Egy pletyka utóélete

Dühös voltam! Bosszúsan rugdostam magam előtt a semmiről sem tehető, apró kavicsokat, így akartam levezetni a felgyülemlett feszültséget, miután a barátnőmmel hosszú idő után szakítottam. Ebben még nem is lenne semmi kivetnivaló, ha nem előzte volna meg az egészet egy alapos adok – kapok. Megcsalt a szemét, és nem is egyszer, hanem csak az utolsó héten amiről tudok, háromszor. Ráadásul mindig mással, és amikor ez kiderült egymás fejéhez vágtunk dolgokat. Azzal vádolt, hogy vagyok, meg azt vetette a szememre, hogy egy idősebb csajt folyamatosan bámulok, mintha ezzel kisebbíthetné a saját félrelépéseinek megszégyenítő voltát.

Az igaz, hogy az a nő, akit szerinte stíröltem, a gondolataimban tényleg előkelő helyet kapott, de előtte soha, egyetlen alkalommal sem mutattam ki sem fizikálisan, sem verbálisan a vágyaimat, legfeljebb néztem, mint borjú az új kapura, és nem csak rá, hanem minden más, dekoratív, csinos asszonyra.

Hamarosan levontam a következtetést, hogy az idősebb nőkre bukok, de Cili talán még hamarabb rájött, mint én magam. Igaz, ettől még rosszabbul esett, hogy tartott, csak azt nem fejtette ki, hogy miben nyilvánul meg nálam az az .

Már úgyis mindegy, amúgy sem tudnék megbocsátani Cilinek a három pasi miatt, de ez még semmi ahhoz képest, hogy a főiskolás lányok között valamit terjeszt rólam. Egyikük sem áll velem igazán szóba napok óta. Kirekesztett lettem, egy megbélyegzett idióta. Nagyon szerettem volna tudni, mi a frásszal tudja ellenem hangolni a lányokat!

A dühöm mellett szomorúan lógattam az orromat, bandukoltam a csendes kisváros esti órákban már néptelen utcáin. Megint jönnek a magányos esték, a kielégíthetetlen vágyak, a bensőmet marcangoló sóvárgások. Régebbről ez az érzés már ismerős volt, de most még jobban előtérbe került a okán, és ebből nagyon nehezen lesz majd kiút, gondolkodtam magányomban, mire azon kaptam magam, hogy megint lehorgonyzok a művelődési ház háta mögötti tér egyik lámpaoszlopánál, és bámulom az emeleti, kivilágított öltözőablakot. A tudatalattim megint ide hozott. Jogos volt Cili háborgása, mert valóban vágytam annak a nőnek a társaságára, akit akárhányszor láttam, mindig szívdobogást okozott.

Ennek a sóvárgásnak pedig számomra is megmagyarázhatatlanok maradtak az okai, hiszen a nő, akiért odavoltam, minimum tíz évvel lehetett idősebb nálam. Népitáncot járt hetente kétszer a csoportjával gyakorolni, és ez a búvalbaszott este most pont egy ilyen alkalom volt.

A külseje? Nos, ha lehet mondani, Cilihez képest szánalom. Amolyan igazi tenyeres – talpas, izmos parasztcseléd formájú. Magas, legalább száznyolcvanas, hosszú combokkal, és nem szégyenkezve mondom, de pár centivel tőlem is magasabb, ráadásul olyan jó húsban lévő, még csak nem is molett, de erős testalkattal megáldott idomokkal, hogy nem lehet egy lapon említeni a mai, vékonyka lányokkal. Látszatra is erős személyiség, szőke, hullámosan göndör, mindig kétoldalra fonott, kislányos copfokkal, pedig kibontott hajjal sokkal szebb lehetett volna. Gyakran gondoltam arra, hogy a vastag hajfonatok végei hogyan simogatják a dús kebleit, amikor a válla elé kerülve hozzájuk csapódnak. Tekintélyes súlya lehetett ennek a frizurának, mint ahogyan a több dioptriának is, ami a kerek, kicsit divatja múlt szemüvegét az orrára nyomta. Ovális arca kissé szomorkás, nagyon ritkán láttam, hogy mosolyogna, ettől függetlenül a szokatlanul fehér arcbőrén kiülő piros rózsák simogatásra csábítottak.

Az egészben az volt a legjobb, hogy egy idő után a tekintetét kereső, vágyakozó képem ő is kiszúrta, és ha komor képpel is, de kitartóan viszonozta. Persze hol voltam én ahhoz, hogy elsős főiskolásként egy ilyen idősebb csajt megszólítsak, meg persze gondolnom kellett arra is, nem bámészkodhattam büntetlenül Cili társaságában. Mindent összevetve magam sem értettem a saját vonzalmamat. Beszippantott a csaj magányossága, a mindig feszes farmerba bújtatott combok és a nem túl kerek, de izgatóan rugalmas fenék látványa. Még a kicsit ráncos szemhéj alatti karikák, és a vastag üveg mögött megbúvó szemei is melegséget árasztottak.

Milyen jó, hogy a tervező hatalmas ablakokkal tervezte a művházat, biztosan nem gondolt arra, hogy a padlószintről induló ablakokkal megörvendezteti a leskelődni akarókat. Ehhez még hozzájárult az is, hogy függönyöket nem nagyon igyekeztek felszerelni a nemrég átadott létesítmény ablakaira.

És ott volt ő, akire oly áhítattal néztem fel az emeleti, diszkréten megvilágított öltözőszobába. Ezen az oldalon minden alkalommal hárman öltözködtek, de a másik két csaj egy másik szobába fészkelte be magát, őket csak addig láthattam, amíg el nem függönyözték alkalmi terítőkkel az ablakokat. Nem így Maja, mert hogy a nevét azért valakitől kitudtam. Ő komótos tempóban dobta le magáról a felsőket, majd még lezserebben, még unottabban szabadult meg a szoknyáitól. Legnagyobb sajnálatomra a magasság miatt többnyire csak deréktól felfelé láthattam, de pont elég volt ez is, hogy a fantáziám és az ereimben lüktető vér felgyorsuljon.

Többször is sóvárogva végignéztem már az öltözködését, persze azon kívül, hogy melltartóban láthattam, nem nyújtott nagyobb szexuális élményt a dolog, de mégis volt valami vonzó magában a látványban. Kíváncsi voltam minden gesztusára, minden mozdulatára. Az is elgondolkodtatott, hogy végre az átöltözés alatt szemüveg nélkül is láthattam, és meghatott, ahogy az ablak tükrében igazgatta a haját, és valószínűleg a saját bájait kereste a képmásában, amikor többször is megsimogatta a saját arcát, vagy feljebb tornázta a ruha alá rejtett méretes melleit. Ettől már csak az tetszett jobban, hogy a feszes nadrág begombolása után az ablaküveghez egészen közel állva tapogatta a fenekét, kicsit billegette magát jobbra – balra, majd egy pillanatra végighúzta a kezét a vénuszdombján. Ez a műsor minden alkalommal elkápráztatott, és érzelmileg hozott közelebb az idősebb lányhoz. Bizony lány volt. A városka közelében, egy apró faluban lakott, és elképzelni sem tudtam róla, hogy akár egyszer is férfit érintettek volna az aggszűznek vélt erőteljes ujjai. Kicsit magának való volt, és talán ezért is tetszett egyre jobban, megerősítésként pedig munkálkodott bennem valamiféle iránta érzett sajnálat, amit a magányossága és visszahúzódó természete miatt tápláltam iránta.

A leskelődés mint korábban, most sem elégített ki, de a művház mögötti, késői órákban már elhagyatott játszótéren egyre közelebb merészkedtem az ablakhoz. Az óvatlanságom miatt bekövetkezett az, amitől ha nem is rettegtem, de kicsit tartottam. A májusi eleji melegben egy szúnyog zúgása bosszantott, és addig hadonásztam, meg dörzsölgettem a megtámadott orromat, amíg egy óriási tüsszentéssel sikerült az apró állatkát jobb belátásra bírnom. Persze a hangerő az ablak mögött gyanútlanul ténykedő nőt is meglepte. Mire magamhoz tértem, már fel is kapta a szemüvegét, és a kezét árnyékolásnak az ablaküvegre téve komor képpel nézett velem . Ledermedtem. Valószínűleg látott, már csak azon egyszerű oknál fogva is, hogy pont egy lámpa árulkodó fényében sikerült lecövekelnem.

Vajon felismert? Elfutnom mégsem illett, egy pillanatig dacosan álltam a tekintetét, mire a nő hátralépett. Megint elkezdte nézegetni magát az ablaküveg tükrében, nekem meg csillapodott a szívdobogásom valamelyest. Nem látott meg, gondoltam, de nem voltam biztos semmiben sem. Szokatlan hosszan bájolgott önmagának, aztán eltűnt a szemem elől, de a tavaszi kabátja és a lámpa fénye még azt sejttették, hogy a közelban maradt. És a közelben is volt, mert hosszú percek múltán valaki nesztelenül mögém lopódzott és hátulról átkarolt, szorosan magához szorított. Megállt bennem az ütő, hát még amikor a világoszöld pólóba bújtatott karokat megismertem. Maja volt.

– Csak nem utánam leskelődsz? – búgta a fülembe mély hangon. Kellemes, erotikus orgánumát már korábban is megtapasztaltam, egyszer – kétszer már élvezettel hallgattam a tánc közbeni énekét.
Ha bárki más csinálja, leráztam volna, de ledermedtem, és ő mégiscsak egy nő volt. Nem válaszoltam, dacosan hallgattam a nyakamat tekergetve, mérlegelve a lehetőségeket, hogyan tudok kibújni a fogásból.
Maja türelmesen tartott. Érezhette, hogy csak a megfelelő pillanatra várok, és elinalok, amint az izgatott mellkasához szorító karok meglazulnak, hát nem kegyelmezett, esélyt sem adott.
– Ígérd meg, hogy nem szaladsz el, ha elengedlek, csak beszélgetni akarok! – nyomta az arcát a bal fülemhez, mintegy megnyugtatólag, és óvatosan engedett a szorításomon.
– Nem szaladok el. – mormoltam kibontakozva a karjaiból. Megilletődötten néztem a szemébe, amíg megigazítottam a ruhát magamon, ő pedig kuncogva a szája elé tartott kézzel elfojtott nevetésbe kezdett, a képére kiült valami bosszantó vigyor.
– Miért nem kiabálsz, vagy miért nem küldtél valaki mást? – értetlenkedtem számon kérve rajta az elmaradt büntetésem.
– Miért? Csináltál valamit, amiért kiabálnom kellene? – fordította a fejét félre kihívóan.
– Leskelődtem utánad! Na és akkor mi van? – csattantam fel picit ingerülten.
– Leskelődtél utánam! – ismételte meg halkan elgondolkodva. – Az ugye eszedbe sem jutott, hogy másként keresd a társaságom? – szegezte nekem a kérdést.
– Nem sok esélyem volt. Szóba állsz velem, ha csak úgy leszólítalak? – vágtam vissza.
– Szóba álltam volna. Kicsit úgy érzem, a gyerekes félénkséged az oka, hogy erre még nem került sor.
Elég volt a félénkségemet említenie, hogy mindent megtegyek azért, ne ilyennek lásson, hanem határozottnak és férfiasnak. Vagánynak akartam látszani, fölényesnek és rendíthetetlennek.

– Persze, ha odaállok eléd, és mondom, hogy tetszel nekem, valószínűleg kinevetsz, vagy kapok egy csodálatos pofont! – vetettem oda félvállról, mintha nem is érdekelne.
– Tetszem neked? Fura, bár ezt eddig is tudtam, ha nem is értem. Ronda vagyok, legalábbis a barátnődhöz képest... És az is fura, hogy olyan nyíltan a szemembe mondtad.
– Egy édes csók után szerelmet is vallanék, ha ízlenének azok a szép ajkaid! – vágtam közbe szemérmetlenül a hangosan kimondott okfejtésébe. Maja hangosan felnevetett.

– Ha pofonhoz nem is, de lenne kedvem egy jó beszélgetéshez. Pedig szemtelen vagy! Már régen érzem, hogy igézel a szemeiddel, de barátságtól többet ne remélj. Viszont megnevettetsz, és ezt nagyon szeretem. Gyere, üljünk le valahová! – invitált a közeli, támla nélküli padra a játszótér közepén.
Szemben ülve közel helyezkedtünk egymáshoz, de nem érintettük a másikat. A beszédes szemei a vastag szemüveglencséken keresztül is bíztatóan mosolyogtak. Érzésem szerint jól mulatott rajtam, de a kíváncsiság, vagy valami más érzés mellettem tartotta. A pajkossága jól láthatóan kiült az arcára.
– Na és miért bámulsz utánam, mit szeretnél tőlem? – vágott a közepébe. Ahhoz képest, hogy nem ígért semmit sem, nagyon kíváncsi volt az elképzeléseimre. Mélyreható nézéssel húzta ki belőlem a felötlő gondolatokat. Valahogy mégsem kellett előtte szégyenkeznem.
– Konkrétan még nem gondolkodtam rajta, de ha már kérdezed, az biztos, hogy szexet igen, jó beszélgetéseket, rengeteg intimitást, esetleg lehetnél a szeretőm is, ha belefér neked. De az elől sem zárkózom el, hogy járjak veled.

Maja nem pont erre számíthatott, egyre komolyabb lett, a lámpafénynél is érzékeltem, mennyire kipirulnak a fehér arca amúgy is piros rózsái.
– Ezt nem adhatom meg neked. Bármilyen jóképű is vagy, én nem vágyom többre egyszerű barátságnál. Ha megfelel, tudod hol találsz meg! – pattant fel, de megragadva a kezét visszatartottam.
– Maradj még, Maja! Sajnálom, hogy elijesztettelek! – A nő megmerevedett.
– Tudod a nevem? – kérdezte meglepődött tekintettel.
– Attila, hívj Attilának! – álltam fel, megfogva a nem túl törékeny, mégis nőies kezet, aztán amikor a tétovázását láttam, közelebb hajoltam és megpusziltam. Egy pillanatig állt, aztán menekülőre fogta.
– Mennem kell, bezár a művház, a kabátom, táskám még ott van fent, és a buszomat is lekésem! – mentegetőzött, majd elsietett, faképnél hagyva engem, megelőzve minden további udvarlási kísérletem.

Nem hagyhattam annyiban, a nő arca nem azt tükrözte, hogy elutasító volna, csak a hirtelen rázúdított hülyeségemmel elüldöztem. Valahogy természetesnek tűnt, hogy megvárom a művelődési ház ajtajában, és amikor meglátott a lépcsők alatt, önkéntelen mosolyra is húzódtak a vastag, buja ajkai.
– Kárnak vársz, a buszomat már lekéstem, most mehetek gyalog haza. – sóhajtott nagyot, de a hangsúlyában megbúvó felhívás mintha pont arra szólított volna, hogy vele tartsak.
– Nem hagyom magam levakarni, ez a kis gyaloglás úgyis miattam van. Mennyi is, nyolc kilóméter? – tréfálkoztam, és elvettem tőle az utazótáskáját, amiben valószínűleg a táncosruhák sorakoztak.
– Tizenegy, és jó két óra gyalog. Még mindig jönni akarsz? – somolygott.
– Nem hagyom ki, ha már olyan régen vágyom a társaságodra, ha csak el nem zavarsz. – próbáltam megfogni a kezét, de elhúzta.
– Már azt hittem, visszavettél a rámenős tempóból, így nem leszünk jóban! – csóválta meg a fejét elutasítóan.

A séta a városban meglehetősen romantikusan alakult. Rá kellett jönnöm, hogy szörnyen kíváncsi természetű nőbe botlottam, de minél jobban faggatózott, annál szimpatikusabbnak találtam. Ha mást nem is, egy igazi, szoros barátság volt kialakulóban. Aztán ahogy elhagytuk a kivilágított utakat és belevetettük magunkat a civilizálatlan, vaksötét éjszakai mellékút tücsökmuzsikától zengő varázsába, úgy alakult át bennem a romantika szexuális izgalommá. Visszatért a rámenős énem, és ha nem is kezdeményeztem egyebet, egy hosszú órát sétáltam vele kéz a kézben, miután felfogta, hogy valamit engednie kell, hogy ne zaklassam tovább a csókokat könyörgő ötleteimmel.

A jóleső kézfogás okán felhagytam az erotikus témák erőltetésével, valami mást kellett bevetnem. Következtek a bókok, dicséretek, az érzelmes szép szavak, és örömmel tapasztaltam, hogy a nő szépen benyalja, furcsán, érzelgősen szippantja magába a szavaimat. Mégis csak alakult a kapcsolat.

– És a kis barátnőd most hol van? – szegezte nekem a kérdést, mikor nem sokkal éjfél után megálltunk a fagyalsövénnyel takart, kis ház kapujában.
– Kidobtam, mert mindig más faszát szopja. – buggyant ki belőlem meggondolatlanul, a csúnya szavakért el is szégyelltem magam.
– Szóval a szakításnak az volt az oka, hogy megcsalt? – lepett meg a nő együttérző hangja.
– Ja, ja, csak a múlt héten háromszor, és mindig más pasival. – fintorogtam.
– Remélem, nem azért jöttél most velem, hogy elégtételt vegyél rajta? Megmondtam, hogy csak a barátságomra számíthatsz. – közölte szenvtelen arccal.

Valahogy adta magát a pillanat, közelebb léptem, és átkaroltam, de ügyesen fordította el az arcát, nem hagyta, hogy szájon csókoljam. A puszik a nyakán landoltak, Maja pedig gyengéden megsimogatta a hátamat.
– Ha látni akarsz, jelentkezz a tánccsoportba!

Mondhatni eléggé megrázott az ajánlat. Én és a népitánc két külön fogalom, de két nap múlva mégis ott találtam magam a kicsi csoport társaságában. Még erre is képes voltam, hogy Maját ostromolhassam, pedig ritka nagy ellenállással tartott magától távol, lehet, más lány már régen elzavart volna a büdös picsába. Egyszerűen nem tudtam kiismerni magam a nő gondolkodásán. Az első ölelés maradandó emléket hagyott, főleg, hogy olyan érdekesen hagyta néhány pillanatra, hogy begerjedve szorongassam, aztán kedvesen csitított. Mintha tisztában lett volna a véremmel együtt dübörgő izgalommal. Nem tolt el magától, inkább csak lefogott, és csendesen suttogta ismét a fülembe, hogy így nem leszünk jóban.

Amennyire távol állt tőlem a tánc, annál meglepőbb volt, mennyire más világba csöppentem. Igenis tetszett, óráról órára egyre jobban éreztem magam, és nem csak a Maja derekának időnkénti megszorítása, hanem a többi csoporttag barátságos fogadtatása miatt. Maja vigyorgott, mások előtt nyíltan flörtölt, ugyanakkor adta az ártatlant. Ezek a gesztusok a csoporttagoknak szóltak, de kettesben rendre elmaradtak.

Testileg nem engedett magához közel, pedig szavakban ezerszer megmutatta, hogy bármilyen kényes témához van szava, és sosem szidott, ha mocskos kifejezéseket hallattam. Hatszor kísértem haza, hatszor játszottuk el ugyanazt, és hatszor rázott le magáról, egyszer sem engedte, hogy megcsókoljam, mégis mindig vigyázott, hogy meg ne sértődjek az elutasítás miatt. Annál nagyobb meglepetésként ért, amikor felajánlotta, hogy az éjszakát töltsem nála.

Na nem szexet akart, csak valami barátságos gesztusként ajánlotta fel, hogy alhatok a vendégszobában, és ennek megfelelően továbbra is távolságtartóan viselkedett. Az örömét úgy látszik meglelte a kötetlen, szentimentalizmustól csöpögő diskurzusban, meg abban, hogy olyan kitartóan udvaroltam.
Ez volt az a pont, amikor többet képzeltem a kapcsolatunkba, mint amit Maja akart.

Aztán jött a pizsamaosztás ideje. Már az begerjesztett, hogy egy szál piros frottírköntösben jött be a szobámba, és a kétszemélyes heverőn az izgalmas testét közvetlen a közelemben rém egyszerű nyugalommal hanyatt vetette, és közben édesen csivitelt. Azt sem tudtam, mit mond, mert az enyhén szétcsúszó köntösből kivillanó, hófehér combokat figyeltem, és a vér elöntötte az agyam annak ellenére, hogy az altestembe áramlott. Ráadásul a takaróm alatt meztelen voltam, és ez még tovább emelte az izgalmi állapotom.

Agresszíven, ha nem is durván azonnal oldalról fölé kerekedtem, és kicsit a testére nehezedve kerestem az ajkait, de mosolyogva elfordította a fejét. Ez a pajkos arckifejezés bátorítást adott, hogy merészen cselekedjek. Ha nincsenek ajkai, van nyaka! Önfeledten, izgatottan csókolni kezdtem a finom szappanillatot, frissességet árasztó bőrt, nem figyelve a viszonzatlanságra és nem nézve a szemébe, meg sem hallva a száját elhagyó halk tiltakozást. A kezei ugyan gyengéden vissza – vissza tartottak, de erőtlenül, vagy inkább határozatlanul sodródtak az eseményekkel szinkronban, aztán egy idő után átmentek passzivitásba, és két oldalt elterülve az ágyra hanyatlottak.

Ez csak olaj volt a tűzre, még tovább korbácsolta a vágyaimat. Széthajtottam a köntöst, és alig rápillantva a méretes melleire, a bal cicijére már rá is cuppantam. Semmi átmenet, semmi gyengédség, csak vadul és mélyen beszívtam a pillanatok alatt megkeményedő, felettébb édesnek érzett bimbót, és a két mell között észvesztve váltogattam, miközben a kezeimmel mohón gyúrogattam a hatalmas emlőit. A különleges izgalom Majára is átragadt, mégsem adott ki hangokat, némán tűrte, hogy a köntös pántját is kibontsam, és az addig takart bájait is kiszabadítsam. Annak ellenére, hogy felöltözve nem mutatkozott valami csinosnak, meztelenül annál csodásabban villant meg a hófehér csípője és lapos hasa. Gondolkodás nélkül tenyereltem rá, és egyre lejjebb csúsztatva a mancsomat elértem a szeméremdomb szőke, ritkás szőrrel borított háromszögét. És ez sem volt elég! Feljebb fordultam, és a keményen ágaskodó péniszem a karjához nyomtam. Elvártam volna, hogy a lehetőséget megragadja, de mozdulatlan végtagra találtam. Ettől függetlenül én tovább nyomultam, a tenyeremmel széjjelebb feszítettem az engedékeny combokat, aztán a világ legizgalmasabb csiklójához nyúltam.

Az bizony még száraz volt, de lejjebb már nedves résre talált a középső ujjam, akadálytalanul csúsztattam többször is végig a forró nyíláson. Éreztem, hogy egyre duzzadtabb, hogy az ujjamra tapadó szeméremajkak mint nyíló rózsa szírmai kibomlanak, széthajlanak utat engedve a behatolásra. Vérben úszó szemekkel meredtem a nő arcára egy pillanatra, ami megakadályozott abban, hogy az előrenyomulást folytassam. Szúrós, vádló szemei szinte sütöttek, és érdektelen arca az érzelmeit is elárulta. Nem szólt ő egy árva szót sem, de a pillantása minden negatív érzését elárulta.

Bosszúsan, lelombozódva engedtem el, és felültem mellette, pillanatok alatt kijózanodva az iménti kényszeréből.
– Kiszórakoztad magad? – jött a kicsit ideges felhangú számonkérés, de azon kívül, hogy összehúzta a köntösét, nem mozdult sehova.
– Látom, megint valamit elrontottam! – húztam fel az orromat.
– Rám hozod a frászt az akaratosságoddal, néha már félek tőled! – fakadt ki őszintén, én pedig meg is sajnáltam. A frászért kellett ennyire bevadulnom?
– Ne haragudj, többé nem fordul elő, csak azt hittem, te is akarod...
– Hát nem akarom! – jelentette ki határozottam.
– Beszélgetni jöttem, de nem tudsz parancsolni a vágyaidnak. Most jobb lenne, ha kidobnálak? – kérdezte bánatosan.
– Nem, az lenne a legrosszabb. – ráztam meg a fejem, és bűnbánóan néztem a szomorkás szemeit, amelyek barátságot árasztottak.
– Tudod mit? Menj ki a fürdőszobába, és verd ki magadnak, hátha attól megnyugszol. Még nem mondtam le róla, hogy élvezzem is a társaságod. – tette a kezét a combomra. A forró érintése megremegtetett, és csak kicsit fordulnom kellett volna, hogy a még mindig meredező farkam megint hozzáérhessen a karjához. Azonban még jobban megbántani sem akartam, pillanatnyilag örültem, hogy a vehemens megmozdulásom ilyen nyugalommal fogadta.
– Nem kell kivernem, hogy megnyugodjak! – tiltakoztam vigyorogva, mire elmosolyodott.
– Akkor feküdj ide mellém, és takard el magad! – szólított kedvesen, és még a takarómat is felhajtotta, majd jelentőségteljesen, anyai szeretettel betakart.

– Tudod, nagyon szarul esik az elutasítás, de annál jobban örülök, hogy mellettem vagy. Jó, azt is tudom, fennen hangoztatod folyamatosan a barátságot, már ezerszer elmondtad, de úgy érzem, ezzel egy kicsit szivatsz. – beszéltem hozzá felé fordulva, és hogy ne rémisszem el újabb tolakodással, csak a kibontott, vastag hajtincseivel játszottam.
– Sajnálom, ha félreérthető voltam. Nagyon kedvellek, de annál többet nem akarok. Kicsit tartok tőled, mert mindig kiakasztasz és megrémítesz az akaratosságoddal.
– Félsz tőlem? Most komolyan! Bántottalak? Durva voltam? – szeppentem meg kicsit, és nem is a szavaitól, hanem az arcán tükröződő fájdalmas grimasztól.
– Igen, félek! Nagyon célratörő vagy, és néha gátlástalan, ami nagyon zavar. – osztotta ki a fejem, és éreztem, hogy bármennyire nem bántásnak szánja, annál komolyabban gondolja.
– Megváltozom, ígérem! Majd meglátod! – fogadkoztam, de magamban csak azt éreztem, fogalmam sincs arról, a nő mit akar valójában.
– Még nem bízom meg benned teljesen, de azt hiszem annak is eljön majd az ideje. – sóhajtotta, aztán mielőtt magamhoz tértem volna, felpattant, elköszönt és a szobájába ment.

Maja élvezte, hogy napokig bocsánatkérő alázattal körbeudvaroltam, hogy figyeltem minden szavára, hogy apró figyelmességekkel kedveskedtem és pitiztem . Minél jobban hízelegtem, annál jobban szórakozott az igyekezetemen. Vigyáznom kellett, hogy el ne ragadtassam magam, és mindig egy apró lépéssel igyekeztem közelebb kerülni a drágához.

Egészen szoros barátság szövődött közöttünk. Mondhatom azt, hogy a szex kivételével számíthattam rá mindenben, csak a testi közeledésben kellett a határokat megtartanom. A rendkívüli kedvességét kimutatta azzal, hogy július első hétvégéjén meghívott egy buszos kirándulással egybekötött fesztiválra, ahol neki néhány társával együtt fel kellett lépnie.

Amolyan potyautasként utaztam, mint annyi más ismeretlen, környéken lakó ember. Az volt a legfurcsább az egészben, hogy rajtam kívül csupán négy hallgatag férfi akadt, de ők is elbújtak valahol a nejeik árnyékában, és elmerültek az útravalónak hozott .
A fesztivál számomra nem volt nagy szám a hagyományőrző folklór műsorokkal, táncosokkal, kézműves kirakodókkal. Viszont nagyon jól szórakoztunk egymással. Maját elemében találtam, énekelgetett nekem, fogta a karomat, el nem engedett magától, de arra is vigyázott, hogy a többiek előtt még a derekát se szorongassam, megőrizte a barátság látszatát, és bőszen hangoztatta mások előtt, hogy az unokatesója vagyok. Persze azt is hamar kiszúrta, hogy már a buszon felfigyeltem egy szőke, ötvenes, filigrán macára, aki a hátul felnyírt, de elől egyre hosszabbra hagyott, svédeket megszégyenítően szőke, Kleopátra frizurájával és a mindig mosolygós, barátságos arcával elég feltűnő jelenségnek mutatkozott. Mint kiderült, ő volt a gazdasági vezető abban a kollégiumban, ahol Maja konyhalányként dolgozott, és ahol én is laktam.
A barátnőm a maga módján próbált is távol tartani az Ildikótól. Ismerték egymást, ezt hamar leszűrtem abból, hogy kurtán – furcsán köszöntek egymásnak, és Maja már tessékelt is lefelé a buszról, nehogy valamiféle ismerkedésbe bonyolódjak. És ezt akkor reggel még fel sem fogtam.

A vacsorával egybekötött bulira más csoportokkal egyetemben egy gyár hatalmas éttermében került sor. A barátnőm bölcsen irányított a helység legtávolabbi sarkába, nehogy szemet vethessek az Ildikóra, aki kilógva a sorból fekete magassarkúban, elegáns, fekete kisestélyiben parádézott a lezser, szürke útitársai társaságában. Túl messze ült ahhoz, hogy őt láthassam, viszont pár méterre tőlünk egy másik csoportból származó barátnő párocska akadt egy közeli asztalnál, ahol legeltetve a szemem egy kis esztétikai élményt is kaphattam. Egyikük harmincas, fekete, vállig érő göndör hajú, kicsit kerek arcú, teltkarcsú idomokkal megáldott, és állandóan vigyorgó, míg a másik egy fiatalabb, valószínűleg nincs tizennyolc, de majdnem kiesik a szexi kis piros miniruhájából. A kislányt a barna, összefogott haja nem tette túl izgalmassá, viszont a kilátás pazarnak bizonyult. Pont szemben ülve a rövid asztalterítő alatt messzire világítva kandikált ki a fehér bugyija. A mellette ülő dundika meg a földig érő, bő szoknyáját hajtotta a combjára, bizonyára a nagy meleg miatt, és cseppet sem zavartatta, hogy az izgalmas combok között ki és mit láthat. Ebben persze alaposan segített a , amit a szemem láttára megittak. Az egészben csak az volt a bökkenő, hogy ezt Maja mellettem ülve az üres székek háttámlája alatt maga is ugyanúgy láthatta.

– Tetszenek a csajok? – lökött meg vállal, mire felé fordultam.
– Mivel mi nem dugunk, körül kell néznem máshol! – vágtam a fejéhez nem túl burkolt célzattal.
– Ne kezd már megint, el akarod rontani a napot? – szólt rám – Különben is, azt mondtad, az idősebb csajokra buksz, az a piros ruhás meg még talán nincs is tizennyolc.
– Nem is azt nézem, hanem a másikat, az minimum harminc, és dögös alakja van. Jobban érdekel a fekete bugyija, vagyis ami abban van. Látod, hogy milyen mellei domborodnak? Melltartó sincs rajta! – áradoztam Majának.
– Akkor fogd meg magadnak, úgyis ez a sok magányos nő azért van itt, hogy pasit szerezzen magának! – mondta érezhető gúnnyal.
Körülnéztem, és tényleg, eddig fel sem tűnt, hogy a teremben a nők elsöprő többségben vannak.

– Te most féltékeny vagy? – tettem a kezem Maja izmos combjára, amit sajnos földig érő szoknya takart. Átvillant az agyamon, hogy megsimogatom nyíltan erotikusan, de visszafogtam magam. Tudtam, hogy nem tenne jót a barátságunknak.
– Nem, dehogy! Hova gondolsz? – tiltakozott kipirulva – Tőlem annyit kefélhetsz, amennyit csak akarsz. Még segítek is, ha úgy adódna...
– Akkor rástartolok a feketére! – kacsintottam Majára, majd feltűnően az asztalra könyökölve kipécéztem a dundit magamnak. Éreztem, hogy a nő keze megsimogatja a karomat, de ez nem tartott vissza attól, hogy a szemben ülő lányra kivessem a hálómat.
Nem is a célpontom vette észre, hogy mereven bámulom, hanem a barátnője, aki hozzá hajolva suttogott a fülébe. A szép, göndör csaj felém nézett, az és izgalomtól kipirult arca széles mosolyra húzódott. Kitartóan bűvöltem a varázslatosan csillogó, sötétbarna szemeit, miközben a gusztusos ajkainak bujaságára összpontosítottam. Partner volt, és miután elég bizalmasnak éreztem, intettem neki, hogy az egészségére iszok, amire hasonló mozdulattal válaszolt.

Folytatásként merítettem annyi bátorságot, hogy a seggemet az asztaluk vonszoljam, de pár perc túlfűtött beszélgetés után a lányok visszaküldtek az asztalomhoz, hogy ne blamáljam őket, mert a fekete szánakozva közölte, férjnél van, a másik, fiatal csaj meg nem érdekelt annyira, hogy miatta strapáljam magam. Lógó orral ballagtam vissza Maja vigasztaló szárnyai alá.

– Szerinted még megkaphatom? – kérdeztem az esemémyeket folyamatosan figyelő Majától, miután az asztalnál történt beszélgetésbe beavattam.
– Nem tudom, de nyíltan nem fog elmenni veled, nem léphet le csak úgy a csoportjából. Ha elfogadsz egy tanácsot, menj ki a budiba, és verd ki magadnak, mert túlságosan rá vagy izgulva. Aztán elég feltűnően sétálj ki az ajtón, és ha utánad megy, nyert ügyed van. – suttogta barátian, de a karomat szorongatva.
– Mi a fenéért akarod álandóan, hogy kiverjem magamnak? – mulattam jól az ötletén, de játékosan fel is háborodtam.
– Neked akarok jót, ne kérdezősködj, csak csináld! – tolt el gyengéden magától.
– Ne már, mit gondolnál rólam, ha...
– Hogy egyszer végre szót fogadsz, és hallgatsz rám! – mondta Maja szigorúan, de a játékosság ott ült a szemében, valószínűleg nem hitte el, hogy az ajánlatát meg is valósítom.
– Ok, percek kérdése. – vettem az utam az illemhely felé, és még a feketére is kacéran kacsintottam. Megfogadtam, hogy Majának most az egyszer szót fogadok.

Isteni maszturbálás volt, habár nagyon rövid! Majának abban tökéletesen igaza lett, hogy túlságosan is fel voltam spannolva, és a hetek óta elszenvedett szexmegvonástól ugyancsak hamar elélveztem. Azért zavart, hogy így kell a nőhöz visszamennem, kicsit szégyenkezve, de az ötlete miatt egy kis bosszút forraltam ellene. Visszafelé kuncsorogtam egy kis majonézt, amit a tenyeremre kentem, és úgy ültem vissza a székembe.
A fekete lány a másik asztalnál kivirult a jöttömre, Maja meg feltűnően, hangosan nevetett.
– Hoztam neked valamit! – fogtam meg a nő kezét, és alaposan hozzákentem a tenyeréhez a majonézt. Maja egy pillanatra falfehér lett.
– Ez az, amire gondolok? – kérdezte megilletődve.
– Te kérted! Direkt nem mostam meg! – csipkelődtem, kiélveztem a nő arcán átsuhanó érzelmeket, de el is engedtem a tétován elernyedt kezét.
– De geci vagy! – ült ki az arcára egy pillanatra a döbbenet, aztán hirtelen felemelte a kezét és végignyalta a tenyerét, amin meglepődtem, és bennem ragadt a szó.
– Ez csak majonéz, te szerencsétlen! – nevetett nagyot, a könnyei is kicsordultak, és zsebkendőt varázsolt elő, amivel előbb a saját kezét, aztán az enyémet is letisztogatta.

– Honnan tudtad, hogy nem a spermámat fogod lenyalni? – hajoltam egészen közel bizalmasan. Ez a kis attitűd a nőhöz is közelebb hozott.
– Nem tudtam, mint ahogy azt sem tudom, megtetted-e, ahogy tanácsoltam. – mosolygott.
– És ha tényleg az lett volna? – kíváncsiskodtam.
– Akkor mi lett volna? – kérdezett vissza még szélesebben vigyorogva. Nem tudtam napirendre térni a viselkedése felett, mert úgy éreztem, benne van a játékban, a szavai viszont nem mutatkoztak meg tettekben.
– Feküdj le velem! Tudod, hogy hónapok óta vágyom rád és megveszek érted! – néztem mélyen a szemébe, de hamar lesütötte a sajátjait és félrenézett.
– Feküdj le a feketéddel, vagy tőlem mindkettővel egyszerre! – mordult vissza, és egy percig sem vett, hiába fogdostam a kezét, simogattam a derekát, és hiába sugdostam engesztelő bókokat a fülébe.

– Menj már! Nem látod, hogy be van sózva a dundi barátnőd? – zavart el, pedig kiérződött a hangjából a neheztelése.
– Nem megyek, látom, hogy rosszul esik neked!
– Nyald ki a seggem! – vágta a fejemhez, de egy fél perc múlva látva az arckifejezésem megenyhült és megszólított, de sokkal csendesebben.
– Mehetsz nyugodtam, de csak akkor, ha majd mindent elmesélsz. Imádom a piszkos részleteket! – sóhajtott mélyet és anyai szeretettel noszogatott, hogy elinduljak.

A helységből egy kis oldalajtó vezetett ki a hátsó erkélyre. Hangulatos, borostyánnal befuttatott falak, alagutat formáló lugas és működésképtelen lámpák sötétjében kiálltam az alattunk patakra néző, széles betonkorlát távolabbik végére, ahol keskeny lépcső vezetett a titokzatos mélységbe. A buli kiszűrődő zenéje mellett csupán a víz folyamatos csobogását lehetett hallani, de nem erre figyeltem, hanem arra, hogy mögöttem puha léptek zaja közeleg.
Bántott, hogy Maja olyan féltékenyen viselkedett. Mit mondjak, szívesebben vettem volna, ha ő jön utánam.

Rövid, tömzsi ujjak és meleg kezek takarták le hátulról a szemem. Egyértelmű volt, hogy ez csak a fekete csaj lehet, akinek még a nevét sem jegyeztem meg, mert az asztalnál sokkal jobban el voltam foglalva a bűvölésével.
– Találd ki, ki az! – hallottam a gyerekes kérdést, és éreztem, hogy a melle, hasa, ágyéka lökhárítóként hozzám nyomódik, szinte rám fekszik, hogy elérjen. Még a pólón keresztül is megborzongatott a melege. A kezeim nem voltak tétlenek, azonnal hátra nyúltam, és mindkét oldalon megfogtam a csípőjét, majd a jobb tenyerem már csúszott is a szeméremdombja felé.
– Az a bűbájos punci, akit szeretnék megsimogatni! – nyomtam a középső ujjamat a szoknyán keresztül a lábai közé, amennyire az anyag engedte. A nő meglepődve hátrébb lépett egy picit, de csak egy másodpercre, mert rögtön visszanyomta a csípőjét, és hagyta, hogy ruhán keresztül simogassam az altestét.
– Nem vesztegeted az időt, amiből amúgy is kevés van kettőnknek! – jegyezte meg kéjesen felsóhajtva, majd átkarolt, és az arcát is a hátamra fektette.
– Lemegyünk a partra? – kérdeztem megremegve.
– Igen, de siessünk, hamar vissza kel mennem, mielőtt kibeszélnének. – válaszolt nyögdécselő suttogással, majd megfogva a kezem már indult is előre.

