A tónál

Nem volt képes aludni, ez a nap túl sűrű volt.

Z. kora reggel érkezett meg a tóhoz, a cég üdülőtelepére. Ketten jöttek K – val, a közvetlen kolléganőjével. A kezdeti kavarodásban csak letették csomagjaikat az első útjukba akadó házikóba és rohantak a többiek elé. Már majdnem mindenki ott volt, aki számított a főosztályról és ez így volt jó. A délelőtt csónakázással telt, mindent kipróbáltak, amit csak lehetett, mint a gyerekek, akik először vesznek részt szüleik nélkül egy . Visongva vetették bele magukat a hideg vízbe, versenyt kajakoztak és lelkesen sorbaálltak a vizicsúszdánál.
Délre T. is megérkezett.

Az emeleti kis szoba falán kísérteties alakzatokat elevenített meg a besütő Hold fénye. Kicsit már aludt, egy fél órácskát talán, elnyomta őt a fáradtság, a sok szokatlan élmény, amiben sokkal kevesebbszer volt része, mint szerette volna. Nem tudta eldönteni, mi zavarta fel első álmából, talán az ismeretlen ágy, a hőség, a fény, ami zavartalanul áramlott be a függöny nélküli ablakocskán. De az is lehet, hogy a bensejében feszülő érzések nem hagyták pihenni.

Az ebédet a közeli, közvetlenül a parton felállított kifőzdében költötték el együtt, mindannyian. Nagyokat nevettek, fogyott a , az üdítő is, ment a szokásos ugratás, mindenki felszabadult volt és vidám, mindenkit feldobott a tó látványa és a többiekhez tartozás újra felfedezett élménye. T. egy négyszemélyes asztalnál telepedett le, jókat nevetett a kollégák viccein és láthatóan meg volt elégedve a világgal maga körül. Z. elgondolkodva figyelte. Mi lehet az, ami miatt nem tudja ezt a pasast kiverni a fejéből? Nem, nem a külseje, az biztos. Az átlagosnak mondható. Kb. 180 centi magas, már nem is egészen fiatal férfi, nem kövér, de a pocakját már elkezdte növeszteni. Kicsit kerek, de szabályos arc, rövid, nyírt szakáll, világosbarna haj, ami kicsit belóg a nyakába. Z – nek eszébe jutott az az öltöny, amit a múltkor annyira megdícsért rajta. Nagyon csípte az öltönyt a pasikon, de érdekes módon egy kockás flanellingtől is el tudott gyengülni. T. öltönye egészen különleges szabású volt és nagyon illett hozzá az az állógalléros ing, amit T. csak nagyon ritkán vesz fel, bizonyára különleges alkalmakra tartogatja. Akkor a barátja esküvőjére sietett tanúnak. Most, itt a tóparton Z. pont azt élvezte, hogy mindenki olyan laza és önfeledt. T. például pólót és rövidnadrágot viselt. Milyen jóformájú lábai vannak és hogy le van barnulva, morfondírozott Z., persze, mesélte, hogy a kertben szokott piszmogni szabadidejében. Amikor a társaság szedelőzködni kezdett, Z. addig ügyeskedett, amíg a férfi mögé nem került. Baktattak a tűző napon vissza a telepre, csordában. Z. a férfi lábairól feljebb emelte a pillantását, lopva, hogy a többiek ne vegyék észre érdeklődését. A hátsója nem látszott, eltakarja a póló, sajnálkozott magában Z.. Viszont innen hátulról jó alaposan szemügyre vehette a férfi széles vállait, melyeken az izmok játékát kihangsúlyozta a ráfeszülő póló. Igen, korábban kosarazott, vagy tán még most is. Z. rajta felejtette a szemét és a térde kissé megrogyott... Gyorsan körbepillantott, hogy felfedezte-e valaki pillanatnyi elgyengülését, de csak kolléganője megértő tekintetével találkozott a pillantása.

Kis izzadságcsepp kúszott végig a nyakától a mellei irányába, majd eltűnt a két halom közti völgyben. Mutatóujjával elcsípte és szétmorzsolgatta a kíváncsi cseppecskét. Megnyikordult a falépcső, amikor letelepedett a legfelső fokra. Mindjárt jobban érezte magát, itt jobban járt a levegő. Szemét körbehordozta a lenti, félhomályos helyiségen, ahová alig hatolt be a kinti lámpák fénye a súlyos sötétítőfüggönyök miatt.

