A buli vége

A főépületből kiszűrődő hangos zene és nevetés több száz méternyire is hallható volt a buli helyszínétől. Nem zavart senkit, hiszen a birtok messze esett mindentől, ideális helyszínt biztosítva a fiatalok fékeveszett tivornyáinak.
A társaság eleinte kulturált viselkedése az elfogyasztott alkohol mennyiségével arányosan torzult. Alkoholból pedig volt bőven.
Éjfél körül járhatott, amikor a hangulat már túllépte azt a tűréshatárt, amit a fiatalember még el tudott viselni. Rutinos volt, mindig úgy ült le a társaságba, hogy szinte észrevétlenül távozhasson. Hallgatta egy darabig a hencegő történeteket, amik sosem kötötték le igazán és azt is nagyon jól tudta, hogy sokszor tizednyi részük sem igaz.
Mosolygott társain és amikor megunta ezeket a történeteket, angolosan távozott, mint ahogy most is.
Még hallotta a harsány röhögést, a poharak koccanását és a gusztustalan megjegyzések foszlányát, amit egy épp befejezett sztorihoz fűztek. Nem nézett vissza, jobbnak látta végérvényesen távozni.
Az ajtón kilépve fázósan húzta össze kabátját, felnézett a csillagos égre és elindult szálláshelyére. Útközben sokat gondolkozott az elmúlt pár óra eseményein, a megjelent emberek viselkedésén. Nem ítélt el senkit, de nem érezte közéjük valónak magát. Nem vonzották az orgiákba torkolló tivornyák és hőstettekről sem akart mesélni senkinek. Még igazakról sem.
Hosszú percek teltek el, útján csak a hideg szél és a lehulló lombok neszezése kísérte. Egyre hidegebb lett, teljesen felhúzta kabátjának cipzárját és sietősen lépkedett.
A távoli kereszteződésnél egy autó fordult rá a birtok felé vezető keskeny útra és kis idő elteltével mellette fékezett.
– Szia! A buliból jössz?
– Szia! Igen. Kicsit elfáradtam és leléptem.
– Ez a hangzavar onnan jön?
– Igen.
A volán mögött ülő fiatal nő elmosolyodott és kezét nyújtva bemutatkozott. A fiatalember udvariasan viszonozta.
– Nem jössz vissza?
– Nem, köszönöm! Érezd csak jól magad!
– Rendben, köszi, neked pedig jó utat! – és mosolyogva integetett, felhúzta az ablakot lassú tempóban tovább hajtott.
A fiatalember még állt egy kicsit az út széli murván, a távolodó hátsólámpák fényét nézte és azon gondolkozott, hogy helyesen döntött-e.
A nő szép volt. Fiatal és koránál sokkal érettebb benyomást keltett. És egyáltalán! Valahogy túl elegánsnak tűnt ehhez a bandához mérten.
– Mindegy! – gondolta magában és tovább baktatott.