A borosgazda 7. rész

Az elkövetkező napokban többször eszembe jutott Márti, és az is mit művelt velem a fürdőszobában. Összeszedtem a bátorságom, eldöntöttem végére járok a dolognak. Tudtam, hogy Vali dolgozik egész nap, így egyik délelőtt meglátogattam Mártit.
– Helo Norbi – üdvözölt mikor ajtót nyitott. – Vali nincs itthon, egész nap dolgozik.
– Nem baj, én hozzád jöttem.
Meglepődött, és beljebb tessékelt, mielőtt bármit kérdezhetett volna már mondtam is a magamét.
– Tudod a múltkor félbe hagytál valamit, és én az óta sem tudok másra gondolni csak rád.
Eljöttem, hogy befejezzük, amit akkor ott nem sikerült.
– Nagy franc vagy te Norbi – nevette el magát. – Titokban számítottam rád, rögtön jövök, addig vesd le a nadrágodat, és foglalj helyett abban a fotelban.
Könnyebben ment, mint ahogy gondoltam, hamarosan megjelent Márti a bevizezett mosdó kendővel a kezében. Elmosolyodtam magamban, ez valami fétis lehet a nőnél. Hozzám lépett, párnát dobott a földre, a lábaim közé térdelt, megtörölgette a már kőkeményen meredező bránerom.
– Akkor most nem végzek félmunkát – nézett fel rám mosolyogva.
Egyetértően bólogattam, először csak lassan és csak a makkot szívta be. Majd egyre mélyebben nyelte be a farkam, látszott rajta, hogy élvezettel szopik. Szopását időnként megszakította és nyelvével végig siklott a farok oldalán. Megnyalogatta a heréimet is mielőtt ismét a szájába vette a dorongom. Szívta, szopta a makk hegyét, aztán beljebb engedte. Nyelve fürgén fickándozott a makk alatti érzékeny részen. Amikor tövig elnyelte sikítani tudtam volna olyan jó volt. Feje ütemesen mozgott fel-le a kőkeményre duzzadt péniszen. Éreztem közeleg a kielégülés, hamarosan az első löket Márti szájába landolt. Nem hagyta abba a szopást, szinte természetes módon nyelte le, és csak amikor a lüktetés abba maradt, akkor engedte ki a szájából a már lankadó faszt. Kérdően nézett fel rám, muszáj volt megdicsérnem.
– Csodálatos voltál, de most kérlek, folytasd!
Meglepődött a kérésemen, megtörölgetett a mosdó kendővel, és először kézzel kezdett el izgatni. Markában a fegyverem megint életre kelt, és akkor ismét a szájába vette. Néhány perc múlva már bevetésre készen álltam.
– Most ezt hagyd abba, állj fel, azt szeretném, hogy beleüljél! – simogattam meg a fejét.