Ebéd után nagy jövés – menés alakult ki. Mindenki a holmiját kereste és igyekezett helyet foglalni magának valamelyik faházban. Fél óra múlva mintegy varázsszóra elcsendesedett a telep, mindenki a házában matatott vagy éppen hanyatt dőlt és átadta magát egy jóízű, ebéd utáni sziesztának. A végén már csak a két lány és T. maradt hajlék nélkül. "Csatlakozhatnék hozzátok? A fiúknál már nem maradt hely. " – kérdezte T. és aznap talán először nézett Z. szemébe mélyebben. "Engem nem zavar, ha közösen foglalunk el egy házat. " – válaszolt Z., közömbösséget erőltetve magára. A szeme sarkából azért látta, hogy T. halványan elmosolyodik. "Mi felmegyünk az emeletre, van ott egy kis szoba két ággyal. Tied lehet ez itt a nappaliban, ha megfelel. " – mutatott Z. a nappaliban terpeszkedő, kétszemélyesre kinyitható kanapéra.

Megpróbálta a magasból kivenni a férfi testének körvonalait. Szeme káprázott még a Hold fényétől, az imént kibámult az ablakon keresztül a tóra és az égen teljes fényében tündöklő Holdat is megcsodálta. Amint szeme hozzászokott a sötétséghez, felfedezte, hogy T. a nappali kanapéját este szétnyitotta ággyá, bizonyára, hogy kényelmesen elférjen. Most ott feküdt az ágy közepén hanyatt, egyik karja a feje alatt, míg másik a teste mellett nyugodott. Felsőtestén nem volt ruházat, a könnyű nyári takaró derékig engedte látni domború mellkasát, mely egyenletesen emelkedett – süllyedt a lélegzetvétel ritmusára. Z. nekidőlt ültében a falnak és sokáig hallgatta saját heves szívdobogását. Időnként letekintett a mozdulatlan férfitestre. Végül halkan felemelkedett és mint aki nem tudja, mit is akar tulajdonképpen, bizonytalanul elindult lefelé a lépcsőn. Hirtelen megdermedt, mert a férfi ott az ágyon megmozdult és karját, mely addig a feje alatt nyugodott, kis kört írva le a levegőben felemelte, végül kissé lelógatta az ágy szélén. Egyenletes szusszanásai jelezték, hogy nem ébredt fel, csak álmában kényelmesebb pozitúrát keresett. Z., aki már a legalsó lépcsőfokig jutott le meztelen macskatalpain, fellélegzett és folytatta útját.

Jóízű beszélgetéssel telt az este, szalonnát sütöttek, előkerült néhány üveg bor, élvezték a csendet, békességet a rohanó hétköznapok után. K. hamarabb elköszönt, fejébe szállt kicsit a szesz, erre hivatkozott. Z. tudta, hogy K. nem emiatt hagyta ott őket, mindig csodálta azt az ösztönös tapintatot, ahogy K. ráérzett, mikor nincs szükség a jelenlétére. A kör szűkült a tűz körül, ahogy egyre többen húzódtak vissza a házaikba. Már csak parázslott, amikor felkerekedtek, vagy öten, hogy tegyenek egy kis sétát a tó körül. T. mindenkivel barátságosan, kedvesen viselkedett, de a lány pillantását kerülte. Z. nem értette, hiszen ők mindig is jóban voltak egymással, nem adott ő okot arra, hogy haragudjon bármiért is. Csendesen bandukoltak vissza a házikóhoz, ő és a férfi. Sokkal udvariasabban kívántak egymásnak jóéjszakát, mint azt addigi jó kapcsolatuk indokolta volna. A lány mérhetetlen csalódottságot érzett.

