Szertár

Mindenki arról álmodik, hogy a gimnáziumban menő, és sikeres lesz. Velem nem így volt. Visszahúzódó lány voltam, még 12. év közepén is csak némán figyeltem a cselekményeket körülöttem. Természetesen voltak barátaim csak iskolai körökön kívül. Nem szerettem az osztályomat.
Az évfolyamon volt egy fiú, akivel remekül kijöttünk, és sokat beszélgettünk. De nem mentem oda hozzá a suliban. Nem voltam vékony, és magas mint a többi korombeli. Sokan azt mondják, aranyos, mosolygós vagyok.
Egyszer testnevelés óra végén rakodtam be a labdákat a szertárba mikor bejött Márk, a fiú akivel jól kijöttem. Váltottunk néhány szót, elmondta, hogy neki is tesije volt, és a beszélgetés közepette egyszer csak egy nagy csapódás hallatszik, és egy kulcs csilingelése.
– Hahó, még bent vagyunk! – szólalt meg Márk és lépett az ajtóhoz. Lányok kacarászása hallatszott.
– Fracba, ezek az osztálytársaim voltak. A héten ez a második, hogy ide bezárnak. Öt perc, és jön tanár – mondtam nyugtató mosollyal, majd elhelyezkedtem az egyik ugró ágyon.
– Mindig bezárnak? – Nézett furcsán majd leült mellém.
– Sajnos...

Telt az idő, eltelt 5 majd 10 perc... majd már fél óra. Senki nem jött arra.
– Lehet itt éjszakázunk – mondtam kissé nevetve, de egyáltalán nem akartam, hogy együtt legyünk még kis ideig. Nagyon tetszett, és a stílusa is bejött, de ezt soha nem mertem neki megmondani.
– Még jó, hogy hoztam pulcsit, és itt vannak ezek az ugrós valamik. – Hátra dőlt mellém. Hirtelen felizzott a levegő. A felkarunk egymásnak ért, és hirtelen olyan szikra lett közöttünk, hogy még most is megnedvesít ha visszagondolok. Márk felém fordult, és így ösztönösen én is felé fordultam. Nem tudom, hogy ki kezdte, de pillanatok alatt egymás szájára tapadtunk és forró csókolózásba kezdtünk. Percekig csak faltuk egymást, közben mindkettőnknek elkalandozott a keze. Az enyém a mellkasát simította, az övé pedig hol a mellemen, hol a seggemen csúszott végig. Egyre jobban összefonódtunk, a simogatás egyre vadabb lett.