Azt hiszem, most már folytathatjuk a vizsgám megírását, tanár úr

Ma azzal a tudattal ébredtem, hogy valami izgalmas fog történni. Reggel 9-kor kinyomtam a telefonom ébresztőjét és energikusan kipattantam az ágyból. A fény lustán lopakodva kúszott be a sötétítő redői alatt, kinyitva az ablakot, elgyönyörködtem a lakásom ablakából látható lélegzetelállító tájban. A nap épp most kezdett kisütni, de még nem szárította fel a hajnal harmatcseppjeit, melyek millió könnycseppként ragyogtak. Enyhe szél fújdogált, széthordva a fákról leeső virágokat. Gyönyörű májusi nap volt. Tökéletesen tükrözte a lelkivilágomat.
Azt hiszem órákig tudtam volna így álmodozni, de készülődnöm kellett. Röpke egy óra múlva találkozom a kedvenc tanárommal, hogy beszámoljak neki mennyit haladtam a licensz vizsgám megírásával. Ahogy rá gondoltam rögtön magába zárt egy kellemes érzés és olyan élesen láttam őt magam előtt, mintha tényleg ott állna. Hmm... Marius. Hányszor vágyódtam utána éjszakákon át, tudva, hogy milyen lehetetlenséget akarok... Hiszen ő a pedagógia tanárom és 36 éves, bár simán elmenne 30-nak is. Mély, csoki barna szemei vannak, egyszerűen elveszek bennük. Éj sötét haja mindig tökéletesre van fésülve, állát szexi szakáll borítja. Már annyiszor elképzeltem, hogy beleharapok csábító ajkaiba és végig simítok az inge alatt feszülő izmain. Egy autó szirénája riasztott fel az ábrándozásból és elindultam a fürdő fele. Gyors, frissítő zuhany után elgondolkodtam, hogy mit vegyek ma fel. Egy fekete, nyári szoknya mellet döntöttem, mely nem túl kihívó, mégis szexi, egy és bőrkabáttal kombinálva, lábaimra meg a kedvenc bakancsomat húztam. Feltettem egy leheletnyi sminket, összeszedtem a papírjaim és kiléptem a város mozgalmas életébe.
Tizenöt perccel később beléptem az egyetem kapuján. Csend és béke honolt, vakáció miatt szinte senki nem tartózkodott az épületben. Elsétáltam Bazgan professzor irodájáig és nagy levegőt véve bekopogtattam. Egyedül volt a helyiségben, és ahogy meglátott rám mosolygott.
– Jó reggelt Olívia. Egész pontosan érkeztél ma. Hogy vagy?
– Jó reggelt tanár úr. Egész jól érzem ma magam.
– Annak örülök. Gyere, menjünk át a KI10C terembe, tudtommal üres és lássunk neki a dolgoknak.
Átérve a terembe leültem mellé, és ahogy megcsapott az illata a pulzusom rögtön felszaladt és szaporábban vettem a levegőt.