A természetben...

Kis kirándulást terveztünk a Pilisbe. Szép napos, talán egy kicsit melegebb is volt az idő, mint ami egy ilyen erdei kiruccanáshoz alkalmas.
Hátizsákok, némi kaja, kulacsban víz, látcső, túrabot (még az a hagyományos, nem az új divat) és irány a hegy.
Szeretünk túrázni, jól kifáradni egy kis emelkedőn. Felérni a tetőre és gyönyörködni a kilátásban és jót falatozni a hátizsákból. Most is ez volt a terv és többé-kevésbé sikerült is.
Amikor felértünk a kis tisztásra, ami még nem igazán a tető, egyből eldőlt, hogy itt állunk meg és nem a legfelső ponton, mert itt ezen az alig látható, bokrokkal jól eltakart kicsiny tisztáson sokkal nyugalmasabb, mint a forgalmasabb turistaút mellett, bár amúgy sem volt sok ember a hegyen akkor.
Ahogy leveszi az ember a zsákot azonnal érzi, hogy a ruha átnedvesedett alatta és jó azt is levenni. Én ledobtam a nagy hátizsákot és akkor látom, hogy a Te pólód is rendesen nedves, pedig csak a kis zsák volt rajta egy kis gyümölccsel és nápolyival megrakva.
Én ledobtam a pólót is és akkor látom, hogy Te is követed a szokást és le a ... na ezt nem kellet volna... vagy mégis... nem tudom.
Ahogy kibuggyantak a formás kis melleid a pólóból, rögtön megéreztem, hogy ez most egy csodás pillanat lehet. Mögéd lopakodtam és úgy karoltalak át, hogy elől mindkét kezemben egyszer csak ott termett egy-egy érett barack. A bimbók majd átbökték a tenyerem. Kicsit meglepődtél, de azonnal élvezni kezdted a helyzetet.
Így álltunk egy darabig és lenéztünk az elbűvölő tájra.
Kis idő múlva azt kezdtem érezni, hogy kezd kicsi lenni a nadrágom és olyan keménnyé váltam, mint sráckoromban, pedig az régen volt. Te is megérezted ahogy hozzád simultam és kacéran hátra pillantottál és csak annyit kérdeztél, hogy... itt?
De válaszolnom sem kellett és már éreztem is a kezed amint a cipzáramat húzza lefelé, csak úgy a hátad mögé nyúlva. Ebből most nem lesz tízóraizás, gondoltam és hagytam helyet a kezednek, ami gyakorlottan meg is találta az utat a már ágaskodó „viperámhoz”.
Igazán nem tudtam, hogy mi is a jó megoldás, mert hát mégis csak nyilvános helyen vagyunk ugye, még ha egy erdőben, akkor is, de láthatóan ez téged nem zavart.
Lassan, de nagyon határozottan kivarázsoltad a szerszámom a nadrág sliccén keresztül, úgy, hogy közben még meg sem fordultál, csak nézted a tájat.