Chat-en szerzett történetek 10. rész

Amikor elértem azt az életkort, hogy kezdtek érdekelni a csajok meg a szex, rájöttem, hogy valami miatt az idősebb nők indítanak be. A suliban a tanárnőimről fantáziáltam, otthon meg a szomszéd Marika néniről, vagy a boltos nőciről aki kb. 40 lehetett amikor én 14. Egy idősebb haverom mondta, hogy van ez az Ödipusz komplexus, meg van olyan, hogy a gyerek tudat alatt az anyjára izgul és ez állhat nálam is a háttérben. De nem hittem neki mert nekem anyám soha nem bukkant fel a fantáziálásaimban. Mondjuk ez nem is csoda. Lehet nem illik ilyet mondani, de anyámra szerintem még egy vak koldusnak se állna fel a farka. Nem is értem, hogy apám mit látott benne és nem csodálkozom azon, hogy kétéves koromban elvált tőle. Anyám kövér, csúnya, igénytelen és buta nő. Tudom ez így kissé erősnek tűnik, de tényleg ez van. A 160 cm – es magasságához van vagy 90 kg. Egy – két fiatalkori fotón még tűrhetően néz ki, de egyébként tényleg nem egy szépség és akkor még finoman fogalmaztam. Ápolatlan, legtöbbször izzadságszag lengi körül és tényleg buta. Szinte semmiről nem lehet beszélgetni vele és ezt nemcsak én mondom hanem a kolléganői, meg az ismerősök is. Szóval anyám nem izgatott soha.
Viszont a nagymamámnak volt egy nagyon szép és szexi szomszédasszonya aki már akkor bejött nekem amikor a szexre még nem is gondoltam. Kb. 25 körül lehetett amikor én 10 voltam. Anikónak hívták, de mindenki csak Ancsának szólította. Már kiskoromban levett a lábamról a kedvességével, meg azzal, hogy mindig nagyon csinos és ápolt volt és állandóan úgy poénkodott velem, mintha egyidősek lennénk. Állítólag egyszer azt mondtam, hogy ha nagy leszek őt fogom elvenni feleségül. A nyarakat mindig a nagyinál töltöttem és azt hiszem szép lassan olyan kamaszos rajongás alakult ki bennem Ancsa felé.
Már másodikos gimis voltam és szokás szerint nyárra ismét leköltöztem a nagymamámhoz egy dunántúli kisvárosba (a neve nem fontos) és mama elmondta, hogy Ancsának meghalt a férje februárban, szóval ha találkozunk óvatosan viccelődjek vele, nehogy megbántsam. Másnap a boltban össze is futottunk és nem igazán tudtam mit mondjak. Valahogy eldadogtam, hogy "Őszinte részvétem" meg makogtam valamit, hogy mennyire sajnálom az Endre bácsit.