Tőlem - Neked 2. rész - Álomherceg

... Gyönyörtől fáradt testem egy sóhajjal, tudatom utolsó pillanatának boldogságában zuhant álomba...

Az imént frissen leszakított szamóca kicsorduló levét nyeldestem, amint épp a nyelvemmel a szájpadlásomnak préseltem. Az édes érett gyümölcs szétomlott a számban. Dobogásra lettem figyelmes. Távolban egy porfelhő, gyorsan közeledett. Amint elég közel ért, kivehetővé vált egy szilaj sötétbarna ló, hosszú fényesen lobogott. Egy férfi ülte meg, és ösztönözte vágtára. Álltam az erdő szélén, a mező felé nézve, szememmel követtem a lovast. Ismerősek voltak a mozdulatok...

Ahogy odaért hozzám, hirtelen állította meg lovát, amitől az a hátsó két lábára ágaskodott, miközben engem nézett, szinte már igézően. Lepattant róla, minden mozdulata feszültségről árulkodott. Ezt szinte tapintani lehetett a levegőben. Szó nélkül odalépett hozzám és a karjába vont.

– Van fogalmad róla? Van fogalmad róla, mennyit aggódtam érted?

– Nem. Nem tudom. – suttogtam erőtlenül, mert meglepett és egyben kissé megrémített ez a heves beszéd, és Szirk érintése.

– Tide, miért menekülsz előlem? – a hatalmas feszültség a szorításból alábbhagyott.

– Mert, mert..., félek. – szakadtak belőlem ki a szavak.

– Mitől?

– Tőled. Magamtól. Kettőnktől. A szerelemtől. Felborítod az életemet. Nem is igaz, mert már felborítottad. Csak azzal, hogy ismerlek. Többé már semmi nem lesz ugyanolyan, mint annak előtte, hogy nem ismertelek. Félek, mi van, ha nem sikerül nekünk...

– És mi van akkor, ha sikerül?

– Kérlek Szirk, ne nehezítsd meg – pihegtem.

– Miért? – hangja mélyebb tónusra váltott. – Miért nehéz ez? – Én is vágyom rád! Rád vágyom!

– Engedj el! – kiáltottam.

– Soha! – hangzott a halk felelet.

Igyekeztem kibontakozni a karjaiból, addig ficánkoltam, míg sikerült. Űzött vadként futottam az erdő belsejébe. Hallottam mögöttem a cserjék ágainak reccsenéseit, ahogy a férfi utánam eredt. Hátrafordultam, hogy felmérjem a távolságot, amikor a mozdulat hevében a ruhám széle az egyik tüskés bokorba lendült, és jól beleakadt. Rángatni kezdtem, mire az anyag szakadással válaszolt.