A borosgazda 8. rész

Tecával péntek délutánonként komoly szexcsatákat vívtunk mindkettőnk legnagyobb megelégedésére. Sajnos volt olyan péntek is amikor Bélám nem dolgozott ilyenkor időben haza kellett érnie. Azért ezeken a napokon is egy-egy gyors numerát lenyomtunk az irodámban, az íróasztalon, vagy a kanapén.
Nagyon hamar kitavaszodott, minden virágba borult, jól álltunk a tavaszi munkákkal. Itt volt az ideje, hogy beindítsam a vendéglátós projektünket is.
Először nevet kerestem, nem akartam a saját nevemmel reklámozni a helyet. Idősebb emberektől hallottam, hogy a hegy legtetején volt valamikor egy barlang, amit ördög barlangnak hívott a nép. Így lett Ördöghegyi pince a nevünk, és a borainkat is ezzel a névvel szeretem volna forgalmazni.
Meghívókat nyomtattam, és személyesen vittem el a környékbeli szállodákba, kempingekbe, éttermekbe, és utazási irodákba. A meghívás az Ördöghegyi pince bemutatkozására invitálta az embereket. Sikerült zenészt, és felszolgálókat szereznem, már csak egy szakács hiányzott.
A szomszéd faluban lakó hölgyet, Gizellát Gyula úr ajánlotta. Hamarosan felkerestem, kopogtatásomra egy molett, alacsony, nagy dudákkal rendelkező ötvenes hölgy nyitott ajtót.
– Norbert ugye, a Gyula mondta, hogy beszélni akarsz velem. Gyere beljebb.
Hellyel , üdítő és sütemény került az asztalra. Ő is leült, és rám mosolygott.
– Mondjad, gyerekem miben lehetek segítségedre.
Nagy levegőt vettem, és elmondtam neki mi járatban vagyok. Figyelmesen hallgatott, bíztam benn, hogy sikerült felkeltenem az érdeklődését.
– Na, figyelj gyerekem, szimpatikus vagy nekem, meg öreganyádat is ismerem, ezért elvállalom a munkát. Persze azt kalkuláld bele, hogy vinni-hozni kell, mert hát azért napi tíz kilométert mégsem gyalogolhatok. A fizetséget rád bízom, de azért ne légy nagyon sóher.
Megalkudtunk a bérben is, és hétvégén már be is kezdett. Gyönyörű májusi szombaton volt a megnyitó, sokkal többen jöttek el mint amennyire számítottam. Gizi mama jóvoltából friss, meleg pogácsával, és fogadtuk az érkezőket. Majd lementünk a pincébe, ahol meséltem a hegyről, a borainkról, amelyeket természetesen meg is kóstoltak. Az egyik fehérbor bemutatásánál átváltottam németre, és úgy folytattam.