Odalenn a lépcső alatt minden megvilágítást nélkülözve, csupán a hold sápadt fényében viszonylag meredek part fogadott frissen nyírt puha , így nem volt akadálya, hogy egy puhatolózó csók után belefeküdjünk, és a szoknyáját a derekára hajtva ismét a bugyijában rejtőző édes kelyhéhez férkőzzek.
Csodálatosan sima, márvány bőrű combjai érintése még a Maja iránti vágyat is elhomályosította előttem. A selyembugyiját nagyon könnyű volt félrehúzni, és már dugtam is az ujjaimat a dús szőrszálak közé, ahol nagyon nedves és nagyon forró puncit érinthettem. Alig simogattam végig néhányszor a szeméremajkakon, a nő elfojtott nyögésekbe kezdett. Élvezte, és hogy nekem is kényelmesebb legyen féloldalról ráfordultam, hogy szemből jobban megujjazhassam. Így legalább meg is csókolhattam, és meglepődve tapasztaltam azt a nyílt határozottságot, ahogyan a nadrágomból a növésnek indult péniszemet kiszabadította, forró tenyerével húzgálta rajta a bőrt, miközben nagyon nyálas csókjaival szívott magába. Rendkívül puha, mégis olyan érdekesen tapadós csókjai voltak, amitől már csak a bőre rugalmassága és feszessége volt csodálatosabb. A súlyfeleslege nem negatívumként hatott, mert a testét asszonyossá tette, amivel csak még jobban felizgatott.

– Megbaszlak! – nyomultam közelebb két kapkodó levegővétel közben, és ő a combjait kinyitva szinte húzott magára. A jobb lábát felemeltem a derekam magasságába, úgy hatoltam be fél oldalról a rendkívül sikamlós, forró puncijába, ő pedig az útban lévő bugyiját igyekezett a szabad kezével félrehúzni, amíg én le nem nyúltam, és egyetlen határozott, picit durva, követelőző mozdulattal félre nem taszítottam.

Iszonyatosan be voltam indulva, mint ahogyan ő is hangosan rándult az első behatolásra. Nem érdekelt már a külvilág, a fűben mászó bogarak, csak furakodtam a nő combjai közé és a makkom türelmetlenül tört utat magának a nedves puncijába.

A holdvilágnál két réveteg szempár nézett velem , renyhe karok kapaszkodtak a nyakamba és vaskos comb csapódott az oldalamnak. Vadul mozogtam, nagyokat lökve a csípőmmel az asszonyon, és minél nagyobbat taszítottam, annál kellemesebb kéj járt át a farkamon keresztül. A nő olyan nedves és sikamlós lett, hogy a magömlés iszonyú távolinak tűnt, de ez csak annál jobban felbátorított, és őrjítően tüzelte bennem a vágyat, hogy a húsos puncit minél alaposabban megdolgozzam.

Sosem éreztem magam még ennyire szabadnak. Cili korábban mindig kordában tartott, visszafogott, ha lendületesen elengedtem szex közben magam, viszont ez a fekete csak kefélni akart, kiélvezni a pillanatot, és csillapítani a hormonjai tombolását. Külön örültem annak, hogy a csaj ismeretlensége nem befolyásolta a gátlásaimat, nem kellett másra figyelnem, mint az erkély felől szűrődő hangokra, és a lebukás veszélye csak még jobban felizgatott.

– Te vagy a legjobb nő, akit valaha is megdugtam! – lihegtem a nyakába, amit abban a pillanatban úgy is gondoltam.
kapaszkodtam az oldalába, hogy újabb és újabb lendületet vegyek, és az ágyékom keményen nekiütközzön a nő vénuszdombjának. Imádta! Leesett állal kapaszkodott a nyakamba és kedvesen kuncogott a bókomra. Felajzottabb volt, mint én, és a kitartóan döfködő péniszemtől egyre gyorsabban lihegve engedett magába, hogy átélje a hőn áhított orgazmusát, ami legalább olyan különleges volt számomra, mint a lehetetlenül gyorsan összehozott aktus.

A hüvelye összehúzódásai alig hogy befejeződtek, azonnal eltolt magától, csak a nyakamat, fejemet tartotta, hogy az utolsó sóhalyait a fülembe fújhassa, csak később csókolt meg szenvedélyesen, és egyben a farkamért nyúlt. Forró keze keményen kulcsolta át a lüktető farkam, és a bőrt azonnal hátratolva segített kéjes örömhez.
– Élvezz el! – bíztatott nyöszörögve, a keze járt, mint a motolla, és nem törődött azzal, hogy majd a combjára, vénuszdombjára spriccelhetek, kegyetlen tempóban dolgoztatta meg a fitymafékemet.
– Csináld lassabban! – fogtam meg a kezét, mire lassított, és a hosszanti mozdulatokat tekerő mozgással bővítve belevigyorgott a képembe. Itt volt az alkalom, hogy a gumi tartotta ruháját melleiről lehúzhassam. Őrjítő érzéssel markoltam a tekintélyes súlytól lógó, de mégis kislányosan rugalmas melleibe. Pazar, hatalmas bimbóudvarok fogadtak, és mikor végre a bimbójához nyúltam, meglepődve tapasztaltam, milyen lehetetlenül kemények. A nő fel is sóhajtott az érintésemre, és egy pillanatra kiesett a farkamat kényeztető lágy ritmusból.
– Annyira jók ezek a didik! – hallattam hangját a csodálatomnak, amire a nő hosszú, érzelmes csókkal felelt.
Nem beszélt túl sokat, ő volt a tettek embere, és egyszerűen, amiért jött, azt éppen befejezni igyekezett.
– Élvezz már, sietnem kell! Nem maradhatok veled kettesben! – nógatott.
– Ilyen gyorsan nem megy! – feleseltem. Élveztem a helyzetet, és nem csak a farkamon dolgozó keze nyújtott örömet, hanem a nő egész bizsergető lénye. Elengedett, gyorsan letolt magáról, hogy felállva a ruhába visszaigazítsa a melleit és rendbe szedje magát. Na, ez viszont ritka rosszul esett.
– Most mennem kell! – húzódott távolabb, de rögtön leolvasta a képemről a mérhetetlen csalódottságot.

– Egy óra múlva ugyanitt? – tett kicsit ideges, távozó mozdulatot, aztán visszalépett, lehajolva szájon csókolt még egyszer, és félrefordított fejjel, kihívóan csillogó szemekkel várta a válaszom.
– Ok, csak kacsints, figyelni fogok! – ragyogott fel a képem.
– Szaladok! – és már repült is a feljáró felé, csak az enyhe izzadtságszaga maradt az orrom hegyén.

Pár perccel később én is követtem, fülig érő szájjal visszaültem a morcos Maja mellé. A fekete már nagy beleéléssel sugdosott a barátnője fülébe, és mindketten felém pislogtak. Biztos voltam benne, hogy én vagyok az aktuális téma, meg természetesen az odakinn történtek.

– Megvolt? – fordult felém Maja aprókat grimaszolva. Tudtam, hogy nem fog nagyon osztozni az örömömben, ezt az orrcimpái ideges rángásaiból is leszűrtem. Mégis az volt az érzésem, hogy uralkodik magán, és egy mosolyt is kierőltetett.
– Félig. Hamar visszajött, mert félt, hogy lebukik.
– Azon nem csodálkozom, ha tényleg férjes asszony, megéri a pénzét.
Mintha gyűlölet sütött volna a szeméből, mégis, amikor mélyen a szemembe nézett, olvadozni kezdett benne a harag. Megfogtam a kezét, lágyan simogattam, hogy elejét vegyem a sértődöttségének. Azt már régen megtapasztaltam, hogy engedékenyebb lesz ezektől a kedves érintésektől.
– Én végig rád gondoltam! – füllentettem kicsit, hogy megmosolyogtassam, mire elrántotta a kezét, és rácsapott a combomra.
– Te szemét! – sziszegte, de játékosan megcsillant a szeme, aztán elkezdett mosolyogni.

– Na és mi az, hogy csak félig? – húzódtak kicsit feljebb kunkorodva a szája szélei.
– Annyira nedves volt, hogy nem tudtam elmenni. Ő sietett, és elélvezés után olyan érzékeny lett, hogy a dugást abba kellett hagyni. Ez is miattad van, kellett nekem rád hallgatni és kiverni! – öleltem át a felnevető nőt.
– Beszoptad! – húzódott messzebb, a nevetéstől kicsordultak a könnyei, amit a szemüveg alatt próbált ügyetlenül törölgetni.
– Addig nem nyugszom, amíg be nem adom neked is! – szóltam vissza egy kicsit sértődötten.
– Jól van, na! Most jobb lett volna, ha te mész el előbb, és ő marad félbe? – vigyorgott.
– Nem, így sokkal jobban élveztem, és még jobban élvezném veled!
– Na persze. – hunyorgott a szódásüveg mögé bújtatott szeme. Hagyta, hogy átöleljem, megszorongassam kicsit, és éreztem, hogy szereti, ha megérintem. Belepirult a kedves, még jobban kipirosodtak az arca rózsái és mosolyogva állta a tekintetem.

– Ma úgyis egy bungalóban alszunk. Szeretném, ha kicsit kényeztethetnélek, ha simogathatnám a tested, és főleg hogy alig várom, megcsókolhassalak végre. – engedtem el ismét, immáron sokadjára az éjszakára vonatkozó elképzeléseimet.
Majának az arcára fagyott a mosoly, mintha megrettent volna valamitől, tiltakozva intett határozott nemet.
– De miért nem? – nyúltam a kezéért kicsit elkedvetlenedve. Eszemben volt, hogy azt mondta, fél tőlem, pedig azóta nagyon vigyáztam minden mozdulatomra. Ez a kettősség dolgozhatott benne, mert egyébként biztos voltam abban, hogy sokkal jobban szeret, mint amennyire közel enged.
– Egyszerűen nem akarom, értsd meg! – motyogta kibúvót keresve, miközben a kézfejét simogató mancsomat fixírozta mereven.
– Ok, akkor tartom magam ehhez. – sóhajtottam, aztán egy néma gondolkodással telt perc után a combjára tettem a kezem, és felfelé haladva a belső felén megsimogattam. Már majdnem a combtőig értem, amikor elkaptam a kezem, és játékosan a füléhez hajoltam.
– Egyszer úgyis megsimogatom a puncidat! – mondtam a fülébe, és Maja a mozdulatomból azonnal megértette, hogy a szemtelenséggel csupán a jókedvét akarom visszacsalni.
– Talán egyszer... – ragyogott fel, és a tenyerét felfordítva összekulcsolta az enyéimmel az ujjait.

Hogy mi játszódott le benne, azt végképpen nem tudtam elképzelni. Ragaszkodtam az elképzelésemhez, hogy ismerve a nő életét talán az okokat is abban kell keresni. Első és legfontosabb, hogy amolyan falusi szende kis szűz módjára élt, és a fiatalságom miatt tarthatott az emberek nyelvétől. Mondjuk ez a kettesben véghezvitt szexet nem zárta volna ki. Viszont ott volt a félelem, amit nem tudtam megmagyarázni. Azon az ominózus estén simán leállíthatott volna, de valahogy a határozatlansága miatt jutottam olyan messzire, és akkor sem zavart el, szóval mégsem az akarat hiányzott, hanem valami más dolog tett nekem keresztbe.

– Kacsintgat rád a barátnőd! – hívta fel Maja a figyelmemet, és tényleg, a duci csaj a másik asztalnál óvatosan integetett a fejével.
– Mentek még egy menetre? – kíváncsiskodott.
– Hívott, de ha azt mondod, ne tegyem, akkor nem megyek. – motyogtam az arcába a válaszától kicsit tartva, amit olyan jó érzékkel megsejtett.
– Menj csak, én úgyis álmos vagyok, aludni megyek. Azért reggelre gyere vissza, ha lehet, és elvárom, hogy kávéval ébressz! – közölte határozottan, felpattant és még valami eszébe jutott, mert az asztal sárkáról még egy pillanatra visszafordult.
– És nehogy bántsd! – mondta figyelmeztetőleg, majd úgy ott hagyott, mint Szent Pál az oláhokat, hátra sem nézve elviharzott. Tisztán éreztem, hogy neheztel, mégis elengedett, de nem értettem, hogy azzal a "ne bántsd" kifejezéssel mire is figyelmeztetett.

Pár perc után megint ott álltam a patakpartra vezető lépcső tetején, és vegyes érzésekkel figyeltem az étteremből kilépő két alakot. Egyfolytában Maja járt az eszemben, csak az utolsó pillanatban eszméltem, hogy a dundi a kis barátnőjét is magával cipelte. Bambán álltam, amikor az asszony megfogta a kezem, és a kislánnyal együtt húzott minket a még sötétebb mélységbe vezető lépcsőkön lefelé. Érdekes volt a helyzet, a partmenti fűben botorkálva végül rá is kérdeztem.
– Ő is jön? – intettem a fejemmel a vékonyka lánykára, aki annál természetesebbnek vette, hogy ott van velünk.
– Muszáj, Viki az alibim, és így legalább nem kell sehová sem sietnem, maradhatunk hajnalig. – kuncogott a nő, majd a kislány kezét elengedve, ágaskodva lesmárolt. Szabályosan letepert, azt akarta, hogy minél hamarabb a fűben henteregjek vele, kéjes örömmel helyezkedett el felettem.

A Viki előtti csókok még csak hagyján, de a kislány egyszerűen csak mellénk telepedett, átkarolt térdekkel ült a fűben, és a csillagos égbolt gyenge fényében nézte, hogy ölelkezünk.
– Ne már, menj egy kicsit messzebb! – jajdultam fel hozzá fordulva, mert zavart, ahogy a csaj tekintete minden mozdulatunkat árgus szemekkel leste.
– Félek a sötétben. – válaszolta az nemes egyszerűséggel. Biztosra vettem, meg sem fordult a fejében, hogy magunkra hagyjon minket.
– Had maradjon, engem nem zavar. – húzta vissza csókra a fejemet a mohó dundi asszonyka.
– De engem igen is feszélyez, hogy kikerekedett szemekkel figyel!
– Nem annyira zavar, mint inkább felizgat, vagy nem? – kezdett nevetni a nő, és hogy tudomásomra hozza, őt mennyire nem befolyásolja a kislány jelenléte, a nadrágon keresztül látványosan megsimogatta a farkamat. Az érintéstől összerezzentem, de abban a pillanatban utol is ért az a vágy, ami elnyomta a bizarr helyzet okozta aggályaimat. Hezitálva hagytam, hogy a fekete hajú szépség kigombolja a nadrágomat, lehúzza a cipzárt, és furcsa örömmel kihalássza a gatyámból a merevedésnek indult dákómat, aztán lassú mozdulatokkal hátrahúzogatva a fitymámat a forró kezével a legkellemesebb élményben részesített. Már fel is adtam, hogy bármi ellenvetésem is legyen a Viki jelenlétét illetően, amikor a nő megint kibillentett az élvezet legkellemesebb pillanataiból.

– Szép farka van ugye? – vigyorgott a kislány szemébe, és még látványosabban tartotta a péniszem, hogy a gyenge fényben is teljes nagyságában pompázhasson a kezében. Viki persze csak kuncogott az egészen.

– Hány éves vagy? – fordultam én is felé. Igaza volt a nőnek, tényleg különleges izgalom kezdett eluralkodni a testemen, sokat számított a lány jelenléte.
– Tizenkilenc. – vágta rá az gondolkodás nélkül.
– Nana! – szólalt meg a fekete gyöngyszem, miközben nem is figyelt oda, el volt foglalva azzal, hogy a nadrágomat a bokámig leráncigálja.
– Na jó, tizenöt. – vágott a kiscsaj sértődött képet.
– Oké, Viki, maradhatsz, ha megpuszilhatom a puncidat! – kaptam az alkalmon, bár erős kételyeim voltak, mennyire szabad részt vennem egy ilyen kislány megrontásában.
– Azt baszhatod! – mordult vissza felnőttes trágársággal, a határozottságától a szavam is elakadt.
– Hagyd már magad, ilyen ajánlatot nem minden nap kapsz! – nevetett fel ismét a fekete, miközben serényen húzta le a lábaimról a cipőket.
– Andi, arról volt szó, hogy csak itt leszek! – feleselt a lányka lanyhuló meggyőződéssel. Legalább megtudtam végre a nő nevét, mert megkérdezni nem mertem, ne vegye észre, hogy bunkó módon ilyen hamar elfelejtettem.

– Ez nem is kényszer, hanem lehetőség, és ha nem akarsz, nem kell élned vele. Szerintem többet ér akárhány maszturbálásnál, de ha jobb szeretnél frusztrált és kielégületlen maradni, akkor csak főj tovább a saját nedvedben. – rándította meg a vállát Andi, majd egy mozdulattal lerántotta a gatyámat, és ült a hosszú szoknyáját felhúzva a combjaimra, hogy a golyóimat cirógatva jót mosolyogjon a péniszemet mozgató reflexeken. Mennyivel másabb volt, mint az első aktus siettető idegességében. Türelemmel, mondhatni megfontolt alapossággal vett kezelésbe.

Andi vetkőzése sem tartozott a nehéz műveletek közé, a bő ruhát egyetlen mozdulattal lehetett áthúzni a felsőtestén, hogy kibuggyanjanak az enyhén lógó, melltartót nélkülöző mellei, amire nem is akármilyen büszkén tekintett. Még meg is emelgette, hetykén az orrom alá dörgölte, hogy nem mindennapi példányokat puszilhatok meg, merthogy azonnal felültem, és cuppanós csókokkal borítottam be a gyönyörű emlőket. A duzzadt, kemény bimbói még látványosabban kitüremkedtek a rájuk tapadó ajkaim érintésére. A nő kicsi súlyfölényével visszaélve lekapta a felsőmet, majd a fűbe döngölt, hogy vastag, húsos ajkaival, nyálas csókokkal tüzeljen fel. A puha, forró hasa ránehezedett a péniszemre, mint egy meleg punciban, úgy dörzsölődött a testünk között a megkeményedett farkam, generálva az újabb és újabb ingereket.

– Ha annyira ráérünk, akkor megadom a módját! – fordítottam le magamról a feltüzelt nőstényördögöt, aki elterült mellettem, kis híján arrébb lökve Vikit, aki pislogás nélkül figyelt.
Ez a mozdulat neki szólt, a kis beképzeltnek, aki annyira féltette a testét tőlem. Külön elkezdtem élvezni, hogy ő is ott van, és annál nagyobb szenvedéllyel húztam le Andiról a méretes, fekete csipkebugyit. Egy pillanatra azt hittem, Viki elmegy, de csak arrébb ült pár centivel, hogy a nő vállának helyet adjon, és leengedte a combjait, hogy a barátnője bozontos, fekete hajtincsei között fészkelődő fejét az ölébe engedje.

Elképzeltem, hogy megmarkolja a hatalmas melleket, amíg én széthajtom a duci lábait, de ez csak a fantáziámban született meg, csak lesett tovább a kislány hátul támaszkodó kezekkel.

Andit nem nagyon kellett izgatni, élvezettel a képén adta át nekem a kezdeményezést, és halk nyöszörgéssel, csiklandós kacarászással fogadta a nyakára, mellkasára adott csókjaim. Már csak azért sem hagytam ki, hogy a nő nyaka mellett a Viki combjára is nagyot cuppantsak a ruha szélénél. Azonnal egy kisebb taslit kaptam a fejemre, de a csattanás után rögtön megnyugtatott a lány játékos nevetése.
Visszatértem Andi ruganyos melleire. Direkt próbáltam minél mutatósabb figurákkal körbepuszilni, aprókat harapdálva élvezkedni a méretes melleken, hogy a kislányt provokáljam. A terebélyes hasnak jóval kevesebb időt szenteltem, pedig ahogyan haladtam egyre lejjebb, Andi feltörő sóhajai úgy lettek egyre mélyebbek. Szerintem tisztában volt vele. hogy mi is következik, engedékenyen rakta szét a lábait, hogy kényelmesen közéjük férjek.

Az enyhén borostás álammal igyekeztem kifésülni a szeméremdomb dús szőrzetét, mielőtt végleg leereszkedtem a kicsit izzadtság szagú, mégis olyan vonzó punci nedvező résébe. Andi már az első puszitól megvonaglott, aztán hatalmas sóhaj tört elő belőle, mikor a csiklójára tapasztva az ajkaim beleszívtam a gyönyör forrásának duzzadt egészébe. Mit törődtem volna már a combokkal, meg a módszeres, lassú ingerléssel, amikor a nő ezt várta, belecsapni a lecsó közepébe, és olyan jóleső hangokat hallatott minden érintésemre, hogy zene volt füleimnek.

Hatalmas méretű, duzzadt szeméremajkai érzékien borultak össze, hogy a nyelvemmel oda – vissza összedörgölőzzenek a csiklótól a vagina bejáratáig, és minduntalan hangos nyögéseket csikarjanak ki az asszony kiszáradó torkából. A behajló szőrszálak kivételével az egész valahogy lenyűgözött, és még nagyobb öröm volt, hogy Viki sóvár szemei és lebiggyesztett ajkai kiváltottak belőlem valami perverz élvezetet.

Andinak nem kellett sok, hogy a csúcsra érjen. Meglepő sietséggel érkezett az orgazmus első, minden izmát megfeszítő jelensége, majd az elernyedés, és a bensőjében végbemenő lüktetés. Megint igyekezett volna eltolni magától, de számítottam rá, és nem engedtem, keményen markolva tartottam fekvő helyzetben, és gyors nyelvcsapásokkal összpontosítottam a csiklójára.
Édes volt, ahogy sikongatott, ahogy vonaglott a teste, és még aranyosabb a simogató mozdulat, amellyel jutalmazott az orgazmus utáni levezető lefetyelésben. Hangosan felnevetett, aztán gyengéden a hasára vonta a fejem. Vikivel szemezett.
– Átnedvesedtél, ugye? – hallottam a másik lányhoz intézett szavait.
– És ha igen? – volt a közömbösséget sugalló válasz, de a hangja megremegett. Andi lerendezte egy kedves, baráti arcérintéssel, és már nyúlt is vissza a fejemhez, hogy tovább turkáljon a hajszálaim között, és kiélvezze az orgazmus utáni pihenőt.

Szusszantam egyet, aztán feltápászkodtam, hogy a nőt megcsókoljam, ezzel együtt pedig azonnal a vaginájába hatoltam. Csodásan forró volt, de valahogy a forróság hamar alább hagyott, és túl tágnak bizonyult ahhoz, hogy megfelelő élményekkel gazdagítson. Egyszerűen nem jöttek az ingerek, a sikamlós punci csak arra volt elég, hogy a péniszem le ne lankadjon. Próbáltam én figurázni, tekergetni a derekam, más – más szögből behatolni, de nem segített rajtam még az sem, ha örült tempóra váltottam. Ezzel szemben Andinak ugyan mindegy lehetett, hogy éppen milyen trükköt vetek be, mert kétszer is végigfutott rajta a gyönyör hullámokat keltő érzése, és a tökéletesen ellazuló arcizmai megható látványában részesítettek. Megszépült, az öröm minden apró jele sugárzóvá tette gömbölyű arcát, és a sötétbarna, örökösen csillogó szemeket. Ettől persze már csak a mellei ringatózása kötötte le még jobban a figyelmem, meg Viki vigyorgó képe, aki nem mert, vagy nem akart a szemembe nézni, de a helyzet tökéletesen úgy festett, mintha az én hiábavaló igyekezetemen nevetgélne.

Vikivel nem sikerült felvenni a szemkontaktust, talán ezért is nem tudtam megfelelően koncentrálni Andi simulékony testére. Valami mást kellett kitalálnom, hogy felhívjam magamra a figyelmet, ezért egy idő után minden előrenyomulás alkalmával puszit nyomtam a kislány meztelen vállára. Nem mondhatnám, hogy túlságosan meg lett volna ijedve. Az elsőtől még megrezzent, aztán hagyta, hogy többször is megismételjem. Persze a távolság igencsak behatárolta a mozgásterem. Pedig mennyire vonzott a bőréből áradó, erős parfümillat. Néha meg – megálltam, odatartottam a képem, hogy jelezzem, a csókját szeretném, de elég sok időnek kellett eltelnie, mire az arcát játékosan mutatta felém, hogy oda is egy kedveset cuppantsak.

– Kibontanád a hajad? – kértem tőle. Meglepően nem egy gyereklány vihogásával nézett a szemembe, hanem egy felnőtt nő kedvességével, aztán kis hatásszünet után felnyúlt, lehúzta a hajgumit, majd megrázta a leomló és kihívóan a szemembe nézett.
– Így sokkal vadabb vagy, sokkal dögösebb! – igyekeztem kedveskedni.
– Tényleg? – kérdezett vissza, mintha nem lenne tisztában a szavaim értelmével.
– Szeretnélek megcsókolni! – ütöttem tovább a vasat amíg meleg, és a nő nem is ellenkezett, azonnal előre dőlt, becsukta a szemét és a kiszáradt ajkaink találkoztak, hogy megfürödjenek egymás nedvében. Vékony kis keskeny szája és fürge nyelve meglepően kellemes borzongással töltött el, ennek fejében még az egyik keze érzékien, szeretetteljesen végigsimított az arcomon, mielőtt ismét eltávolodott tőlem. Élvezte a kacérkodást.

– Most már megcsókolhatnám a puncidat?
Magam is meglepődtem, hogy szinte könyörögtem a lány beleegyezéséért.
– Az előbb még csak pusziról volt szó! – válaszolt azonnal évődve, és Andival összeröhögtek.
– Oké, lovagolj csak a szavakon! – morogtam csalódottan, majd ráfeküdtem Andira, és a nyakába csókolva pihenésre adtam a fejem.

– Még a végén azt kérnéd, hogy lovagoljak a farkadon! – hallottam meg a vékonyka lány cseppet sem gúnyos hangját.
– Nem kérném, mert gondolom, hogy szűz vagy, és nem így kellene odaadni magad az első valakinek, akit nem is ismersz. Tudom, hogy egy nőnek ez mennyire fontos.
– Nahát, azt hittem, kapsz az alkalmon! – emelte meg Viki a hangját a csodálkozástól.
– Olyannak látszom? – sértődtem meg kicsit, de a lány megint rámemelte a vékony ujjait, és az arcomat simogatva megnyugtatott.
– Nem, nagyon aranyos vagy.
– Te meg túl fiatal, túl szexi, meg túl vonzó, hogy sokáig gondolkodjak rajtad.
– Rendben, megpuszilhatsz, ha akarsz... – tápászkodott ki Andi feje alól, majd anélkül, hogy külön kértem volna, kibújt a fehér tangájából, aztán a duci nő válla fölé tolta a fenekét, egyik lábát a mellei között átvetette, hátrakönyökölve az arcomnak utat engedett.

Előbb csak a combjai tövét csókoltam meg, aztán jött a meztelen, enyhén borostás szeméremdomb fiatalosan feszes bőrének kényeztetése. Azon gondolkodtam, minek egy tizenötéves lánynak borotválni a punciját, de különösebben nem lepődtem meg. Már középiskolában hosszászoktam az ilyesmihez.

A lány nemiszerve teljesen különbözött az Andi hatalmas, kiálló lebenyekről, jól kitapintható, méretes csiklójáról kialakított képtől, de ennek ellenére semmivel sem volt kevésbé vonzó. A csikló a Viki esetében megmaradt gombostűfejnyinek, és a szeméremajkak is csak két milliméternyire kiállva bújtak meg a Bermuda háromszög összezáródott résében. És ennek ellenére minden megvolt, hogy a parfümillatot árasztó, gyerekesen csupasz punci az egekbe röpítsen. Már csak a lány ifjúságát nézve is kötelezőnek éreztem, hogy minél finomabban, minél gyengédebben bánjak a testével, és a zsenge puncit minél óvatosabban csókolgassam sokadjára is körbe. Viki hátravetett fejjel, a csillagok felé nagyokat sóhajtozott, és egy idő után elkezdte a csípőjét mozgatni, amit nem tapasztaltam még soha, egyetlen nőnél sem. Mintha ő szeretett volna irányítani, ő az alig érett kis tini. Valójában sikerült is neki, mert remek összhangba tudtam kerülni a vékonyka testével. Rajta tökéletesen éreztem, hogy időnként megremeg, meg tudtam különböztetni, hogy erősebben kell belenyalnom a kelyhébe, vagy éppen csak gyengéden, alig – alig érintve. Piszkosul felingerelt ezzel az ügyes partnerségével, ha nem vagyok fent helyhez kötve, deréktájon sokkal jobban megdolgozhattam volna Andi punciját is.

Egyre jobban megkedveltem ezt a kislányt. Teljesen felnőttként viselkedett, és mi tagadás, annak ellenére, hogy eleinte nem nagyon fogott meg a külseje, akkor, ott, szex közben az iránta érzett vágy valahogy mégis kiteljesedett. Olyan volt Viki, mint egy komoly kapcsolatra érett nő, bár testileg elég nyeszlett, mégis megvolt benne a tökéletesség.

Keményen összeszorította a combjait amikor elélvezett, elrúgta magát és hosszú másodpercekig csak agonizált a fűben hangtalanul, nem lehetett a lélegzését sem hallani, de ebben nagy szerepe volt a másik fülembe tűzhányó forróságával sóhajtozó Andinak is.
A kislány egyszer csak feléledt, a semmiből összeszedett erejéből hirtelen feltápászkodva, a hajamat markolva és a fejemet hátrafeszítve csókolt meg. Igazi vadság villant meg a tettében, abban a pillanatban szerettem volna Andit el is felejteni, és nem törődni mással, csak Viki testével és lelkével.

– Ezt csinálhatnád máskor is! – szugerálta erősen a tudatomat a komolyságtól ráncos homlokával. Kicsit furcsa is volt, meg nem is, mindenesetre igencsak szokatlanul hangzott egy ilyen fiatal lánytól, a csajok nem szoktak ilyesmit csak úgy felajánlani. Kicsit meg is mosolyogtam, ahogy várakozott a válaszomra elszánt arckifejezéssel.
– Én szeretnélek még egyszer kinyalni! – vigyorogtam el magam, mert hiába óhajtottam magamévá tenni, a fiatalsága miatt attól ódzkodtam.
– És mást nem szeretnél? – kérdezte hátborzongató nyugalommal, és továbbra is csak várt.
Kicsit elkalandozott a képzeletem, de nem akartam olyat kérni, ami számára kellemetlen lehet.
– Oké, akkor mondjuk kivernéd a farkam, hogy az Andi melleire élvezzek?
– Hát persze, ha ennyivel beéred! – csókolt szájon, aztán közelebb húzódott, és alig térdeltem fel és csapódott ki a farkam a duci csaj vaginájából, Viki már rá is markolt. Vékony ujjai épp, hogy körbeérték a péniszem, mégis az volt az érzésem, hogy a lány igazi szakértelemmel kezelte az izgalomtól egyre feljebb kívánkozó testrészem. Gyöngének tűnő keze keményen feszítette a makkom Andi szeméremdombjához, és közben volt rá figyelme, hogy apró szorításokkal húzogassa a fitymámat.
Egészen hozzám simult, előbb csak a vállamra hajtotta a fejét, majd amikor felé fordítottam az arcomat, érzékien lesmárolt. Több se kellett, hogy beinduljon a magömlés közeledtének bizsergető érzése. Még nyögni sem tudtam a lány nyelvével a számban, amikor hosszú, elnyújtott hullámokban az Andi testére élveztem a mellei gyönyörű halmai közé spriccelve. Azt hittem, az elgyengüléstől rögtön összeesek, a kislány mégis félelmetes erővel tartott egyenesen, és annyira éreztem, hogy a csókjai mögött az arca mosolyog.

– Andi, te itt vagy? – kuncogott Viki, amikor végre elengedte a farkam és ledőltem a pihegő asszony túloldalán.
– Én már teljesen kész vagyok, megmozdulni sincs kedvem, nem hogy jártatni a pofámat! – szólt vissza az, egy kis nyújtózkodással egybekötött rötyögéssel.
– Azt láttam, nagyon élvezted! – jegyezte meg Viki nevetgélve.
– Különösen akkor, amikor téged nyalt, mert akkor volt a legkeményebb. – fordult felém Andi, majd kinyújtotta párnás kezét, és közelebb húzott egy csók erejéig.
Nem mutatott különösebb hajlandóságot a folytatásra, hát megint a vihorászó Vikit vettem célba, magam mellé húztam, ő pedig a hátával fúrta magát az ölembe. Mintha várta volna, hogy az ő melleit is kihámozzam a piros ruha rejtekéből, és az apró mellek érintésétől meg is komolyodott.

– Szóval? Felém térdelsz? – tettem ajánlatot ismét, és a kellően aktív kisasszonyt nem is kellett kétszer nógatni, hogy azt szemből fölém guggolva meg is tegye. Édesen megnyíló puncija épp csak annyira lebegett az arcom felett, hogy a nyelvem a fejem emelgetése nélkül is beleérjen, emellett lágyan ringatta a csípőjét előre – hátra, amit külön élveztem.
Még a szándék is megvolt benne, hogy viszonozza az élvezeteket, mert egy idő után megfordult és a testemen végigfeküdve az arcát a farkara nyomta. Fantasztikus melegséget éreztem, az újra megmerevedő péniszem meg – megvonaglott az édes teher nyomása alatt, és a lány egy idő után előbb csak laza puszikkal, majd egyre határozottabb fejmozgással szopni kezdett. Megfordult a fejemben, hogy nem kellene engednem, mégis borzasztóan rosszul esett, amikor Andi bekapcsolódott, és szabályosan kivette a lány szájából a péniszem, hogy a kezével részesítsem örömökben. Viki csókjait továbbra is éreztem a combom tövén, meg azt a görcsös hánykolódást is, amit az orgazmusa alatt átélt, és ez a tudat juttatott hamar odaáig, hogy ismételten elélvezzek. A nyalás valahogy másodlagos funkció lett, nem tudtam kellően odafigyelni, a lány viszont lassan feljebb csúszott, végigpuszilgatta a spermafürdőben úszó hasam, majd egyre feljebb haladva a mellkasom, nyakam, aztán érzéki csókokban részesített.

Öt perccel később már egymáson összevissza feküdve pihengettük ki a szex okozta zsibbadást. A lányok kacarásztak, letépett fűszálakkal igyekeztek eltakarítani a megmaradt spermafoltokat.
– A barátnődnek nem hiányzol? – gázolt Viki a pillanatnyi, felhőtlen jókedvembe.
– Milyen barátnőmnek? – kaptam fel a fejem.
– Akivel az asztalnál együtt ültetek. – kapcsolódott be Andi is.
– Maja nem a barátnőm, vagyis nem úgy, ahogy ti értitek. Ő csak barát, a szó legszorosabb értelmében.
– És mióta baszod? – csilingelt a kislány kételkedő nevetése.
– Nem fekszik le velem. Szeretném, kitartóan udvarolok, de nem áll kötélnek. Egyszerűen nem tudom, mit akar, de nagyon kedves, túl kedves, csak valamiért azt mondta egyszer, hogy fél tőlem. – vontam meg a vállam tanácstalanul Majára gondolva.
– Mitől fél? – ragadta ki a kislány a lényeget.
– Ha én azt tudnám! Néhányszor próbálkoztam nála, de nem durván. Lehet, nem is szeretne többet barátságnál, vagyis ezt sokszor el is mondta. Végül is nagyon aranyos barátnak!
– Attól azért köztetek sokkal több van, figyeltünk, hogy szorongattad! – mondta Andi határozottan.
– Nincs sok esélyem nála. – vontam meg a vállam.
– És miért fél? – erőltette a témát Viki.
– Biztosan van bennem valami, ami taszító, mert az előző barátnőm is azért dobott. Azt mondta vagyok.
– Mi nem tapasztaltuk! – vihogott fel Andi, és megkeresve a ruháját öltözködésbe kezdett.

– Te is a táncos csapattal vagy? – kíváncsiskodott tovább a kislány.
– Igen, de csak azért táncolok, mert Maja azt mondta, hogy járjak oda, ha látni akarom. Amúgy meg jó buli, teljesen megkedveltem a csoportot.
– Akkor te is pataki vagy? – nem hagyta abba a faggatást.
– Nem, egri vagyok, csak Patakon járok főiskolára.
A két nő összenézett, és hangos nevetésbe kezdtek.
– Valami rosszat mondtam?
– Dehogy, csak jó a kedvünk, és szeretjük a diákokat! – válaszolt Andi sejtelmesen, majd a bugyija felhúzása közben odaszólt Vikinek.
– Mennünk kéne!
A kislány meg is mozdult, megigazította magán a ruhát, a kicsi melleit visszagyömöszölte, a bugyiját is magára vette egy pillanat alatt, és közben élcelődött a nevemen.

– Attila, Isten ostora. – mormolta mogorva hanglejtéssel, kicsi gúnnyal a hangjában.
– Isten csapása vagyok, ne tévessz össze a hun hadvezérrel! – mentem bele a játékba.
– Attila, az ! – csavart egyet a dolgokon.
– Nem vagyok ! – nyögtem nagyot, de Andi belém fojtotta a szót, ahogyan magához húzott, és egy kedves csókot nyomott a számra búcsúzólag, majd határozott léptekkel a lépcső felé indult.
Viki követte a példáját, gyors puszival köszönt el és sietve lépkedett a duci nő után.
– Nem találkozunk többet? – adtam panaszos hangot a vágyaimnak, mire Andi jókedvű válasza érkezett.
– Szeged túl messze van, de ha a jövő évi fesztiválon is itt leszel...
Viki ezzel szemben megfordult, és visszajött hozzám.
– Ha legközelebb találkozunk, talán megkaphatsz engem is! – ölelt egy pillanatra magához, aztán forró csókot nyomott a meglepődött arcomra, majd Andi után indult. Jókedvűen, vihorászva ízlelgette a nevem hangosan:
– Attila, az ! Attila, az !

