Kanári kaland 3. rész

Nappal. Úgy érzem magam, mint egy kifacsart citrom, amelyet leöntöttek a lavór spermával. Szédülök, nyilall a fenekem, de mindezeket még elviselném, ha nem a tudat, hogy egy köcsögöt csináltak belőlem. Megpróbálok talpra állni, de annyira fáj a fejem, hogy elsőre nem sikerül. Nagy nehezen, tántorogva megtalálom a fürdőszobát és belemászok a kádba. Percekig semmi, erőt gyűjtök, hogy megeresszem a vizet. Nekem már annyi, gondolom. Ha nem is Aids-et, de szifiliszt, vagy hepatitiszt, vagy valami hasonló betegséget biztos elkaptam. A hideg víz valamennyire észhez térit, de még mindig nagyon magam alatt vagyok.
A konyhában Alfredo ténykedik. Parányi miniszoknyát és melltartót visel. Amint felém fordul, látom, hogy már ki is sminkelte magát. Hosszú fekete haja kibontva omlik a vállára, dióbarna szemeiből nőies melegség sugárzik. Ha tegnap nem járt volna, a számba a farkincája azt hinnem egy csodaszép lány tesz elém egy nagy pohár narancslevet. Leül velem szemben és megfogja a kezemet.
– Szeretlek – suttogja – nagyon örülök, hogy együtt maradunk.
– Ne butáskodj – döbbenek meg.
– Komolyan mondom – mosolyog – egyébként az új nevem Clara, téged meg Sandrának fognak hívni.
– Ez valami vicc? – horkanok fel.
– Dehogy, már meg is volt az árverés. Az ikrek is licitáltak rád de Gary győzött. Mindkettőnket megvett. Ő meg a travikat szereti. Elvisz minket Amerikába, segít átalakulni, és ha jók vagyunk még a filmjeiben is szerepelhetünk. El sem tudom hinni – tapsikol örömébe – igazi sztár lesz belőlem!
– Helló, lányok! – lép be a konyhába egy magas, erőteljes testalkatú, szolibarna bőrű, markáns arcú férfi. Clara rögtön felpattan, odaszalad hozzá és csókra nyújtja a száját. Miután megkapja a reggeli pusziját, felém fordulnak.
– Rég akartam egy igazi Barbie babát csinálni magamnak – kezdi a tulajom – te tökéletes példány vagy Sandra. Szőke haj, kék szemek, formás combok, karcsú test. Még egy pumpálunk a popsidon és kapsz két aranyos cickót és készen is vagy. Tegnap bebizonyítottad, hogy jó kis ribanc válhat belőled.
– És ha én... – kezdem, de félbeszakít.
– Ne merd folytatni – keményedik meg a hangja – nekem nem lehet nemet mondani. Ha csak... – nem fejezi be a mondatott.
– De a nagyi – kezdem, miközben kezdeti ijedtségem rémületté fokozódik – keresni fognak.
– Ők, valamilyen Danit után kutatnak majd. Téged Sandrának hívnak. A rendőrség meg... a spanyol rendőröknek is elég alacsony a fizetése.