Egy rossz vicc

Azt hiszem szerda volt, a melót már letudtam délelőtt, a délután egy remek alkalomnak tűnt a lustálkodásra. Egészen addig, amíg meg nem a telefon. A párom Bernadett volt az, furcsa volt, hogy ilyenkor hív. Mióta új munkahelye van azon felül, hogy sokáig bent szokott maradni, leszokott a spontán hívogatásomról is. Az igazat megvallva kicsit elhanyagoltnak éreztem magam emiatt. Azért hívott, mert az egyik közös barátunknak elromlott a számítógépe és ő felajánlotta, hogy majd én rendbe teszem. Remek! Igaz, hogy alig látom, de legalább csinál nekem programot, mintha egy macskának a gazdája nagy kegyesen venne egy kaparófát. Nem volt sok kedvem megmozdulni, pedig Katit még kedveltem is. Arra sem emlékszem, hogy hogy ismerkedtünk meg vele. De elég szoros lett a viszonyunk az idő során. Egy folyton pasigondokkal küzdő negyvenest kell elképzelni, aki inkább fiatalok társaságában érezte jól magát. Miután kiderült, hogy, jó fej bevettük a csapatba. Együtt jártunk szórakozni, közös otthoni ivászatoknak, tévézéseknek és marhulásoknak, stb. Egyszerre lett haver és pótanya mindkettőnknek. Néha szemétkedésképpen anyucinak szólítottuk. Szőke haj, kék szem, a korához képest jól tartotta magát a feszes melleivel és az igényesen szolizott bőrével. A közös ivászatok alkalmával volt pár homályos emlékem, de reménykedtem benne, hogy inkább csak a képzeletem szüleményei voltak, vagy ha mégsem akkor legalább csak én emlékezzek rájuk.
Rövid csengetés után nyitott ajtót. Kék top volt rajta melltartó nélkül és egy háromnegyedes farmernadrág, ami kiemelte a kerek fenekét. Beinvitált és üdítővel , amit készséggel el is fogadtam mivel kánikula volt. Leültem a gépe elé és munkához láttam. Bejött a kezében egy pohárral, és ahogy mellém tette az asztalra éreztem a mellét a vállamon, majd a mellettem lévő díványra telepedett és keresztbe tette a lábát. A géppel nem találtam semmi problémát, aztán egyszer csak elsötétült a képernyő és nem akart újraindulni, csak pár perc várakozás után. Akkor már sejtettem, hogy mi lehet a probléma.
– Egyébként mikor takarítottad ki a port a gépből utoljára? – kérdeztem
– Milyen hónap is van június vagy július?
– Július eleje.
– Akkor, ha jól számolom soha. – Mondta komoly arccal, amin felnevettem.
– Akkor kénytelen leszek szétkapni is kitakarítani, a hűtőbordákat és újrapasztázni a processzort.
– Tőlem akár... – mondta flegmán.