Az alkalmi szállás kétágyas, félhomályos szobájában halk szuszogást hallottam. Azt hittem, Maja már jó mélyen alszik, így amennyire tőlem tellett csendben maradtam, és a késői időpont okán a fürdést is reggelre halasztottam. Meztelenre vetkőztem, de mielőtt elnyújtóztam volna a durva pokróccal takart ágyon, a nő ágyához lopództam. Ez a nő sokat jelentett nekem, nagyon is sokat, és azzal is tisztában voltam, hogy az este megbántottam. Csupán szeretetből nyomtam a homlokára lágy puszit. Megrezzent, mosolyra húzódott az arca.
– Ezt miért kaptam? – hallottam a suttogását, meg is lepődtem, hogy ébren van.
– Csak azért, mert bántottalak, lelkiismeret furdalásom van.
– Ne legyen, ha nem engedlek magamhoz közel, ne várjam el, hogy sanyargasd magad. – közölte maró önváddal.
– Akkor is bánt, és látom, te sem aludtál miatta. – simogattam meg a fejét az ágy mellé térdelve. Azt hittem elhúzódik, de csak helyett adott maga mellett.
– Gyere, feküdj ide mellém, de ne élj vissza a bizalmammal! – emelte meg a vékony lepedőt, amit takarónak használt. Túl sokat nem láttam, csak annyi rémlett, hogy melltartó ugyan nincs, de bugyi az sajnos van rajta, méghozzá az a régi, nagymamás fajta, legalábbis ami a méretét illette. Fene a dolgomat, hogy erre figyelek elsőként, amikor egészen más lenne a közös időtöltés célja.
Az ágy sem volt túl széles, meg a lepedő sem engedte, hogy messzebb feküdjek a nőtől, de nem is kellett, mert ahogy hanyatt feküdtem, kedvesen ráhajtotta a fejét a vállamra, a karját átvetette a hasamon, és az egyik combja befurakodott a lábaim közé a vérforraló melegével. A testemnek szoruló melle pedig beindította a vágyfokozó gondolatokat. Nem sokat tehettem, elég nyomatékosan kérte, hogy maradjak nyugodtan, ezért csak átkaroltam, és igyekeztem meggyürkőzni a pajzán gondolatokkal. Nem úgy a péniszem, ami fittyet hányva az akaratomnak pompásan feszülve követelt helyet magának, amíg el nem érte Maja alkarját. A nő úgy tett, mintha észre sem vette volna.
– Szagod van! – jegyezte meg mulatozva.
– Nem volt kedvem fürdeni, csak reggel akartam. – száltam volna le az ágyról, de visszatartott.
– Nem gáz, így is jó vagy!

– Na mesélj, befejezted, amit félbehagytál? – csendült fel Maja kíváncsi hangja, és én a barátságunk okán, meg a nő iránti szeretetből adódóan igyekeztem mindent szó szerint visszaadni. Nem mondom, hogy örömmel fogadta, főleg amikor Viki részvételébe is beavattam, de amíg meséltem, gyengéden simogatta az oldalamat, és azt sem bánta, hogy egy idő után összeizzadva fekszik rajtam. A kezem folyamatosan a hátát simogatta, a másikat viszont szigorúan távol tartottam, mert első dolgom lett volna, hogy a csodaszép, dús mellét megtapogassam. Talán elégedett volt, és én is az lehettem, mert az oldalam simogatásával együtt az alkarja a makkomat is izgatta. Ettől a szerintem mindkettőnk által tudatos kivételtől eltekintve minden szó, minden mondat bizalmasan és főleg romantikusan alakult.

Már hajnalodott mikor elálmosodott, egy idő után a másik oldalára fordult, a nagy, de annál formásabb fenekét hozzám nyomta, és a szeretetteljes ölelésembe burkolódzva elaludt. Bevallom férfiasan, alaposan felizgatott. Nyúlkálni ugyan nem mertem, de annyit megengedtem magamnak, hogy a farkam bedugtam a bugyija alá, és élveztem a feneke forróságát. Az már nem volt annyira férfias, hogy arra ébredtem, egy nagyon élethű, Vikivel álmodott aktus folytán elélveztem álmomban. Na nem volt rossz, csak Maja a mocorgásomra beletrafált a tenyerével a spermafoltba.

Azonnal átparancsolt a saját ágyamra, és igaz, hogy a "de disznó vagy" kifejezésnél nem használt sértőbb titulusokat, azért megorrolt rám minden bizonnyal. Reggel is hiába magyarázkodtam, hiába vártam az ébredését meleg kávéval, felszívta magát a történtek miatt. Egész nap pitiztem, mentem mindenhová utána lógó orral, csak nem akart enyhülni benne a harag. És este tovább kellett utaznunk egy másik fesztiválra. Már bele is törődtem a némaságába, amikor a buszon megint kaptam egy amolyan övön alulit, lelkileg maradandót.
– Látni sem akarlak, menj, ülj az Ildikódhoz! – közölte halkan ellentmondást nem tűrő, határozott hangon.
– Nem is ismerem! – estem kétségbe, de végignézve a buszon, csak a szőke nő mellett volt üres hely. Látva, hogy Maja nem hajlandó egy levegőt szívni velem, az induló buszon kénytelen voltam célba venni a szép ötvenes melletti szabad helyet. Kicsit pufogtam magamban, de magamra haragudtam, nem is Majára. A bajt magamnak kerestem.

– Nocsak, nocsak! – nézett rám a nő csillogó szemekkel, amikor rákérdeztem, szabad-e a hely a társaságában. Még a szeme körüli, korát meghazudtolóan alig – alig látszó ráncok sem tudtak igazán negatív hatást gyakorolni a látványra. Tetszett úgy istenigazában.
– Hát persze, hogy szabad, foglalj helyet. – tegezett le azonnal, mellőzve minden formalitást, a közvetlensége rögvest felvidított.
– Attila vagyok, Isten csapása! – viccelődtem a helyzetemmel, nyújtottam a kezem a nőnek. Már akkor megcsapott a kellemes, édes parfüm illata, amikor a hátizsákom a csomagtartóra felpakoltam. Félelmetesen csinos volt, a testalkata talán kicsit csontos a folyamatos fogyókúrától. Szinte belesüppedve feküdt az ülésbe, elterülve, mint a nagyalföld, párducmintás szoknyában, fehér, mélyen kivágott, testhezálló blúzban, amiben a mellei csodálatos félgömbökké voltak formázva, és maximálisan kiemelték a fitt alakját. Sokat adott magára. Különleges, vagy inkább csak szokatlan frizurája is azt sugallta, hogy nem mindennapi nő mellett találtam magam.

– Ildikó! Szólíts Ildikónak! – parolázott széles mosollyal. Vékony keze meglepően meleg és puhány volt. Az jutott eszembe, hogy meg kellene a kézfejét csókolnom, de kihagytam ezt a szánalmasan szentimentális pillanatot, csak tartottam hosszan, és álltam a kutató szempár kíváncsi pillantásait.
Ez az emberi lény ötvenhez közel is túlságosan nőies volt ahhoz, hogy el tudjam nyomni magamban a gondolataimban előtörő vadászösztönt. Csak néztem a csillogó szemeket, és Majáról meg is feledkezve azon kaptam magam, hogy legszívesebben a térdeiben gyönyörködve tölteném a fél életem, oly formásan bújtak össze az előttünk lévő ülés háttámlájának préselődve, és a gyönyörű lábak mezítlábasan, lehetetlenül keresztbe fonva illegtek – billegtek a gondolataimat megbabonázva. Már eleve volt a nőnek egy kisugárzása, erre még rájátszott azzal, hogy gyerekes lazasággal szinte feküdt, lecsúszva, hanyag eleganciával.

– Ilyen rossz véleménnyel vagy saját magadról? – kérdezte érdekes fejtartással, miután megszűnt a kezeink között fenntartott testi kapcsolat.
– Mások mondják, én nem tudom reálisan megítélni magam.
– Nem mindig igaz, amit mások mondanak. – nézett rám megnyugtatóan szép, kék szemeivel és csábosan rebegtetett pilláival, valahogyan bele is feledkeztem a gyönyörű szempárba.
– Magára jogosan mondhatja bárki, hogy szép, vagy nem is, inkább azt, hogy gyönyörű, meg azt, hogy kivételesen megkapó személyisége van. Tegnap figyeltem, és nem csak küllemben, de belbecsben is ön a világ középpontja. – nyilvánult meg belőlem a vadászösztön bókokban. Ildikó halkan felnevetett, de állta a vágytól elvarázsolt, bárgyú tekintetem.
– Ej ha, köszönöm szépen! Te sem panaszkodhatsz a szépségedre. Jóképű vagy és nagyon kedves. – hajolt közelebb, hogy a hirtelen bizalmassá váló beszélgetést más ne hallhassa.
– De önhöz képest én elveszlek a társaságban, nem csillogok, nem sziporkázok, mint kiskegyed, bárhol vagyok, a jelenlétem nem tűnik fel senkinek.
– Dehogyis nem, hidd el, rád is elég sokan odafigyelnek. Vegyük például Marikát. Most vele vagy, vagy tévedek? – vigyorgott szemtelen őszinteséggel.
– Igen vele, csak most haragszik rám. – ismertem be keserűen.
– Bántottad? – kérdezte Ildikó kis szájhúzogatás közepette. Hát ki vagyok én, hogy minden nő attól fél, bántom őket? De igaza van, be kell ismernem.
– Igen, bántottam, tegnap hülyeségeket csináltam, például összejöttem valakivel, és neki ez biztosan rosszul esett.
– Milyen őszinte! – kunkorodtak fel ismét a szőke nő vékony szájszélei, aki piros rúzson kívül nem használt más festéket, mégis ágyba csalogató volt a kinézete.
– Nincs min szépíteni. – vontam meg a vállam kicsit csalódott képpel.

– Na és kivel jöttél össze? – terelte a nő a témát más mederbe.
– Egy szegedi nővel, Maja mondta, hogy nyugodtan tegyem meg.
– Akkor biztosan nem tudom ki volt az, mondjuk nem is nagyon érdekel. – vont vállat Ildikó még mindig a szemeimet keresve, mintha azzal igazmondásra serkenthetne.
– Nem, biztosan nem, maga túl messze volt, legnagyobb bánatomra nem sokat láttam önt tegnap este. – mosolyogtam megint el magam.
– Oh, le lettem figyelve? Ennyire tetszem? – húzódott fel a szemöldöke.
– Még ettől is sokkal jobban. Mint nő, minden szempontból tökéletes. Nőies, vonzó, elragadó, szexi, mindig csinosan van felöltözve, szexisek a lábai, és a mosolya teli van melegséggel. – áradoztam nem minden hátsó szándék nélkül, és a nő szemérmesen bele is pirult, ezt jól láttam a nappal utolsó, erőtlen fényében.

– Ha már ilyen nyíltan rám hajtasz, kérdezhetek valamit? A Maját mióta keféled? – hagyta el a nő száját a kíváncsiság meghökkentő bizalmassága. Nem feltételeztem benne semmi mást, csak egyszerű érdeklődést, ezt mutatta az arcán lévő pici gödröcske mélyülése, meg a homloka barátságos kisimulása.
– Nem fekszik le velem, csupán barátok vagyunk vagy két hónapja. Mindent megtettem érte, de hajthatatlan. Sokszor úgy érzem, csak szívat, és ezerszer felvetődik a kérdés, miért is cipelt magával erre a kirándulásra.
– Attól, hogy nincs testi kapcsolat köztetek, még érzelmileg ragaszkodhat! – suttogta a nő elnéző mosollyal.
– Lehet, de ő most egészen másért haragszik...
– Mégpedig? – akarta kicsikarni belőlem a gyors választ még melegében. El is vigyorogtam magam, elképzeltem, milyen fejet vágna, ha az igazat vallanám, aztán gyorsan el is döntöttem. Őszinte leszek még akkor is, ha az rám nézve kicsit komikusnak hat.
– Este lefeküdtem Maja mellé aludni, és álmodtam valami nagyon szépet azzal a lánnyal, akivel találkoztam. Azért haragudott meg, mert reggel a bugyiján egy csinos ondófoltba tenyerelt. Nem volt szándékos, csak megesett, és nem volt semmi érvem, amivel védekezzek. – néztem ki az ablakon a sötétségbe, mert bármennyire murisnak és bizsergetőnek tetszett az igazmondás, azért kicsit szégyelltem.
A nő elnyomott egy nevetést, megfeszültek az arcizmai, majd leküzdve a késztetést, felült, előre hajolt, a szememet kereste. Mindenáron azt akarta, hogy a lássam az arcát, amíg hozzám beszél.
– Ugyan már, ez minden fiúval előfordulhat, egy természetes folyamat. Majd megbékül, ne is törődj vele! Ő is tudja, hogy csak baleset. Nem lehet, hogy féltékeny? – áradtak belőle a megnyugtató szavak, anyáskodva megsimogatta a combomat.
Nadrágon keresztül is meleg volt a keze, kellemes, bizsergető, és nagyon őszintének tűnt az együttérzése.
– Azért még bánt, hogy nem békül meg, de nem, nem féltékeny. Ha szeretne, akkor nem csinálna ebből az apróságból ekkora ügyet. – morogtam halkan, talán kicsit sértődötten, amit a nő megint kinevetett.

– Látom, nevetséges vagyok! – jegyeztem meg bosszúsan, hogy észrevegye magát újdonsült beszélgetőpartnerem, de ez nem sokat segített.
– Bocsi, egyáltalán nem vagy nevetséges, csak érzékeny! – nyomta el Ildikó a vissza-visszatérő késztetést, nehogy ismét erőt vegyen rajta a röhögés.
– Ne haragudj, csak elképzeltem a jelenetet! – fogta meg a karom, miután tapasztalta, hogy elkomorul a képem. Tény, hogy bántó volt számomra a nevetése.
Egészen közel hajolt, mintha csak szerelmesek lennénk, bocsánatkérőleg hozzám bújt, a jobb melle is felütközött a karomon, úgy akarta kieszközölni, hogy a grimaszt vágó arcával egy mosolyt kicsikarjon. És ez nem is volt olyan nehéz, levett a lábamról a bohóckodással együtt is bájos arcával.

– Tudja, az az érdekes, hogy minden nő arra kíváncsi, mi van Maja és én közöttem.
– Már ne is haragudj, de szerinted hányan hiszik el, hogy az unokatestvéred? – helyezkedett vissza a saját ülésére, aztán meggondolta magát, felnyúlt a csomagtartóra egy összehajtogatott plédért.
– Picit hűvös van, ilyen alkalmakon be szoktam takarózni. – magyarázta. Nem zavartatva magát különösebben, hogy a szoknyája feljebb csúszik, a meztelen lábait törökülésbe felhúzta, a plédet a vállára, testére borította, és egy kedves mosollyal a másik felét nekem . Éltem vele, már csak azért is, mert visszautasíthatatlan volt a mozdulat, és főleg azért, mert a világ minden kincséért sem hagytam volna ki, hogy a meleg lába az enyémhez kényszerült, és még a nadrágomon keresztül is átsütött.
Körülnéztem. A buszon utazó társaság nagy része fáradtan szundikált, vagy nagyon halkan diskurált. Egészen besötétedett már, a hangulatvilágítás pedig nálam biztosan elérte a célját, mert egyre csak azon törtem a fejem, hogyan kerüljek Ildikóhoz közelebb. Mindig a legelső gondolat a legjobb, hát, ha már úgyis vágytam a nő érintésére a pléd alá rejtőzés után a térdhajlatára tettem a kezem. Meg sem rezzent, csak felhúzta a szemöldökét, mintegy kifejezve, hogy nem ért velem egyet. Ez persze nem igazán tántorított el, azt gondoltam, hogy csupán egy természetes reakció részéről, és folytattam tovább a tapizást a sípcsonton végig, egészen a két láb keresztezéséig, onnan váltottam a másik lábra visszafelé, egészen a lábfejig. A bőre selymessége és az erotikus gondolatok háttérbe szorítottak minden óvatosságot. Ildikó egy kicsit hagyta, hogy kiéljem a simogatás iránt érzett szenvedélyem, aztán megfogta a kézfejem.

– Ne, ezt ne! – suttogta, megpróbálta eltolni az ujjaim, de én annál jobban kapaszkodtam a lábfejébe, és amint a kezei engedtek, végig simogattam a combja belső felén is combközépig.
– Nem gondolod, hogy nagyon szemtelen vagy? – birkózott ismét, és ha nem is erővel, de ügyességgel kerestem mindig új helyet a lábain, amit szabadon megérinthetek.
– Az vagyok, nagyon szemtelen! – mormoltam vissza, majd elrántottam a kezem, de csak azért, hogy más ponton érinthessem meg a formás virgácsait.
– Kiabálni fogok! – buggyant ki belőle, amikor két kézzel sem tudott megakadályozni, de nem ijedtem meg különösebben, mert az arcán az izmok a palástolni kívánt mosolytól feszültek.
– Kiabálj csak, szerinted melyikünknek lenne kellemetlen? – éltem vissza a nő bizalmával.
– Szemtelen tróger! – mormolta és megfogta a kezem, rászorította az éppen megmarkolt jobb combja belső felére.
– Most mond azt, hogy nem jó az érintésem! – fordítottam felé a fejem, hogy a szemébe nézhessek. Igyekeztem komolyságot erőltetni, amit a nő hosszú gondolkodás után egy mosollyal pecsételt meg.
– Nem jó! – suttogta, de ezzel együtt éreztem, hogy elengedi a kezem. Már az pozitívan érintett, hogy nem vette zokon, hogy letegeztem. Először azt hittem, egyszerűen csak rám hagyja a motoszkálást, de akkor sem ellenkezett már, amikor még feljebb toltam a szoknyája szélét. Még meg is álltam egy pillanatra, hogy az arcára rajzolódó érzelmekből kiolvassam a lehetőségeimet. Ildikó már becsukta a szemeit, kicsit megemelte az állát, és összetéveszthetetlenül húzódtak feljebb az arcizmai. Mozdulatlanná merevedett, csak várta a fejleményeket. Pusztán annyit tett, hogy folyamatosan harapdálta a szája szélét, időnként benedvesítette a nyelvével az ajkait.

Hihetetlen vágyat éreztem, hogy megcsókoljam, de a diszkréció egészen mást követelt, minimális mocorgást és feltűnés nélküli érintést. Kihasználva az alkalmat, megsimiztem feljebb is a lábait, felcsúsztattam a kezem egészen a bugyi széléig, aztán benyúltam a combok közé. Örömmel állapítottam meg, milyen feszes, mennyire kellemes a bőre érintése, nem lógnak a hurkái, semmivel sem rosszabb az élmény, mint volt barátnőm, Cili meztelen combjait érinteni.
Ildikó félelmetes nyugalommal tudta az ingereket palástolni. Alig észrevehetően vette a mélyebb lélegzetet, elnyomta a nyögéseket, csak időnként tapasztaltam az izmai apró rándulásait. Ennek ellenére alaposan felizgultam, és a helyzeti előnyömmel élve megérintettem a vénuszdombot is. A selyembugyin végigsimítva mindkettőnkből felszakadt egy halk nyögés. Egyetlen ujjam toltam végig a szeméremdombok fölött, mégis valami mennyei örömöt éreztem, hogy a nő teste megfeszült, és hogy kényelmesebben hozzáférjek, széjjelebb nyitotta forró lábait. A szőrszálak összedörgölőzve sercegtek a selyem és a punci között. Nem hallottam, csak felfogtam az érzékeimmel, és megkezdődött az oda-vissza játék, minél mélyebbre nyúltam, annál jobban kivehetővé vált, hogy a bugyi átnedvesedik. A dús szőrmeborításban és a selyem mögött a csiklóját ugyan nem tudtam kitapintani, de a duzzadó ajkak vonalát követve nem téveszthettem el az irányt, ahol a simítások előbb – utóbb kiválthatják a nőből a kéjt. Igyekeztem minél halkabban, minél gyengédebben csinálni, és tüzelt a nyilvános hely izgalma is. Azt kívántam, minél tovább tarthasson, de a leheletnyi érintések is őrült kalapálásba hajtották a szívem, és nem csak az enyém, az Ildikóét is.

Csak az arcán látszott, hogy megfeszül, hogy minden idegszálával összpontosít, mielőtt megbicsaklik, a kéjjel együtt a kezét a kezemre szorítva tapasztaltam a teste rándulásait. Adni jó, állapítottam meg magamban, valami isteni érzés áramlott a testemen végig öröm formájában. A nő szeme kinyílt, meleg pillantást küldött felém, meg egy lebegőbe cuppantott pici puszit. Összemosolyogtunk. Jobb híján a punciján pihenő kézfejemet kezdte simogatni, pedig én azt sem bántam volna, ha hozzám hajlik, megcsókol ott, mindenki előtt. Mindenesetre engem a vágy túlságosan is tüzelt, meg kellett érintenem a hús – vér puncit a szőrszálak erdejében, még melegében toltam oldalról a bugyija alá az ujjaim. Ildikó megrezzent, egy pillanatig nem is tudta eldönteni, engedje-e. Lefogta a kezem, másodpercekig forgatta a szemét, aztán megint mosolygott egyet, átengedve újra a kezdeményezést.
A sűrű, erős szőrszálak, mintha menekültek volna a középső ujjam elől, simán utat engedve hajoltak szerte – szét. Felfedték a puha, sikamlós puncit, a pici szeméremajkak közötti nedves mélyedést, ami az érzékszerveim által kirajzolódva ott lebegett a lelki szemeim előtt. A parányi csiklót tényleg alig lehetett kitapintani. Hiába tudtam, hol kell keresni, vakon nagyon könnyű lett volna bármivel összetéveszteni, és a nő mereven összpontosító testéből sem lehetett kiolvasni a helyét. Úgy tapasztaltam, mindegy neki, melyik ponton simogatom a rejtőzködő testrészét. Csupán egyetlen dolgot hagytam ki, nem ujjaztam meg az átázott hüvelyét, azt is csak azért nem, mert Cili mindig azt mondta, a simogatás jó, de azt nem szereti.

Mennyivel jobb volt ez így, mint bugyin keresztül! Ildikó fátyolos szemekkel hol engem figyelt, hol lecsukva a szemét engedte szétáramlani a testében a kéjt. Kicsit foglalkoztatott a gondolat, mily könnyedén adta magát a nő, de nem zavart, egy pillanatig sem gondoltam arra, hogy könnyűvérű volna. Tetszem neki, mint ahogyan kölcsönös kettőnk között ez az érzés, és csupán ezért enged magához közel, elmélkedtem elfogultan.

Nagyon óvatos voltam, a hüvelyből áradó nedvességet szétkenve lágyan, alig érintve cirógattam a forró puncit. Azt akartam, hogy ez az égből pottyant szex sokáig tartson, és persze azt, a nőben is maradandó élményként megmaradjon. Meggyőződésem szerint ez az egész egy futó kapcsolatnak indult, folytatásra nem is számítottam.
A nő, aki lazán lehetett volna az anyám, egyre nagyobb sóhajokat préselt ki magából, de még azt is alig hallhatóan, rettenetesen visszafogottan, és nem csak a mocorgásnak, de az élvezet minden megnyilvánuló jelének gátat szabott. Ettől függetlenül élvezni tudta, amit a pléd alatt a testével csináltam, ez meg is nyilvánult egy újabb, intenzívebb orgazmusban. Már nem csak lefogta a kezem, hanem el is tolt magától, hogy összekulcsolja velem vékonyka, csontos, de puha és meleg ujjait, és szédítően szép arckifejezésével kápráztasson el.
– Elég! – suttogta minden idegszálával és összes arcizmával kifejezve örömét.
– Egész úton simogatnálak! – jelentettem ki közelebb hajolva, pedig tudtam, hogy a vágyaimmal tökéletesen tisztában van, és az biztosan a képemre is oda van írva.
– Képzelem! – bólogatott nagyokat.

– Nagyon voltam?
– Nem, csak határozott! Szerencsére! – toldotta meg a mondatot.
– Akkor jó, a volt barátnőm is azzal vádolt, hogy az vagyok.
– Tudom, hallottam hírét, a kollégiumban nincsenek titkok.
– Akkor miért...
– Mert a pletykákra nem adok, főleg miután úgy kiadtad magad és meglepően őszintén beszéltél a viselt dolgaidról. Szerintem valaki alaposan ferdíti az igazságot.
– Mégis, mit hallottál rólam? – fúrta ki a kíváncsiság az oldalam.
– Az maradjon titok, biztosan nem való, és nem hiszem, hogy segítene rajtad, ha megtudod. Csak felbőszítene, vagy butaságokra sarkallna, amit én nem akarok. – közölte sejtelmesen vigyorogva Ildikó.
– Aranyos vagy, de elárulhatnád, ki az, és mit terjeszt rólam? Kerülnek a suliban a csajok. De nem is kell mondanod, tudom, hogy Cili keze van a dologban, csak arra vagyok kíváncsi, mivel eteti a lányokat.
– Nem kell vele foglalkoznod, a lányok majd rájönnek maguktól, hogy a hírnek fele sem igaz, különben is, most inkább velem foglalkozz. – terelte vissza a gondolataim önmagára.
– Foglalkoznék, de fogod a kezem! – szorítottam meg a törékeny kacsóit a takaró alatt.

– Ismered a helyet, ahová most megyünk? – váltott témát.
– Nem, még soha nem voltam ott. – ráztam meg a fejem.
– Én már többször is jártam ott, egy kempingben fogunk megszállni. Mit szólnál hozzá, ha lefoglalnám az utolsó barakkot, és ha minden elcsendesedik, hozzám jönnél be aludni? – tette fel vontatottan a kérdést, pedig volt ideje alaposan megrágni.
– Aludni? – lovagoltam a szón, mikor tisztában voltam, mit jelent a szívélyes invitálás.
– Nem csak... – helyesbített vigyorogva, majd a karomhoz dőlt, és pajkosan belecsípkedett.

Maja, Maja! Keserű képpel figyeltem távolról, hogyan néz tanácstalanul körbe. Biztos voltam abban, hogy engem keres, de azért sem adtam meg neki azt az örömet, hogy észrevegyen, az Ildikó által felvázolt térkép alapján mindenki előtt indultam az utolsó barakkhoz. Ha ennyire nem bízik bennem, akkor jobb, ha nem is tudja meg, hogy helyette megint mással töltöm az éjszakámat, egy másik nővel. Láttam, mennyire forgolódik körbe – körbe, aztán csak elindult a neki jutott faház felé nagy táskákkal a kezében. Tulajdonképpen sajnáltam, az ördög tudja miért, de szomorúságot éreztem, és százszor is eszembe jutott, hogy utána megyek, mégsem tettem. Azt mondta, látni sem akar, akkor ne is lásson, majd találkozunk másnap.

Miután Maja eltűnt a faházban, eloldalogtam az ösvény legvégére, és ott gubbasztottam, amíg mindenki el nem foglalta a helyét, és Ildikó is, ahogy ígérte, magára nem húzta az utolsó épület nyikorgó ajtaját. Az ajtó zárult, viszont a másik oldalon egy ablak kinyílt, ahonnan a nő derékig kihajolva pásztázott körbe, épp, hogy csak a nevemet nem kiabálta a sötétségbe. Mint régen várt valakit, széles mosollyal üdvözölt. A táskámat elvette, megvárta míg bemászok a keskeny ablakrésen.
Nem kapkodott, az első pillanat máris hosszú ölelésbe torkollott. Kicsi ringatózás, óvatos puszik következtek, és az első csók csak sokkal később csattant el. Nem csókolt valami jól, de ez csupán felfogás kérdése, abban a pillanatban úgy gondoltam, az óvatosságának tudható be.

Minden átmenet nélkül vált el tőlem. Tök természetesen, mint egy régi ismerőssel egyszerűen közölte, hogy fürdeni megy, és ott vetkőzött le előttem, nem szégyenkezve, csak lángokat szóró, szikrázó szemekkel, és forró éjszakát ígérő, izgalmas mozdulatokkal szabályosan vonult a zuhanyzónak nem nevezhető, parányi helységbe. Követtem volna, de ketten nehezen fértünk volna el, és nem is akartam siettetni az amúgy is karnyújtásnyira lehetőséget. Egyszer valaki azt mondta, ha közömbösséget színlelek egy nő iránt, akkor sokkal jobban fog akarni engem. Hát ennek a gondolatnak a mentén cseréltem a nővel helyet, és csak röpke puszira tellett, amíg beléptem a vízsugár alá, Ildikó addig a szobába ment. Természetesen izgultam, de az idősebb nő olyan természetességgel viselkedett, hogy szinte árasztotta magából a nyugalmat.

Amíg én tiszta és szappanillatú lettem, addig ő mennyei parfümfelhőben úszva elfoglalta az egyik fekvőhelyet. Készült az ölelkezésre, azt sem várta meg, hogy rendesen megtörölközzek, nyújtotta a kezét sürgetőleg, és jóleső, igazi női romantikával bújt az ölembe. Érezni lehetett, hogy könnyedén kezeli a helyzetet, ha valakinek félnivalója volt, akkor csakis nekem, hogy nem szerzek ennek a csodálatos nőnek megfelelően örömet.

Nem volt már annyira feszes a bőre, mint a volt barátnőimnek, de az élvezetből, hogy egyáltalán megérinthetem, ez semmit sem vont le. Apró simogatások következtek, egymás testének módszeres felfedezése. A csókok egyre édesebbek, kedveskedőbbek lettek, és akkor tanultam meg életemben először, hogy a szexben nincs helye a sietségnek. A nő tapasztalata tanított erre.
Kellett pár perc mire oldalról, úgy igazából felé kerekedtem. A gyenge, szűrt fényben gyönyörködtem a kitágult pupilláiban, és teljesen úgy éreztem magam, mintha az engedélye kellene ahhoz, hogy nyaktól lefelé is megérintsem. Pedig nem kellett, csak a nő vitt a dologba egy kis érzékiséget, amit még soha másnál ennyire nem viszonoztam. Az ember mindig utólag jön rá, mennyire balga lélek.

Körte alakú, izgalmas mellei voltak, viszonylag kicsik, és furcsa formával megáldottan tolakodtak a mennyezet felé a pici bimbóikkal. Még az is meg tudta nevettetni Ildikót, hogy a karját felhajtottam, ne vessen árnyékot a férfiszemnek való, rugalmas látványosságra, és örömmel engedte át magát az ajkaimnak. Közben pedig egy vak zongorista felfedező ujjaival számolgattam az enyhén kiálló bordákat, és megremegtem, amikor a csípőcsontba markoltam. Csak egy tenyérnyi távolság választott el attól a szőrös pinától, amit nem oly régen még felizgulva tapogattam. Megfogjam, vagy ne? Nem mintha nehezemre esett volna, hiszen pont ezért evett a fene, de a nő személyisége más gondolatokra sarkalt, hát mindenütt máshol simogattam, csókolgattam, leküzdöttem magamban a kényszerűen előtörő vágyakat. Ildikó lépett hamarabb, A combjának feszülő péniszem a kezei közé fogta, úgy mozdult, hogy a behatolás pillanata egyértelmű legyen számomra. Úgy helyezkedtem a lábai közé misszionárius pozitúrába, mintha az a nagy könyvben törvényszerűen elő lenne írva, és a dolog természetessége ámulatban tartott. A nő karjai lágyan simogatták a hátam, üzenve, hogy semmit el nem ronthatok.

A karjaimra támaszkodtam, magasról néztem az itt – ott már ráncos, de annál szebb és nőiesebb arcot. Látni akartam, milyen képet vág, amikor belé hatolok, milyen mélyről jövő sóhajt tudok kicsikarni a forró bőrbe bújtatott, szexi torkából. A nő bezzeg a világ legtermészetesebb nyugalmával várt. Csöppet sem kapkodott, nem látszott rajta más, csak az az öröm, ami a szemei csillogásában megnyilvánult, és persze a kedvessége, ahogy gyengéd simogatásokkal adta át a testemnek a saját vágyait.

Már nedves volt, a lassú, melleket kényeztető előjáték, meg a csókok megtették a magukét. Valahogy nem is kellett kézzel segíteni, magamtól megtaláltam a forró ölét. Már az különleges melegséggel töltött el, amikor a makkom a szeméremajkai közé helyeztem, de még nem hatoltam be. Nem akartam ajtóstul a házba rontani, és játékossággal igyekeztem az ingereket tompítani. Aprókat mozogtam, épp, hogy csak összeértünk, de a jóízű nevetés, ami kibuggyant a nőből tovább fokozta a pillanat örömét. Vékony kezei végigsimítottak az oldalamon, átmelengették a csípőm, majd bizsergető ujjak markoltak a fenekembe, egy jókora lökést. A nedves punci könnyedén fogadott magába, megszédített, elfogott a remegés, de még ennél is szebben érintett az élvezet nő arcán végigfutó
szépsége. Sajnos becsukta a szemét, megemelte az állát, és kicsit megfeszült, de csodás volt a fantasztikus, lebiggyesztett ajkait elhagyó nyögés, mert azt bizony én váltottam ki a testéből. Büszke is lettem magamra, mert nem mindenki kaphat meg egy ilyen rendkívüli teremtést. A pillanat romantikája pedig újabb, érzelmesebb, lágyabb csókokra sarkalt, meg lassú, sokáig elhúzott aktusra. Nem tudom, mi vett erőt rajtam. Csak meg akartam felelni a kihívásoknak? A szexbe minden férfias vágyat elnyomtam, és úgy szeretkeztem, mintha magam is nőből lennék. Persze a mozgás, az irányítás nálam maradt, de akkor is a legérzékibb csókokat osztogattam, amikor már javában gyorsítani kellett volna, és szétkefélni az orgazmus közelébe került nő egyre szorosabb punciját.

Ildikó lihegett, már nem viszonozta a csókjaimat, csak elkezdett hullámzani alattam, és oly szépséggel, oly vadítóan káprázatos pillanatokkal ajándékozott meg, amitől magam is eljutottam a kéj csúcsára. , élveztem a nő erősen farkamra tapadó puncijába, és úgy hanyatlottam a testére, mint egy fadarab, fáradtan, félájultan.

Két perccel később már a kobakomat simogatta, belecsókolt a nyakamba, aztán gyengéd mozdulatokkal jelezte, hogy szálljak le róla.
– Hová tűnt az a szemtelen, tolakodó macsó, aki a buszon elcsábított? – nevetgélt a mellkasomra hajolva. Vékony ujjai feltérképezték közben az arcomat, és az egyik térdét befúrta az enyéimek közé, kicsit ránehezedve az oldalamra.
– A szépséged tiszteletet parancsol, és úgy akartam bánni veled, mint egy hímestojással, vagy porcelánbabával, vagy nevezd, aminek csak akarod.
– Érdekes, most mennyire más vagy, de ahogy bánsz velem, az levesz a lábamról és teljesen elvarázsol. Amúgy meg köszönöm a bókokat, édes vagy.

– Megkóstolsz? – fogtam meg a simogató kezét, rátoltam a farkamra, amit gyengéden átfogott, óvatos mozdulattal fel – felhúzta az előbőrt, de nagyon lassan és tényleg semmi többet nem, csak simogatni akart.
– Nem veszem a számba, ha arra gondolsz. – ingatta meg szőke tincseit.
– Kár, de hát panaszra nem lehet okom, nagyon jó voltál. – szorítottam magamhoz. Válaszul megcsókolt, és intenzívebb mozdulatokkal verte a farkam, amitől a merevedésem ismét beindult.
– Nem szereted, vagy csak nem akarod? – adtam hangot a kíváncsiságomnak.
– Nem szeretem, és ezért nem is akarom. Maradi vagyok, vagyis bizonyos határokig vagyok hajlandó elmenni. Mondjuk amilyen jó volt veled, egy puszit azért meggondolok... – nevette el magát, lefeszítette a péniszem, amitől hangosan felnyögtem.
– Csak egyet? – nyöszörögtem csalódott hangon.
– Na jó, kettőt, egy kislánynak adhatok kettőt! – kacagott.
– Miért vagyok kislány? – ült ki a pofámra a kényszerű vigyor.
– Attila, a nők többsége azt szereti, ha egy pasi határozott, kezdeményező, és izgalmas. A merész kezdet után az utóbbi órában ez nem volt rád mind jellemző, de a figyelmességeddel a hiányokat pótolod, nekem mindkettő jó.
– Most ebből azt kellene leszűrnöm, hogy ha határozottan mondom, akkor szopsz? – sóhajtottam nagyot.
– Mondtam, hogy nem szeretem. – zárta rövidre a téma boncolgatását.

– Akkor most megint dugunk! – húztam magamra a kedvesen hozzám bújó nőt, aki a farkamat kénytelen volt elengedni, de helyette felém térdelt, a farkamon kezdett szánkázni. Isteni érzéseket szabadítottak fel bennem a sikamlós szeméremajkai. Jobban szerettem volna már benne lenni, de előbb a melleit kellett megcsókolnom, annyira édesen himbálództak az orrom előtt.

Kopogtattak. Ildikó elhúzott szájjal merevedett meg, aztán az ismétlődő zörejre az ajtóhoz ment, kinyitotta résnyire, kilesett. Eszményi szépséggel bontakozott ki az alakja az oldalról kihajló nőnek, és így a befelé néző valaki a meztelen testét nem is láthatta.
– Ki vagy? – dugta ki a fejét bizalmasan.
– Szia. – hallottam a suttogó, női hangot. Maja volt az, a szívem is összeszorult. Akármennyire is bosszantott az aznapi hidegsége, azért még ő volt akkor is a legjobb barátom, akit alaposan megszivattam.
– Nálad van Attila, aki a buszon melletted utazott? – hallottam az aggódó hangját. Még jobban bántott a lelkiismeret, hogy előle kellett bujkálnom. Nem ezt érdemelte, és tudtam, hogy megbocsát majd előbb, vagy utóbb, én pedig csak még tovább bántottam sértődötten és oktondi módon. Felültem, már – már azon voltam, hogy az ajtóhoz megyek, amikor meghallottam Ildikó rövid és tömör válaszát.
– Nincs, nem tudom, merre van. – közölte a nő szenvtelen hangon.
– Oké, köszi! – rebegte Maja az éjszakába vesző sóhajjal, és valószínűleg elindult, mert Ildi bezárta az ajtót és felém fordult. Nem tudom, mit láthatott rajtam, keserűséget vagy a felismeréstől szánalmas ábrázatomat, de megtorpant, egy pillanatig elgondolkodott, majd sebesen kinyitotta az ajtót.
– Maja! Maja! Gyere vissza. – invitálta maga után a félhomályos helységbe, és Maja jött, bizonytalan alakja a küszöbön meg is torpant egy pillanatra, aztán mégis beljebb lépett, ahogy a szemével a sötétséghez szokva felfedezett az ágyon, közben mögötte becsukódott az ajtó. Nem tudtam megállni, hogy oda ne menjek hozzá, és át ne öleljem.
– Maja, ne haragudj, szólhattam volna, de azt mondtad, látni sem akarsz. – nem a meztelenségem zavart, hanem az a kellemetlen érzés, hogy a nő reszketegségét és a kellemetlenségeit én okoztam. És Maja, ahogyan addig még nem ismertem, megszólalni sem tudott. Elérzékenyült, vagy csak a könnyeivel küszködött, de megnyugtatóan visszakarolt. Ildikó a lánynak innivalót hozott. Nagyot nőtt a szememben, ahogy hallgatag türelemmel árulta el önmagát, meg a velem átélt szexuális kalandot. Csodáltam is, hogy ennyire bízott a Maja titoktartásában, aki ímmel – ámmal, de azért ivott, aztán a pillanatnyi haragja mégis csak lecsapott.

– Nem gondolod, hogy ha együtt jöttünk, együtt is kellene maradnunk? Felelősséggel tartozunk egymás iránt, de te álandóan a farkad után loholsz! – mondta inkább szemrehányóan, mint haragvón.
– Miért nem tudtál szólni? Azt hiszed, nem érdekel, merre jársz?
– Mert hiába kértem bocsánatot, egész nap hozzám sem szólsz! – öleltem át még szorosabban, hogy belé fojtsam a kitörő indulatot.