Lent, a lépcső aljában kis időre megállt, aztán végre elhatározásra jutott. Puhán odalépett az ágyhoz és nagyon óvatosan leült a szélére. Percekig nézte az alvó férfit. Most már, hogy eldöntötte, mit akar, megnyugodott. Lassan előrenyúlt és megsimogatta a férfi tenyerét és laza ujjait, majd mutatóujját finoman végighúzta az izmos kar belső, bársonyos bőrén. A vállig már nem ért el, ezért feljebb húzódott az ágyra, óvatosan a férfi törzse mellé térdelt. Nem sietett, egyre jobban élvezte a helyzetet. Bár be volt húzva a függöny, a laza textil szálai között beszüremlett annyi fény, hogy jól ki lehetett venni az arcon a nyírt szakáll mellett kiütköző borostát, az izmos nyakon lüktető eret, a mellkas sűrű szőrzetét és még a szív dobogását is. Az iménti mozdulattól a takaró kissé lejjebb csúszott és felfedte a hason lefelé futó szőrös sávot. Z. lágyan a férfi mellkasára helyezte a tenyerét, mely azonnal felfedező útra indult a mell, majd a váll irányába. Amit a szemével nem látott, azt tapintással próbálta pótolni. Nagyon könnyű, körkörös mozdulatokkal simogatta végig a forró férfitest takaró fölötti részét. Majd lehajolt, pontosan a férfi szíve fölé és mély lélegzettel szívta be annak szappan – és férfiillatát. Orrát csiklandozták a szőrszálak, majdnem hangosan felnevetett. Ezután kis csókokkal halmozta el a domborodó mellkast, meg – megnyalintva a puha mellbimbókat. T. kicsit mocorogni kezdett, de nem ébredt fel. "Biztos szép álma lehet, remélem" – gondolta a lány, miközben óvatosan előrébb hajolt és a nyakat kezdte el becézgetni. Minden hajlatba belecsókolt, ajkait végig – végighúzta a selymes bőrön, amíg a borosták vonaláig el nem ért. Ekkor felemelte a fejét és közelről, alig néhány centiméterről újra megpróbálta kivenni a férfi arcvonásait. Az mintha elmosolyodott volna, de szeme továbbra is csukva volt, a lány ezért úgy gondolta, biztos, hogy még mindig alszik. Nézte a férfi arcát, a halvány mosolyt, majd még közelebb hajolt és könnyű, nagyon könnyű csókot lehelt a férfi szájának szegletére. Pólója anyagán keresztül érezte, hogy melle a férfi mellkasának nyomódik, majd apró rángásra lett figyelmes, mely végighullámzott a férfi testén. Ezzel egyidejűleg egy kéz érintette meg a hátán, a pólója és a bugyija közötti csupasz részen. Z. megdermedt. "Azt hittem... " – nyögte. "Cssss! " – volt a válasz. T. kissé megemelte a fejét és apró puszit nyomott a mozdulatlan lány forró ajkaira. Közben másik kezét a csinos popsira helyezte, ezzel mintegy bezárult a csapda a lány teste körül. Z. sután viszonozta a puszit, kissé nyílt, remegő ajkakkal, mert a férfi közben egyik kezével benyúlt a póló alá és ott folytatta a simogatást, másikkal pedig a lány hátsójának gömbölyűségét fedezte fel.
A lány felbátorodott. Újra lehajolt és egyre szenvedélyesebben csókolgatta a férfi száját és annak környékét, míg a férfi gyengéd keze el nem érkezett a nyakszirtjéig. Ott egy pillanatra megpihent, majd enyhe nyomással a lány fejét a magáé felé húzta, hogy ajkaik végre igazán egymásra találhassanak. Nyelvük először játékosan, meg – megérintve egymást kergetőzött, majd kölcsönös felfedezőutat engedélyeztek egymásnak a meleg, jóízű barlangban. Sokáig tartott a csók, nagyon sokáig, annyira élvezték mindketten, hogy még mozdulataik hevessége is alábbhagyott egy pár pillanatra. Aztán a férfi hirtelen lendülettel a lány fölé gördült, miközben egy pillanatra sem engedte el a lány testét. Most ő nézett le a lányra és nem csak az ajkai, a szeme is nevetett. A 180 fokos fordulattól a lány került a közéjük szorult takaró alá, a férfi pedig fölé, ezáltal meztelensége egy pillanat alatt nyilvánvalóvá vált. Látszólag most a lány volt kiszolgáltatottabb helyzetben, viszont felszabadult kezeivel – melyekkel eddig az ágyra támaszkodott – azonnal, ösztönösen a férfi feszes fenekébe markolt.
A lány kis tenyereinek határozott fogásától a férfi egy pillanatra ívben hátrafeszítette a törzsét, szemét lehunyta, ágyéka még jobban nekifeszült a fekvő lány hasának, szemernyit sem titkolva őrült gerjedelmét. Ebben a pózban maradt néhány másodpercig, amíg annyira megnyugodott, hogy szemét újra kinyithatta és ekkor a lány meglátta benne azt az örvénylő mélységet, amire oly régen áhítozott, de nem is remélte, hogy valaha megajándékozza vele. Nem volt már helye sem mosolynak, sem gyengédségnek. Egy férfi és egy nő nézett egymással , így készültek fel az ősi ritmusra, amelynek eljövetelét már semmilyen erő nem akadályozhatta meg.
Szinte egyszerre nyúltak a takaró felé és húzták, tépték, hogy minél hamarabb megszabaduljanak a kerítéstől, ami elválasztotta őket egymástól. A lány pólója és bugyija repült a takaró után, egyikük sem emlékezett, hogyan került le róla. Szájuk összeforrt, ez már nem az a kíváncsi, óvatos csók volt, mint – hihetetlen – egy pár perccel korábban. Most már vadul követelték a másik testét, egyszerre ismerkedtek egymással, egyszerre kapkodták a levegőt, egy kotta alapján csókolgatták, dörzsölték, ingerelték a másikat. A férfi ráhanyatlott a gömbölyű keblek halmára, nemcsak szaglásával, ízlelésével akarta felfedezni, arcának bőre, érzékeny ajkai is részt vettek az eddig még ismeretlen terület feltérképezésében. Ezalatt a lány kapkodva, túrta a selymes hajat, morzsolgatta, gyűrte a füleket, gyömöszölte az erős, izmos vállakat. Aztán a férfi lejjebb húzódott, apró csókok nyomát hagyva a lány hasán, köldökén, majd egy gyors mozdulattal feltárta a lány ölét. Kezeivel kissé a popsi alá nyúlt és megemelte azt. Mialatt lecsapott szájával a csodák barlangjára, a lány egyik szabadon maradt kezével elkapta a feje fölött a kanapé karfáját, másik keze pedig továbbra is a férfi haját simogatta. Majdnem elalélt az átélt gyönyör hatására, ujjai elfehéredtek a karfán, annyira szorította, teste megfeszült, combjait szétfeszítette, hogy kedvese minél közelebb kerülhessen hozzá. Szemeit szorosan összezárva adta át magát az érzékeinek. A férfi pedig lubickolt a női öl tavában, csókolgatva – nyalogatva a kis szigeteket kutatta fel a medret.
Aztán a lány is adni akart, minél többet, mindent! Megragadta a férfi fejét, tudomására hozva, hogy most ő következik. Először felhúzta magához, éhes szájához, hogy újra megízlelje a másik csókját, aztán átvette az irányítást. A férfi vállait kissé megtolva most ő szándékozott felülre kerülni. Az engedelmesen a hátára gördült, magával ragadva a karcsú testet is. Férfiassága – a lány legnagyobb megelégedésére – önálló táncot járt testének középpontján. Megmutatta, kellette magát, nem hagyott sok időt arra, hogy a becézni szándékozó ajkak, kezek másfelé is vándoroljanak. Engedelmeskedve e felsőbb hatalomnak, mely megegyezett saját forró kívánságával is, a lány megragadta és élvezve a feszes bőr finom selymességét, először gyengédebben, majd erőteljesebben próbált a kedvére tenni. Aztán szájával körbejárta, megcsókolgatta a tövét, majd tovább ízlelgetve egyszercsak ajkait ráborította, nyelvével körbesimogatta, minden módon körbejárta a szerszámot. A férfi egyre szaporábban kapkodta a levegőt és ez az önkéntelen ziháló hang beborította a lányt, sötét ködként úszott körülötte, már csak egyvalamit érzékelt, azt a kemény dolgot a markában és a szájában, melyet nem tudott és nem is akart elengedni, amiről nem tudott lemondani, annyira finom és izgató volt, annyira jóízű és különleges.

