotta számat kezével. Másik kezével vállamat nyomta lefelé, letérdeltem elé. Ő már a szuper nagy franciaágy szélén ült. Egészen kiült az ágy szélére és kezével háta mögött támaszkodva félig ülve maradt.