– Maja, a fiúkkal néha előfordul az éjszakai baleset. Nekem két fiam van, én már megtapasztaltam párszor. – próbálkozott Ildikó békítő szavakkal
– Neked miért kell beleszólnod? Attila, te meg minek árulkodsz? – förmedt ránk panaszosan, majd kifordult volna az ajtón, de erősen tartottam.
– Menj vele, beszéljétek meg a dolgokat. – szólt rám Ildikó. Ez a nő ebben a kényes helyzetben is tudta, mi a helyes út. Lenyűgözött, milyen önzetlen volt, feltartotta Maját, amíg a ruháimat magamra kaptam. Láttam oldalról, hogy megfogja a kezét, és nyugtatólag suttog neki valamit, amire a másik megértően bólogat. Az sem zavarta igazán, hogy meztelenül állt a félig nyitott ajtóban, és emellett fantasztikus megértéssel viseltetett mindkettőnk iránt. Engem sokkal jobban bántott, hogy a drága nőnek búcsúzóul csak egy puszit adtam.

Mindössze kétszáz méterre volt a Maja szállása. A hátamon mintha éreztem volna Ildikó tekintetét, de tudomásul vettem, hogy vége az egyéjszakás kalandnak. Szótlanul lépegettünk egymás mellett, a csaj még a fejét is lehorgasztotta. Nem tudtam, mit mondjak, de éreztem, hogy valamit cselekednem kell, ha nem akarom a másnapot is hallgatásban tölteni. Talán az volt a legbarátságosabb gondolat, hogy a kezéért nyúltam. Puha keze hatalmas volt az Ildiéhez képest, mégis szelíd melegséggel kapaszkodott az ujjaimba, ezzel együtt rám emelte a vastag szemüveg mögé rejtett hatalmas szemeit, megnyugvás futott végig az arcán.
– Lefeküdtél vele? Nem érkeztem túl korán? – kérdezte barátságosan. Azt hittem, haragudni fog, és kiosztani a fejem a történtek után, ő azonban kerülte a témát, és nekem sem volt kedvem sokadszor magyarázkodni, rágódni ugyanazon a csonton.
– Nem, nem érkeztél túl korán. Te sosem jöhetsz túl korán, mert a legjobb barátom vagy. – vigyorogtam rá, közben meg azon gondolkodtam, hogy várhatott volna vagy fél órát, de isten őrizz, hogy ezt neki el is áruljam.
– Akkor jó. Reggel nagyon mérges voltam, azt hittem, direkt csináltad... – tért rá mégiscsak az éjszakai magömlés okozta problémára, de ez inkább csak az igazolása volt annak, hogy a balesetet megbocsátotta.
– Észrevettem, nagyon rosszul esett, hogy nem szóltál hozzám egész nap. Pedig párszor próbáltam elmagyarázni, hogy nem volt szándékos. Többé nem fordul elő, ígérem!
– Komolyan nem hittem el, hogy ilyen van. Gondolhatod, hogy felbosszantott. – magyarázkodott.
– Undorodsz a spermától? – vetődött fel a kérdés bennem, merthogy nem értettem, melyik a nagyobb baj, az, hogy összekentem, vagy az, hogy megtörtént a dolog.
– Nem, egyáltalán nem, az bántott, hogy szándékosan csináltad, pedig olyan kedves voltál velem az éjszaka.
– Nem bántanálak soha szándékosan! – néztem rá a szállás ajtajában, ő pedig kutató pillantással mért végig, mintha kételkedne az igazmondásomban, nem is lépett be a sötét házba, csak hosszúnak tűnő másodpercek elmúltával.

A kis szoba két oldalán volt a két ágy. Csendben vetkőztünk, mindegyikünk a maga oldalán a kivilágítatlan helység más – más sarkában. Nem láttam, csak éreztem magamon Maja őrző szemeit. Még bántott a bizalmatlansága, de csak lopva néztem rá, nem akartam, hogy most éppen az ellen legyen kifogása, sóvárgó szemekkel bámulom. Óvatosan oda pillantottam, és ha csak körvonalakban is, de láttam, hogy leveszi a bugyiját, és felfekszik takaródzás nélkül az ágyra. Bizony nehezemre esett közömbösséget színlelni, de hol mertem volna tovább rontani az amúgy is kényes, megbékülés utáni törékeny idillt. Elterültem a saját ágyamon, a fejem alá húztam a karom, és bámultam bénán a plafont.

– Ide fekhetsz mellém, ha akarsz! – lepődtem meg a suttogó hangon. Oda fordultam, engem bűvöltek a szemüveg nélkül szokatlanul csillogó szembogarak. Azért valamire mindig jó az a közvilágítás, amely által a nő formás alakja rajzolódott ki vérforralóan. Elég sötét ahhoz, hogy apró hibákat eltakarjon, és elég világos ahhoz, hogy látni és főleg tapintani többet akarjak. Féloldalt feküdt, csodás csípője megemelkedve, a két melle hívogatóan elterülve, és a fény pont úgy esett, hogy a meztelen ölén látszott a ritka szeméremszőrzete. Nehéz volt ellenállni a kísértésnek.

– Nem szeretnék úgy járni, mint tegnap éjjel. – gagyogtam a szánalmas visszautasítást.
– Az sem lenne baj, szeretném, ha ide feküdnél hozzám. Tekintsd ezt a barátságunk megerősítésének, és egyben bocsánatkérésnek. – erősködött tovább.
– Biztos vagy benne? – hitetlenkedtem magamban.
– Gyere, légy szíves! – nyújtotta felém a kezét, angyali kedvességgel invitált.

Bizsergett minden idegszálam, ahogy mellé feküdtem az ágyra, átkaroltam, hagytam, hogy a vállgödrömbe fúrja forró arcát, és azért sem húztam hátrébb az orromat, hiába csiklandozták a korábban kibontott, erős hajszálak. Féltem, hogy valamit megint elrontok, hát atyai szeretettel magamhoz szorítottam. Annyira jólesett az a megkönnyebbült sóhaj, ami felszakadt a mellkasából. A méretes mellei nekem feszültek, a lábai kezek módjára kulcsoltak magukhoz, forrón, megborzongatva.
– Ez még belefér a barátságunkba? – sóhajtottam, nem tudtam leküzdeni a testi vágyaimat, a felső combja a merevedésem pillanatok alatt kiváltotta.
– Bele, és cseppet sem bánt majd, ha megint elélvezel. Inkább örülni fogok, hogy örömet szerzek. – suttogta meghitten.
– Elvileg nem történik meg, csak nagyon ritkán fordul elő. – nyugtattam meg.
– És ha szeretném, mi kell ahhoz, hogy megtörténjen? – hozakodott elő a képtelen ötletével. Nem is értettem, mit akar, ha szeretkezni meg nincs kedve.
– Szex! – mondtam határozottan.
– Mégis, mi az, ami kiváltja alvás közben?
– Egy szép álom, ami teli van erotikával, de nem kell aludni sem, ha valami olyan történik, ami jobban felizgat, ébrenlétben is megeshet. – mosolyogtam meg Maja vallatását. El sem akartam hinni, hogy tényleg szeretné, ha megint összekenném.
– Na de mi az, nem tudnál mondani valami konkrétumot is?
– Hát, most adjam ki a legintimebb dolgaimat? – kérettem magam, miközben oltári módon szórakoztatott a beszélgetés.
– Nem vagyok hozzá elég jó barátod? – zsarolt meg a kapcsolatunk erősségét megkérdőjelezve.
– De, az vagy, a legjobb barátom! – adtam puszit az összeráncolt homlokára.
– Akkor?

– Na jó, elárulok néhány dolgot, de ne nevess ki! – sóhajtottam, és fejben már el is kezdtem kutatni, mivel tegyek a nő kedvére, mit meséljek a nem túl tapasztalt nemi életemből.
– Régebben könnyebben ment. Még csak tizenhat voltam, amikor megtörtént az első barátnőmmel. Szexről nem nagyon lehetett szó, csak smároltunk rengeteget, és akkor történt, amikor legelőször kipróbáltuk a nyelvest. Mármint akkora nyelve volt, hogy a torkomig ért, és úgy felizgatott vele, ahogy a számban kalamolt, meg persze a szűk farmer is besegített. De volt olyan eset is, hogy a franciázást gyakoroltuk, és ahogy hatvankilencben bebújtam a combjai közé, nyalás közben a középső ujjam bedugtam a fenekébe. Éppen, hogy csak a körmömig, de mégis annyira felizgatott, hogy beterítettem a hasát, mire belecsókolt az én fenekembe. Mondjuk nem volt rossz, csak meglepő, és valószínűleg véletlen. Nem bántam, ha már úgysem akart szopni, legalább kaptam egy kis meglepit.
– De disznó vagy! – mondott oda Maja egy cifrát.
– Látod, ezért nem szabad mindent elmesélni, most biztosan elítélsz.
– Nem is, csak mesélj tovább!
– Ok. Már úgy sincs mit tovább rontani. Volt egy csaj, akit egyszer kocsikázni vittem. Elég friss volt a kapcsolatunk, de megengedte, hogy vezetés közben a bugyijában kotorásszak, és ez annyira felizgatott. Azt hittem, nem is lesz több, mert addig nem feküdtünk le egymással, de egy idő után nem bírtam magammal, és befordultam egy bokor mögé, kint a határban.
Eddig még nem is volt probléma, de amikor kiszabadította a farkam, elélveztem abban a pillanatban. Képzelheted, mennyire szégyelltem magam a meghiúsult szex miatt.
– Jó, de ezekhez mindhez kellett egy csaj közelsége! – szólt közbe Maja.
– Ez igaz, úgyhogy mondok másikat. Tavaly láttam egy pornófilmet. Egy idősebb csajról szólt, aki családi vállalkozásban kefél, lassan, erotikusan, mégis mindig iszonyatos módon felizgat. Wifeyword, azaz Sandra Otterson néven néhány filmjét már meg is kerestem az interneten. Ő azzal sokkolja a világot, hogy spermát nyel állandóan. Akkor láttam először, és valósággal belehabarodtam, persze tisztában vagyok a lehetőségeimmel. Kicsit hasonlít is hozzád, nagyon szép, hosszú, szőke haja van, és ő is erősebb testalkat, nem kövér, de húsos, és gyönyörű mellei vannak, vagyis voltak, mert már túl nagyra csináltatta. Szóval az első filmben, amit láttam a kanapénak dőlt háttal a fejét hátrahajtva, és fölötte himbálódzott egy méretes fasz, a fazon saját maga filmezte, hogy a nő egy lajhár lassúságával a farkát húzogatja. Nagyon szép volt a nő arca és mimikája, szándékosan mosolygott többször is a kamerába. Nem csinált semmi komolyabbat, húzgálta a pasi micsodáját, meg nyújtogatta a nyelvét, és várta, hogy a pasi ráengedje az ondóját. Ezt a meghökkentően erotikus jelenetet több percig kitartóan művelte, nemcsak a farkam állt, de belevésődött a memóriámba, és abban a pillanatban, amikor a pasi spermája rácseppent a nyelvére, én is beledurrantottam a nadrágba. Annak a jelenetnek elég volt a szuper izgató látványa! Csak aztán nyelt, hogy az utolsó csepp is a szájában landolt, de akkor ágyékba hasítót, és lehet, hogy nem túl gusztusos, de minden benne volt, amit kíván egy férfi fantáziája. Csak utána lett szar, mert azon izgultam, nehogy a folt átüssön a nadrágomon.
– Akkor tulajdonképpen tényleg elég egy szépet álmodnod, vagy legalább valami erotikusat látnod? – kérdezett bele Maja.
– Néha elég egy bizsergető gondolat, ha már kellően fel vagyok izgulva.
– És a gatyát most azért hagytad magadon, nehogy elszabaduljanak benned a kéjes gondolatok? – nyomta a combját még erősebben az ágyékomhoz.
– Nem, csak úgy éreztem, hogy nem szabad levennem, még a végén megvádolsz szexuális zaklatással. Különben is, tegnap rajtad volt bugyi, nem rajtam. Próbálom visszafogni magam, ne érezd, hogy bármit is meg kellene tenned, tiszteletben tartom a barátságod.
– Levennéd a kedvemért? Csak annyit szeretnék, hogy meztelen légy, mint én. Annyira szeretem a bőröd melegét, a férfiillatot, bár most az Ildi pacsuriját árasztod magadból, – toldotta meg nagy levegőt szippantva a tüdejébe – a gyengéséget, ahogy szorítasz magadhoz, az őszinteséged, a nyíltságod.
– Az neked miért is lenne jó, ha levenném? Azt értem, hogy szeretsz összebújni, de azt már nem, hogy miért jó, ha még jobban felizgatsz, mikor nem szeretnél velem lefeküdni. – huzigáltam a hosszú hajtincseit, nem értettem, mit akar elérni.
– Annyit szeretnék adni magamból, amennyit tudok. Nem jó, ha csak egyszerűen összebújunk? – válaszolt megemelve a fejét, de maga is tudta, hogy ez a válasz nekem nem túl kielégítő.
– Na jó, beismerem, hogy imádom, ha tőlem izgulsz fel, és azt sem venném rossz néven, ha simogatnád a melleimet, de messzebbre nem akarok menni, egyenlőre nem. – nyilatkozott meglepően őszintén.
– Nem akarom simogatni a melleidet, mert nem tudnék magamnak parancsolni. Így is elég nehéz megállni, hogy ne használjam a kezem.
Maja felkacagott.
– De meg bírod állni, vagy nem?
– Igen, amint látod, vagyis amint nem érzed. – késztetett nevetésre.
– Honnan tudod, hol vannak az erogén zónáim? Engem a hátsimogatás is boldogít. – nyomakodott hozzám közelebb a csaj, és lágy pusziban részesített.
– És meg is állunk ennyinél... – mondtam lemondóan.

– Na, leveszed a kedvemért? – kezdte elölről a csipkelődést a súlyos combját még jobban az ágyékomnak szorítva.
– Vedd le, ha annyira szeretnéd, az sokkal izgalmasabb, mintha én tenném. – feleseltem.
– Jól van, te akartad! Húzódj kicsit feljebb! – pattant fel játékosan. Megvárta, míg a tábori ágy háttámlájának nyomom a párnámat és szinte felülök, mellém térdelt, két oldalról megfogta a gatyámat, és lassan húzta lefelé, jelezve, hogy emeljem meg a fenekem.
– Ej ha! Valaki nagyon felizgult! – jegyezte meg pajkosan, amikor a péniszem hangosan a hasamnak csapódott. Nem értettem, mire akar kilyukadni. Szexre nem, mert azt már jó előre leszögezte, viszont a játékot élvezte. Lehet, tényleg csak a buja légkör kellett a jókedvéhez?

– Te nem nedvesedsz? – rötyögtem a vidáman munkálkodó csaj könnyed beszólásán.
– Azt most nem tudod meg! – nevetett fel – Ide engedsz? – hajtotta félre a térdem, és ellenkezni sem volt esélyem, befeküdt a lábaim közé, két, csodásan lógó, dús mellei halmával közrefogta a péniszem, és a haját hátradobva az arca visszakerült a mellkasomra. Két oldalról átkarolt, megszorított, nagyot sóhajtott.
– Jó meleg vagy! – nyögtem ki magamból, miközben azon törtem a fejem, hogy csak kicsit kellene lejjebb húzódnia, hogy a szájába vehesse a farkamat. Nem, mintha a puha és meleg cicik között nem éreztem volna jól magam, de az ördög mindig mást sugall. Látványnak sem volt rossz végigpásztázni a nő testén, aki koránt sem a párduc alakjával vonta magára a figyelmet, sokkal inkább azzal a "van mit fogni rajta" érzéssel. És a feneke? Kedvem lett volna belemarkolni, vagy megcsókolni, ehelyett sután markoltam az erős vállait.
– Gondolj valami szépre! – suttogta érzékien belenézve a szemembe. Csak tudnám, mit látott belőlem a rengeteg dioptria nélkül, bár a közellátóak pont a rövid távokban erősek.
– Arra gondolok, elhiheted!
– A Sandra mit tudom én, kire? – húzódott mosolyra az arca.
– Nem, a te kényeztető ajkaidra. – őszinte akartam lenni.
– Végül is gondolni szabad rá, de biztosan nem vagyok olyan szép, mint az a nő. – vigyorogta el magát.
– Már miért ne lehetnél olyan szép, és miért ne lehetnél például jobb nála? – néztem a lebiggyesztett ajkait. erotika volt minden gondolatomban, ami végigfutva a gerincemen a farkamat időnként össze – összerándította. A megfeszülő izmok pedig egyértelmű jeleket küldtek a nő felé.
– Én biztosan nem tudok olyan jól szopni, de ha az tetszik, próbáld elképzelni. El tudnál ennyitől élvezni? – váltott komolyra.
– Csak ennyitől nem valószínű! – fogtam az arcát a két, megremegő kezem közé.
– Mi kellene még? Mivel segíthetnék?
– Csússz lejjebb egy kicsit, hogy a melleid között a péniszemen megfeszüljön a bőr. Néha az is elég, ha hosszabb ideig nem csillapodik az az érzés.
Maja előbb magasabbra tolta magát, aztán jobban rám nehezedve
tolta magát lefelé egészen addig, míg a péniszem a mellkasomhoz szorulva ki nem dugta a dudái közül a fejét, és a makkom teljes pompájában kalapot nem emelt a nő előtt.

Ritka jó érzés áradt szét a testemben, de hiába próbáltam minden erőmmel összpontosítani, valahogy a magömlés bizsergető előérzete mégsem bírt utolérni.

Tartotta a szemkontaktust, én meg csak úgy, kedvességből a hüvelykujjammal elkezdtem simogatni a vastag ajkait. Kinyújtotta a nyelvét, lányan megérintett, megpuszilt, aztán ráhajolt, és elkezdte erősen szívni. Az ujjszopás sosem tartozott a fantáziavilágon mocskos esetei közé, de ennek ellenére kiemelte a pillanat erotikus hangulatát, és kellően felizgatott ahhoz, hogy meglegyen az a kis plusz, ami még az ejakulációmhoz hiányzott.

Nagyot rándulva lőttem az első adagot a saját mellkasomra, aztán jöttek a további spermarakéták, virgonc, a gerincem legmélyéről induló összehúzódásokkal pecsételve meg a sorsomat. Maja bezzeg csak szopott, és csak akkor engedte ki a szájából az ujjamat, amikor azt szándékosan elhúztam. Körülnéztem, mivel kellene megtörölni magam, de semmit sem találtam, meg a nő karjai továbbra is szorosan tartottak.
– Had töröljem le magam! – szóltam rá, hátha elenged, a foltok ugyanis gyanús sietséggel folytak a mellei hajlatába.
– Nem kell! – vigyorgott pofátlanul.
– Akkor zuhanyozzak le.
– Isten ments! – jött a felelet.
– Te ezt élvezed?
– Látszik rajtam, vagy nem? – kérdezett vissza.
– A szagát is bírod?
– Nincs rossz illata.
– Had törölközzek meg!
– Nem! – utasított vissza, kellett valami, amivel meglepem.
– Megcsókolsz? – ezen persze már elgondolkodott.
– Reggel, ébredés után, de csak egyszer, mielőtt még nekem esel, és ez csak egyszeri eset lesz. – ébresztett bennem hiú reményeket, amiket le is tört azonnal.
– Nem felejtem ám el, reggel kikövetelem!
Maja nem felelt, mosolygott sejtelmesen, aztán bizonytalan mozdulattal ismét feljebb telepedett, a félrefordított arcát az ondóval borított mellkasomra fektette.

– Mire volt ez jó? – gondolkodtam hangosan.
– Nőnek akartam érezni magam, hogy tőlem izgulj fel, tőlem élvezz, és mert tudom, hogy sokat jelentek neked, meg azt is, hogy ettől sokkal többet szeretnél.
– Akkor miért nem fekszel le velem? Tudom, hogy nem vagy szűz, de akkor mi ez, valami fogadalom féle?
– Nem, nem akarok többet. Talán egyszer, csak azt kérem, hogy ne erőltesd.
A zavarát mocorgással leplezte. Éreztem, hogy valami van még a háttérben, de faggatni nem akartam.
– Rendben, nem fogom. Még mindig nem akarod letörölni az arcodat?
– Nem, majd reggel lezuhanyozok.
– Te tudod.

Csend lett. A Maja szuszogását figyelve elméláztam a női észjáráson. Féltékeny, vagy csak tényleg szeretne közel tudni magához, de testiség nélkül? Azt mondta, szeret összebújni, akkor a problémát máshol kell keresni. Az biztos, hogy az este történtek jócskán túlmutatnak a barátságon, mégsem lehet igazán többnek nevezni.

– Te kérted Ildit, hogy visszahívjon? – rángatott vissza a nő lágy szava az elmélyült gondolkodásból.
– Nem, csak pofákat vághattam. Ő döntött úgy, hogy tudnod kell az igazságot. Engem is meglepett, hogy a gondjaidra bízott.
– Rendes volt tőle! Nem gondolod?
– Igen, nagyon aranyos. Valószínűleg nem akart túlságosan belerondítani a kapcsolatunkba. A buszon meg is kérdezte, mi van közöttünk. És arról is felvilágosított, mindenki tudja, hogy nem vagyunk unokatesók.
– És erre mit mondtál? – jött az újabb, de nyugodt sóhaj.
– Az igazat, hogy csupán barátok vagyunk.

– Na és mit csináltál vele, elmondod? Persze csak akkor, ha nem titkosak a pikáns részletek! – a kérdés nem úgy hangzott, mintha valóban tudni is akarná, vagy a szórakozás kedvéért szeretné kibeszélni, de valahol megértettem a kíváncsiságot.
– Beszélgettünk, még a buszon kialakult közöttünk valamiféle vonzalom. Nagyon közvetlen és főleg bizalmas hangot ütött meg, úgy viselkedett, mintha már régen ismerne, és még ott, egy takaró alatt megsimogattam a lábait. Ezzel kezdődött minden. Magam sem gondoltam, hogy a punciját is megdolgozhatom, ráadásul egymás után kétszer is. Aztán már ő ajánlotta fel, hogy nála alhatok.
– Részletek? A részletek is fontosak! Mi történt a házban? – sóhajtott Maja ismét egy hatalmasat.
– Részletek? Valahogy minden olyan könnyen jött. Megfürödtünk külön – külön, aztán egymás mellé feküdtünk, és sokáig csak apró simogatásokkal cirógattuk egymást. Aztán jöttek a csókok, és megmondom őszintén, a te esetedből tanulva amennyire csak tudtam, visszafogtam magam.
– Az én esetemből? – nézett megint rám kérdőn.
– Hogy úgy lerohantalak, és szerintem azért nem fekszel le velem most sem, mert akkor megijesztettelek. Ugye, hogy félsz tőlem? – kaptam az alkalmon, hátha az igazat is megtudhatom, magát a pillanat.
– Lehengerlő voltál, más miatt nem akartam. – ingatta meg a fejét és nyögte ki a mondatot alaposan megrágva minden szót.
– De az a más, az velem kapcsolatos?
– Is – is, ne faggass, inkább mesélj tovább, kíváncsi vagyok. – fújt gyorsan visszavonulót, és most a másik arcát fektette a spermafoltba.
Bosszantott, ha elvárja tőlem, hogy barátként teljesen kiadjam magam, akkor ő miért titkolózik? Kicsit hallgattam. Megérezhette, mire gondolok, mert ismét felemelte a fejét.
– Nem veled van a baj, csak vannak dolgok, amiket nem szeretnék, nem akarok, amiről beszélni sem tudok.
– Jól van, ha nem tudsz, nem kell, nem akarom, hogy kényelmetlenül érezd magad. – adtam be a derekam. Ma sem leszek okosabb, hangolt le a csüggedés.

– Mesélj tovább! – szólított, de már nem hajolt a nedves hasamra, az arcomat fürkészték a sötétségben kitágult, kerek szemei. Mit tehettem volna, megsimogattam megint az arcát két oldalról, próbáltam letörölni a nedves foltokat, de csak szétkenni tudtam.
– Az előbb olyan édesen simogattad a szám! – mosolyodott el, és teljesen váratlanul felemelkedett, mire észbe kaptam, már a számat csókolta. Épp csak visszacsókoltam, máris elhúzódott, helyet követelt magának mellettem a háttámlának dőlve, csak a vállaink maradtak szeretetteljes, forró közelségben. Érthető volt, hogy ez nem szex, csupán beszélgetés marad.

– Megkaptam a reggelre ígértet? – nevettem fel. Barátságosan megfogtam a kezét, összekulcsoltuk az ujjainkat. Nem felelt, mintha a vállát megvonta volna.
– Na jó, eltértünk a témától. Ott tartottam, hogy semmiképpen sem akartam az Ildikót lerohanni. Csókoltam, meg simogattam, húztam az időt, mert olyan jó volt a melleit szopogatni. Kicsi, hegyes cicijei vannak, nagy bimbóudvarokkal és kemény bimbókkal. Nem akartam nyúlkálni, vagyis a frászt tört ki a vágytól, hogy a punciját megint megsimogassam, de nem jutottam csak a medencecsontjáig. Arra gondoltam, hogy kinyalom, de megelőzött azzal, hogy megfogta a farkam, és onnan kezdve már egyértelmű volt, hogy baszni akar.
– Baszni? – nézett rám Maja boci szemekkel.
– Bocs, dugni, ha úgy jobban hangzik neked. Könnyed volt, nőies, laza, és meglepően ügyes. Gondolj csak bele, úgy keféltünk, mint egy csöpögős, romantikus filmben. Utána meg is jegyezte, hogy kiveszett belőlem a kezdeményező kedv, és kislánynak nevezett.
– Téged kislánynak? – rázkódott meg a nevetéstől Maja erős teste, a mellei édesen erősítették tovább a rekeszizom hullámait.
– Ja, állítása szerint túl lagymatag lettem ahhoz képest, ahogy a buszon udvaroltam. Mondjuk azt is mondta, hogy mindkettőt szereti.
– Hát, ma nagyon édes vagy, cuki az a türelem, amit tapasztalok benned. – mondta Maja érzelmesen.
– Pedig nem vagyok olyan türelmes, most is máson jár az eszem, mert itt van mellettem egy igazi, hús vér nő gyönyörű mellekkel, szép testtel és még szebb lélekkel.

– Hízelegni azt tudsz! – kuncogott fel ismét – Mond már tovább, biztosan történt még valami!
– Nem sok, mellém feküdt, kicsit beszélgettünk, aztán ráhúztam a kezét a farkamra. Megkérdeztem, hogy meg akarja-e kóstolni.
– Fogadjunk, hogy nem akarta! – mondta Maja kicsit gúnyosan.
– Tényleg nem, de ígért rá két puszit, amit elmulasztottam, mert akkor érkeztél, amikor már majdnem megint együtt voltam az Ildikóval. – emeltem meg a hangomat figyelmeztetőleg, a reakciójára voltam kíváncsi.
– Miért érzem úgy, hogy tőlem akarod kikövetelni azt a két puszit? – emelte meg az állát fensőbbségesen.
– Gondolni rá szabad, vagy mégsem?
– Szabad! – csúszott le fekvő helyzetbe, és le is húzott magához. A keze kulcsolta az ujjaim, az egyik lába az enyémek közé kéredzkedett, és az isteni, asszonyos csípője nekifeszült a medencecsontomnak.
– Mi történt volna, ha nem megyek? – lepett meg újabb kérdéssel.
– Nem tudom.
– De mégis, biztosan volt valami elképzelésed! – erőltette tovább a témát. Kezdtem úgy érezni, hogy a beszélgetés témája nem véletlen, mintha ki akarna húzni valamit belőlem. Ugyan mi másért csinálná ezt az egészet?
– Nem, nem volt konkrét tervem, csak örömet akartam mindkettőnknek szerezni. Jó, voltak ötleteim, szerettem volna például kinyalni, vagy ha belemegy, hátulról megdugni, de nem jutott rá idő. – ismertem be őszintén, hogy azért mégiscsak volt koncepció a dolgok alakulását illetően.
– Hátulról seggbe? – éreztem magamon a szúrós tekintetet, a ki nem mondott negatív véleményt. Maja vádló szemei összeszűkültek.
– Ezt honnan veszed? Miért pont seggbe? – horkantam fel a hipotézis lenéző megnyilvánulásáért.
– Tagadod, hogy megfordult a fejedben? – húzta el a kezét, a fenyegetően felém tartott mutatóujja balsejtelmes érzést keltett.
– Gondoltam rá. Na és, attól még nem kell annak megtörténni. – fortyantam fel hangosan.
– Na persze! – hanyatlott vissza a nő, elfordította a fejét, sértődötten csendben maradt.
– Most jövök rá, hogy egy perverz disznónak tartasz. – sóhajtottam nagyot, és hogy ne bántsam szavakkal, átmentem a saját ágyamra.

Mindkettőnkben dolgozott valami, harag, bosszúság, csalódottság, ki nem mondott szavak, mégis, pár perc pufogás után azon kaptuk magunkat, hogy egymást fürkésszük a rövid távolságon át. Maja volt a megbocsátóbb, ismét nyújtotta a kezét, visszahívott, hogy a mellemre fekve megnyugodjon.
Szeretettel karoltam magamhoz. Sokkal erősebb volt a barátság, minthogy egy ilyen téves felfogás miatt felrúgjuk. Azzal nyugtattam magam, hogy ha a kedvében járok, majd csak megnyílik, és meg is ismer ahhoz, hogy más véleménnyel legyen rólam. Pillanatnyilag a szex volt a legkevésbé fontos.

A kis összezördülés ellenére másnap valahogy egészen másképp kezdődött a reggel. A számra adott puszi volt az első jele a békülésnek. Visszatért Maja jókedve, csipás szemeivel a reggeli merevedésemre tévedt a tekintete, nagyokat nevetett, mivel bevetettem a lenti izomkötegeket, és mozgatni próbáltam a lehetetlent több – kevesebb sikerrel. Az igazi meglepetés mégis akkor ért, amikor megfogta a péniszem, hozzá hajolt, és adott két hosszú, veszettül izgalmas puszit a fitymafékemre.
– Ezzel tartoztam neked! – mondta barátságosan, aztán úgy indult zuhanyozni, mintha egymáshoz semmi közünk sem lenne. Rejtély volt a viselkedése. Az altestemben lüktető erő viszont cselekvésre késztetett, utána mentem a zuhanyzófülkébe. Bepréseltem magam Maját a hideg falnak nyomva, és a hezitáló nőt végül is megcsókoltam. Visszacsókolt. A Péniszem a hasának nyomtam, puha, meleg mellei az öleléstől hozzám lapultak.

Már azt hittem, nyert ügyem van, amikor vérfagyasztóan hideg víz csapott a hátamra. Maja nyitotta ki a csapot, és olyan ördögi vigyor ült ki az arcára, amit korábban sosem láttam. Kárörvendő képpel leste, hogy rándulok össze, mert csak én álltam a rózsa nélküli zuhany alatt, ő nem sok vizet kapott. Csak egy rossz vicc, semmi több, futott át az agyamon. Próbáltam nyugalmat erőltetni, tűrni a jéghideg zuhatagot, ugyanakkor megmerevedtem, igyekeztem a Maja vaksi szemeibe sugározni a rosszallásom. El is zárta hamarosan, megsimogatta az arcom, majd gyengéden megcsókolt.
– Csak le akartalak hűteni! – magyarázta játékos, rötyögő szavakkal, meg fülig érő szájjal.
– Nem volt jó poén! – rázkódtam meg, és sértődötten kiléptem a zuhanyzóból. Mérgesen feküdtem az ágyamon hasra, hallgattam a zuhogó víz csobogását, az odakint ébredező természet gyönyörködtető jeleit, a madarak csivitelését, a korán kelő emberek halk beszélgetését. Kezdtek igazán rosszul esni Maja visszautasításai, ugyanakkor nem értettem, miért provokál, miért ragaszkodik. Hát nem egy hétköznapi nő, de azért lehetne nyíltabb egy kicsit, és végre kezdett a kép derengeni, hogy a Cilitől származó szóbeszéd miatt gondolhat rólam képtelenségeket. Más mi lehetne a dolog lényege?

A nő hangtalanul sétált be megint az életembe, frissen áztatott bőre még nedvesen érintett a hátamon, amikor mellém ült, hogy a rossz tréfáért simogatással kérjen bocsánatot. A másik kezével a haját törölgette, de a testét nem takarta a nedves törölköző. Gyönyörű mellei fázósan ráncosodó bimbókkal türemkedtek a félrefordított arcom elé.
– Megbántottalak? – simított végig nyaktól lefelé a gerincemen, és nem állt meg a medencémnél, hanem játékosan megpaskolta a csupasz fenekem.
– Nem igazán, csak a vicc hülyén sült el. Inkább az bosszant, hogy egy perverz állatnak nézel. – mondtam csendesen, hogy még véletlenül se érezze haragnak a szemrehányó szavaim.
– Vannak fenntartásaim, de győzz meg az ellenkezőjéről. – válaszolta halkan.
– Egyelőre nem tudom, mi az, viszont ha elárulnád, mit hallottál rólam, akkor tudnám, mit csináljak. – fordultam hanyatt, és a fenekemen pihenő keze automatikusan siklott a lankadt farkamra. Nem húzta el a kezét, lágyan megsimogatta az ágyékomat, megemelgette a heréimet, az ujjaival a tövétől a makkomig cirógatott, és mindezt úgy, hogy a szemeivel követte a mozdulatot. Olybá tűnt, csak azért csinálja, hogy meneküljön a válaszadás alól.
– Már tapasztaltam, hogy ha beindulsz, akkor kicsit vagy, és... és amit hallottam rólad, az eléggé megrázó.
– Megrázó? – hasított belém a szó. Mit mondhatott Cili, ami olyan megrázó? Elismerem, Maját egyszer lerohantam, de azóta tartottam a távolságot, az nem lehet az igazi ok.
– Igen az, megrázó! – ismételte meg.
– De mi az? – fakadtam ki hangosan. Hirtelen felültem, a merevedésnek induló farkam kicsúszott a keze alól. A szemeim valószínű, szikrákat szórtam, mert Maja megrezzent a mozdulatomtól.
– Azt neked kell a legjobban tudnod. Nekem meg idő kell, hogy feldolgozzam. – szeppent meg, remegést hallottam a mondatában. Azonnal meg is bántam, hogy felemeltem a hangom, ráijesztettem az egyetlen barátomra.

– Ne haragudj, hogy kiabáltam! Csak annyit mondj meg, légy szíves, te mindent elhiszel, amit rólam hallasz? – húztam magamhoz a sírásra álló arcával.
– Nem tudom! – vágott vissza ingerült, kétségbeesett hangon, a nyakamba karolt, és ott pityergett hosszú percekig.

– Jól van, higgy, amit akarsz, én nem haragszom. – simogattam végig a hátát megnyugtatólag.
– Azt hiszem nem adtam rá okot, hogy tartanod kelljen tőlem, de ha félsz, akkor nincs miről dumálnunk.
– Adj egy kis időt! – nyávogott a fülembe közvetlen közelről.
– Azt sem tudom, mit akarsz, kapcsolatot vagy barátságot. És ez így nem megy, te is láthatod. Tulajdonképpen mit érzel irántam? – fogtam magam érzelmes csendességre.
– Szeretlek, szükségem van a barátságodra. – szipogta.
– De nem vagy szerelmes, igaz?
– Nem vagyok, de kívánlak, nagyon kívánlak. – sóhajtotta.
– Kívánni én is kívánlak, de belőled hiányzik a bizalom. – közöltem lemondóan.
– Adj egy kis időt, azt sem bánom, ha barátnőd van, csak ne dobd el a barátságunk. Én örülök a társaságodnak, bármilyen is vagy! – kezdett megint sírásba.
– Bármilyen! – visszhangoztam az számomra érthetetlen szóhasználatot.

Maja váratlanul megcsókolt, könnyes és nyálas ajkai mohón szívtak magukba. Az egész olyan volt, mintha kétségbeesetten próbálna kiutat találni a megrekedt kapcsolatunkból. Még az ágyra is visszanyomott, rám feküdt teljes testsúllyal és csak csókolt, csókolt veszettül. Az egyik kezem a vénuszdombjára húzta, a másikkal a péniszemet megmarkolta. Határozott volt, túlságosan is az, de nekem már nem volt meg hozzá a hangulatom, ráadásul tisztán éreztem, hogy most nem szabad belemennem semmilyen meggondolatlanságba.
– Maja, Maja, ezt ne csináld! Most mondtad, hogy időre van szükséged, és nekem az bőven van, nem akarom elveszíteni a barátságod, főleg egy kellemetlen szex miatt, amibe nem önszántadból mész bele! – toltam le magamról, de ettől csak még jobban elkámpicsorodott. Mellette kellett maradnom. Igyekeztem lágyan fordítani magam felé, és oldalról átkaroltam, de hiába, sírós maradt és vigasztalhatatlan.
Megcsiklandoztam az oldalát, amitól össze – összerándult.
– Figyelj Maja, én nem akarlak itthagyni, sőt, kedvem lenne egész nap téged babusgatni, de amíg nem vagy biztos a dolgodban, addig csak összebújunk. Oké? És nem bánnám, ha kitalálnád, mit kellene tennem ahhoz, hogy elhidd, nem vagyok olyan, amilyennek gondolsz.
– Ha kibékülsz a volt barátnőddel, akkor elhiszem, hogy nem vagy olyan. – szipogta a könnyes arcát törölgetve.
– Tessék?
– Jól hallottad, békülj ki a Cecíliával, akkor elhiszem, hogy nem bántottad. – ismételte meg egyértelműen.
– Az lehetetlen, nem hiszem, hogy kérne még belőlem.
– Csak barátként sem? Én azt sem bánom, ha lefekszel vele, csak lássam, hogy nem utál téged!
– Utál? Ez valami új. Miért kellene utálnia? – emelkedett meg a dühszintem a szó hallatán. Ezek szerint Maja azt hiszi, Cilit bántottam.
– Csak hozd el, mutasd be nekem, akkor tudni fogom, hogy a rólad keringő pletyka nem igaz.

Hallgattunk. Az arcomba fújt meleg lélegzete, a szaporán emelkedő mellkasa érdekesen zihált a zaklatott nőnek.
– És ha kibékülök vele és vissza akar fogadni? – kérdeztem suttogva.
– Az jó, ha megtartod a barátságunkat, akkor engem is megkaphatsz, nem érdekel hány nő fordul meg az ágyadban. Gondolom észrevetted már, hogy én nem magamhoz kötni akarlak, eszem ágában sincs korlátozni a szabadságodban, csak időnként szükség van a társaságodra még akkor is, ha csupán szexet akarsz. Te vagy az egyetlen férfi, aki az utóbbi időben utánam fordult, ráadásul nagyon helyes pasi vagy. – mosolyogta el magát. Kicsit turpis orra édesen felhúzódott az erős szipogástól, mégis úgy látszott, a vallomás megnyugtatta.

