Csak egy kirándulás? 1. rész - Simon

– Simon! – édesanyja kiáltása éles fájdalomként hasított a tudatába – El fogsz késni!

– Csak még 5 perc, kérlek...

– Nem, fél órája is 5 percet kértél. Ha nem kelsz fel, én nem viszlek be.

– Jó, jó rendben – megpróbálta kidörzsölni az álmosságot a szeméből, de nem járt sikerrel. Gyorsan átöltözött a tegnap már előkészített ruhába, és leronhant reggelezni. Anyjának most kivételesen igaza volt. Vagyis csak majdnem. Abban a pillanatban áldotta azt a néhány jófej buszvezetőt, aki megvárja a rohanó fiút 2 táskával a kezében. De a lényeg, hogy fennt volt a buszon, és nyugodtan tudott terpeszkedni kettő helyen is. Már lassan beletörődőtt abba, hogy egyedül kell végigutaznia azt a 35 percet a suliig, amikor látta Sophie-t felszállni a buszra. Elképesztően csábítóan nézett ki, pedig még a szempillaspirált is lehagyta. Egy lenge pólót vett fel egy olyan "picsagatyával", ami szinte mindent láthatóvá tett. Az osztályban van lány, akinek nagyobb melle van, és van lány, akinek nagyobb feneke, az ő tejcsárdái és a popsija viszont tökéletesen illeszkedtek egymáshoz, illetve a csodálatos, hamvas bőrű testéhez. Gyorsan behúzódott egy helyre, hogy ne kelljen Sophie-nak álldogálnia.

– Szia. Csodás reggel a mai nem?

– Szia. Nem éppen. Elfelejtettem magamnak kaját pakolni, így reggel mehettem a SPAR-ba, de persze nem jutott időm sminkelni, úgyhogy tiszta ideg vagyok – látszott rajta, hogy nem hazudik, így Simon próbált nem olyan nyers lenni, mint ahogy néha sikerült.

– Szerintem szempillaspirál vagy hogyan is hívják nélkül is csodásan nézel ki.

– Köszi! – mondta egy kis mosoly kíséretében – Mellesleg te mit vársz ettől a kirándulástól?

– Jó sok stresszt. Elvállaltam, hogy rendezem a röpi bajnokságot, de a fiúkat nagyon nehéz összeszedni. De ezt az osztályműsorokból már te is megtanultad.

– Hát, ez tényleg elég stresszesnek hangzik. Lélekben megpróbállak támogatni, ha nem bánod – viccelt, majd mindketten elkezdtek nevetni.

– Ez remek, – sikerült kinyögnie nevetés közben – de szerintem szálljunk le.

– Ez nem rossz ötlet, veled tartok – mondta még mindig vigyorogva.

Miután megérkezett az osztály a kempingbe, mindenki próbált a kis klikkjével szobát szerezni, ami a legtöbbüknek sikerült is.