Pajkos mese

Austin lassan felém fordult, pillantása egy másodpercig a testemet fürkészte. Azután egyenesen a szemembe nézett. – Azt mondtam, eredj fel és vetkőzz le, várj meg ott. Mindent végy le magadról. Kipakolok a kocsiból és máris jövök.
Csendesen, lassan mondta mindezt, de minden egyes kimondott szava az izgalom újabb és újabb hullámát küldte a gyomrom mélyéből a combjaim közé, ahol mostanra már teljesen átnedvesedtem.
– J-jó.. óó.
– Jó kislány vagy. Na, eredj... mozgás. – Azzal hátat fordított.
éreztem magam. Zavarban voltam. Felkecmeregtem a lépcsőn, és igyekeztem, hogy ne sokat gondoljak a történtekre. Bíznom kell most már Austinban. Azonfelül meg hazudnék, ha azt mondanám, hogy a testem nem bizsergett kellemesen és cirógatóan a várakozástól.
A pinám már tök nedves volt. Mellbimbóim keményen álltak. Hasamon a sima bőr már attól is bizsergett, hogy mozgás közben a vászonövem hozzásúrlódott. Megborzongtam, mikor a fejemen át lehúztam magamról az óceánkék blúzt és a padlóra ejtettem. A rózsaszín melltartóm következett. Aztán a farmer. Majd a csipkés fehér tangabugyi. Végül a zoknik és a cipők.
Ott ültem az ágy szélén és vártam. Egyenes háttal, felhúzott lábakkal, bokáimat keresztbe téve. Austin egy szóval se mondta, hogyan üljek, és kezdtem elbizonytalanodni. Aztán rájöttem, mekkora marhaság amit gondoltam, és felvihogtam. Hisz Austin sosem szabná meg, hogyan üljek, vagy hogyan csináljak bármi mást.
De most mégis úgy rendelkezett, jöjjek fel, vetkőzzek meztelenre és várjak... én meg engedelmeskedtem.
Újabb borzongás, újabb izgalom hullám futott végig rajtam, újabb patak folyt végig a combjaim között. Mindez valóságos. Én meg csak vártam. Fáztam és ültem ott. Nem tudtam, mit tegyek, hát csak ültem türelmesen és várakoztam.
Az örökkévalóságig várakoztatott. Austin gyors, de biztos.
Gyorsan mozog, beszél, dolgozik és gondolkodik. Csupán a hálószobában lomha és lassú. Ott úgy látja jonak, ha húzza az időt.
Élvezte az együtt töltött időt és amit csináltunk. Imádom ezt az oldalát.
És most, miközben várakoztam, hallottam, milyen komótosan mozog odalent. Úgy tünt, mintha szándékosan fogná magát vissza, csak hogy engem várakoztasson. Hogy a végsőkig felizgasson. Bejött neki.
Most végre megjelent az ajtóban, és keményen igyekeztem, hogy a testtartásom egyenes maradjon. A térdeim reszketve ütődtek egymásnak annak ellenére, hogy minden erőmmel igyekeztem stabilan tartani őket.