Mit ne mondjak, elég fejtörést okozott. A beszélgetés után még sokáig csókolóztunk, de már nem volt meg az igazi varázsa, a feszült légkör és a bizonytalanság tönkretette a meghitt pillanatot. Nem tudtam, hol a határ, mit csinálhatok, meddig mehetek el, csak az látszott tisztán, hogy ilyen állapotban nem hagyhatom magára, és azt nem is akartam. Aztán ahogy teltek az órák, a probléma úgy homályosodott. Délelőtt már játszi könnyedséggel és még nagyobb igyekezettel járt a kedvemben, és bár ott volt mindkettőnkben a tüske, enyhült a reggeli vita utáni szomorú hangulat. Nem tűnt egyszerűnek megérteni a szempontjait, de tudatosult, szüksége van egy barátra, ami ebben az esetben én voltam. A fősulin én is magányosnak éreztem magam, nem vágytam a fiútársaságra, a lányok pedig velem szóba sem álltak a Cilivel történt szakítás óta. Ez vezetett oda, hogy megbékültem a Maja távolságtartó kapcsolatával. Az biztos, hogy jókat beszélgettünk, néha csókolóztunk, sőt alkalmanként meztelenül együtt is aludtunk, de még nem érett meg a dolog az igazi kibontakozásra.

Kerestem Cilit, de a suli csak szeptember második hetében kezdődött, addig esélyem sem volt a lány bemutatására. Igaz, arról sem voltam meggyőződve, hogy egyáltalán látni kíván. Várnom kellett, ellenben akkor estem igazán pofára, amikor végre megtaláltam. Békülni igen, de velem jönni nem akart. Bőszen hangoztatta, mennyire nincs értelme a közös programnak, nem értette, miért ragaszkodom ahhoz, hogy Majának bemutassam. Pedig állítólag örült, hogy új kapcsolatom van, már ha ugyan nevezhettem azt annak. Majával közöltem, mi a Cili álláspontja, de ez nem sokat segített a kettőnk különleges viszonyán, maradtak a lebonthatatlannak tűnő falak.
Próbáltam én Cilitől megtudni, mit terjesztett rólam, de a csaj váltig állította, hogy nem ennyire aljas, megcsalt, de mások előtt meg nem alázna.

Még ugyanezen hét szerdáján történt, egyik délután egy szexi nő állt a kollégium bejáratában. Szokatlan volt, messziről kiszúrtam, hogy az eleganciája miatt sehogysem illik a diákok csoportjába. Nem az a farmeros – pólós változat, nem is a fekete szoknya – fehér blúz. Idősebb volt, és szíven ütött, amikor ráismertem az Ildikóra. Fekete ballonkabátban állt nádszál egyenesen, biztosan a hűvösebb idő miatt. Alatta a lábából csak a sötét harisnyába burkolt térde látszott, a többit lapos, de nagyon szűk szárú, olaszosan elegáns csizma takarta. A szőkített frizurája tökéletesen elrendezve omlott a vállára, kinézetre olyan, mint aki fényképészhez készül, hogy felkerüljön egy divatlap színes oldalára.
Oda kellett mennem, gondoltam legalább egy – két keresetlen bókkal és egy meleg köszönéssel tartozom.
– Kezét csókolom! – adtam meg a tiszteletet, és csak azért magáztam, mert megkövetelte az alkalom. Igaz, körülöttünk nem nagyon tolongtak más diákok.
– Nem kerestél! – vágott fintort köszönés helyett.
– Gondoltam rád, de nem számítottam rá, hogy akarnád. – váltottam bizalmas suttogásra, és közelebb álltam.
– Tudunk beszélni valahol? – nézett körbe aggodalmasan.
Így esett, hogy a szemerkélő esőben nyugodt légkörű helyet indultunk keresni, és egy közeli építkezés magányos falai között kötöttünk ki. Útközben persze faggatott, és nagy vonalakban meséltem az elmúlt időszakról, meg a Majához fűződő, kicsit nosztalgikus, kicsit tragikus kapcsolatomról. Nem nevetett ki, sőt, ő simogatta meg először a kezem, és ő kezdeményezte az első csókot is. Bennem persze a hetek óta tartó kielégületlen ingerektől fokozottan jelentkezett a szenvedély, és nem kellett volna sok ahhoz, hogy a törékeny nőt egy bármilyen tisztább helyen gerincre vágjam. Nem volt menekvés, bár nem is azért jött, hogy elszaladjon. Ettől az eszmefuttatástól pedig vérszemet kaptam.
Először csak meg akartam nézni, mi van a ballonkabát alatt, emlékeztem a kicsi, hegyes melleire, a kiálló bordáira. Kicsit messzebbre álltam, mielőtt óvatosan széthajtottam, és a nő elmosolyodott, hogy a szám elismerően tátva maradt. Pánt nélküli felső, ugyanilyen melltartóval, csodálatos meztelen vállakkal és dekoltázzsal, még észvesztőbb parfümillattal, de az igazi, a legvagányabb a fekete miniszoknya, alatta gyöngyházfényű harisnyában pompázó lábak. Az egyszerűségében rejlett a nagyszerűsége, akkor tudatosult bennem, hogy randevúra jött velem, vagy inkább értem, össze akart jönni ismét a fia korú diákkal.
– Észvesztő vagy! – sóhajtottam hangosan, egyáltalán nem palástoltam, hogy tetőtől talpig végigmérem, itt – ott elidőzik a szemem, és oda is nyúltam a meztelen vállaihoz, először csak bizonytalan, aztán egyre nagyobb elánnal.
– A kedvedért igyekeztem kiöltözni. – kacsintott rám a nő.
Félelmetesnek hatott az érzés, ami pillanatok alatt elhatalmasodott a gyarló lelkemen. Előbb csak tapogatódzva megérintettem a bal mellét, megborzongtam, mint ahogyan ő is, aztán már határozottan benyúltam felülről a melltartó alá. Kibuggyantak a csodálatos emlői, én pedig mohón markoltam rá a forró dudákra. Ildikó csak állt és élvezte a rajongásom megnyilvánulásait, nem is akart meggátolni, szinte még meg is feszítette a hátát, hogy szebben domborodjanak a nőiesség káprázatos mintapéldányai. Akarta, hogy elvegyem, amit nekem szánt? A szemében megvillant valami csillogás, és valami különös fény, ami más, merészebb dolgokra csábít. Meg kellett volna csókolni, mégis csak álltam, és nyúlkáltam, mint egy tudatlan tini, aki most fedezi fel először egy nő ismeretlen testét.

A kicsi, hegyes mellek, a világosbarna udvarok és a kemény bimbók megtették a magukét, úgy felizgattak, régen éreztem a nadrágomban akkora feszülést. Ildikó csak mosolygott, amikor szemérmetlen akarattal a péniszemre húztam a kezeit, és már annyira türelmetlen lettem, hogy én magam szabadítottam ki a legpompásabb erekcióban ágaskodó péniszem, majd rászorítottam a nő ujjait. A forróság és a testemen végigsöprő kéj pedig újabb, még szemtelenebb dolgokra ingerelt, ahelyett, hogy becéztem volna a nő szépségét, megbabonázva néztem, hogy veri a farkam odalenn.

– A lábadra fogok élvezni! – lihegtem. Sután, erőtlenül félretoltam a kabátja oda lógó részét, majd feljebb ráncigáltam a szoknyája szélét, hogy elől már kilátszott a fekete bugyi csábító csipkemintája.
A nő lefeszítette a péniszem, és már be is indult a magömlés, hatalmas csíkokban spricceltem a fehér ondót a feketébe nylonba burkolt combjára. Mindketten megbabonázva végignéztük, hogyan csordogál le vékony patakokban, hogy egyes helyeken eltűnjön a csizmaszárban, máshol meg kibuggyanva folytassa útján a tökéletesen kidolgozott bőr makulátlan tisztaságát feláldozva.

Az első, igazi csók csak ezután csattant el az izgalom eszet vesztő hatása alatt, és Ildi sem engedte el a farkam, lágyan dolgozott tovább. Jaj, de szerettem volna a nőt ledönteni valahová, de minden csupa kosz körülöttem, maradt hát a szeretkezés állva folytatása, és cseppet sem meg, csak még mohóbban ragadtam magamhoz a kezdeményezést, amit a nő tökéletes bizalommal rám hagyott.
Minden előzetes figyelmeztetés nélkül megmarkoltam meg alsó madárfogással a punciját, és három összeszorított ujjal dörzsölgettem a harisnyán keresztül körbe – körbe. Azt sem hagytam, hogy elhúzza a fejét, így a számba lihegve vonaglott meg többször is. Nem, nem menekülhetett, ha pici is, de neki is el kell élveznie, bár nem úgy vettem észre, hogy anélkül szeretne lelécelni.

Élvezetre sóvárogva nyomta előre a csípőjét, a szabad kezével a fejem simogatta, mert lehajoltam, erősen szoptam a melleit, és akkor végre bekövetkezett, amit mindketten annyira akartunk, a testét átjárta a kéj, meg kellett tartanom, hogy össze ne essék. Fura grimaszt vágott, aztán mohó szenvedéllyel kezdett csókolni, amibe beleadta minden szeretetét. Persze az események, meg a kitartóan dolgozó keze hatására megint bekeményedtem, és megint egy cél kezdett a szemem előtt lebegni.
– Most a másik lábadra fogok élvezni! – adtam szinte utasításba, és a nőnek nem kellett kétszer mondani, vérvörösre pirult arccal állt féloldalt, hogy ismét a kedvemben járva kiráncigálja a farkamból a további adagokat.

– Gyalog vagy? – szólítottam percekig tartó, néma ölelkezés után.
– Nem, baszdmeg, de hülye vagyok, kocsival, abban szeretkezhettünk volna! – ingatta meg a fejét, magában ezerszer is bosszankodva az elmulasztott alkalomért.
– Még nincs minden veszve, vagy sietsz valahová? – mosolyogtam rá. A halovány ráncai kisimultak, alsó ajkát megnyálazta, és sejtelmesen felhúzott szemöldöke folytatást ígért.
– Várj meg itt, megállok a ház előtt! – lépett le sietősen, hogy csak álmélkodni volt időm.

Két perc múlva rövid dudaszóval érkezett, és nem a suli felé, hanem az ellenkező irányba indult el. Egy dombtetőn landoltunk, ahonnan a gyönyörű város jelentős részét be lehetett látni, de a látvány most senkit sem érdekelt, megállás után azonnal csókolózni kezdtünk.
Női autó, minden tekintetben szűk, és kényesebb találkára meglehetősen kicsi. Hiába préselődtünk a háromajtós hátsó ülésére, csak egyetlen lehetőség maradt, én középre ültem, Ildikó felém guggolt, nem volt ideje csak a csizmáit levenni.

Izgatott volt, sűrűn, követelőzően dörzsölte smárolás közben az ágyékomhoz nemiszervét. Már rég túl volt azon a ponton, ahol számít, mit ken össze a combján maradó ondócsíkokkal, és azt sem bánta volna, ha a harisnya, ami rejtette a punciját, egyszerűen elszakad. Ezzel a sietős lendülettel pillanatok alatt fel tudott izgatni, és ugyanezzel a lendülettel szabadította ki a farkamat két nyálas csók alatt. Feladtam a nemrég megfogalmazott elvemet, hogy nem fontos a sietség, annyira dübörgött a vérem, eszemet vesztve rángattam le a nőről a harisnyát a térdéig. Nem először voltam Ildivel, most mégis úgy vártam, mint a lehetetlent, kívántam a forró ölét, érezni a nedves pina selymes ölelését, és még jobban akartam bizonyítani a nőnek, mert éreztem, hogy nem véletlenül várt engem a kollégiumban. Mozogni ugyan nem tudtam, csak a kezeim, és a szám volt szabad, de ez utóbbi is csak addig, amíg a nő nyakába bele nem szívtam, és fel nem szemet szúróan kemény mellbimbóit.

Együttes akarattal küldtük a bugyit a harisnya után Ildi térdhajtatába. Már akkor éreztem a szőrszálak birizgálását, amikor lejjebb ereszkedve kacéran súrolt az ágyéka, aztán remegve tartottam a farkam, hogy az ősi módszerrel szabályosan karóba húzzam. A legkisebb probléma nélkül csúszott tövig a merev dákómra. Mindketten elgyengültünk az első érintés , engem átjárt a forrósága, kellett kis idő, hogy hozzászokjak. Ildi hasonlóan kivárt, a fülembe lihegve gyűjtött erőt a következő mozdulatra.

Föl – le. Föl – le. Egy örökkévalóságnak tűnt minden vonaglás, mintha az agyamat is kiszívta volna a nő fantasztikus pinája. Tapasztalt volt, abban nem volt hiba, ráadásul jóleső ügyességgel használta az intim zónában rejlő izmainak páratlan adottságait. Sosem tapasztalt sóhaj és nyögésáradatot zúdított az arcomba, de minél szenvedélyesebbre gyorsított, a drága nő annál jobban elkápráztatott. Az orgazmus csak csendes összerándulásokban nyilvánult meg nála, de alul annál szűkebbnek bizonyult a korábban még bársonyosan simuló puncija, úgy ragadott magával, feltartóztathatatlanul, mint egy száguldó gyorsvonat. Elengedte magát, rám nehezedett, a fülembe fújta megkönnyebbült sóhajait, és boldog nevetgéléssel, meg cuppanós puszik százaival vezette le az elillanó gyönyör után maradt feszültséget, csak azután gurult mellém, és a bugyiját akarta felhúzni.

Gyorsabb voltam, sietve tettem a kezem a lucskos nemiszervre. Ildi elbizonytalanodott, aztán fülig érő szájjal nézett a szemembe, élvezte, hogy adhat valamit, amitől befátyolosodnak a szemeim, és a vadság még mindig nem szelídült meg teljesen a lelkemben. A spermától nedves punci apró szeméremajkai között lazán siklottak végig az ujjaim. Az sem zavart, hogy szőrös az öle, nem úgy, mint a korábbi barátnőimnek. Nem voltam hozzászokva, de a szenvedély hevében ez nem is nagyon érdekelt. Addig merészkedtem, hogy bedugtam két ujjamat a hüvelyébe. Ildi, aki addig csak az alsó ajkába harapva figyelt, eltolta gyengéden a kezem.
– Ne, kérlek, ne rontsuk el ezt a tökéletes pillanatot! – szólított meglehetősen érzelmesen, és meg is értettem az indokait. Valahol én is a fergetegességet éreztem a korábbi együttlétben.
– Akkor csak megcsókollak! – húztam magamhoz közel. Csöpögősen nyálas romantikával kezdett, aztán a számba tolta hegyes nyelvét, ami addig nem volt szokása. Megborzongtam.
– Vigyázz, mert ha felizgatsz...! – évődtem a sugárzó arccal szemező asszonnyal. Kellően felpezsdítette a napomat, és sokkal szebb volt, mint ami ahhoz kellett, hogy ismételten felizguljak.
– Mi lesz akkor? – kérdezett vissza, bár szerintem tisztában volt a játék feltételes módjával, mert korábban épp azt kérte, maradjunk az iménti szex emlékezetes .
– Mondjuk mégegyszer megduglak! – elvigyorodott, és kellően szabados volt ahhoz, hogy belemenjen a szójátékba.
– És még? – kérdezett úgy, hogy nem tudtam megállni pirulás nélkül, pedig még mindketten félig meztelenek voltunk egy csodálatos pásztoróra után.
– A szádba adom. – próbáltam komoly hangsúllyal kiejteni a szavakat, de a nőt ez meg nem hatotta, vigyorgott tovább.
– És még? – bíztatott folytatásra.
– És még tetőtől talpig végigcsókollak.
– Nem hangzik rosszul, te kis muja! – húzódott távolabb, hogy a bugyiját most már tényleg magára rángassa. Ezzel szerintem lezártnak is tekintette a lopott órát, követnem kellett a példáját, visszacsomagoltam magam a nadrágomba.

– Találkozunk még? – tettem fel félve a kérdést.
– Ha szeretnéd, akkor lehetséges, de most mennem kell. – mosolygott egy csodálatosat, miközben a melleit a ruha alá visszaillesztette.
– Vár a férjed?
– Drága, nekem nincs férjem, a lányomékkal élek, de adnom kell a formaságokra. Mondjuk, péntek esténként el tudnék szabadulni akár egész éjszakára, de most még ez is bizonytalan, mert két tündéri unokám van, és jövő hétre várjuk a harmadikat.
– Az jó, nagymama! És a péntek az csodálatos lenne!
– Keress meg pénteken délután egykor az irodámban, de semmi közvetlenség, nem ismerjük egymást túlságosan! Rendben? Tartsd meg a titkunkat!
– Tartom a számat, majd kitalálok valami indokot Majának.
– Őt rád bízom, tud titkot tartani, azt már tudom. – vonta meg Ildikó a vállát.
– Na és az előbb miért is neveztél mujának? – bújtam hozzá közelebb.
– Majd megtudod. – vigyorgott.
– Ti nők mennyire szerettek titkolózni!
– Semmi sem marad titokban örökké! – vágott vissza.
– Rendben, ha nem akarod, akkor ne mond, de borotváld le a puncidat, mert pénteken nyalni akarlak! – csókoltam meg újból, és nem értettem, mi az a nevetés, ami az arcizmait smacizás közben a füléig húzta.

Maja nagyon meglepődött, amikor szerdán este beállítottam. Már hozzászokott, hogy csak tánc után kedden, esetleg csütörtökön találkozgatunk, illetve alkalmanként hétvégéken, amikor éppen nem utazok haza. Annál nagyobb örömmel köszöntött, és rögtön azt kérdezte, maradok-e nála éjszakára. Nyomta a lelkem az Ildikóval folytatott délutáni viszony, hát ki akartam tálalni még az előtt, hogy mindenféle finomsággal és kedvességgel .
– Ma csináltam valami rosszat, aminek nem fogsz örülni. – kezdtem óvatoskodva.
– Megállt a kezében a fakanál, ahogy a vacsorára szánt tésztát kavargatta, és olyan fürkészően nézett rám, hogy szólnia sem kellett, tudtam, hogy őszintének kell maradnom.
– Lefeküdtem az Ildikóval. – tartottam hatásszünetet. Maja viszont nem szólt, csak bámúlt tovább halottat is kivallató, szúrós szemekkel. Muszáj volt folytatnom.
– Ő keresett meg, hogy beszélni akar, és nagyon csinos volt, meg nagyon adta magát. Nem bírtam ellenállni a kísértésnek...
– És még találkoztok? – lepett meg a kérdése. Azt hittem, azért kérdezi, megbízhat-e bennem a jövőben.
– Ő szeretné, de nekem fontosabb a barátságod. – akartam kivágni magam egy bárgyú füllentéssel.
– Legalább ne hazudj! – szólt rám halkan – Nem zavar, ha találkozol vele, megértelek. Azt is tudnod kell, hogy ettől csak jobban bízom benned.
– Attól, hogy elmondtam? – hökkentem meg.
– Attól is. – mosolyodott el, és odajött, adott egy puszit a képemre, majd útba indított a fürdőbe, hogy megint érzi rajtam a kanszagot. Mi tagadás, az Ildi parfümjét én is éreztem, bár lemosni nem nagyon akaródzott.

Gyors vacsora, közhelyek, és azon kaptam magam, hogy Maja csak magának ágyazott meg, míg én egy szál törölközőben sertepertéltem körülötte, és természetesnek vette, hogy vele alszok aznap este. Úgy fektetett le, mint egy gyereket, és azon viccelődött, hogy az ágyat meg kell melegítenem, mire megfürödve visszajön. A viselkedésével meg is ijesztett, határozott volt, már – már azt képzeltem, hogy eljött végre a szex ideje.

Bizony meglepett az új szappan, bőréből áradó édeskés, vanília illata. Másik eseményként gyönyörűen kifésülte hosszú, szőke haját, és folyamatosan mosolygó arca teli volt bíztatással. Harmadik megdöbbenés, hogy nem oltotta le a lámpát, hanem megállt felettem meztelen testtel, és lassan, megfontoltan lehúzta a takarómat. Ahogy lehajolt, hatalmas mellei pompásan összehajolva ringatóztak. Óriási, sötét udvarokba zárt bimbói kidomborodtak, és át lehetett látni a lábai között a ritka, szőke szőrszálakkal keretezett Bermuda háromszögen. Nagyot nyeltem, főleg mikor lassú mozdulatokkal mellém feküdt, elhelyezkedett a korábban már megszokott pozícióba, de a combja helyett a keze került a farkamra. Lágyan cirógatott.
– Biztos, hogy akarod? – nyeltem nagyot a forró testétől megborzongva.
– Ha megengeded, simogatlak, csak maradj nyugton. A múltkor a faházban is olyan jó volt, hogy nem ragadtattad el magad. – csókolt a nyakamba, ugyanakkor hátrahúzta a fitymám és picit megszorította a farkamat.
– Ez most azt jelenti, hogy megint egyoldalú lesz, amit csinálsz, nekem semmit nem szabad? – fordítottam felé az arcom, vegye észre, csókra a szám!
– De, szabad, bármit szabad. – suttogta a vállamnak, a szemembe nézni nem akart, és oly fürgén csókolt meg, hogy a tekintetünk össze sem villant. Éreztem rajta az odaadást, de aggályaim voltak, bármennyire is édesre sikerült az annyira óhajtott csókja.
– De még tartasz tőlem, igaz?
– Talán egy ici – picit. – bújt el megint a vállam hajlatába.
– Maja, semmi nem történik, amit nem akarsz! – csókoltam meg újra, és a lány is szavak helyett ugyanebben a formában fejezte ki törékeny bizalmát anélkül, hogy elengedte volna a farkam.

A vér forró lávaként áramlott a péniszembe. Maja fogása egyre lazább lett, és bár szerettem volna, ha keményen veri, és azonnal elélvezek, ő csak játékosan áttért a heréimre. Kicsit lelombozott, a mosolyra húzódó arcizmai bosszantottak is, de csak pillanatokig tartott a kellemetlen érzület, mert hagyott a nő megnyugodni, lehetetlen finomsággal váltott ki odalenn korábban ismeretlen gyönyöröket. Már az sem bántott, hogy észlelte a pillanatnyi csalódottságom, és magában kinevetett.
– Majdnem elélveztem. – vihogtam egyet, amikor a nő pihenésképpen a fejem mellé könyökölt, és visszatért a faszverésre. Finoman csinálta, miliméterről miliméterre, és főleg látványosan, amivel tovább ingerelt. Figyelte, az ujjai fölött hogyan tűnik el a makkomm az előbőr rejtekébe, hogy újra előbukkanva kihúzza magát és az élvezetemtől meg – megránduljon az amúgy tenyeres – talpas kezében. Váltotta a fogásokat, hol a tövénél szorított, hol a makkomat nyomorgatta. Már azt sem tudtam, mi a jobb, ha azonnal spriccelek egy nagyot, vagy minél tovább elhúzom a pettinget. Még a lélegzetem is visszatartottam olykor, vagy zihálva kapkodtam levegő után, és a kéz, ami oly sok gyönyört osztott kegyetlenül folytatta tovább a lassú cirógatást.

– Csinálnád egy kicsit gyorsabban? – fogalmazódott meg bennem a vágy, mert hiába vártam, Maja vigyázott, el ne kapkodja a dolgokat. A profilját bámultam, lebiggyesztett ajka szinte már kiszáradt, de kitartóan bűvölte a farkam, mosoly helyett valami kedves várakozást olvastam ki az arcából.

– Nem jó, ha tovább tart? Én valami másra gondoltam!
Még mielőtt felfogtam volna, hirtelen a péniszem fölé hajolt, és már éreztem is a forró ajkainak kéjes szívását. A hasamhoz képest derékszögben meredező farkam fele egyszerűen eltűnt a szájában.
– Ne csináld, ez így nagyon egyoldalú! – nyúltam az arcához, de csak még aktívabb lett, mintha meg sem hallotta volna a kérlelő hangszínű mondatot. Hogy mélyebben a szájába engedhessen elengedte a péniszem, forró ujjaival áttért a heréimre, és azok alatt a prosztatámra gyakorolt nyomással igyekezett felrepíteni a menyekbe.

Kezdett kellemetlenül elfajulni a helyzet. Látszott az elszántsága, a görcsös igyekezete, ami kimondottan rossz hatással volt a lelkemre. A negatív gondolatok hatására az aktus kellős közepén lankadni kezdtem. Nem akartam külön szólni, a jelenség épp elég szembetűnő lehetett.

Előbb csak figyelemfelkeltésképpen simogattam a hátát, aztán mivel ez a cselekedet nem váltotta ki a hozzá fűzött reményeket, meghajolva, játékosan bele – belecsípkedtem a fenekébe. Semmi reakció. A szex kellett, de mintha nem önszántából csinálta volna, ráadásul nem akartam elutasítással keresztbe tenni neki, mert az végképp nem tett volna jót a kapcsolatunknak.

Ha már úgysem akarta a félelmeimet tudomásul venni, akkor talán nekem is szabad valamit. Nagyot nyújtóztam, a punciját szerettem volna megérinten, de a középső ujjam is a feneke izgalmas vágatában csak a gátig ért el, jobbára inkább csak az ánuszára tévedt.

Maja hirtelen szopást, simogatást, mindent abbahagyva elrúgta magát és felülve mellettem riadt őzike szemekkel bámúlt rám. Szerettem volna tudni, mi játszódik le a fejében, a nem várt reflexe engem is megijesztett. Falfehérre sápadva motyogott valami érthetetlent.

– Fájdalmat okoztam, vagy rossz helyre nyúltam? – pattantam én is ülő helyzetbe, megragadtam a kezét, mielőtt végképp elmenekülhetne. Egy darabig tétován nézett, aztán a nyakamba borult, megszorított. Tisztán érezhető hatalmas sóhaj hagyta el a mellkasát, és az ujjai féltékenyen mélyültek a bőrömbe.
– Nem, egyiket sem, csak nem számítottam rá, hogy ott is megérintesz. – suttogta a hátamnak.
– Többé nem teszem, ha az ennyire taszít téged, bár most is csak véletlen volt, a puncidat szerettem volna, csak nem értem el. – magyarázkodtam csendesen simogatva az oldalát, ami időnként megborzongva megremegett. Valahogy az egész nőben hullámzottak az érzelmek, és talán ezért fordulhatott elő, hogy ismét letámadott, vad csókkal és teljes súlyával döngölt vissza az ágyra. Csitítani nem akartam, nagyon is kellemesnek hatott az a hév, ahogyan a kedvemben járni akart, és még kedvesebb volt a forró bőrének izgalmas varázsa, a mellkasomnak feszülő, hatalmas mellek súlya, az oldalamat melengető vastag, kemény combok szorítása. Valahogy a csókjai is megállíthatatlan elszántságról árulkodtak. Így kezdődne a szex, ha kicsit hátrébb csúszna, gondoltam, és részemről már meg is volt a hajlandóság maximálisan, pedig zavart a nő kicsit önkívületi buzgósága.

Maja bekeményített, kicsit megemelte a csípőjét, hogy a combjai között megragadva a péniszem beigazítsa a megfelelő pozícióba, csak aztán tolatott lassan, erőteljesen, de sokadjára is eredménytelen. Éreztem a makkomon a teste melegét, a néha már picit fájdalmas, kemény feszülést, de többszöri próbálkozásra sem jutottam beljebb, és a nő arcára rajzolódó keserűsége nőttön nőtt a sikertelenséggel egyetemben.

Abbamaradtak a csókok. Felemelkedett, hátha más szögből jobban működik a befogadás, de az mit sem ért. A sokadik kudarc után pedig könnyek ültek ki a szeme sarkában.
– Hé, ennyire száraz maradtál, vagy nem jó helyre irányítottad? – simogattam szeretettel végig a méretes mellein alig érintve a finoman kiálló bimbóit, hogy elérjem a vállakat, megcirógassam az lüktető erektől éppen duzzadó nyakat, és kezeim közé fogjam a keserves pofiját.
Válasz helyett megrázta a fejét, és el akart menni, de amint leszállt az ágyról, a kezénél fogva visszahúztam. Egy dolog, hogy nem akart a szemembe nézni, ezért nem az ágyra, hanem csak mellé huppant le, és az igazi sírás csak ekkor kezdődött.

– Most mi a baj? – hajoltam hozzá közelebb, fél kézzel vigasztalólag hátulról átöleltem, és csókokkal borítottam a sírástól rángatózó vállait.
– Megint csalódást okoztam. – jött a hüppögő felelet, amin még jobban meglepődtem.
– Dehogy, miért képzeled? Annyi az egész, hogy még nem készültél fel lelkileg. Nekem pont elég, ha érezhetem a meztelen bőrödet, boldog vagyok attól is, ha magad mellé engedsz. – igyekeztem csillapítani a lelkében dúló keserűséget.
– Én is csak félmunkát végeztem... – sóhajtott nagyot.
– Még befejezheted. Nem baj, ha most nem leszünk úgy együtt, különben is sokkal inkább nyalni szeretnélek. – akartam tréfálkozni könnyed, felhőtlen hangszínben, pedig tudtam, hogy valami baj van.
– Disznó! – hajtotta hátra a fejét, majd amikor végre a szemébe nézhettem, halovány mosolyban részesített, és felemelte a kezét, hogy az arcomon megérintsen, cserébe letöröltem a könnyeit.
– Ha lehet, akkor azt majd valamikor máskor, most nem szeretném!
– Persze, persze! Hozzak egy kis stresszoldót? Aztán beszélgethetünk. – álltam fel azzal az elhatározással, hogy kerülöm a szexuális közeledést, egy kis borral csillapítom a helyzet komolyságát. Úgyis ott sorakoztak az ajándékba kapott üvegek az egyik szekrény tetején, csak meg kellett találni azt a palackot, ami még tartalmazott iható nedűt. Maja nem igazán pártolta az ivászatot, el is kezdett röhögni, amikor fintorogtam a negyedik felbontott, ecetszagú palackba beleszagolva.
– Örülök, ha nevetsz! – bontottam fel a következő , tönkretéve a kiállítási tárgyakat. Ez már szerencsére jónak bizonyult, gyöngyöző világossárga fénnyel és édeskés illattal bugyogott a poharakba.
– Én is örülök, hogy ilyen türelmes vagy. – válaszolta.
– Pedig elég nehéz, mert irtó jó tested van, és ha szétraknád a lábad, megint rám jönnének azok a fránya vágyak. De tudok magamon uralkodni.

Maja szusszant egyet, lassan, szándékosan engedte szétnyílni a combjait a térdein pihentetett karjaival együtt. Még bele is vörösödött. Megbabonázva néztem. Gyönyörűen mutattak az elfojtott izgalomtól és várakozó sóhajoktól fel – felemelkedő hatalmas mellei, a tenyérnyi bimbóudvarok a közepükön fénylő, megduzzadt gombjaikkal. És ami még ennél is jobban érdekelt, az a vénuszdomb szőkés szőrrel borított háromszöge az izmos combjai között. Nagyot nyeltem, messzire hallhatót, de nem ez volt a lényeg, hanem a mondat, amit gondolkodás nélkül kinyögtem.
– Húzd szét a puncid!
A nő érzéki módon végigsimított a combjai belső felén, hogy a kezei összetalálkozzanak a szőrszálak fölött, aztán egy kéjes ajakba harapás után kivillantak a rózsaszín szeméremajkai a távolodó ujjak között. Viszonylag nagy csiklójának látványa megremegtette a bensőmet, és tátott szájjal meredtem az hüvelybe vezető sötétségbe, ami körül oly hívogatóan csillogott a nedvesség. Belesápadtam, és csak a pír forrósága juttatta az eszembe, amit a nőnek ígértem, nevezetesen azt, hogy távol tartom magam.

Kezemben a poharakkal bizonytalanul mentem Majához közelebb.
– Zárt össze a lábad, légy szíves, mert nem állok jót magamért! Nagyon jó, hogy ilyen nyitott vagy, de rosszul veszi ki magát, hogy nem nyúlhatok hozzád, pedig most úgy megbasználak! – próbáltam kényszerű mosoly mögé rejteni a vágyaimat, holott azok szépen megmutatkoztak a nő orra előtt himbálódzó takaratlan péniszem méretváltozásában. Maja össze is zárta a lábait, majd az italért nyúlt, de csak egy apró kortyot ivott, félretette a poharat.
– Gyere közelebb! – mutatta az ujjával. Oda is léptem, de ezzel nem elégedett meg, ismételten szólított, és addig igazította a helyzetem a térdeimet irányító kezeivel, amíg a két combja fölött terpeszben a hátrahajtott arca fölé nem került a péniszem.
– Arról volt szó, hogy nyugton maradsz, de arról nem, hogy én nem kényeztethetlek! Hogy csinálta az a Sandra, akit említettél a múltkor? – nyúlt fel a jobb kezével, derékon ragadta a farkam, és lehetetlen lassú mozdulattal hátrahúzta a fitymámat. Már a keze is olyan forró volt, hogy ha nem mozog, akkor is felizgulok az érintésétől, na meg az erotikus kilátásoktól.
– A feeling megvan, gyönyörű arc, dús, szőke haj, hatalmas mellek, csak egy apróság hiányzik, a csábos mosoly.
Maja elvigyorodott.
– Látod, ha hallgatsz rám, máris sokkal jobb. Mit is kell csinálnom? Csak egyszerűen kiverni a farkad, és lenyelni az ondót?
– Nem kellene ezt csinálnod! – mondatta velem a lelkiismeret, pedig nagyon nem szerettem volna meghátrálni.
– De akarom! Te is akarsz dolgokat, amiket majd meg is kapsz idővel, most csak hagyd magad, ha a kedvemben akarsz járni. Szóval mesélj csak, hogy kell csinálnom? – mosolygott rendületlenül.
– Az elképzelésed jó, csak van egy kis bolhafasznyi különbség. A videón a faszi amikor elélvez, egyszerűen rácsepegteti a nő nyelvére a spermát, én ezzel szemben ha most elélveznék, legalább két méterre spriccelnék.
Maja hangos hahotába ment át a nemrég még sírókás elkeseredésből, de a farkam nem volt hajlandó elengedni, tovább folytatta rötyögve a komótos pettinget, húzgálva a fitymámat, édes, kéjes vigyorral a képén, mintha tanulmányozni szeretné a működési elvét.
– Akkor tanulj meg célozni, és nem baj, ha az arcomat beteríti! – feszítette le a péniszem egészen az ajkaira irányítva, de tisztes távolságban maradva, pedig de szerettem volna, ha legalább a nyelvével megérinti. Mindenesetre a feszítés újabb, még intenzívebb ingereket csalt elő, alig tudtam ernyedésre bírni a kéjtől összeránduló izmaim, és ezt persze Maja is észrevette, tudta, hogy közeledik a megváltó magömlés. Kérés nélkül tátotta nagyra ajkait, kidugta a széles, rózsaszín nyelvét, erősebb szorítással várta a spermaesőt, ami hamarosan meg is érkezett. Persze nem a szájába, ahogyan tervezte, hanem hosszú csíkokban az arcán végig, és csak az utolsó, erőtlenebb kitörések értek igazán célt a nyelve hegyén, de büszke örömmel tartotta magát és boldogan csillogtak szemüveg nélkül a rövidlátó szemei.
Még két, utolsó cseppeket is kipréselő fejés, aztán a farkam végén kibuggyanó maradékot letörölve szopogatni kezdte a spermás ujjait. Ez sem volt elég, máris jött a következő megrökönyödés. Színházba illő jelenetet nyomott le, az arcán elterült csíkokat remegő ujjakkal az ajkai közé terelgette, végig tudatosan az arcomba nevetve, és csak aztán nyelt. Tudtam, hogy a spermától nem undorodik, de ezt korábban elképzelni sem mertem.

Teljesen más érzéseket ébresztett élőben, mint anno Sandra Otterson a filmjeiben. Nemcsak vérlázító volt, hanem egyszerre megható és egyben ijesztő, de a másik oldalon meg arra gondoltam, ezt sem tenné meg minden nő, tehát volt a dolognak romantikus oldala is.
– Ez egy kissé bizarr volt, nem gondolod? – ereszkedtem le, ráültem a kinyújtott combjaira, és már csak azért is, hogy biztosítsam, tetszett, amit mutatott, meg is csókoltam. Fura volt a csókja, szó szerint ragaszkodó, vagy inkább csak ragacsos, de annál mélyre hatóbb szeretetet sugárzott. Két keze megint visszatévedt a farkamra, úgy markolta, mintha többé elereszteni sem akarna.
– Kicsit átértékeltem a perverzség fogalmát amióta veled vagyok, vagyis eltolódtak a határok. – válaszolt elbűvölő mosollyal, pedig bennem a vér is megfagyott. Annak tart, , vadállatnak, perverznek, meg ki tudja minek még? Ezen az érzésen az sem segített, hogy mégis most ott vagyok az ölében, és a saját spermám érzem a csókos ajkain.
– Ne vágj ilyen képet, megijesztesz. Látod, én bármit megteszek érted, ha szépen vezetsz rá, és nem durván provokálod ki tőlem. Ez a női lélek egyik szépsége, és ha nem vetted volna észre, én ehhez eléggé szeretlek téged.
– Tudom, de honnan veszed, hogy én ezt akarom, meg honnan veszed, hogy vagyok? Ja, igen, egyszer előfordult, hogy nem figyeltem rád, és letámadtalak, de akkor sem kapálóztál azért, hogy hagyjam abba, pedig igazából nem is bántottalak, csak túl heves voltam!
– Tudnál még attól is hevesebb lenni, nem igaz? – kérdezett vissza, aminek ugyan nem értettem a lényegét, de vállrándítva válaszoltam.
– Előfordulhat.
– Előfordulhat, hogy egyszer elveszted a fejed, és nem jár majd más az eszedben, csak hogy gátlástalanul megbassz, minden más érzésed, türelmed háttérbe szorul? – hajtotta félre a fejét. A hangsúlyából kivettem, mennyire szeretné hallani az igazságot.
– Nem tudom, talán ha sokat iszok, mert józanul biztosan nem. Nem vagyok , ha azt akarod kihúzni belőlem. – mordultam fel kissé türelmetlenül.
– Jól van, jól van, nem akartalak felbosszantani, bocsáss meg. Most csak beszélgetünk, hogy jobban megismerjelek. Azt csak szabad, vagy nem? – mondta csendesen, megerősítve bennem, hogy nem rossz szándékkal kezdett a kényes puhatolózásba.
– Lehet, de akkor engedd el a farkam, mert nem tudok összpontosítani a feleletre.
Nem sokat segített, hogy a forró keze helyett a mellei alatt a hasára fektette a péniszem, kezdtek visszatérni az ingerek, és erősödött a kielégülés utáni vágy is a testemben, dehát Maja valami fontosat akart kipuhatolni belőlem, engednem kellett.

