Egy véletlen találkozás, na kivel? Persze, hogy Vele

Nem gondoltam volna, hogy újra összefutok Kingával. Nem tervezett, teljesen a véletlen játéka volt. Szeles, hűvös október reggel volt, szerda. Felöltöztem, elköszöntem menyasszonyomtól és elindultam az edzőterembe. Dolgom végeztével még elmentem bevásárolni az aznapi kajához, amikor megláttam őt. Egyedül volt, egy bevásárlókocsit tolt maga előtt. Hosszú sötét haja kikandikált fehér kötött sapkája alól. Nem vett észre először, csak egy kis idővel később, amikor már a kasszához álltunk mindketten. Láttam a meglepődöttséget az arcán egy kis zavarral kísérve. Mit ne mondjak, én sem számítottam rá. Már-már szinte feledésbe merültek a közös kalandjaink amik így közel egy év távlatából fe-felrémlettek. Köszöntem neki, egy puszit adtam az arcára és rövid beszélgetsébe elegyedtünk, amíg kivártuk, hogy ránk kerüljön a sor. Megtudtam, hogy előző este jött, de csütörtök délután már megy is vissza. Hazudnék, ha azt mondom, hogy nem dobbant meg a szívem újra. Erősnek éreztem magam és határozottnak. Percekkel később már az autóhoz tartottunk a parkolóban. Felajánlottam neki, hogy hazaviszem, mivel bussza volt és nem szerettem volna, hogy bevásárlószatyorral a kezében utazzon ebben a hidegben. Természetesen elfogadta és én abban a percben tudtam, hogy nem kellett volna. Nem azért, mert számítottam arra, hogy bármi is fog történni, aminek nem kéne. Csak egyszerűen nem gondoltam, hogy jó és korrekt dolog. Beült az autóba és mondta, hogy ha lehet, inkább igyunk meg valamit, nem szeretné, hogy együtt lássanak minket a házuk és az utcájuk előtt, mert az emberek beszélnek. Sokat és hülyeségeket és egyikünkre sem vetne jó fényt. Nem mint ha hónapokkal ezelőtt nem szeretkeztünk volna, de mindegy.
– Ez így akkor nehéz lesz. mondtam – mivel ez egy kisváros és nincs olyan hely, ahol ne láthatnának meg minket. Egyébként sem kell titkolóznunk, hiszen két régi ismerős, barát találkozik és megiszik együtt egy kávét minden hátsó szándék nélkül. Elkacérkodtam a gondolattal, hogy felhívom az akkor épp üres lakásomba és ott megiszunk valamit. De elhessegettem, mígnem ő közbevágott.
– És mi lenne, ha hozzád mennénk fel? Persze ha egyedül vagy és nem zavar, hogy velem vagy.
Nem tudtam mint mondani, mint hogy de, persze menjünk. Ott biztos, hogy nem látnak meg, nem keverik össze a szálakat. Ejj de rossz érzés fogott el ismét. 10 perc autókázás után a lakásom parkolójában voltunk, majd a lakás ajajában. Kinyitottam előtte az ajtót, beengedtem.