A felismerésem és az első kapcsolatom

Bevezető: Ez egy furimányos történet, ami egy iskolai szerelemről szól, ami a „jellege” miatt egyáltalán nem volt egyszerű.
A történetet az egyik legjobb haverom öccsétől (akivel szintén jóban vagyok) kaptam meg.

Előre jelezném, hogy a neveket megváltoztattam. Matyi vagyok és 18 éves múltam. A történetem teljes megértéséhez egy kicsit vissza kell, hogy menjek az időbe. Azaz kb. olyan 2. osztályos lehettem, amikor új fiú jött az osztályomba. Jocónak hívták. Mindenkivel jól eltudtam játszani, viccelődni, de az új fiúval mindenkinél jobban összhangba kerültem és ezáltal nagyon gyorsan, nagyon jó haverok lettünk. Ekkor még volt egy nagyobb baráti társaság, akikkel szünetekben elhülyéskedtünk. A társaság tagjai rajtunk kívül még 3 lány (Meli valamint Juli, Kriszti) és 5 fiú (Ábel és Zoli valamint Karcsi és Nándi továbbá Istike) volt. Közülük Meli, Ábel és Zoli közvetlen osztálytársaink voltak, míg Juli, Kriszti, Karcsi és Nándi a párhuzamos (vagyis a másik 2. osztályba) jártak, míg Istike eggyel felettünk járt. Amit csak lehetet mindent együtt csináltunk Jocóval. A következő évekbe a baráti társaság túlnyomó része „lecserélődött” vagyis rajtunk kívül még 3-an maradtak meg ebből a társaságból „magnak”, mégpedig 2 lány (Juli, Kriszti) és 1 fiú (Karcsi). Voltak olyanok, akik rövidebb-hosszabb ideig a társaságunkhoz tartóztak, mint pl. Juli öccse (Csabi), Kriszti húga (Emese), majd az öccsük (Ödönke) és Karcsi öccsei (először Ottó, majd Palika). De hosszú ideig senki sem. Jocó és Én egyre inkább elválaszthatatlanok lettünk. Valamivel jobban hiányzott a többieknél, amikor (bármilyen okból) esetleg egy vagy több napig nem jött-jöhetett iskolába. Ezt én ekkor még csak arra, fogtam, hogy egyedül vele tudtam a barátaim/haverjaim közül az általam legkényesebbnek hitt témákat is megbeszélni. Így teltek az évek.

Már 8. osztályosok szóval olyan 13-14 évesek voltunk, amikor ez a fenti dolog és az, hogy a fiú osztály – és évfolyamtársainkkal ellentétben nekünk egy lánnyal sem volt úgy mondva igazi kapcsolatunk már igen csak szemet szúrt Julinak és az egyik szünetbe nekünk szegezte a kérdését: Ti melegek vagytok? Hát amellett, hogy lényegében sokként ért mind a kettőnket ez a kérdés, de gyorsabban észhez kapott Jocó és reagált a kérdésre: Hogy lennénk melegek.