– Beszélgessünk a perverzióról, szerinted az előbb perverz voltam? – lepett meg ismét kellemetlen kíváncsisággal. Hirtelen nem is tudtam, mit válaszoljak.
– Nem, egyáltalán nem, csak filmen teljesen más, mint a valóságban megcsinálni. Kicsit váratlanul ért, és elég megrázóra sikerült, de jó értelemben. Csodállak, hogy megtetted. – mosolyodtam el.
– Akkor tetszett? És mit jelent az, hogy megrázó? – faggatott tovább, a nyakát nyújtogatva nem engedte, hogy a szemei helyett a melleit nézegessem.
– Persze, hogy tetszett, de neked kell tudni, milyen messzire merészkedsz, a megrázót pedig arra értettem, hogy meglepődtem, mire vagy képes a kedvemért. – bámultam az összeszűkült, erőlködő szemeibe, és próbáltam kifürkészni a gondolatait.
– Jó, értelek. Akkor mondj valamit, ami szerinted perverz, és mégis szeretnéd megcsinálni velem. Kíváncsi vagyok, te milyen messzire mennél el. – maradt továbbra is komoly a sugárzó arca mögött.
– Miért akarsz olyat hallani, amiért meggyűlölhetsz?
– Ismerni akarlak, ha nem akarok valamit, úgysem teszem meg!
– És ha én nem akarom? – ellenkeztem.
– Kérlek, légy férfi! Tudom, hogy mindenkinek vannak piszkos vágyai, de én csak a tiedre vagyok kíváncsi. Oszd meg velem, és akkor tudni fogom, mit kell tennem, hogy örömet szerezzek! – erősködött tovább.
– Nem szeretnék erről beszélni! – fintorogtam egyet.
– Attila! – szólt rám Maja erélyesen. Nagyon úgy tűnt, eléggé elszántan akarja kiszedni belőlem az igazságot.
– Jó, legyen! Akkor mit szólsz ehhez? Szeretnék belespriccelni a poharadba, és végignézni, hogy megiszod a borban úszó gecimet! – égett az arcom, ahogy kimondtam, de dühített a nő akaratossága.
– Fogadjunk, ezt megint a Sandrától láttad, azért szeretnéd, hogy én is megtegyem! – nevetett fel könnyed puszit küldve a levegőbe.
– Tulajdonképpen igen. – vigyorodtam el megkönnyebbülve, mégsem sértettem meg.

– Mondj valami merészebbet, van neked saját fantáziád, meg tapasztalatod is, ami alapján biztosan játszik veled időnként a képzelet. – biztatott megnyugtató pislogással.
– Nehéz ilyenekről beszélni, és az ihlet többnyire csak úgy jön, nincs semmi eltervezve. – tértem ki ismét a további válaszok elől.
– Akarod, hogy inkább én kérdezzek? – örvendeztetett meg.
– Ha akarsz... – vontam meg a vállam, és jött is azonnal a kérdés. Miért éreztem úgy, hogy előre eltervezett?
– Ha választhatnál, hová élveznél legszívesebben? Az arcomra, a mellemre, a puncimba, a fenekembe vagy a számba? – intézte hozzám a szavait kérlelhetetlen.
– Mindig máshová, de legszívesebben a szádba. Abban van valami több, valami plusz, ha azt megengeded.
– Oké, ez őszinte volt. Akkor arra válaszolj, hogy baszni vagy szopatni szeretsz jobban!
– Lökött vagy! Egy kellemes dugás után a szopás nagyon jó, de a sorrend változtatható, és az sem mindegy kivel és hogyan, meg az sem, hogy érzelemmel, vagy csak a szex kedvéért csinálom.
– Szóval baszás után... És engem szeretnél megbaszni? Bár minek is kérdezem, amikor úgyis tudom! – pirult bele úgy istenigazában.
– Igen, de azt mondtad, hogy maradjak nyugodtan, hát akármennyire is szeretnélek, ma már biztosan nem foglak megbaszni. – vigyorodtam kényszeredetten.
– Seggbe is? – érkezett a folytatás olyan hamar, hogy fel sem ocsúdtam.
– Talán! – futott át a képzeletemben az aktus fizikai valója. Nem is lehet olyan rossz, gondoltam, de ebben még nem segített a tapasztalat, addig még egyetlen nővel sem jutottam.

Maja végre abbahagyta a faggatást, megértően bólogatott, majd a boráért nyúlt, de megint csak apró kortyot ivott, szabad kezével az időközben összetöpörödött péniszemért nyúlt.

– Maja, ezt most hagyd! Megtennéd, hogy visszafekszünk az ágyra, és hagyod, hogy a puncidat megsimogassam?
– Nem is válaszolt, csak elmosolyodott, majd nagyot bólintott. Nyújtotta a kezét, hogy segíthessek feltápászkodni, aztán kiitta a poharából a , és végigfeküdt az ágyon. Most én feküdtem mellé oldalról, egyik kezemmel átkaroltam, a másikkal irányítottam a mozdulatait. Fél lábbal a jobb combját magam alá húztam, kezemmel a másikat ellenkező irányba tolva gyönyörű terpeszbe állítottam. Legnagyobb sajnálatomra a melleire hajló fejemmel csak a vénuszdomb szőrös domborulatát láttam, amire a tenyeremmel rá is tapintottam.
– Most simogatni foglak, de szólj légy szíves, ha nem esik jól! Oké? – figyelmeztettem, mielőtt beszívtam volna jobb mellének hatalmas bimbóudvarát. Feleletként a hajamba túrt, és mély sóhaja a beleegyezéséről biztosított. Még a punci vágatába bele sem nyúltam, a nő feszültsége már akkor is a várakozással együtt emelkedett a magasba, össze – összeránduló hasizma jelezte a fokozott izgalmát. Az első csiklóérintésre felszabadult egy elnyomott sóhaj, a szép női testen végigfutott a remegés. Lejjebb nyúlva kitapinthatóvá váltak az átnedvesedett részek, a duzzadt szeméremajkak és a forró, lucskos hüvely. Vágyat éreztem, hogy belenyúljak, de jobbnak láttam, ha ez alkalommal nem merészkedek messzire, pont elég zaklatottak voltunk mindketten a korábban történtek, és főleg a nem mindennapi beszélgetés miatt, amiből a jóisten sem tudja, Maja miket vont le. Túl rosszakat biztosan nem, mert még ott volt mellettem, engedte, hogy kényeztessem.

Annyira átnedvesedett, könnyedén siklottak az ujjaim a lebenyek között fel – le a megkeményedett csiklót csak ritkán érintve, mégis a nő lehetetlen tempóban haladt a kielégülés felé. Még ki sem élveztem igazán a puncisimogatást, fel sem mértem rendesen a lehetőségeket, Maja máris megfeszült, majd eltolva a kezem csendben összerándulva elélvezett. Lemaradtam a legkellemesebbről, az érzésről, hogy a bensője lüktet, csak tétova szemlélője lettem az eseményeknek. Kárpótlásul azonban példásan érzéki csókot kaptam, édeset, selymeset, aztán csak mosolygott rendületlen.

– Szeretnék veled lenni! – suttogtam a fülébe.
– Most ne, olyan jó így! – tért ki előlem, rávontatta a szabad kezem a mellére, és felemelte az állát becsukott szemmel, mint mikor a kéj áramlik végig az ember testében.
– Lehetek őszinte? Nem nagyon értelek. Megcsaltalak, és te közelebb engedsz, mint korábban bármikor.
– Hát, ha még tudnád, hogy én küldtem hozzád az Ildikót. – húzódott szélesre a szája, a szemembe vigyorgott.
– Most már végképp nem tudlak követni. Tesztelni akartál, vagy mi?
– Lehet. Tegnapelőtt behivatott, és jobb munkát ajánlott a konyha helyett. Az állam is leesett, azt hittem, csak azért ilyen kedves, mert nem árultalak be benneteket, de ha jól meggondolom, mindig is ilyen volt velem, közvetlen, barátságos és szerintem őszinte.
– És rólam kérdezett? – vágtam közbe.
– Nem, én említettelek. Kerülte a témát, pedig furdalhatta az oldalát a kíváncsiság, aztán amikor szóba hoztalak, kibukott belőle, hogy odavan érted. Nekem meg kapóra jött, legalább tudom, hogy kivel vagy, amikor nem velem. Így legalább nem sajátítalak ki magamnak, és mégis a közelemben maradsz. Ugye maradsz?
– Még szép! Hol találnék ilyen csodaszép melleket? – gondoltam bele a szabadságba.
– Az a lényeg, hogy megtalált, és úgy látom, te sem nagyon bántad. – mondta Maja.
– Nem is olyan egyszerű megemészteni, hogy engedéllyel kefélhetek félre. Bánt a lelkiismeret, másfelől viszont nagyon szuper.
– Nos, akkor még nem is hallottam, ma miket csináltál Ildikóval! – húzta ki a kezét a derekam alól, és jobb híján a combom belső felére rakta. Ez a forró érintés elég volt, hogy meginduljon a fantáziám a gerincemen végig áramló forrósággal. Nem bírtam megállni, hogy a meleg kezét a farkamra ne húzzam. Kuncogott kicsit, amíg gyengéden megszorongatta.
– Mi van a kezedben? – játszottam a lánnyal.
– Semmi. – jött a nevetgélő válasz.
– Ne légy ünneprontó!
– Egy picurka pucuka.
– Attól azért nagyobb... – jajdultam fel a kitérő válaszára.
– Háááát! – nyújtotta a szót a végtelenségig, miközben fülig ért a szája – Egy csodálatos, kemény fasz, ami belespriccelhet a számba, ha elég őszinte lesz a gazdája. – vigyorgott, és hogy végképpen ne legyen kedvem nemet mondani, gyors farokverésbe fogott, amitől szinte elaléltam.
– Csak akkor, ha nem lesz megint egyoldalú! – nyögtem fel az ajkamba harapva, megfogtam a kezét, hogy lassítson, nem akartam elélvezni túl hamar.
– Legközelebb nem lesz egyoldalú, megígérem, de most csak az van, amit én akarok! Tudni szeretném, mi történt köztetek, és a részletek is fontosak! – valahogy az arckifejezése nagyon is komoly volt, nehogy nagy vonalakban elbagatelizáljam a dolgot. Igazat kellett mondanom, és igyekeztem is a részletekre helyezni a hangsúlyt.

– Ennyire tetszenek a harisnyás lábak? – kérdezte őszinte érdeklődéssel, amikor elmeséltem, hogy Ildikó mindkét lábát lespricceltem.
– Nem véletlenül találták fel, szerintem igenis szexi, nem értem, te mért nem mutogatod a lábaid, mikor olyan izmosan formásak, hogy megvesznék érte!
– Miniben persze! – tette hozzá Maja.
– Persze, miniben, meg magassarkú cipőben. – egészítettem ki.
– És az építkezésen csak annyit csináltál, hogy simogattad a punciját harisnyán meg bugyin keresztül?
– Tulajdonképpen igen, meg csókolóztunk, és szoptam a melleit, mint egy csecsemő.
– Te nagy csecsemő, gondolom valami szép fehérneműt vett fel Ildi a kedvedért. – kuncogott fel.
– Őszinte leszek, nem figyeltem meg, csak arra emlékszem, hogy csipkés volt a széle.

– És utána történt még valami? – faggatott tovább egyre nagyobb szenvedéllyel figyelve, hogy felszisszenek egy erősebb műveletnél, amit a farkamon oly kitartóan végzett.
– Igen, utána jött az igazi szex. Elmentünk kocsikázni, de túl kicsi volt a hely, csak a hátsó ülésen tudtunk dugni. Felém guggolt, de így is koppant a feje időnként a tetőkárpiton.
– Natúr dugás volt, semmi több? – kérdezett bele.
– Igen, minek kellett volna még lennie? – kérdeztem vissza még melegében, a felhúzott szemöldöke alapján a válasz nagyon érdekelte.
– Orál, anál, valami más perverzió? – vetette fel, mintha a számba akarná adni a beismerő vallomást.
– Nem, csak csókolóztunk egy kicsit, megbeszéltük, hogy találkozunk péntekente. Az igaz, hogy többet akartam, simogatni, megujjazni, és azt is beismerem, mondtam neki, péntekre borotválja le magát, mert ki akarom nyalni.
– Disznó! – szorított meg a makkom alatt, felszisszentem miatta, de rögtön vissza is tért a gyengéd mozdulatokra.
– Téged is szeretnélek, már mondtam, vagy ez is perverzió? – haraptam az alsó ajkamba a gerincemen végigfutó kellemes izgalom miatt.
– Nem, ez talán nem az. A társadalom fajtalanságnak titulálja, pedig normális emberek között hozzátartozik a szexuális repertoárhoz. Szerintem igenis van létjogosultsága.
– Örülök, hogy így gondolkodsz, de még jobban örülnék, ha most nyalhatnálak! – hajoltam jelentőségteljesen közelebb az arcához.
– Nem vagyok prűd, de így, nyíltan? – vonta fel a szemöldökét kacéran, aztán mintha mi sem történt volna, folytatta a vallatást – Eltértél a témától. Hol fogtok találkozni? Megint a kocsiban csináljátok?
– Jobb híján! Vagy van más ötleted?
– Gyertek ide, a vendégszoba üres. Nem foglak zavarni benneteket. – tett ajánlatot. Megint nem voltam képbe, mire jó neki, ha mellette szexelek és nem vele.
– Ne már, ezt mégis hogy gondolod?
– Mondtam már, jó ha tudom kivel csinálod, és még jobb, ha itt vagy szem előtt. Arról nem is beszélve, ellenőrizhetlek, amikor csak akarlak. – csilingelően felnevetett a saját fantáziája morbid szüleményén.
– Leskelődnél a kulcslyukon? – vettem én is a lapot.
– Még szép! Kifigyelném, mit szeretsz a legjobban, aztán zsarolnálak, vagy csak szivatnálak, árulkodnék a kollegáimnak, milyen perverz vagy! – nyögte ki nevetve, bele sem gondolva, nekem az mennyire fájhat. Egy pillanatra el is borult az agyam. Nem elég, hogy a Cilivel való szakítás óta ujjal mutogatnak rám a hátam mögött, még Maja is rátesz egy lapáttal. És miért erőlteti rám a perverz jelzőt, amikor olyan végképpen nem vagyok?

Bizony megharagudtam, eltoltam a kezét és káromkodást visszafojtva sértődötten bújtam ki a nő alól, kivonultam a konyhába. Maja hamar felfogta, mennyire megbántott, és bennem is csillapodtak az indulatok, hiszen éreztem, hogy csak viccnek szánta a félresikerült mondatot. Mindenesetre elég övön aluli volt.
– Ne haragudj, nem gondoltam végig, mit mondok! – ölelt át hátulról, hozzám simult, remegő hangja a féltő gyengédségtől kicsit gyerekesnek hatott.
– Semmi baj, biztosan én adtam rá okot. – sóhajtottam lemondóan. Meg kellett fordulnom, már csak azért is, mert nedves ajkai sorozatos puszikban követelték a megbocsátó csókot. A teste igazán forrón izzott, megborzongatott, de a lelkem mélyén rossz érzések maradtak, nem tudtam elengedni magam, bármennyire odaadónak bizonyult.
– Mi okot adtam? – szorítottam magamhoz, hogy a csókokat abbahagyja.
– Semmit, csak rosszul sült el a tréfa! Gyere vissza az ágyba! Tudod, hogy soha nem pletykálnék rólad! – bontakozott ki a karjaimból. Visszavontatott, össze is bújtunk, csak mindketten bölcsen hallgattunk, és persze megint elillant az együttlét varázsa. Kezdte megfeküdni a gyomrom ez a zavaros huzavona, és még sokáig gondolkodtam a perverz szón. Arra a következtetésre jutottam, hogy Maja szemében nem csak , de perverz is vagyok. Lehet, nem kellett volna ráélvezni az arcára, de azt nem is én akartam, a rejtély továbbra is megoldatlan maradt, a problémát megbeszélni pedig igazából nem tudtuk. Maja titkolózott, én értetlenkedtem és bosszankodtam.

Másnap, csütörtökön délután már teljesen helyreállt a béke. Tánc után Maja megvárt az öltöző előtt, és kérés, kérdés nélkül is szóba hozta a pénteket. Én szabadkoztam, hogy aznap nem megyek hozzá, mert pihennem, meg tanulnom is kell, de a nő meg sem lepődött, csak erősködött, hogy vigyem Ildikót hozzá pénteken, ő estig úgyis máshol lesz. Még kulcsot is nyomott a kezembe, és amikor az üres folyosón vigyorogva megcsókoltam, még azt is hagyta, hogy a punciját a nadrágon keresztül megsimogassam. Meg kellett tennem, ez valami kényszerűség volt, hogy a közvetlenségéről megbizonyosodjak. Felizgultam pillanatok alatt, A szex különböző fajtáit könyörögtem folyamatosan, amit állt vigyorgó fejjel kipirulva. aztán mondott valamit, amitől jóleső melegség járt át.
– Ha szombaton velem maradsz, megbaszhatsz!
Szándékosan használta a trágár szót, hogy még nagyobb lyukat üssön a kiismerhetetlen kapcsolatunkon, aztán ügyesen kifordult a karjaimból, és nevetve elszaladt, hátra – hátrafordulva nevetett vissza a szeme sarkából, jót mulatva azon, hogy a szám is tátva maradt.

Furcsa volt Ildikó ajtaján bekopogni. Nem illett a képbe, hogy egy diák mit is akar egy amúgy teljesen kívülálló gazdasági vezetőtől. Már ez önmagában is különleges helyzetet teremtett, de pici kővel a gyomromban azért elvonatkoztattam, hogy az igazán fantasztikus az maga a vezető személye. Annyira szép még a neve is, nem csak a stílusa volt elragadó. Meg is gusztáltam alaposan az íróasztala mellett megállva, ahogy ott ült piros, ujjatlan miniruhában, fekete, csipkés harisnyából kivillanó combokkal, piros magassarkúban, vérszínű, vámpírra emlékeztető ajkakkal. Felkészült a randevúra alaposan. A sminkje a rúzst kivéve nem volt nagyon hivalkodó, nem úgy, mint az illata, de ettől megmaradt páratlannak és fölöttébb elragadónak. Még óvatosnak sem neveztem volna, mert hagyta, hogy lehajolva egy pillanatra megcsókoljam. A remegő keze türelmetlenséget sugárzott, de a hangja végtelen kedvességet árasztott. Annak már nem örült annyira, hogy a Maja ajánlatát elfogadja, de jobb híján belement a játékba, megbeszéltük, pár perc múlva az iskola sarkán felvesz az autójába. A randi tehát sínen volt.

A nő, aki nem a falusi élethez szokott, tapintatos érdeklődéssel nézett szét Maja teljesen normális otthonában. Hiába, a konyhalány szorgos, dolgos kezei példás rendet tartottak, abban Ildi nem találhatott semmi kivetnivalót, mégis éreztem rajta egyfajta tartózkodást, hogy bármihez is hozzányúljon. Mondjuk én is inkább hozzá akartam mielőbb nyúlni, nem a berendezési tárgyakhoz. Már az ajtóban hátulról átkaroltam, a kabátja és neszesszere elvétele után szemtelenül a melleit taperoltam. Ildikó csak kacarászott, és továbbra is lekötötte a figyelmét a helységek barátságos otthonossága.

A sikertelen figyelemfelhívás újabb akcióra sarkalt, kikapcsoltam a melltartót, a ruha alól kiráncigáltam, de a mellek továbbra is takarásban maradtak. Az asszony ugyan hagyta, had csináljam, mégis valahogy női kíváncsisággal igyekezett eközben is körbenézni az éppen aktuálisan bejárt konyhában. Feladtam. Nézelődjön csak nyugodtan, én ráérek, huppantam le a legelső székre. Mindig érdekes megfigyelni, mi érdekli más lakásában a nőket. Ildikó folyamatosan ámuldozott, csacsogott, hangot adott a gondolatainak, én pedig megmosolyogtam, milyen kedvesen tudott kifejezni bizonyos dolgokat.

Eltelt két perc, mire észbe kapott, kíváncsian, vigyorogva fordult felém.
– Elvettem a kedved, hogy úgy itt hagytál? – jelent meg a huncutság a szája sarkában.
– Nem, azt nem lehet ilyen könnyen elvenni, csak időt hagytam. Azt akarom, hogy kicsit otthon érezd magad, mert amit csinálni fogunk...
– Mit fogunk csinálni? – vonta fel a szemöldökét kacéran.
– Először is vedd le a bugyidat, látni akarom, hogyan csinálod!
– Azt nem neked kellene? – nevetett hangosan, mintha kicsit lenne számára a szituáció.
Válaszként csak a fejemet ráztam.
– Játszani akarsz? – cirógatott meg az arcomon.
– Igen, játszani akarok, szóval vedd le a bugyid úgy, hogy meg ne lássam a puncidat. – szuggeráltam belé erős homlokráncolással a vágyaimat. Picit gondolkodott, aztán gyorsan lekapta magáról, de olyan sietős tempóban, flegma módon, hogy az nem fogott meg igazán.
– Nem jó! – állítottam meg – Vedd vissza, és csináld kérlek erotikusan! – dőltem hátra kényelmesen, ezzel is jelezve, hogy nagyon akarom. Ildikó kicsit megkomolyodott.
– Szereted, ha azt csinálom, amit akarsz? – húzta el a gyönyörű csipkebugyit az orrom előtt.
– Imádom, ezért most vedd vissza, és légy sokkal kurvásabb. Csábíts el! Varázsolj el, hogy nagyon akarjalak!
Rövid hezitálás után Ildikó megtette, amit kívántam. Lassú, megfontolt mozdulatokkal simogatta végig a lábait, majd belelépett a csipkés bugyiba, felhúzta, de olyan vontatottan, hogy a lélegzetem is elakadt. A piros magassarkú és a fekete fehérnemű igazán jól illett egymáshoz, és az isteni nő olyan profin öltözködött, mintha egész életében ezt gyakorolta volna. Belepirult, és nekem is égett az arcom, de nem volt hiány izgalomban, megmozdította az egész bensőmet a felgyorsult véráram, amíg a konyha közepén a bugyit magára igazította.

– Meggondoltam magam, hagyd magadon, ha eljön az ideje, majd és lehúzom rólad. – fordultam hirtelen az asztalhoz, hogy a rajta lévő virágot vázástul, mindenestül elpakoljam.
– Feküdj az asztalra! Hanyatt!
Már nem vigyorogtam, a szexuális izgalom elért majdnem a csúcspontjára, és maximálisan ki akartam élvezni a pillanatokat, miszerint a nő nem mindennapi engedelmességgel teljesítette a kívánságaimat. Nem értem hozzá, csak utasítottam. Igaz, nem kértem lehetetlent, de lehet, hogy más nő nem teljesítette volna az önző vágyaimat.
– A cipő is kerüljön az asztalra, és terpessz, hogy a ruhád széle felcsússzon a puncidig! – álltam fölé, hogy jobban láthassam. Ildikó valahogyan megértette, hogy nem kell szólnia, némán teljesítette a parancsaimat, pedig azok csak szimpla kérések voltak. Hányszor eszembe jutott, hogy átmehetnék pornográf állatba, de nem akartam visszaélni a nő engedékeny bizalmával.
– Vedd le a harisnyád, de a cipő maradjon a lábadon! – szóltam rá, mert rájöttem, hogy nem tud mit kezdeni a karjaival. Azokat is le kellett foglalni, nem mellesleg sokkal jobban tetszettek a csinos kis lábai anyaszült meztelen, ahogy Isten megadta, nem beszélve a magassarkúban kiegyenesedett fantasztikusan szexi bokákról. A piros tűsarkúhoz ragaszkodtam. Figyeltem a csábító mozdulatokat, de közben azon álmélkodtam, mennyire felizgatta Ildikót a saját fantáziája. Nem tudhatta, hova vezetnek a hülye ötleteim, mégis készségesen követte az óhajaimat.

– Csukd be a szemed, Tedd a kezed a combjaid tövére! Még nem érek hozzád, csak képzeld el, hogy az asztal végéhez állok, a kezeim a lábaidon végigcsúsznak, megérintik a térdedet, mintha milliónyi hangya futna végig rajtad! Lágyan simogatom végig a combjaid belső felét, míg el nem érek az átnedvesedett öled hajlatába. Már csak néhány centiméter, hogy megkaparintsam a pinádat.
A nő kitágult, barna szemei becsukódtak, megemelkedett az álla, és még mélyebb sóhajokkal zihált egyre szaporábban a piciny mellekkel domborodó mellkasa. Melltartó nélkül simán kivehetőek voltak a megkeményedett bimbói a ruha alatt, de most így volt igazán jó, sejtelmesen takargatva.
– Mit érzel? – szólítottam válaszra.
– Bizsergek az egész testemben. – suttogta különös mosollyal.
– És hol a legjobban? – remegett meg a hangom a testemet átjáró borzongástól.
– A vaginámban. – nyíltak nagyra a nő szemei, de ez nem tarthatott vissza a folytatástól, már teljesen belelovalltam magam a képzeletem diktálta következő pillanatképbe.
– Mutasd! – parancsoltam, vagyis csak kértem hatalmasat nyelve, belebicsaklott, artikulátlan hangokkal.
Ildikó kezei az ágyékára csúsztak, följebb került a ruhája és tisztán kivehető lett a szeméremtest vagány csipkébe bújtatott domborulata, az érintéstől pedig megrekedt a levegő egy pillanatra a nő mellkasában.
– Csak egy ujjal! Látni akarom, hogyan csinálod! Gondold azt, hogy odaér a nyelvem, és érintsd meg magad ott, ahol a legjobban kívánod. Úgy csináld, mintha nyalnálak! – nyögtem fantasztikus kábulatban. És Ildi szófogadó, jókislányként csinálta, úgy is mondhatnám, hogy a kedvemért maszturbált.

Beleszédültem a látványba, és nem csak a jelenet erotikus volta okozott gyönyörűséget, hanem a felismerés, eltűntek a bugyi alól azok a fránya szőrszálak. Ahol ritkább volt a csipke, átvilágított a fehér bőr hívogató tónusa. Ez még gyengéd, örömteli érzelmekkel is megtoldotta a pillanat szépségét, hiszen nem minden nő vállal be ilyesmit egy férfi kedvéért.

Meghatódva bámultam Ildi mutatóujjára, amely árkot húzva a bugyin fantasztikusan visszaadta a megduzzadt szeméremajkak közötti rés izgalmas szépségét. Sírni tudtam volna a gyönyörűségtől, de a szerep, amibe belekezdtem pont annyira volt meseszép, hogy ne engedjen belőle az eszem kilépni.

Az izgalom forróságában megszabadultam a pólómtól, és ténylegesen odaálltam az asztal végébe, megfogtam Ildikó aranyos bokáit. Hezitáltam kicsit, aztán mégiscsak végigsimogattam a lábait, amitól a nő pillái lecsukódtak, át akarta érezni az erogén zónák érintését úgy istenigazában. Eszembe sem jutott a puncijához érni, tökéletesen elegendő volt a saját játékának varázsát figyelni, viszont két oldalt megfogva lehúztam a bugyit, kibújtattam a lábait, majd magam is belekezdtem a meztelenre vetkőzésbe egy pillanatra sem tévesztve szem elől Ildi punciba mélyedő ujját. Külön tetszett az időnként csiklón körző, mélyvörös körme.
Húztam az időt, órákig tudtam volna nézni, pedig a saját nemiszervem erővel tört a mennyezet felé, de szándékosan nem kezdtem vele semmit. Azonnal végem lett volna, ha a nő hozzáér. Szóval csak bámultam, szerintem a szám is tátva maradt. Még jó, hogy Ildi szemei akkor éppen csukva voltak, összpontosított az önkielégítésre, és pillanatról pillanatra egyre szaporábban kapkodta a levegőt nagyokat sóhajtva.
– Jesszusom, elélvezek! – nyögte az utolsó pillanatban, de én nem reagáltam. Látni akartam, miként jut a csúcsra, miként vonaglik meg a gyönyör pillanatában. Viszont amint eljött az idő, félőrült módon hajoltam oda, félretolva a kezét nyelvemre cseréltem a vékony ujjat, és minden testdobáló izomrándulás ellenére mélyen a puncijába nyaltam. Visongott, felült volna, kapálózott kézzel – lábbal, de én erősebbnek bizonyultam. Fogva tartott a szenvedély, a misztikus pina a körülötte leborotvált selymesen lágy bőr mágikus vonzásával.

Nyaltam megállíthatatlan. Pár másodperc után a nő is megint készen volt az aktusra, a kontrollálatlan vonaglásokat felváltották a lágy csípőmozgások, de ami a legjobban tetszett, gyengéd ujjak túrtak a hajamba, a nőiesség legaranyosabb érintésével tartottak ámulatban. Abbahagyni sem akartam, kellett, hogy megismétlődjön a nő orgazmusa. Attól, hogy ebben a zilált, felcsigázott lelkiállapotban megdugjam, már szinte a félelem tartott vissza. Világos volt, hogy még be sem hatolnék, a csúcspontra jutva máris idejekorán vége lenne az aktusnak. Kapóra jött a nő engedelmessége, és igaz, nem csináltam semmi olyat, hogy okot szolgáltassak a tiltakozásra, azért keresztülhúzhatta volna a számításaimat.

A kicsiny szeméremajkak némán, néha klappogva tűrték a cikázó nyelvem mohó játékát, helyettük a nő torka adott ki nyöszörgő hangokat. A sóhajai szinte beépültek a tudatomba, szinkronban éltük át a gyorsan megismétlődő orgazmusának következő élményét. Legszívesebben rámásztam volna, de visszatartott az idegszálaimban kielégülésért könyörgő feszültséget elnyomó tudatosság. Még nem szabad! Magamra kellett erőltetni egy kis nyugalmat. Ahelyett, hogy vad bika módjára megbasztam volna, felrántottam, szembeállítottam az ajtófélfával, és erőltetett magabiztossággal fölfelé húzva áthámoztam a fején a szép mimiruhát.

Ildi nem az a nő volt, aki a játékom elrontaná, a száját sem nyitotta szóra, nemhogy más módon az akaratomnak ellenállna. Mosolygott lángoló arccal, és ez elég volt biztosítéknak, én tudtam mit csinálok, benne pedig megvolt a bizalom irántam.
– Tedd fel a kezeidet, támaszkodj a falnak! – hagyta el a szám a következő ötletből származó mondat.
– Nyomd ki a segged és a melleid is domborodjanak! – tettem a kezem a hasára mintegy irányítva a hajlékony idomokat. Egyszerűen szemem – szám elállt attól a büszkén és bájolgón viselt rabszolgasorstól, amit a kedvemért bevállalt.
Oldalról mellé álltam, és csak még jobban megégetett a szemeiből sugárzó tűz izgalomtól fényes ragyogása. Megsimogattam az arcát, épp, hogy csak megérintettem az ajkait, amelyek gyengéd csókot leheltek az ujjamra, aztán a melleit markolásztam. Nem voltam durva, de az erős fogásra megrándultak a nő izmai, kinyújtózott még jobban, a fenekét kitolta, és azelőtt rakta terpeszbe a lábait, hogy rászóltam volna. A másik kezem a hátul felnyírt, elől hosszúra hagyott frizurába kapaszkodott, hogy a fejét hátrébb , gyönyörködhessek a nőiesen vékony nyakában, aztán a gerince mentén végigcirógattam. Magával ragadó, várakozással teli sóhajok fülbemászó dallamával viszonozta a lefelé haladó simogatást, és már akkor tudtam, hogy nem állok meg a medencecsontnál. Mégis, kis időre el kellett hagynom a csigolyákat. A fenekét akartam, azt a két formás, cseppet sem megereszkedett, kissé puha, de annál jobban a kezemhez igazodó párnácskákat, ami századszor is csodálatba ejtett. Annyira jó volt szabadon tapizni, belemarkolni erősen, kifejezni az elismerésem, hogy belebetegedtem volna, ha nem tehetem. De tehettem, és már eléggé elment a józan eszem ahhoz, hogy elszánjam magam végre. Begőzölve álltam közelebb, a fülébe fújtam a forró leheletem, úgy nyúltam a két félgömb közé, a középső ujjammal végigszántva a titokzatos rejteket. Az ánuszát érintve megremegtünk mind a ketten. Kérdőn a szemembe nézett, mintha várna valamire, de én csak lenyúltam mélyebbre, és a vagina bejáratát vettem gyengéden kezelésbe. Az volt az érzésem, mintha hümmögött volna egyet, de pillanatokkal később már elengedte az ajkait, és a puncija érintésére felnyüszített.

Már korábban meg kellett volna csókolnom, de úgy éreztem, hogy nincs rá szükség egyelőre, ettől lett olyan különleges ez a felnőttes játék. Nem , nem puszta szex, sokkal több volt ebben az együttlétben. És mégis eljött az idő, amikor a józan eszem azt diktálta, elég volt a nő lelki sanyargatása. Mohón tapadtam az ajkaira, már nem érdekelt mennyire liheg a számba, a nyálas, vad csókot mennyire viszonozza, csak zabáltam türelmetlenül az ajkait. Itt ért vége a játéknak, itt ment át az egész egy gyengéd szeretkezésbe azzal a mozzanattal, hogy magamhoz fordítottam, felemeltem az ölembe, és becipeltem a Maja ágyára.

A nőből végtelen nyugalom áradt, ami a gonosz kis játék után bennem is helyet talált magának. Úgy éreztem, ezek után gyengédségből is le kell, vizsgázzak. Csak lágy csókok közepedte hatoltam a forró puncijába natúr misszionárius pozitúrában. Egyszerűen nem volt másra szükségem, mint ahogyan a nőnek sem, és lassú, pumpáló mozgással gyűjtöttük egymástól a gyönyörfakasztó ingereket. Azt sem bánta, hogy úgy összenyaláboltam, a kezein, lábain kívül mozdulni sem volt lehetősége. Talán még az ágyhoz szögezést is élvezte, de ha mégsem, akkor a benne ki – be járó péniszem nyújtotta örömöket száz százalék, hogy igen, a hálás viszonzás megnyilvánult a csókjai szenvedélyében. Egyáltalán nem volt ez a szex személytelen. Lehet, hiányzott az igazi szerelem, de maga az együttlét ámulatba ejtő szépsége magasan túltett a kielégülés egyszerű hajszolásán.

Az órásra elnyújtott érzéki játék sem tarthatott az örökkévalóságig. Hiába küzdöttem ellene, a magömlés előjele megállíthatatlan kúszott végig a gerincemen. Ez persze gyorsabb mozgásra ösztökélt és az alattam szuszogó nőt is az addigi kedélyes nyögdécselésből kibillentette. Egyre nagyobbakat löktem a csípőmmel, megszűntek a csókok, Ildi arcába lihegtem, és persze minél görcsösebben igyekeztem mozogni, ő annál szűkösebb lett odalenn. Beteljesedett. Hangtalanul beleélveztem az orgazmustól elernyedt testbe, már arra sem volt erőm, hogy néhány utolsót lökjek, csak ráfeküdtem , aztán hosszú másodpercekig élveztem a péniszem rándulásait.

Hosszú, csókok után váltunk csak el, aztán feküdtünk egymás mellett meztelen, felszárítva a testünkből kipárolgó nedveket.
Ildi szánta rá magát hamarabb, hogy megtörje a csendet.
– Féltél, vagy nem akartál messzebbre menni?
A kérdése meglepett, hát kapásból vissza is kérdeztem.
– Nem mentünk elég messzire?
– Nem azért kérdem. Csak a kocsiban mesélted, hogy Maja arcára élveztél, és arra vagyok kíváncsi, megfordult-e a fejedben, hogy a farkad megkóstoltasd velem, mint ahogy akkor este a faházban a szopást olyan szépen, burkoltan kifejezted.
– Azt mondtad, nem szereted!
– Igen, de én azt kérdeztem, megfordult-e a fejedben.
– Érdekes módon eddig nem, de most, hogy mondod, és az elkenődött rúzsos szádat nézem... – játszottam a képzeletemmel, meg egy kicsit a nő idegeivel. Nem vette zokon, velem nevetett, aztán feltápászkodott az ágyról, mintha rettenetesen fáradt lenne.
– Rendbe kell hoznom magam, mielőtt Maja hazaérne. – vette az irányt a konyha felé, hogy összeszedje a szanaszét hagyott holmiját.
– Szeretsz baszni? – tettem fel a kérdést, csak úgy mellékesen, és nem éreztem, hogy az alpári megfogalmazáson szépítenem kellene.
Ildikó az ajtóból visszafordult, belevigyorgott a képembe.
– Veled, vagy csak úgy általában? – felelt a kérdésre kérdéssel.
– Úgy általában. – vontam meg a vállam.
– Veled... szeretek. – nyomta meg a szót, hogy elég érthető legyen, aztán eltűnt a konyhában.

Fél óra kellett, hogy Ildikó úgymond rendbe szedje magát a fürdőszobában, felöltözött, újra sminkelt, illatosított, szóval úgy nézett ki, mint aki most érkezett. Tudtam, hogy tart egy kicsit a Majával való szembesüléstől, azért tesz úgy mintha semmi sem történt volna délután közöttünk, hát már csak azért is, hogy ne hagyjam cserben, én is tisztálkodtam és felöltöztem. Újabb félóra kellett, hogy kivárjuk a konyhaasztalnál a két nappal korábbi bor maradékát szürcsölgetve a Maja megjelenését.

És igen, ő is kicsit félszegen adott a számra puszit az Ildi jelenlétében, meg egy meleg sziát köszönt az idősebb főnökének. Mindannyiunkban megvolt a feszélyezett tartás a fura helyzet kezelését illetően, de ahogy múltak a percek, a diszkréciót úgy váltották a barátságos, bizalmasabb beszélgetések, de a tényleges témát, amiért ott voltunk, mindannyian elkerültük. Számomra meglepő volt, Ildi milyen szépen tudja Marikát megszólítani. Mindenki másnak Maja volt, csak ő használta egyedül ezt a becézést, és azt kell mondanom, hogy nagyon szépen ejtette ki a nevét, volt benne valamiféle szeretet. Ráfogtam a régi ismeretségre, meg arra, hogy mint főnöke, biztosan kedveli, ha ajánlott neki egy komolyabb munkahelyet. Kicsit rosszul is vette magát ki, hogy Marika, ahogy Ildi becézte, egyedül gondoskodott vacsoráról, mert mi csak bambán vártuk az este elvonulós, összebújós folytatását. Így aztán észbekapva a csajok együtt, közösen fahéjas kalácsot sütöttek, és este tíz lett, mire feloszlott a baráti beszélgetésbe fordult szexuális kaland, csak utána vonult Ildi a kisebbik szobába, én még maradtam két másodpercre, hogy Maját átöleljem.
– Nem baj, ha most vele leszek?
– Nem! Ha hallom, hogy jól mennek a dolgok, jobban foglak akarni holnap. Légy ügyes! – simogatta meg az arcomat.
– Kicsit ciki...
– Ne legyen! – válaszolt kapásból, és a fenekemre ütött játékosan, menjek már, mert Ildikó biztosan vár, ő maga fürdeni indult.

