A haver csajszija, avagy ádáz harc a lelkiismeretemmel 1. rész

20 éves lehettem, egyetemista srác és volt barátnőm, akire, bár már nem az enyém, még most sem tudnék semmi rosszat sem mondani. Magamra annál inkább...
A történet a Somogyi dombságban játszódott. Nevet direkt nem említek, így is nagy a lebukás veszély.
Egy téli forralt baráti bolondozás indította el ezt az egészet. Na nem mondom, hogy semmit nem sejtettem vagy éreztem a köztünk lévő vonzalomról, de ez a konkrét esemény volt az, ami aztán megállíthatatlanul indította el azt a folyamatot, aminek a végén szembe tudnám köpni magam, hogy aztán a testemből kilépve keressek egy romlatlan, még emberszámba vehető testet és élhessek tovább abban.

Már erősen szürkült mikor elindultunk. Szánkó, bor, fűszerek és egy is kaja, amit a parázsban sütnek majd meg. Én semmit nem vittem. Álltam ott köztük, és néztem, ahogy összepakolnak mindent, és arra gondoltam, hogy ebből a mindenből én is eszem iszom majd. Némi lelkiismeret furdalásom lett ettől, és az egyik sráctól elvettem egy táskát.
– Bassza meg! Ez pont a bor és a fejsze...
Nehéz volt. Lassan vánszorogtunk ki a hegyen, és sokat baromkodtunk. Kifelé Jager-t ittunk, az tartotta bennünk a lelket. A csapatban 5 fiú és 3 csaj volt. Abból egy csaj magában (a barátja nélkül) a másik kettő a barátjával. Régóta ismerem mindet.

Már kifelé észrevettem, hogy az egyik lánynak olyan kívánatos a segge. Ahogy lépdelt a nagy hóban, szexin és viccesen mozgott. Szőke haja kilátszott a sapka alól, arca piros volt a hidegtől és mindig mosolygott. Mint mondtam, régóta ismertem. Ahogy fogyott az ital egyre szemtelenebb lettem. A nehéz táskát lepasszoltam a csaj pasijának, aki a súlytól lemaradt. Így a lány közelében (hallótávon belül) nem volt senki...
Mellé mentem, és mondtam neki, h nagyon jól néz ki. Nem nézett furcsán rám, mert ahogy mondtam, éreztük mi ezt a szexuális vonzalmat. Megköszönte és megkérdezte, hogy másnap mit csinálok. is voltam, kanos is... mégis ez megdöbbentett, mert tudtam miért kérdezi. Kefélni akart. Nem mondtam neki semmit, később is, mikor újra előhozta csak annyit, hogy nem biztos, hogy lesz rá időm.

Aztán ahogy kiértünk a helyszínre, fát kezdtünk gyűjteni...