Ártatlanság

A pézsma illata volt az első dolog, amiről tudomást szereztem. A másik, hogy nem tudtam mozgatni a kezemet vagy lábamat, mintha túl súlyosak lettek volna. Várj, nem. Azt hiszem, hogy ki vagyok kötözve. Látszólag úgy tűnt, mintha ki tudnám magamat szabadtani, de a puha szalag szorosan tartott.
– Hol vagyok? – Suttogom magamnak. Nagy nehezen megmozdultam, és megpróbáltam kiszabadítani magam a kötélből.
BAM! Egy ajtó becsapódott, talán egy-két szobával arrébb. Aztán csend.
Szólítsam meg? Borzongás futott végig a hátamon, és hirtelen nagyon tudatában lettem annak, hogy meztelen vagyok. És éreztem, hogy valami rá van száradva a mellemre. Mi ez a hang? Lépések. Valaki jön. Hallom a közeledő léptei csoszogó hangját. Talán, de csak talán, ha elég csendben maradok, akkor továbbmegy. A lépések hangja egyre közelebbről hallatszanak, aztán megállt. Úgy éreztem, mintha örökre visszatartanám a lélegzetemet. Aztán elindult ismét, ezúttal távolodik tőlem. Nagy levegővel kifújom a visszatartott lélegzetemet, és az ágyra hajtom a fejemet. Gondolkozz, Haley, hogy kerültem ide? Mire emlékszem utoljára? William.

Az éjszaka előtt
Haley
– Szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, hogy eljöttek ide ma este, hogy megünnepeljék a kis Haley érettségijét.
Nem hiszem, hogy valaha láttam volna már az apámat ilyen boldognak azelőtt. Beszédet tart, hogy milyen nagylány lett belőlem, és azt mondja, hogy itt az ideje, hogy felnőtt nő legyek.
– Elég volt, most már be kellene nőni a fejed lágyának Haley – Mondta, amikor kitakarította a szobámat a múlt héten, és eltávolította a plüss állataimat és a babáimat, amik azóta vannak meg nekem, amióta az eszemet tudom. Aztán William felbérelt egy építőipari vállalatot, hogy az én gyönyörű rózsaszín falaimat fessék át. Most a falaim csúnya kék színűek, amit én annyira útálok, hogy valahányszor belépek oda, toporzékolni tudnék a dühtől.
– Ő már nem az én pici lányom többé. Ő egy fiatal nő, aki kész arra, hogy a nagyvilágba lépjen, és biztos vagyok benne, hogy nagy dolgokat fog véghezvinni. Szeretlek, Haley. Egy nagyon büszke apává tettél. Bárcsak anyád is láthatna most. – koccintottak én pedig rohanok ölelni az apámat.