Hiába zártam az ajtót, hiába volt megfelelő teliholdas félhomály, és hiába bújtunk meztelenül egymáshoz, Ildikó nem igazán oldódott.
A próbálkozásaimra rendre visszafogott csitítással válaszolt.
– Ne haragudj, de nem szeretném. Fáradt is vagyok, de nem akarom, hogy Marika hallja, mit csinálunk. – mentegetőzött, pedig olyan akarom is, nem is állapotba került, mert azért a csókjaimtól és a simogató kezemtől valamennyire felizgult.
– Jól van, semmi baj! – öleltem kicsit csalódottan magamhoz.
– Kell egy zsepi... – bontakozott ki a karjaimból, és a neszesszerében kutatott papírzsebkendő után, hogy az ajkáról a rúzst eltávolíthassa.
Valami koppant.
– Mi volt az?
– Masszázsolaj. A fürdőben találtam, gondoltam reggel megmasszírozlak. – lökte kapásból a választ, és ez teljesen hihető is volt.
– Had csináljam inkább én a te hátadon, utána biztosan jobban alszol! – vettem fel a földre hullott flakont, a hátam a fejtámlának vetve felültem az ágy végébe, és hogy ne hozzam zavarba Ildikót, egy kispárnát húztam az ölembe a félájult péniszem eltakargatva.
– Feküdj ide! – paskoltam meg a párna közepét a farkam felett. A nő nem sokat töprengett, a lábaim közé hasra fekve kényelmesen kinyújtózott előre örülve a kényeztetésnek.
– Ha felizgatsz megbánod! – viccelődött kellemesen elernyedve, csak akkor rezzent meg, amikor a viszonylag hideg rózsaolaj a forró bőrére cseppent.
– Hogy bánom meg? – mosolyogtam meg, nem a válaszra voltam kíváncsi, hanem a viccelődős énjére.
– Ha kettesben leszünk, majd felvázolom a lehetőségeket. – utalt arra, hogy ma már nem lesz szex, de számíthatok rá a jövőben, és ez nagyon is kellemesen esett, mint ahogy neki is a vállaitól lefelé haladó közepesen erős nyomorgatás.

Jó ez az olaj! Addig még sosem csináltam ilyesmit, de ebben nem a szakértelem a fő, hanem a figyelem, meg a kedvesség, amiben a partneremet részesítem, és már azt is eldöntöttem, előjátéknak ez a legkiválóbb ötlet. Tök édes bizsergéssel töltött el fölé hajolni, szinkronban masszírozni a lapockáit, az egész nap feszített gerinc melletti izmait, még a bordái környékét is bekentem egészen a csípőcsontig.

Nem aludt. Éreztem, hogy a combjaimon pihenő karjai időnként megmozdulnak, de csak azért, hogy a derekamon megsimogassanak az erezett, női kezek. Ő ezzel fejezte ki a szeretetét, ráadásul ébren tartotta bennem a játékos képzeletet.
Persze gondoltam arra, mi lenne, ha nem lenne a kispárna útban. Megadná-e azt a két puszit, amit még a faházban ígért? Ez egyelőre megmaradt fantáziának. Máshol támadtam. A háta után beolajoztam a fenekét, ami gyönyörűen csillogott a szürkeségben, és sokkal jobb volt bele – belemarkolni, mint szárazon délután.
Erre már feléledt, megemelte a fejét, a kispárnát meg a merevedésem gurította félre. A péniszem önálló életre kelt, kihúzta magát a nő orra előtt. Nem tudom, Ildi látta-e, de izgalmamban csak úgy belekönyörögtem a fénylőn megcsillanó szemébe.
– Szopj!
Elvigyorodott. Gondoltam ez jó jel, minek utána oldalról kaptam egy puszit az ágaskodó farkam tövére, aztán még egyet feljebb, és még feljebb, míg a makkomat el nem érték az ajkai. Óvatosan ízlelte meg. Benedvesítette a nyelvével, aztán cuppantott rá egy kedveset. Alig bírtam kivárni, hogy rendesen szopjon végre, de ha sokára is és meglehetősen ügyetlen, de belekezdett.

– Ne félj, nem élvezek a szádba! – suttogtam, hogy elejét vegyem a félelmének. Ki tudja, meddig mer elmenni, mikor ő maga mondta, hogy nem szereti?

Átadhattam volna magam az élvezetnek, de nekem több kellett, a masszírozással visszatértem a fenekéhez. Olyan különleges élmény volt széthúzni a farpofáit, benyúlni a combja tövéig, épphogy csak a punciját kétoldalról érintve, oldalra feszíteni a bőrt, ami tudtam, hogy számára is élvezet. Aztán elkövettem egy hülyeséget, a feneke vágatában kitapintottam az ánusz redőit, amelyek a másik kezem jóvoltából könnyen elérhetőek lettek. Érdekelt, ez amolyan érzelmi doppingot jelentett. Nem akartam többet, mint ott is megsimogatni, meg egy ujjal letesztelni a pulzáló izomgyűrűket. Amint az olajos középső ujjam körme eltűnt a titokzatos helyen a nő felemelkedett.
– Ne haragudj, ezt most ne. Tudod, hogy ehhez több kell, beöntés, meg nyugalmas helyzet... – nézett mélyen a szemembe. Fura fejtartásából ítélve az egész úgy jött le, mintha ő okozott volna csalódást nekem.
– Hidd el, ezt én is tudom, de nem akartam többet, mint hogy ott is egy picit megérintselek, izgatott a dolog. Elhiszed, hogy nem akartam többet? – mentegetőztem, ráadásul teljesen igazat is mondtam.
– Elhiszem. – bólintott nagyot, majd csókra nyújtotta édesen vékony nyakát, aztán lefeküdt mellém. A megingó bizalom ott maradt a levegőben, vége lett a varázsnak.

– Megyek, hozok valamit inni! Neked is hozzak? – mondtam le a folytatásról, amire kedélyesen bólogatott, és érzéki ujjai megsimogatták a mellkasomon. Nyoma sem volt szemrehányásnak.

A Maja szobájában még égett a villany. Már csak kíváncsiságból is bekukkantottam, kíváncsi lettem, mit csinál ilyen késő éjszakán. Az, hogy meztelen vagyok egyáltalán nem zavart.
Könyvet olvasott, törölközőbe csavart testtel, nekem lábbal, hason feküdt az ágyon. A meztelen talpai kicsi terpeszben aranyos mozgolódással rugdosták az alatta lévő takarót, a szemem mégis a hátsóján akadt meg igazán, ahogy a gyönyörű félgömbök kilógtak a még nedvességtől foltos törölköző alól, a rejtélyes sötétségből pedig csalogatóan villantak meg a szőkés szőrszálak.

Nem bírtam magammal, csak úgy odamentem, a lábait lazán széjjelebb hajlítva közéjük feküdtem és a nő fülébe cuppantottam egyet, miközben utánoztam a kefélő mozdulatokat. Kellemes, izgalmas volt, ahogy a péniszem hozzáért a fenekéhez, de csak játszottam, és csak néhány önfeledt másodpercnek szántam az egészet.
– Mi van Attila, máris végeztetek? – kuncogott fel. Éber volt, az sem volt csoda, hogy a combjai közé térdelhettem.
– Nem, csak innivalóért megyek a konyhába, de a panoráma eltérített. – dörzsöltem hozzá a farkam erőteljesebben, és az izgalomtól éreztem, hogy a vaginája akár be is fogadna, ha még egy percig udvarolnék ilyen pimaszul a nőnek.
– Ne, Attila! Addig ne, amíg itt van az Ildikó! – tette félre Maja a könyvet, a feje mellett felnyúlt, az arcomat megérintette, simogatott, a nyakamba markolva közelebb húzott, bizonytalannak látszott a tetteiben. Visszaéltem a simogatásával, és nem tágítottam.
– Kérlek, Attila! – szólt rám hangosabban, hogy a kimondott szóból megfelelően értsek, de én még mindig csak játszottam, még egy utolsó nyomást gyakoroltam az ágyékára a farkammal.
– Kérlek! – ismételte meg még erélyesebben, de továbbra is fogta a tarkómat, mintha elengedni viszont nem szeretne.

Iszonyatos fájdalom hasított a hátamba. A bal fenekemtől egészen a jobb vállamig mintha felhasították volna a bőrömet. Úgy pattantam fel Maja hátáról, mint akit nyúznak, és amint szembe kerültem a fájdalom okozójával, megrökönyödve megálltam. Ildikó volt, kezében az ajtó melletti virágcserépből éppen kikapott méteres, hajlékony műanyag karóval. A dühtől eltorzult az arca. Egy másodpercig nézett, aztán kegyetlenül ismét lecsapott a karomra, oldalamra. A harmadikat is csak azért nem szenvedtem meg igazán, mert sikerült elkapnom a lendülő pálcát, és kirántanom a dühös nő kezéből.
néztünk. Rossz volt nézni, mennyire eltorzította az alapvetően szép nő vonásait a féktelen harag, de bennem is kisebb pánik lett úrrá, a botütéseket ugyan miért is kaptam. Csak arra tudtam gondolni, hogy a Majával folytatott szexuális tartalmú játék miatt.
Nem volt időm kivesézni a dolgokat, Ildi összeszűkült szemei szerint még nem volt vége a pokoljárásnak, és ha a pálca már nem is volt nála, közelebb lépett, és a termetéhez képest hatalmas pofonnal bizonyította mértéktelen dühét.
Álltam. Már csak azért is dacoltam a magából kifordult hárpiával, pedig nagyot csattantak a pofámon vékony ujjai. Visszaütni semmiképpen sem akartam, viszont annak ellenére, hogy én voltam a szenvedő alany, szánalmat éreztem a remegő ajkai és az arcán megnyilvánuló, általam okozott lelki fájdalom miatt.

Bizonytalanul emelkedett Ildikó jobb keze. Éreztem, készül az újabb pofonra, de oldalról beúszott Maja védelmező alakja. Közénk állt, átölelt, a testével óvott a következő csapástól.
– Ne bántsd! – visította.
– Azt hittem, te más vagy! Itt meg az orrom előtt Marikát? Egy utolsó aljas, szemét állat vagy! – ment át Ildikó a néma ütlegelés után kíméletlen vádaskodásba, és egy pillanatra sem vette le rólam a szúrós tekintetét.
– Nem akart semmi rosszat, adott egy puszit, meg játszott velem egy kicsit, de sohasem bántana! – fordult felé Maja.
– De hallottam, hogy azt kéred, hagyja abba, és egyszer nem volt neki elég! – válaszolt Ildikó felemelt hangon.
– Nem bántottam, különben is simogatott, és nem azért kért, mert bántani akartam! – mentegetőztem én is, kezdett sejleni, Ildikó csak a Maja kérését hallotta, amit látott, abból ítélt .

És megenyhült, de még koránt sem volt megnyugodva.
– Marika, tényleg simogattad? – akart biztos lenni a dolgában.
– Igen simogattam az arcát meg a nyakát, mert nagyon aranyos volt. Tudom, hogy engem sohasem bántana! – védett Maja elszántan, és kapaszkodott a nyakamba.
– Basszátok meg! Elvesztettem a fejem, amikor megláttam, mit csináltok, és Maja kérlelő hangja megbolondított. – roskadt le az ágy szélére összetöpörödve a korábban még oly harcias szőke amazon. Oltári nagy zavarban volt.

Attila, a hátad! – esett kétségbe Maja, ahogy ránézett a hátamat simogató kezére. Azonnal megfordított, a nedves törölközőt lekapta magáról, azzal törölgette az első csapás vérserkentő nyomait.
Fájt, de csak álltam, Ildikó összetört alakját bámultam. A lelkem háborgott, de a harag csakis önmagam, és nem a nő ellen irányult. Nem vártam bocsánatkérést, hiszen én voltam a hunyó a hülye, parázna játékommal, és nem lehetett nehéz félreérteni a dolgokat. Ildi megérezte, hogy bámulom, boci szemekkel nézett rám egy pillanatra, majd a kezemben lévő pálcára. Mintha azt várta volna, visszaadom a csapásokat. Valahol egyszer olvastam egy pszichológiai tanulmányban, hogy a néma csend olykor félelmetesebb, mint a dühös ordítozás. Nos, ez a néma perc festette az ördögöt a falra.

– Megérdemeltem, az érzéseitekkel játszok. – mondtam a reszketeg Ildikónak, de még Maja kezében is megállt a törölköző a hátamon, az idősebb nő meg savanyú képpel felnézett rám.
– Ez nem igaz! – rázta meg a fejét határozottan.
– Dehogy nem, legalább tudod, hogy igaz, amit Cili pletykál rólam! vagyok, épp most bizonyítottam! – mondtam lelombozódva.
– Most csak egyszerűen hülye vagy, tudod egyáltalán, hogy ki és mit pletykál rólad? – nyíltak nagyra a szemei, és ebben a nézésben már nem volt harag, csak őszinte kíváncsiság.
– Megmondtátok, amikor kérdeztem? Nem! Örökké csak titkolóztok! – fakadtam ki mérgemben, kicsit hangosabb voltam a kelleténél. Ildi felállt, haláli nyugalommal közelebb lépett, kivette a tátott szájjal bámuló Maja kezéből a törölközőt. Fintorgott egyet megnézve a sebet, de simán végighúzta az ujját a feldagadt sérülésen.
– Akkor most itt az ideje, hogy eloszlassuk a félreértéseket. Üljetek le! – utasított Ildikó, és eszünkbe sem jutott ellentmondani neki. Maja is csak megszeppenve tűrte, hogy nélküle folyjanak az események, de legalább letelepedett a harcias kis nővel szemben, aki egy széthasznált puff közepén talált magának ülőhelyet. A meztelenségünk okán groteszkül alakult a helyzet, és mégsem éreztük, hogy bármit is takargatni kellene, vagyis éreztem, de a másik két félre való tekintettel nem tettem, és szerintem ők is ugyanígy voltak ezzel.

– Jól van, én elmondom, mit beszélnek rólad, de előtte mindenki elregéli a saját verzióját, mit és miért keres ebben a kapcsolatban. Így megfelel? – adta elő a napirendet a maga kis főnökös stílusában, amilyennek még sosem tapasztaltam. Nem várt feleletet, természetesnek vette, hogy beleegyezünk az elképzelésébe, és még végig sem gondoltuk, ő már belekezdett, bár nem azzal, amivel reméltem.
– Marika, te tudod, miről beszélnek az Attila háta mögött? – kérdezte meglehetősen szeretetteljes kedvességgel.
Maja csak bólintott.
– És azért nem fekszel le vele, mert még mindig félsz tőle, igaz? – intézte még továbbra is felé a kérdést.
– Talán egy picit. – nézett Maja a padlóra, nem merte felemelni a tekintetét.
– De megtennéd neki azt is, amit pletykálnak felőle, csak akarnia kellene! Igaz? – hangsúlyozta a végén a kérdést, hogy az igazságot.
– Igen, már tegnapelőtt megtettem volna, csak ész nélkül csináltam. – mondta Maja lehetetlenül halkan.
Marika! Elmondanád, mit érzel ebben a kapcsolatban? – az idősebb nő egy pillanatra sem esett ki a rendcsináló szerepéből.

– Hogy mit? Szeretetet, kedvességet. Olyan felemelő érzés, ha Attila velem van. Már az, ahogyan rám néz, megbizserget, ha együtt vagyunk, szex nélkül is csodásan érzem magam. Aranyos, édes bókokkal udvarol körbe. Néha elolvadok, mikor megérint bizonyos helyeken, és szükségem van a közelségére. Jó vele beszélgetni bármiről, mindig megnevettet. Jó, hogy a barátjának tart, vagy még annál is többnek. Olyan jó, hogy a nőt kihozza belőlem! – szedte össze Maja kicsit darabosan a gondolatait, aztán egy kicsit csend lett.
– Szerelmes vagy, ugye?
Maja nem válaszolt, fülig vörösödött, és a padlót nézte.

– Attila, te jössz! Te hogy is vagy ezzel? – nézett rám a határozott bírónő.
– Most speciel abszolút semmit nem értek. Felfogtam, hogy vagyok, pedig nem tudom, mit követtem el ellenetek.
– Semmit. Maja, te mit mondasz erre? – nézett a még mindig főtt rák színében pompázó nőre.
– Nem velem! – motyogta, de kerülte a tekintetem.
– Látod, nem vagy te ! Határozott vagy, de ez nem ugyanaz, és bármikor nemet mondhatunk, ha akarunk. Nekem kimondottan tetszik ez a rámenős stílus, begerjedek tőle. Szóval ezen ne törd a fejed, csak maradj meg ilyennek.
Inkább folytasd a mondanivalód!

Ildikó hozzáállásán még az állam is leesett. Amúgy is megilletődtem a Maja irántam táplált érzelmein, most még jobban elérzékenyültem.
– Gondolom, tudjátok, hogy az idősebb nők tetszenek, hiszen sokkal érettebbek vagytok tőlem mindketten. Az utóbbi időben is csak egy kislány érintett meg még a fesztiválon nagyon mélyen, de vele már úgysem találkozom többet. – gondoltam vissza Viki gúnyolódós, de mégis aranyos emlékére.
– Ezzel ne foglalkozz, ne okozzon lelkiismeret furdalást. A fiúk azt mondják, hogy minél idősebbek, annál fiatalabb lányok tetszenek nekik. – mosolygott rám Ildikó.
– Jó, de azt sem értettem, hogy máskor hónapokig semmi sem jön össze, most meg ragadnak rám a nők!
– Mert olyan jóképű vagy! Mellesleg kevesen lehetnek, akik nem hallottak felőled. Van, akit azért érdekelsz, van, akit azért nem! Az a fesztiválos csaj véletlen. – tett helyre Ildikó és bókolt is egyben.
– Ketten voltak. – hallottam Maja óvatos felnyögését.
– Ezt nekem nem is mondtad! – vigyorodott el a bírónő, de nem érdekelte annyira, csak megint rám szólt.
– Ez nem tartozik szigorúan a tárgyhoz, inkább folytasd a hármunk kapcsolatával.

– Ha kíváncsiak vagytok a hozzátok fűző érzelmeimre, lehet, hogy csalódást fogok okozni. Maját szeretem. Nem talán vagyok szerelmes, de a kettőnk közötti kötelék sokkal szorosabb és közvetlenebb a barátságnál. Most, tudva hogy szerelmes, félve mondom, én magamban nem vagyok ennyire biztos. Kell nekem, mert imádom, minden perc egy ajándék, amit vele tölthetek. És azt is elismerem, hogy nőként nagyon kívánom. Viszont soha nem szeretnék olyat tenni, amivel veszélybe sodrom a kapcsolatunkat. Ha nyíltabb volna, talán nem fordultak volna elő azok a gondok, és nem itt tartanánk.
– Veled... veled egészen más a helyzet. Teljesen más személyiség vagy, de pont ez a különbség tartja meg az igazi vonzalmat mindkettőtök iránt. Maját azért szeretem, mert visszahúzódó, csendes, téged meg azért, mert mindig mindenkit szórakoztatsz, és azt is el kell mondanom, ha számít az őszinteségem, hogy szexi dög vagy, ami felizgat. Mellesleg minden más szempontból is nagyszerű nőként tisztellek! Maja érzelmileg áll közelebb, te testileg.
– Tudom, hogy én nem vagyok szép. – ütötte meg Maja halk megjegyzése a fülem.
– Nem ezt mondtam! Ha tudni akarjátok, testileg kettőtök között semmi különbség sincsen. Más a testalkatotok, de mindkettőtök gyönyörű, csak különbözik a stílusotok. Ildikó jobban kihangsúlyozza a nőiességet, de neked is megvan mindened, amiben örömömet lelem. Nem a mell, vagy fenékméret a lényeg. A kicsit azért szeretem, mert kicsi, a nagyot meg azért, mert nagy, ezt nem lehet elmagyarázni!
Megint csend lett. Óvatosan egymásra sandítva azért összejöttek az első mosolyok, pedig nem erre számítottam, amikor kivallottam az őszinte érzéseimet.

– Akkor most nekem kellene következnem? – nézett körül Ildikó.
– Nos, Marika! Marika te mindig is nagyon szimpatikus voltál. Van benned valami vonzó, valami különleges, és nem a külsőségek számítanak, hanem tetszik nekem az egész lényed. Igaz, csendes vagy, visszahúzódó, de szerintem bájos és aranyos, nem hiába szeretnélek magam mellett tudni. Benned maximálisan megbízok, tudom, hogy rád bármiben számíthatok. Emberileg közel állsz, közel álltál mindig. Szeretem a mosolyod, szeretem a hangod, és nem elhanyagolható, hogy mindig megható kedvességgel tüntetsz ki, akárhányszor találkozunk. Remélem te is így vagy ezzel!
– Ez kölcsönös közöttünk, én azt gondolom. – vigyorgott Maja Ildikó barátságos szemeibe.
– Ennek örülök! És akkor most következzen Attila. Szégyen ide, szégyen oda, de be kell vallanom, hogy szexuális vágy, ami hozzá köt legjobban. Tudjátok, soha nem volt magamtól fiatalabb barátom. Voltak szeretőim, viszont az idősebb korosztályhoz ragaszkodtam, kerültem a kicsapongásokat. És akkor jött Attila, már a buszon megéreztem a kitüntető figyelmét, és annak ellenére, hogy mit hallottam róla, nagyon is vonzónak találtam. Szép férfi vagy! – mosolygott a szemembe, aztán folytatta – Nem hittem el, amit rólad mondanak, persze meglepett az a közeledés, ahogy a buszon a lábaim közé nyúltál, és még jobban meglepődtem magamon, hogy hagytam, és főleg azon, hogy mindez mérhetetlen örömet okozott. Imádom, amikor rámenős vagy velem, amikor az ördögöt is kihozod belőlem. Bezsonggatsz, állandóan azon töröm a fejem, mit kellene tennem ahhoz, hogy együtt lehessünk gyakrabban. Csúnyán kifejezve meg akarom baszatni magam, és már az is mindegy, hogy hogyan, csak megtörténjen, mert ezt diktálja a hülye agyam.
– Te is szerelmes vagy? – kérdezett bele Maja.
– Nem, vagyis nem tudom, de ha mégis, akkor a farkába! A testét imádom, de a lelke is közelebb áll, mint amennyire közel szabadna engedni magamhoz. És jó természete van, bármit mondanak róla, én sajnálom a legjobban, hogy az előbb a szememnek hittem, és a hitemben megingtam.
– Mindketten hibásak vagyunk, mert nem mondtuk el, amit kellett volna! – nyugtatta Maja elnéző mosollyal.
– Akkor most már el is árulhatnátok! – szóltam bele én is, miután én voltam a megbeszélés középpontja.
– Megígértem, hogy elmondom! – nézett Ildikó a szemembe. Az arca különös mosolyra húzódott, lefogadtam volna, hogy, éppen nevet rajtam.
– Mielőtt felhúznád magad közlöm, hogy nem Cili a probléma forrása. Szerinte az a srác terjeszti a valótlanságot, aki előtted volt a barátja, így akarta őt visszaszerezni magának. És ami a legjobb, hogy már kirúgták az iskolából. Nem lehetett túl értelmes figura.
– Az fasza! – vágtam ingerült grimaszt.

– Szóval, hogy mit is beszélnek rólad! Kicsit bizarr, azért is nem állnak veled a lányok szóba, és azért mutogatnak a hátad mögött, mert elhiszik, hogy olyan is vagy. Túl jól sikerült a fickónak a hülyeségét előadnia. – kerülgette Ildikó a témát, mint macska a forró kását.
– Mondjad már! – türelmetlenkedtem, Maja viszont nyugtatólag megfogta a karom. A forró tenyere csendre intett.
– Állítólag seggbe baszod a barátnőidet, ha akarják, ha nem, de nem ez az igazán durva benne, hanem az, hogy utána úgy, mocskosan megszopatod őket. Cili mondta, hogy vele nem történt ilyen, de a két egri gimnazista barátnődre nem venne mérget. – mondta Ildikó szinte nevetve.
– Ez nagyon aljas rágalom! – pattantam fel, az idegeim pattanásig feszültek.
Maja volt az, aki hátulról átölelt, és mint azon az első napon szorosan tartva, az indulataimat fékezte. A virágkaró okozta seb nyomán a bőre égetett, de alig törődtem vele a felháborodás miatt.
– Ülj vissza nyugodtan! Mint hallottad, Marika még ezt is megtenné a kedvedért, légy szíves értékeld, mennyire szeret téged, és azzal köszönd meg neki, hogy nem rendezel felesleges jelenetet, különben tényleg nem fekszik le soha veled! – közölte Ildikó kiegyensúlyozott higgadtsággal.

– Akkor most, hogy tisztáztunk mindent, egy kis leckét szeretnék még adni Marikának, mert úgy veszem észre magától nem lépne, vagy csak nem mer. – hajolt le a vesszőért, amit korábban a földre löktem.
– Milyen leckét? – nyílt kérdőre Maja sápadt arcába olvadó, addig összeharapott szája.
– Ne félj, csak azt kell tennetek, amit kérek! – simogatta meg Maja arcát Ildikó a vékony ujjaival.
– Ülj le az ágyra és dőlj hátra! – mutatott a pálcával a fekvő alkalmatosságra. Volt valami kedves, pajzán vigyor az arcán, de határozott maradt. Maja nem akart ellenkezni, lehuppant, de a hátára feküdni nem akart. Ildikó a pálca hegyével ösztökélte jobb belátásra.
– Csússz lejjebb, hogy csak a feneked érje az ágyat! – jött a következő parancs, amit a lány szó nélkül teljesített.
– Rakd szét a lábad! – utasította ismét, és nyomatékosan megpaskolta a combjait a műanyag karóval, ami ugyan biztosan nem fájt, de segítette kivitelezni Ildikó akaratát.
– Kezeket a tarkód alá! – lépett közelebb, egy párnát gyömöszölt Maja feje alá, aki a saját, meztelelen testét láthatta a méretes mellei között a kicsit bozontos, szőke pinaszőrszálakkal.
– Attila, térdelj a lábai közé, a kezed nem használhatod, csak támaszkodásra! – terelt engem is forróbb éghajlatra. Nem igazán tudtam, mit akar, de mint Maja, én is égő arccal reagáltam a fenekemre suhintó nádpálcára. Nem fájt, csak amolyan ösztökélő eszköz volt a dominává előlépett nő eszköztárában.

Ildikó egy kis tükröt tartott közénk, igyekezett úgy irányítani, hogy a Maja testén egyre jobban eluralkodó izgalomtól a nedvesedő vaginája jól látszódjon a lány számára. Én is izgultam, ahogy emelkedett a farkam, úgy ért hozzá az idősebb nő kezéhez, de amikor el akartam húzódni, megint egy kis veregetést kaptam a pálcával, meg egy simogató gesztust a farkamon a kézfejével.
– Na, milyen a saját pinusod látványa, Marika? – ragyogott fel Ildikó képe, ahogy a kérdést a lányhoz intézte, és igyekezett minél pontosabban a lány arcába irányítani a fénylő, intim testrésze nagyszerű látványát.
– Förtelmes, undorító! – felelt az.
– Szerintem nagyon szép, és szexi! – emelte el a tükröt, de nem vette kedvét a negatív válasz.
– Attila?
– Egyszerűen csodálatos, zabálnivaló! – tettem a kezem Maja combjaira. Az volt a tervem, hogy megsimogatom, de azonnal csattant a pálca a mancsomon.
– Most csak azt csinálod, amit mondok! A kezeidet nem használhatod! Értetted? – nevetgélt Ildikó játékosan.
– Értettem gazdám! – vettem én is tréfára.
– Tulajdonképpen mit akarsz? – éledt fel Maja.
– Meg akarom mutatni, milyen is valójában az Attila.
– De veled más dolgokat csinált! – ellenkezett a lány tovább.
– Igen, tulajdonképpen más dolgokat. Szinte csupa olyat, amit másnak soha nem engedtem volna, de megtanultam, hogy a szex attól az igazi, ha teli van várakozással. Igyekszem majd felnőni a feladatra, hogy te is valami újat tanulhass.
– Bolond vagy! – rötyögte Maja, én pedig csak ámulva pislogtam.
– Igen, de nem is képzeled, mennyire élvezem ezt a perverz izgalmat. Attila, csókold végig a köldökétől fölfelé, de eszedbe se jusson belé dugni a farkad! Figyellek!

Érdekes volt Ildi játéka. Magam is vágytam rá, hogy Maja meztelen hasát megpusziljam, pedig inkább a szeméremajkait nyaltam volna. Intő jelként ott lebegett a pálca a fejem felett, pedig világos volt, hogy még egyszer erőből rám nem súlytana. Teljesítettem hát, ami rendeltetett, belepusziltam Maja köldökébe, aztán felemeltem a fejem, hogy a lány szemébe nézhessek. Összenevettünk, az izgalom egyre nőtt bennünk, de a játék heve még nem vette el az eszünket. Pici, csiklandós puszik következtek, folyamatosan egyre feljebb.
Ildikó kényelmesen mellénk könyökölt nagyon közel, onnan figyelte a nem mindennapi tevékenységemet, Maja meg fokozódó izgalommal tűrte.
– Szopd a melleit! – szólt bele a felfelé oly lassan haladó pusziözönbe a váratlanul akaratossá vált nagymama.
Át kellett lépnem pár parlagon maradt centimétert, de megérte, először a súlyuknál fogva elterült két gyönyörű mell közé tolakodtam, az arcommal mindkét irányban megcirógattam őket, aztán beleszoptam a bal cicibe. Kemény bimbó állt a nyelvemnek ellent. Már a haspuszinál megfigyeltem, hogyan duzzadnak meg Maja észvesztően szép bimbói. Hogy szünetet tartsak, időnként két gyengéd harapdálás között mindkét mellet körbecsókoltam. Maja lélegzete rendszertelenné, izgatottá vált.
– Haladjunk csak feljebb! – nyelt nagyot Ildikó a nagy mozizásban.
Kénytelen voltam elhagyni az életet adó csecseket, még feljebb tornáztam magam. A farkam már kellemesen feszült Maja nedves ágyékának.
Következett a mellkas, a karok, aztán a vállak, és Ildi bolondos utasítására véraláfutást kellett szívnom a lány nyakára mindkét oldalon, aztán rám parancsolt, hogy megcsókoljam a buja, kiszáradt ajkakat. Ő is megtehette volna már korábban. Ő is izgult, de passzív résztvevője volt csupán a jelenetnek, látszott a kicserepesedett szája, és meglehetősen közelről lélegezték be egymás forró leheletét, de a csók nem fordult meg csak az én fantáziámban.

Maja viszont a kezei nélkül is fantasztikusan csókolt, nyálasan, simogatóan, minden rezdülése és akarata érződött az egymásra nehezedő testünk vibrálásában.
– Elég, most nyald ki, de amíg el nem élvez, abba ne hagyd! – szólt rám Ildi száraz torkú, zavarbaejtő krákogással.
Lecsúsztam, a lány tökéletesen nedves, enyhén kinyílt puncijából mint vaskos rózsaszirmok bontakoztak ki a sötéten hívogató szeméremajkak. Tekintélyes méretű csiklójára kellett tapasztanom a számat, de ez volt a leghőbb vágyam, mióta csak legelőször az utcán azt a nőt megláttam. Nem zavartak engem a szőrszálak, pedig néha más lányoknál igenis irritáltak. Viszont nagyszerűen emelte a hangulatot és főleg az izgalmat, hogy két gyönyörű, női szempár leste minden mozdulatom. Az egyik pár fátyolosan csillogott, gazdája testének levegőért kapkodó rándulásai és a mély sóhajokban kifejezett érzéki vonaglásai tetézték a lelkemben kibontakozó gyönyört. A másik szempár vágyakozó, lebiggyesztett ajkú tulajdonosa nagyokat nyelve megbabonázva bámult, miután a szexnek csupán szemlélője maradt.

Maja annak ellenére, hogy eleinte érződött rajta némi zavar az Ildi jelenléte miatt, teljesen átadta magát a szex örömének. Jólesett látni, hogy időnként összemosolyognak, és ez még nagyobb szenvedélyt préselt az amúgy is különleges viszonyba. Egyre őrültebben nyaltam, gyorsan járattam a nyelvem a sikamlós szeméremajkak képzeletbeli fogságában, valamint kiélveztem a Maja szaggatott levegővételeit, amikor a csiklóját beszoptam. Bizony a sietség meg is hozta csodálatos gyümölcsét, felvisított, mint egy kismalac, megfeszültek az izmai, majd kézzel – lábbal igyekezett ellökni magától az érzékennyé tévő összhúzódások alatt. A fantasztikus élmény közben figyeltem Ildikóra is, aki passzív maradt, ebből következtettem arra, hogy a nyalást tovább csináljam.
Maja egy idő után megnyugodni látszott, már nem hánykolódott, nem dobálta magát őrült módjára, hanem még jobban szétrakta a lábait, és ő maga, a két kezével a tarkómnál fogva szorította az ajkam a puncijára.
Milyen érdekes is a világ! Az a nő indult be, akiről azt elképzelni sem tudtam, az a kép élt bennem, hogy a visszahúzódó, kicsit magányos csaj legtöbbször csak sodródik az árral, de úgy igazán kezdeményezni nem fog soha.

– Baszd már meg, nem látod, hogy teljesen kész van! – mordult Ildikó rám.
Csúnya hasonlattal élve Majára egyszerűen rámásztam, és a karjaimra támaszkodva mélyen beakasztottam a szőke csajnak. Hosszú pillanatokra benne ragadt a levegő, aztán sikongatott nagyokat, ahogy heves lökésekkel erőteljes pumpálásba fogtam. Kerestem a szemeit, de ő a szemkontaktust a parancsnokkal tartotta.
– El ne merj élvezni! – csattant nem túl erőset a karomon a pálca, és Ildi szigorú hangja a fejvesztett visszatérített a kellemes, cseppet sem rideg valóságba. Lassítottam, de hiába toltam a péniszem egyre óvatosabban, Maja teste nem csillapodott, annál mélyebbeket sóhajtott, és lehetetlen rövid idő alatt ismét átélte az orgazmust.
Ildi távolodásra intett, el kellett hagynom a nő ölét a legjobb pillanatban, és már azon járt az eszem, hogy mi lesz a kedves kis nagymama következő őrült kívánsága.

– Attila, szállj le az ágyról, Marika, te meg fordulj hasra, térdelj az ágy elé! – hangzott a beindult nő követelőző parancsolata. Már teljesen belejöttünk a játékba, arra gondoltam, most hátulról hatolhatok majd Majába, annál jobban meglepődtem Ildi szavain, amikor mindketten felvettük a megkövetelt pozíciót.
– Puszild meg a fenekét!
Előre hajoltam, csattantak a puszi a gömbölyded farpofákon, Maja kuncogott, fejét az ágyba fúrva.
– Húzd szét a seggét! Magadtól nem jutna eszedbe? – paskolta meg ismét a karomat a karó végével a csinos kis bestia.
Rá is markoltam, kicsit széjjelebb húztam. Kiviláglott a sötétbarna ánusz, meg alatta a nedvesen csillogó, enyhén megnyílt, rózsaszín pina a sötétvörös szeméremajkakkal. Tényleg hasonlított egy nyíló rózsára. Megborzongtam. Észvesztő kéj öntötte el az agyam, együtt pulzált a Maja ánuszával, mert a közelben simogató ujjaim érintésére a záróizmok minduntalan összerándultak.

– Mire vársz? Csókolj a seggébe! – hallottam távolról Ildikó rekedtes hangját. Nem értettem, miért mondja, amikor nekem legalább annyira megfordult a fejemben, csak kimondani nem mertem volna. Ez már tényleg a perverz kategória volt, vagy mégsem? Mindenkinél máshol van a határa, de a pillanat izgalma messzire kitolta a korlátokat.
Maja viharsebesen rakta hátra a kezeit, eltakarva a kivillant, titokzatos zugot, de Ildikó már le is csapott a pálcával a karjaira.
– Vedd onnan, meg ne lássam, hogy Attilát akadályozod! – aztán még a kezével is rásegített, gyengéden tolta félre a hezitáló lány bizonytalan karjait.
– Nem akarja! – mondtam én is nemet határozottan, pedig rettentően izgatott a különleges ajánlat.
– A nyelved járjon, ne a szád! – feleselt Ildikó.
– Csináltál már ilyet, Ildikó? – tudakolta Maja elfúló, erőtlen hangon. Ő is izgult, mint mindannyian.
– Hogy őszinte legyek, soha, csak hallottam róla. – ismerte be az idősebb nő – De ha nem akarod, nem kell engedned... – simogatta meg Maja arcát a hosszú, vékony ujjaival valami elképesztő erotikával. Abban a pillanatban azt hittem, tényleg megcsókolja. De ez megint csak egy beteljesületlen vágy maradt.
– Egy szóval sem mondtam, hogy nem akarom. – mosolyodott el a lány, az arcára fogta Ildikó kitüremkedő erektől átszőtt, nőies kezét.
– Túl messzire menni nem akarok, csak meg szeretném mutatni a szex ismeretlen oldalát, és olyan jó nézni, ahogy csináljátok. – válaszolt az, majd rám nézve bólintott egyet, hogy csináljam, amit kigondolt.

Az első érintés még a túláradó titokzatosság mellett is megmosolyogtatott, ahogy Maja ánusza ismét összerándult. A nő teste frissen fürdetve csöppnyire sem volt visszataszító, viszont annál nagyobb izgalmat szolgáltatott. Nem volt szükség parancsokra, magamtól akartam a nyelvemmel felnyársalni a tiltakozó záróizmokat. Azok engedtek is, rövid, de intenzív próbálkozás után az összehúzódások teljesen megritkultak. Olyan örömet találtam, amit magamtól sosem próbáltam volna, Maja pedig szívmelengető dorombolással nyögdécselt, a hátranyúló kezével időnként megcirógatott.

– Nem is kérdeztem! Elélvezhet benned az Attila? – feküdt Ildi Maja arcához, a pálcát félredobta, a festett körmeivel a fiatalabb nő hátát kezdte simogatni a vállától a fenekéig, amibe végül úgy igazi férfimódra bele – belemarkolt.
– Ha lehet, akkor még ne. – hallottam én is a suttogó választ.
– Akkor feküdjetek fel az ágyra, és keféljetek normálisan, szembe fordulva, és Attila, tudod a dolgod!
Feltápászkodott ülő helyzetbe, végignézte, ahogy mindketten felmászunk az ágyra, megmosolyogta, hogy lágyan csókolózunk, mert Maja azt kikövetelte magának, és valami képzeletbeli válaszra bólogatva az ajkába harapva bámulta végig, hogyan baszunk romantikus módra. Végig hiányérzetem volt, bántott, hogy Ildit kihagyom a szeretkezés ezen szakaszából, de ő határozott úgy, hogy kimarad, Maja meg a felé eső kezével az idősebb nő felhúzott térdét simogatta valószínűleg hasonló okból kifolyólag.
A harmincas éveiben járó csaj a szexben semmivel sem volt jobb vagy rosszabb, mint Ildikó, aki kétszeres nagymama létére magasan megugrotta a színvonalat. Maja nagy odaadással fogadott magába, a puncija ugyanúgy cuppant időnként, ugyanúgy szorított, de szex közben ki figyeltem arra, hogy most egy testesebb csaj van alattam. A gyönyörűséget a teste, meg az odaadó lelke adta, amiben Ildikó is részesített már korábban.

Szabályosan fájt, hogy el kellett hagynom a forrón tapadó punci melegét, amikor Maja orgazmusa az enyémet is kiváltotta, de annál nagyobb örömömre szolgált, hogy a punciból felcsapódó dákóm Ildi ügyes kezébe kerülve további csodás, lélekmelengető izgalomtól spriccelte a spermaadagokat Maja ernyedten pihegő hasára. Már rég abbamaradtak az összehúzódások, térdeltem a lány felett és mosolyogtam Ildikó pajzán szemeibe, a farkamon lágyan dolgozó kéz még akkor is csak azért engedett el, hogy átadja a helyet Maja méretesebb tenyerének. A két nő összenevetett.

