Első szerelmem

A nevem Noémi. 16 éves voltam, amikor beleszerettem egy srácba és elvesztettem a szüzességemet.
2010-ben történt. Emlékszem, akkor voltam másodikos a középiskolában. Nem nagyon volt szerencsém a fiúknál. Nem azért mert esetleg ronda voltam, hanem mert engem nehezen tudtak beetetni. A korombeli lányokhoz képest én jóval értelmesebb voltam, ezért én átláttam a srácokon.
Arról nem is beszélve, hogy a korombeli fiúk sosem tetszettek. Nekem az érettebb, férfiasabb srácok tetszettek mindig is. Rájuk bíztam volna a szüzességemet is. Persze a korom miatt egy idősebb srác sem akart tőlem semmi komolyat, ezért csak baráti viszonyban voltam velük. Viszont ez ugyan úgy beindított engem. A tiltott szex gondolata még jobban felizgatott.
Volt szerencsém megismerni egy fiút az iskolából. Végzős volt, de mivel lyelv előkészítőre járt, ezért egy évvel idősebb volt. Szóval majdnem 5 év volt köztünk. Árpádnak hívták. Kedves volt, nem az a tiszteletlen fajta. Korához képest jó magas, majdnem 190 cm és erre még rá is dolgozott. Szóval egy érett férfi volt már, aki ráadásul nagyon szeretett randizgatni. Nem igazán volt kapcsolata. Csak rövid távon maradtak vele a lányok. Azt mondta, hogy ki akarja magát élni még mielőtt hosszútávúba kezdene.
Mindig huginak hívott, én meg bátyónak mivel egyikünknek sem volt testvére. Kedveltük egymást nagyon. Köztünk jóval több volt mint barátság, de párnak nem mondhattuk egymást. Egy idő után viszont akaratlanul is elkezdtem érezni valamit iránta. Hiába, ha valaki ennyire törődik velünk, a másik nemből, abba egy idő után beleesünk. Ez velem is így volt. Nem mondom hogy halálosan, de nagyon belezúgtam. Olyannyira, hogy mindig vele akartam lenni. Egy idő után fel se tűnt, hogy egy csomót beszélek vele. Láthatóa. nem zavarta, de azért én féltem attól hogy zavarba ejtem.
Egyik nap nem bírtam, és odaálltam elé:

– Valamit szeretnék neked mondani...

– És mi lenne az hugi? – kérdezte, férfiasan mély, megnyugtató hangján.

– Tudom, hogy a mi kapcsolatunk nagyon mély. Te vagy az én "bátyám". De... – leblokkoltam.

– Bármi lesz, az én hugim maradsz. Megvédelek mindentől. Ha lenne egy ilyen hugom mint te, a széltől is óvnám. Az ilyen fiúktól mint én meg pláne. Nagyon szép lány vagy. – simogatta az arcom.

– Tényleg annak tartasz? – kérdeztem, miközben megragadtam kezét és végig simítottam – Te meg nagyon jó srác vagy!