Mindketten tudták, hogy gerjedelmüket már csak egy módon lehet fokozni. Megint szinte egyszerre mozdultak. A lány elengedte a kedves szerszámot, följebb csúszott, hanyatt feküdt és dobogó szívvel, a végtelenségig felajzottan várta a következő felvonást. Kedvese fölé helyezkedett és a maguktól szétnyíló combok közé nyomult. Először szinte csak kóstolgatta, érintgette a küszöböt, aztán a heves vágy hatására gyorsan helyére csúszott a kulcs, mely az asszonyi zárat nyitja. A lány forró öle megtelt a férfival. Szájuk is újra egymásra talált, összegabalyodtak, majd kettéváltak, a verítékcseppek szanaszét röpködtek körülöttük, a sóhajok, nyögések egybefolytak, a remegés fokozódott. A tánc fergetegessé, követhetetlenné vált, nem volt már semmi, sehol. Ők se voltak semmik és mégis mindenek voltak a másik számára... Már nem a csatakos ágyon feküdtek a kis házban, testük felemelkedett, már a világmindenségben voltak és fénysebességgel száguldottak egy fekete lyuk felé, hogy örökre belehaljanak.

Nagyon lassan tértek magukhoz. Hajnalodott, az éjszakai sötétséget szürke derengés váltotta fel, melynek gyenge fényében két test pihegett egymáson. A férfi a lány vállgödrébe temette arcát, míg a lány még mindig összezárt szemhéjakkal feküdt. Szíveik versenyt kalimpáltak, kezük összekulcsolódott. Ólomsúlyú tagjaikat csak annyira mozdították, amennyire szükséges volt. Magukra húzták a takarót és álomtalan álomba merültek egymás karjában.

"Miért viselkedtél velem olyan tartózkodóan? " – kérdezte meg Z. sokkal később. "A szemem mindent elárult volna... " – mosolygott most már nyíltan a férfi.