– Tudod, volt egy pont, amikor Attila nyalt, hogy azt kívántam, bárcsak én lehetnék a helyében. – rebegte az idősebb nő belepirulva a mondandója lényegébe.
– Mióta vagy leszbikus? – kérdezett vissza Maja, de egyáltalán nem volt meglepődve, semmi sem utalt arra, hogy megvetné az idősebbet a szégyenlős beismerése miatt.
– Nem vagyok, csak néztem, és egyre jobban kívántam. Nem tudom, mi ütött belém, de ha odaférek, simán megcsináltam volna pusztán saját akaratból. Bűn vágyni arra, ami nem szokványos? – és hogy érzékeltesse a hangulatát, az egyik ujjhegyével körbe – körbe simogatta Maja hozzá közelebb eső mellbimbóját, de olyan erotikusan, hogy beleborzongtam. Könnyen csúszott, mert a kézfejéről az odakerült sperma az ujján végigfolyva rácseppent a bimbóudvarra, és simán csúszóssá tette a nagy barna foltot.
– Ne birizgálj! – tolta el a kezét Maja vihogva – Beszélnünk kellene, Attila nem haragszol?
– Nem, megyek fürdeni, beszéljetek csak. – válaszoltam, de Maja még megtoldotta valami mással, amire nem számítottam.
– Aludnál a másik szobában? Úgysem férünk el hárman ezen az ágyon.
– Ha nektek így jó! – vontam kicsit csalódottan vállat, aztán elvonultam. Hazudnék, ha azt mondanám, nem érdekelt a diskurzus, amiből galád módon kirekesztettek, de nem kellett semmi rossztól tartanom, tudtam, a maguk módján mindketten hozzám ragaszkodnak.

Az állam alá húzott kezekkel fúrtam a fejem a párnába hason, mert a hátamon a seb még mindig sajgott, ha hozzáért bármi is. Hallgatóztam. Még nem csengett le a korábbi szex vadító , még javában a hatása alatt voltam, amikor valaki elfoglalta utánam a fürdőszobát, kellemesen zubogott a víz a kádba. Nyílt az ajtó, beosont egy alak, de csak úgy titokzatosan, hogy kerüljön minden neszt és nyikorgást. Nem miattam óvatoskodott, hanem a másik nő miatt. Kapásból hozzám bújt, az oldalamra tapadt, és maga felé fordított. Maja forró teste volt, magával hozta a törölgetés után is visszamaradó spermaszagot, ami keveredett a szappan váltakozó intenzitású illatával. Azzal kezdett, hogy érzékien megcsókolt, óvatosan végighúzta a kezét a hátamon, kitapogatta a megdagadt sávot.
– Nagyon haragszol, hogy nem bíztam benned eléggé? – tette fel suttogva a mondatot, de szóhoz jutni alig hagyott, mohón faltak a kellemesen puha, dús ajkai.
– Nem, inkább azon csodálkozom, hogy szóba álltál velem. Gondolom nem volt egyszerű tartanod a tisztes távolságot, és már teljesen megértem, hogy féltél tőlem. Mondjuk, ez még nem magyarázza, miért tartottál perverznek.
– Te mondtad, hogy a számban szeretnél elélvezni seggszex után. – mondta Maja, megsimogatta a farkamat, ami pillanatok alatt felállt.
– Nem! Kérdezgettél, és válaszoltam, de nem gondoltam, hogy a válaszaimból szűröd le az összefüggéseket. Előbb kérdezted, hová szeretnék élvezni a legszívesebben, csak utána voltál kíváncsi arra, seggbe durrantanálak-e. A feltételezés ott született meg a te fejedben.
– És a két egri gimnazista? – tudakozódott tovább.
– Sosem próbáltam az anális szexet, de látom, még mindig kételkedsz. – mosolyogtam meg az édesen aggódó csajt.
Maja többet nem kíváncsiskodott, gyorsan csúszott lejjebb. Úgy markolta a farkam, mint valami kapanyelet, keményen, tövig hátrahúzva a bőrt, és mielőtt felocsúdtam volna, már rá is tapadt a csókoktól benedvesített, forró ajkaival. Isteni élményben volt részem. Halkan cuppogó szája a mutatóujjáig nyelte el a péniszem, erősen szívott, szinte , hogy a csípőmmel rásegítsek. A legjobb úton haladtam, hogy egy fenomenális élményben legyen részem, amikor a fürdőben lévő vécén Ildi leengedte a vizet.
– Mennem kell, de holnap befejezzük, amit elkezdtem! – pattant fel Maja, sebtében szájon csókolt, és úgy otthagyott, mint Szent Pál az oláhokat. Visszalopakodott a szobájába, pedig ez után még viszonylag sokáig hallottam, hogy Ildi mosakszik a kádban. Magamra maradtam alig lankadó szerszámmal és őrületbe kergető vággyal.

Eljött az az idő is, amikor a fürdőben abbamaradt a vízcsobogás. Alig hallható léptek neszeztek a szomszéd szobában, aztán legnagyobb meglepetésemre megint nyílt az ajtó egy picit nyikorogva. A sötétben kirajzolódott Ildikó vékony alakja, aki hasonlóan Majához, azzal kezdte, hogy oldalról hozzám bújt.
– Úgy sajnálom! – simogatta végig ő is a sebes hátam, aztán befúrta a fejét a párnába, kereste a számat, smacizni akart. Meg is kapta, de nála könnyelműbb voltam, azonnal a lába közé nyúltam, hogy megint érezhessem a simára borotvált vagina kellemesen izgató tapintását.
– Ne sajnáld, majd meggyógyul, nem is marad nyoma, csak egy karcolás.
– Figyelj, megtennéd, hogy felülsz, megint masszírozod a hátam, és ott folytatjuk, ahol a vitánk előtt abbhagytuk? – vált el tőlem egy pillanatra, de csak azért, hogy az éjjeliszekrényen díszelgő masszázsolajat a kezembe nyomja. A szemei meggyőzően csillogtak még a sötétben is, és a várakozóan nyitva maradt ajkait édesen megnyalta.
– Folytathatjuk, de hogyan? – élveztem ki a felajánlkozást.
– Én akarok lenni neked az első análisan, az előbb a beöntést is megcsináltam a fürdőszobában... – közölte vontatottan, de éreztem, hogy nagyon el van szánva.
– És Maja?
– Maja már alszik, az előbb megnéztem, és nem hiszem, hogy lenne ellene kifogása. Ülj fel, légy szíves, a párnára sem lesz szükség, megígérem! – nógatott lágy simogatásokkal.
Lehetett ellenállni ilyen kívánságnak? Magamban nevettem, és már előre örültem, hogy visszakerül mindjárt a még mindig mereven nyújtózkodó farkam egy forró szájba. Igaz, ez egy másik száj, de ez egyáltalán nem számított, mindkét nőt szerettem a magam módján, és különleges lázzal gondoltam az anális szex megvalósítására, amit akkor, abban a pillanatban úgy gondoltam, meg sem csinálok. Tiszteltem annyira Ildikót, hogy a megfelelő pillanatban valami más, kevésbé bizarr aktussal akarjam elkerülni, de szigorúan csak a nőre való tekintettel, mert én magam túlságosan is kíváncsi voltam.

Nem beszélt mellé mikor azt mondta, onnan akarja folytani, ahol abbahagyta, kéjes pofával mászott a lábaim közé, csak az volt a bibi, hogy nem dőlhettem hátra a sebesülésem miatt. Azonnal a péniszemhez hajolt, megcsókolta oldalról, még egy utolsót mosolygott a képembe, aztán elképesztő mohósággal a makkomra cuppant. Gyakorlatlanul szopott, és éppen csak a makkomat kapta be, de az épp elég volt a testemben a gyönyör szétáradásának. Szándékosan nem nyúltam az ánuszához, pedig a lábait aranyosan szétrakta. Néztem a hullámzó testet, és azon elmélkedtem, lehet-e még ennél is szebb az életem? Tulajdonképpen jót tett az a pletyka, aminek az Ildikót köszönhettem, még ha meg is kellett szenvedni egy kicsit Maja miatt. Egyetlen problémám volt csupán, féltem, hogy előbb – utóbb majd oka lesz valakinek a féltékenységre, és valahol azt is tudtam, hogy ez az idill nem tarthat örökre. Gyengéd érzések kerítettek a hatalmukba.
– Nyalni akarom a puncidat! – emeltem fel hirtelen ötlettől vezérelve a nő szorgosan dolgozó állát.
– Tessék? – nézett rám boci szemekkel, mint aki rosszul hall.
– Nyalni akarom a pinádat, imádom, hogy olyan csupasz! – ismételtem meg immár közönségesen kifejezve magam, de a nő csak felemelkedett, szájon csókolt, és olyan féltőn vonta magához a fejem, amiben minden szeretete megmutatkozott.
– Valamit nem jól csinálok? – érdeklődött igazi aggodalommal.
– Nem azért, csak most arra vágyom, aztán majd valami másra, ez változik folyamatosan. – nyugtattam meg a nőt, aki a gyengéd taszításra lefeküdt végre a hátára és szétterpesztett lábakkal várta, ahogy ő engem, odalenn és is megkóstoljam.

Még alig értem hozzá, alig fújtam rá a vágyaimtól forró, buja leheletem a szeméremdombjára, a punciját meg sem érintettem, amikor kivágódott az ajtó, beviharzott a meztelen Maja, és fényárral elárasztva a szobát kezében a virágkaróval belevigyorgott a hunyorgó pofánkba.
– Nélkülem hozzákezdtetek? Ejnye, ejnye!
Nem volt félelmetes, bár egy pillanatra összeszűkült a gyomra mindkettőnknek. Első dolga volt, hogy a pálcával a fenekemre veregetett gyengéden.
– Állj csak félre, itt ma valami más fog történni, mint amire készültetek. – bazsalygott rendületlen. Kénytelen – kelletlen másztam ki Ildi combjai közül, és felültem, ő pedig követett volna, ha nem csap le Maja a vesszőnek használt fenyítőeszközzel.
– Te maradsz, és a kezednek a tarkód alatt a helye! – mutatott Ildire a vékony rúd hegyével.
– Mit akarsz? – nyögte az idősebb szemérmetlen terpeszben, de mozdulatlan maradt.
– Ma sokat tanultam, és kihasználom az alkalmat! – mászott az ágyra a széttárt combok közé, és minden előjáték és egyéb kacifántos udvarlás nélkül váratlanul a meztelen punciba belenyalt, Ildi pedig egy tétova reflex után a tarkója alá húzta kezeit, átadta magát a kényeztetésnek. Látszott, hogy Maja óvatos, az ismeretlenség bizalmatlansága még dolgozott kicsit a fejében, de az Ildikó édes nevetése ezt a problémát pillanatok alatt feloldotta.
Ahogy teltek a másodpercek, Maja úgy lett egyre aktívabb, Ildi pedig a kezdeti nevetgélésből átment sóhajtozásba. Szinte láttam, mennyire szeretné, ha valamit ő is csinálhatna, de mozdulatlanul kellett maradnia, ha nem akart véget vetni a különleges játéknak. És biztos, hogy nem akart. Én magam egy óvatlan pillanatban a Maja fenekéhez nyúltam, de a nő csak megrázta a fejét annak jeleként, hogy semmit ne csináljak. Mit tehettem mást, a látványtól borzongtam. Káprázatosan mutatott a hegyes nyelv a pici csiklón körözgetve, aztán a hosszanti nyalás jó mélyen, a végletekig lelassítva. Hármunk közül szerintem Maja élvezte az egészet a legjobban.

Ildi orgazmusa egészen lágy csípőmozgásban és elfojtott nyögésben mutatkozott meg, és Maja nem hagyta annyiban, a kezét is szorgosan használta, hogy lefogja a megvonagló nő vékony derekát, ugyanakkor nagy megértéssel tért át az ajkaival a csupasz vénuszdomb domborulatára. Mint nő, jól tudta, hogyan kell ilyenkor a másik kedvében járni leheletfinom csókolgatásokkal.

– Tényleg megcsináltad a beöntést? – kérdezte az épp csak magához térő másikat.
– Hallgatóztál? – kérdezett vissza amaz, és ebben benne is volt a válasza.
– Igen, de én is itt jártam, amíg el voltál foglalva a fürdőszobában. A reggel még messze van, és be vagyok indulva, fantasztikusan érzem magam! – adott hangot a pillanatnyi, féktelen kedélyállapotának.
– Akkor azt is tudod, mit akartam? – kérdezte Ildikó szégyenlősen elpirulva.
– Te akartad! – vigyorgott Maja, feltápászkodott, a nő felé hajolt, és távolságtartó módon, sebtében megcsókolta. Olyan gyors volt, hogy a viszonzást ki sem várta, de annál érdekesebb, erőt sugárzó testtartással az ágy mellé állt, és a pálcával Ildi vállát megpaskolta.
– Na, térdelj csak az ágy elé gyorsan! Kölcsön kenyér visszajár! – nevetgélt hangosan. Boszorkányos fény villant a cseppet sem félelmetes arcán.
Ildi kacagott, nem lehetett megállni nevetés nélkül a Maja vészjóslóra egyáltalán nem sikerült, színpadias mozdulatát, és én sem tudtam palástolni, hogy magával ragadt a gyomorrángató röhögés.
– Nevetséges vagyok? – csattant a pálca figyelmeztető csípéssel mindkettőnk combjain.

Ildi még akkor is mosolygott, amikor az ágy elé térdelt, szép felsőteste többször is megrándult a hangos nevetéstől. Nekem kellett következni, Maja oda térdepeltetett az én gyönyörű nagymamám mögé.
– Jól van, mindjárt nem fogtok nevetni! – vigyorodott el, és hogy komolyabb mederbe terelje az eseményeket, az Ildi
feneke vágatába tolta a pálcát, enyhén meghajlítva megbirizgálta annak rejtelmes mélyét.
– Tudod, mit kell csinálni! – nézett rám, odaguggolt mellém, és a nyakamnál fogva , hogy közelebb hajoljak. Nem volt mese, bele kellett nyalnom az Ildi fenekébe, nem érinthettem a gyönyörűen megnyílt puncit. Már nem is volt annyira nevetséges, amire Maja készült, és ezt a füleimmel konstatáltam az idősebb nő elcsendesedésében is.
– Nyald a seggét! – tolt még közelebb a határozott női kéz. Az arcom felütközött a puha farpofákon, és a szétnyíló testrészek között megtaláltam a szenvedélyt, ami a nyelvemet munkára bírta.
– Használd a kezed, látni akarom, hogy nem kamuból billegeted a fejed! – parancsolt rám Maja izgalomtól felhevülve. Teljesítettem a tiszteletbeli kérését, már csak azért is, mert engem is különleges lázba hoztak az Ildi izomgyűrűinek pulzáló rándulásai, és látni is akartam, amit a nyelvemmel megérintek. És szépen nyíltak is a félgömbölyű párnácskák a kezeim feszítésétől. Kivillant a barna ánusz, újabb görcsberándulással kacsintott felém, mintha azt üzenné, hogy gyere, nyalj még, mélyebben és erősebben, mint eddig. Akkor is akartam volna már, ha Ildi nem, de csináltam, szenvedéllyel, mohón, eszemet vesztve.
– Ildi, neked miért nem szőrös a feneked? – hallottam fél füllel a Maja meglepett kérdését.
– Mert minden eshetőségre felkészültem, ezért ott is le kellett szőrteleníteni. Nem tudhattam, igaz-e a pletyka, még senki nem győzött meg az ellenkezőjéről! Különben is, ha eddig nem is volt igaz, attól még lehet, hogy most fogja megkívánni. – válaszolt az idősebb nő különös hanglejtéssel, bele – belenyögve a szavak kiejtésébe.
– Felejtsétek már el! Miért kell ezen lovagolni? Még mindig nem hisztek nekem? – akartam felegyenesedni, de azonnal találkoztam Maja meleg kezével, aki visszanyomta a fejem.
– Te csak nyalj! – közölte rendíthetetlen nyugalommal – És hiszünk neked! – vette elejét a további aggályoskodásnak.

– Nocsak, nocsak, csak nem az én masszázsolajamat akartátok használni? – kaparintotta meg Maja a kis flakont, amiből alig – alig hiányzott valami. Kinyitotta, beleszagolt, majd az Ildi hátán végigcsurgatva közeledett a feneke felé. Azért azt a javára lehetett írni, hogy a hajamba markolva hátrahúzott, nem a pofámba folyatta az illatosított valamit.
– Tessék csak a hátát masszíroni egy kicsit, lássam, hogy dolgoznak a kezeid! – nógatott a karjaimat lökdösve.
Egy kis bevezető játék következett. Ildi szuszogott, Maja csak némán nézte, hogyan kenem szét a fénylő olajcsermelyt a csinos nő hátán, az ujjaim alatt kirajzolódó bordáin, hogyan haladok érzéki nyomással egyre lejjebb, hogyan érem el a puha, de egészen formás fokhagyma feneket a kiálló csípőcsontok után. Én legalább annyira élveztem ezt a felkészítő közjátékot, mint az Ildi, aki totális elernyedéssel hagyta szétáramlani magában a kéjt. Maja türelmetlenebb volt tőlünk, egyszer csak megjelent a keze a karjaim között. Simított egyet a főnöke szőrtelen farpofáin, hogy egyre mélyebbre nyúlva bírtokba vegye a meztelen puncit. Csodálattal figyeltem, mennyire érzéki, könnyed simogatással tudta kényeztetni. Fel – le, fel – le, kitartó, de mégis visszafogott türelemmel ismerkedett a sajátjához képest gyerekes, mégis oly izgalmas női nemiszervvel. Égett az arca, ahogy megfigyeltem, de akarta, amit csinált, az nem volt kérdéses. A talány csak az maradt előttem, hogy miattunk, vagy csak a saját vágyai miatt teszi, amit tesz.

Maja olajossá váló kezfeje könnyedén siklott a piciny szeméremajkak között. Valahogy az volt az érzésem, ha akarná, csuklóig eltüntethetné azt a másik nőben, hiszen amikor egy kicsit nagyobb nyomást gyakorolt a vaginára, az szépen tágulni kezdett. Nemcsak látványban, Ildi nyögéseiben is megnyilvánultak a helytálló feltevések. Azonban Maja nem ezt akarta, a cirógatás biztosan kellemes talaján maradva haladt tovább az izgatás fantasztikus útján. Ügyelt arra, hogy Ildinek élete legjobb pettingjében legyen része, olyanban, amit nemcsak nőtől, még férfitól sem kaphatott meg.

Időnként az amúgy is csúszós puncit tovább olajozgatta, a patakzó nedvesség lassú csordogálással haladt a farpofák között egyre lejjebb, a figyelmemet teljesen lekötve. Izgultam, hát persze, hogy izgultam, de ezt a látvány abban a pillanatban nem űberelhette semmi sem, Maja pedig visszaélve a pillanatnyi hatalmával, szaporodó lélegzettel legalább annyira belefeledkezett a cselekedetébe, mint én magam. Pedig képben volt, mert tudatos érintésekkel időnként áttért az ánusz pulzáló izomgyűrűire, nyomást gyakorolt rá, aztán asszonyosan vastag hüvelykujját is bevetette. Köröltekintő óvatossággal haladt egyre beljebb, legyőzve az izmok ellenállását, gyakran olajba mártva az ujját ismételgette a borzongató műveletet. Mikor elég lazának ítélte, áttért a mutató és középső ujj együttesére, még mélyebben izgatva a várakozó, de elernyedt női testet.
– Szerintem jó lesz! – közölte mintegy saját magához intézve a szavakat, majd elhúzódott, és közelebb tessékelt, közvetlen Ildikó mögé kellett térdelnem, Maja meg mögém kerülve irányította a tetteimet. Hátulról átölelt, olajos kezébe vette az izgatottságtól mennyezetnek meredő péniszem, és az Ildi ánuszához feszítette.
– Ildikó! Mehet? – rebegte. Elfelejtve a főnök szerepet átváltott aggódó kedvességbe.
– Igen. – suttogta az, és feküdt tovább a hasán, elernyedve, mindenre készen.
Maja forró teste hátulról teljesen hozzám simulva átvette tőlem a kezdeményezési lehetőséget. Tulajdonképpen a fenekével ő tolt Ildikó felé, ő tartotta a farkam, hogy csak a végével ostromoljam a csillogóan fényes feneket, és ő tartott vissza a kezével, ha határozottabban mozdulni akartam.

Mindketten jól láttuk, hogyan fogad be a sovány nő meglepően elasztikus feneke, hogyan tűnik el a makkom a sötétbarna barlang ismeretlen rejtekében. Csak bízni tudtam abban, hogy ilyen előkészítés után Ildikónak nem fáj, Maja pedig a szorongató ujjaival úgy szabályozta a behatolás mélységét, mintha valami szakértő lenne. Ha el is engedett, csupán csak azért, hogy egy kis olajjal újra síkosítson.

Kétségtelen, hogy sokkal szorosabb volt, mint bármelyik punci a világon, és a tiltott gyümölcs ízesítette együttlét lelki oldala tovább emelte az ámulatom, meg Maja féltő keze is elkápráztatott. A lány ösztökélésére növeltünk a tempón, aztán valami más megfontolásból elvette a kezét, és Ildikó mellé feküdt, a hasa alatt benyúlt a combjai közé, a nyögdécselő nő punciját kezdte izgatni, másik kezével a hátát gyengéden simogatta. A dupla élvezeten összenevettek, olybá tűnt, Ildi és Maja között szerepet játszik egyfajta különleges érzelem, és ez egy hosszas szemezés után egy érzéki csókban teljesedett ki. Ez volt a legerotikusabb jelenet, ami életemben lejátszódott előttem.

Nem volt már akadálya, hogy maximálisan elmerüljek el a női hátsóban, de tudtam, hogy csak óvatosan szabad kihasználnom a sérülékeny test nyújtotta gyönyört. Mérhetetlen jólesett, hogy Maja lángvörös képe időnként bíztató jeleket küldött felém, és éreztem a keze megváltó játékát is alkalmanként a heréimen. Ildi pedig, a csodálatos nagymama, aki a korát meghazudtoló fiatalossággal ment bele a játékba megmutatta az igazi szenvedélyét. Mindig azt hittem, hogy egy ilyen együttlétet csak a lelki vágy és a töméntelen adrenalin tesz kellemessé, egyébként nem túl felemelő érzés. Ildikó erre kezdett alaposan rácáfolni, és Maja segítő kezétől el tudott élvezni is.

A szaggatott, fuldokoló sikolyokkal egyidőben furcsa, erős szorításokat éreztem a farkam tövén, ami belőlem is a spermámmal együtt kipréselte a maradék életerőm is. Csak kapaszkodtam a keskeny csípőbe, és a világról megfeledkezve próbáltam szétválogatni a gyönyör rózsaszínben elém táruló, fantasztikus érzéseit. Nem is bírtam mozogni, elhomályosult előttem a leszbikus csókoktól nemrég még oly izgalmas kép.

– Elélveztél? – térített magamhoz Maja suttogó, óvatos kérdése.
– Igen, nem bírtam tovább visszatartani! – válaszoltam szájhúzogatva, mintha bármiért is szégyenkeznem kellene.
– Kár, pedig most válaszhattál volna, melyikünk szopjon le. – nyögte ki a végletekig elpirult konyhalány nehézkesen, de rejtéjes mosollyal mintha saját magát volna fel, ha másért nem is, csak hogy magam elé képzeljem a jelenetet, mert egyetlen meggondolatlan mozdulatot sem tett az ügy érdekében.
– Attól még választhat, úgyis szeretném tudni, milyen, amikor a számban élvez el! – tromfolt rá Ildikó is, a sátáni kacaj, ami megrengette a testét, csak még jobban meglepett. Magam sem értettem, hova kerültem. Egymást túllicitálva ígérgettek jobbnál jobb dolgokat a kegyeimért. Visszaemlékeztem az előző beszélgetésre, amikor Maja tulajdonképpen beismerte, hogy még ezt is megtenné a kedvemért, Ildikó pedig egyre merészebb lett annak ellenére, hogy az elején még nem is szeretett szopni. Persze ennek a felajánlkozásnak megvolt a maga árnyoldala is.

– Befejeznétek végre? Csókolózni szeretek, nem malackodni! A fenéért kell abból az idióta pletykából kiindúlni! – emeltem meg a hangom védve az érdekeimet. Eltávolodtam Ildikótól, majd fel – alá kezdtem járkálni az ágy előtt, hogy az idegességemet levezessem.
– Te bolond, mi csak szerettünk volna megtréfálni, de ha szeretnéd... – kezdett bele az idősebb nő valami magyarázatba, de azonnal elhalgatott, amikor bosszús képpel felé fordultam. A hangtalan válasz barázdákat szántott a homlokomra.
– Tényleg nem tudtuk, milyen vagy, viszont már látjuk, hogy ok nélkül tartottunk tőled. – nyújtotta a kezét Maja, és kettőjük közé vontatott az ágyra. Mint két, éretlen kislány közrefogtak, és édes puszikkal elhalmozva csitítgattak játékosan, amíg el nem nevettem magam.

Aznap már nem szeretkeztük többet, úgy maradtunk sokáig összebújva, halk beszélgetéssel tisztáztuk a még kérdéses dolgokat. Ennek is megvolt a maga különlegessége, és amellett, hogy a csajokról sokmindent megtudtam, azt is a javukra írtam, milyen odaadással ápolták a hátamon ejtett sebet.

Az álmatlan, kellemes fetrengést a vezetékes telefon utálatos zavarta meg. Maja odalépett, felvette, majd bosszúsan bólogatva hallgatta végig a vonal végén elhangzott hegyibeszédet. Láttam, hogy nincs nagy kedve, de végül igent mondott a tánccsoport vezetőjének, aki arra kérte, hétvégére ugorjon be egy rendezvényre egy lesántult valaki helyett.
Így aztán hajnalban Maja pakolt, és lelépett Ildikóval egyetemben, aki a kocsiján a városba vitte. Nekem csak az ágynyugalom maradt, meg a szép álmok, a következő heti ígéretek, mert olyan mélyen aludtam, hogy utólag semmire sem emlékeztem. Este hétre vánszorogtam vissza a kollégiumba, ahol valami buli volt éppen. Vetélkedővel egybekötött ivászat, amihez pillanatnyilag nem volt nagy kedvem, társtalanul végképpen nem. Megálltam hát az egyik magányos sarokban, és csak bambultam ki a fejemből. Kezemben egy bámészkodtam, nem törődtem a felém időnként mutogató ujjakkal és lenézően megvillanó, női szemekkel. Ez biztosan a pletyka következménye, gondoltam. Azt játszottam, hogy csak azért is visszamosolyogtam az amúgy ismerős, de távolságtartó arcokra. Jól mondta az Ildikó, hogy ne is törődjek semmivel, bár nem volt egyszerű, de igyekeztem tartani magam ehhez, még szórakoztatott is a másik nem megvető figyelme.

Alig vettem észre, hogy megállt mellettem másfél méternyire egy enyhén molett, de egyébként aranyos, farmeros lány. A fekete haja messzire fénylett, a szemei nem különben, nem szikrákat szórtak, hanem barátságos melegséget. Igenis nagyon vonzó volt a csábítóan gömbölyödő személye bármely férfiszemnek.
– Szia! – köszönt rám félszegen.
– Szia. – viszonoztam meglepett képpel, csak akkor fedeztem fel, hogy a társaságomat kereste.
– Úgy látom, te még nem ismersz... – jegyeztem meg vigyorogva. A gólyalány nem jött közelebb, csak szégyenlősen lesütötte a szemeit a fekete lakkcipőire, úgy válaszolt szinte közömbösen.
– Hallottam dolgokat!
– Akkor minek köszönhetem, hogy megtisztelsz, miután a többi lány olyan látványosan kerül engem? – csodálkoztam el.
– Pont azért. Érdekelsz! Nyolc óra után feljöhetnél a száztizenhetesbe! – búgta halkan, sokat ígérően a szemembe mosolyogva, és eloldalgott, eltűnt az óvónőjelöltek sűrűjében, mielőtt még reagálhattam volna a különleges ajánlatra. Csak a kellemes érzés maradt utána, hogy valaki rám mosolygott végre, meg az a sejtés, hogy ez a lány nem teljesen komplett. Vagy ki tudja? Már nem is láttam, eltűnt a tömegben, csak a melegség és bizsergés érzése kezdett áramlani az ereimben.

Néztem a semmibe, beleborzongtam a lehetetlenbe, amikor ismét érkezett egy újabb jövevény. Ezúttal nem mellém, hanem egyenesen elém állva tisztelt meg. Ismét egy gólya, nem csoda, hogy nem ismertem meg, miután az arcát valami idétlen, malacka maszk mögé rejtette. Vékonyka kislánynak néztem, ezüstszínű kisestélyiben, testszínű harisnyában, meg szintén ezüst, divatos, magassarkú bakancsban díszelgett. A háta közepéig érő, ébenfekete haja még a maszk pántja ellenére is szexinek ígérkezett.
– Helló! – érintette meg a mellkasom a gyerekesen csontos, bal kézfejével, úgy köszöntött, mintha már réges régen ismerne. Ennek megfelelően a szemei is aranyosan csillogtak az álarc sötét rejtekében.
– Szia! Te ki vagy? Nem ismerlek, de nem túl szerencsés dolog velem beszélgetned! – akartam jobb belátásra téríteni, mielőtt még késő lenne, és elítélnék őt is egy ártatlan szóváltás ürügyén, pusztán azért mert dumál velem. Azért óvatosan végignéztem a kihívó öltözékén, a kicsi, de édesen gömbölyödő mellein, és persze a combjai is érdekeltek.
– Nem adok mások véleményére! – mondta teljes nyugalomban a szemembe, és az álarc mögött esküszöm, nevetgélni véltem.
– Tudsz te rólam valamit? – szegeztem neki a kérdést, mert tök úgy viselkedett, mintha semmit sem sejtene, és nem érintette volna a rólam keringő szóbeszéd szele.
– Hallottam dolgokat... Seggből szájba, durván, gumi és tisztálkodás nélkül... – visszhangzottak kuncogva a lány szájából az élcelődő rágalmak. Így kimondva elég furcsán hatott, el is szégyelltem magam, de igyekeztem megőrizni a humorom.
– A gumi nélkül valami új! – vigyorogtam .
– Anélkül az igazi, tényleg nem kell hozzá! – tromfolt megint a vékony, malacpofa mögé rejtőzött lány kacéran.

– Tulajdonképpen mit akarsz? – fordítottam komolyabbra a beszélgetést, mert bántott a lány kicsit gúnyos nevetgélése.
– Szerinted, ha járnék veled, megváltozna a lányok között a megítélésed, vagy engem néznének totál hülyének? – kérdezett vissza bársonyos, lágy hangon. Meglepődtem, mennyire határozott volt.
– Mindkettő, de amint láthatod, el sem lehetne rólam mondani több jót. Ennek ellenére ki akarod hívni magad ellen a sorsot?
– Igen, akarom! Azt tudom, hogy nem vagy , a többit meg majd meglátjuk. – közölte rendíthetetlen nyugalommal, nekem viszont kezdett inamba szállni a bátorságom. Mit akar ez a lány egyáltalán?
– Ugyan, honnan tudod, hogy nem vagyok ? Másrészt, ha engem kérdezel, szuper csinos vagy, de nem járnék veled csak azért, hogy magamról jobb képet sugalljak a kollégiumban.
– Én sem azért járnék veled! – szólt közbe a lány.
– Tudod, ritka aranyos vagy, de ha nem tetszik az arcod, akkor szó sem lehet róla, hogy köztünk bármi is legyen. Nekem az arc fontosabb, mint a test, és te rejtegeted valamiért a tiédet. – csóváltam meg a fejem, pedig a szívem egyre hangosabban zakatolt a kislány kedvességére.
A kishölgy gondolkodott kicsit, aztán lassú mozdulattal leemelte az arcáról a maszkot. A szeme nevetett, a pici, piros ajkai széles mosolyra húzódtak, ahogy végignézte, a képem hogyan nyúlik meg.
– Viki? Te vagy az? Hogy kerülsz ide? – hüledeztem. Legszívesebben megöleltem volna, de a meglepetés ereje miatt csak bambán álltam, és néztem a csillogó szemeket, amelyek ritka szeretettel bűvöltek.
– Ide jöttem tanulni, és szerencsére megtaláltalak végre.
– Azt mondtad, tizenöt vagy!
– Füllentettem, nem gondoltam, hogy ennyire megkedvellek, különben is Andi ötlete volt, hogy hazudjak kevesebbet! – ölelt váratlanul magához, de olyan ragaszkodással, hogy még jobban megilletődtem.

– Várj, nekem van most valakim, aki miatt nem lehet. – törtem össze akaratlanul is a szívét, de nem úgy reagált, ahogyan vártam tőle.
– Tudom, azt is beszélik. Maja, a konyhalány. Ő az, aki veled volt az étteremben? – kérdezte meglepő őszinteséggel.
– Igen, ő. – ismertem be. Nem tudtam, mit mondhatnék még, sután átkaroltam. Körben a női szemek sötéten villantak, meg tudtak volna folytani egy kanál vízben, de ez egyáltalán nem érdekelt.
– Lefeküdtél már vele?
– Igen. – ismertem be. Nem volt nehéz, Viki tudott Majáról.
– Szerelmes vagy? – faggatódzott tovább.
– Nem, csak egyszerűen szeretem.
– Megismerkednék vele! Mikor mutatsz be? – tolakodott a szerelmi életembe. Még ennek ellenére sem éreztem, hogy bármi rossz szándékot kellene a kijelentése mögött feltételeznem.
– Talán egyszer, hamarosan, ha megígéred, hogy nem rendezel jelenetet. Nem szeretném tönkretenni a kedvét, mert ő rendkívül kedves nekem.
– Én? Isten ments! Mit csinálsz ma este? – tudakolta a további elfoglaltságom, és éreztem, hogy valamit még forgat a fejében.
– Ma már semmit, vagyis beszélgetnék veled, ha te is szeretnéd!
– Az jó, akkor fel is mehetnénk az emeletre, bemutatnálak a szobatársnőmnek. Meséltem rólad, teljesen be van indulva tőled. – távolodott el mellőlem, és a kezemnél fogva vontatni kezdett.

– Várj Viki! Azt mondtad, járnál velem... – torpantam meg a lépcsősor tetején, mire a nő visszafordult és vágott egy bosszús képet.
– Igen, azt mondtam, de jobb, ha őszinte leszek, nekem igazából a szobatársnőm kell, viszont csak úgy kaphatom meg, ha az ágyamba viszlek. Neked nem mondana nemet, ha azt kérnéd, velem is szexeljen. Így megtarthatnád Maját, és ha járnál velem, keresztbe tehetnél az irigyeidnek. Hát nem gondoltam mindenre? – tárta szét a kezét várakozóan.
– Mellesleg nagyon tetszel nekem! – villantotta meg kedves mosolyát, meg sem várta, mit nyögök ki meglepetésemben, nyúlt értem és cipelt magával, húzott maga után a folyosó végére.
– Mi van, ha nem tetszik a szobatársnőd? – akadékoskodtam, de inkább csak kötekedés volt, mint félelem, és Viki is ugyanígy kezelte.
– Jó üzletet ajánlottam, vagy nem? Te segítesz nekem, én segítek neked.
– Rendben, de most hová is megyünk tulajdonképpen? – kérdeztem az elképedéstől még magamhoz sem térve, mert túl sok dolog járt az eszemben, többek között Maja és Ildikó elvesztésének rémisztő veszélye, meg annak hiánya, hogy hideg fejjel végig tudjam gondolni az egészet.
– A szobámba, a száztizenhetesbe! Be kell fejeznünk, amit júliusban nem sikerült! – fordult meg egy pillanatra, úgy nyúlt alám, hogy megugrottam, aztán nevetve kapott utánam, hogy megcsókoljon és megmarkolja nadrágon keresztül a péniszem.

És akkor beugrott, honnan ismerős nekem az a száztizenhetes, ugyanezt a számot mondta korábban az a szép kis dundi, fekete hajú csaj! A kísértés szele az agyamba préselte a dübörgő vérem, de nem tudtam szabadulni Maja fájdalmas arcának könyörtelen víziójától, ami vissza is hűtötte a felpezsdülő szenvedélyem. A szoba ajtajában megmakacsoltam magam, a küszöbön már nem léptem be.
– Ne haragudj, de nem fog menni, nem akarom megbántani a barátnőmet. – húztam ki a lány kezéből az izzadó tenyerem. Furcsa grimasszal kerekedett el az arca, és nem vártam volna, de mosolyra húzódott a pici szája, még csak nem is gúnnyal nevetett bele a fájdalmas képembe.

– Hónapokig rólad álmodoztam, de most el vagyok bizonytalanodva. – magyarázkodtam idegesen.
– Annál is inkább velem kellene most lenned... – érzékenyült el egy pillanatra, szünetet tartott, aztán megtoldotta valami falrengetővel – ha most elfutsz, ráhajtok a barátnődre, és biztos lehetsz benne, előbb – utóbb elveszem majd tőled!

A zsarolás nem esett jól, egy pillanatra meg is illetődtem, de Viki a szemembe nevetett, és a nyitott ajtón keresztül megbabonázva végig kellett néznem, ahogy az ezüstruháját áthúzva a fején érett nőiességével csábít magához. Kicsi mellei édesen hívogattak közelebb, a karjait pedig olyan angyalian tárta széjjel, hogy elolvadtam tőle.
– Tudod, ha kikezdesz a Majával, akkor esküszöm, megteszem, amit pletykálnak rólam! – léptem be az ajtón bizonytalanul. Viki már a padlóra térdelt, hiába számítottam csókokra, ő csak a farkamat akarta, ügyes mozdulatokkal bontogatta ki a nadrágomat. Forró ajkai a makkomra tapadtak, mielőtt felocsúdhattam volna. Elborult az agyam, belém szorult a levegő, és csak ámultam a gyönyörű kislány farkamat kényeztető játékában. Viki két levegővétel között felnézett, káprázatosan csillogó szemekkel élvezte ki az elgyengülésem.
– Akkor már csak azért is el kell csábítanom Maját, hogy legyen valami tétje is a dolognak. – mormolta tisztán érthetően a feszülő péniszem az arcához szorítva, élvezte, hogy szavakkal szopathat.
– Na tudod! – léptem hátrébb, és fel akartam húzni a nadrágomat, de macskaügyességgel vetette magát utánam a bestia. volt, követelőző, és mérhetetlenül szemtelen, így rá tudott venni, hogy az öltözködést szüneteltessem.
– Megemberelhetnéd magad, mindjárt itt van Maja, a szobatársnőm! És mikor volt utoljára olyan észvesztő éjszakád, hogy egymás után két csajt dugtál análba? – rivallt rám kijózanító korholással.
Szóval az a dundi csaj is Maja, könnyebbültem meg egy pillanatra, de Viki még odaszólt egyet, mielőtt ismét bekapta volna a farkam.
– Mellesleg..., neki azt mondtam a pletykáról, hogy azóta vagyok szerelmes beléd, mióta azt megtetted velem!