Kalandok 2. rész

Másnap a csengő szakadatlan berregésére ébredtem, mérgesen pillantottam az ágy melletti órára, fél hét, – ki a fene az ilyenkor? –, gondoltam magamban. Kelletlenül kászálódtam ki az ágyból. Gyorsan felhúztam meztelen testemre a bemelegítő alsómat, amit még tegnapi futás után hagytam az ágy mellet. Az újabb csengetés bántóan élesen törte meg körülöttem a csendet. Szitkozódva nyitottam ajtót, ami mögött, legnagyobb meglepetésemre Ohara nyomozó állt, egy kopott farmer nadrág és egy fehér póló volt mindössze a ruházata, az elmaradhatatlan pisztollyal az oldalán, a nyakában a rendőrség jelvénye lógott.
– Jó reggelt Mr. Richards – mosolygott rám.
– ’ reggelt Ohara – vetettem oda foghegyről – Miben segíthetek?
– Erre jártam, gondoltam megnézem Leavenworth város hősét, hogy érzi magát.
– Köszöni az érdeklődést, de jobban lenne, ha hagynák aludni.
– Milyen mogorva ma, pedig ahogy látom mozgalmas és élvezetes éjszakája volt – intett a szemével a ki karmolt vállaimra, közben tekintette lejjebb is siklott, szemügyre véve dagadó mellizmaimat, majd kockás hasamat.
Mikor felnézet enyhe pír öntötte el arcát, kis gondolkodás után rájöttem, hogy a reggeli merevedésem birkózik a bemelegítőmmel, ami persze letagadhatatlan lenne.
– Kér kávét Ohara? – kérdeztem tőle miközben beljebb invitáltam.
– Köszönöm, elfogadom.
– Akkor főzzön magának, a konyha balra a második ajtó lesz, a jobb oldali szekrény, jobb felső szekrényében talál mindent, ami a kávé főzéséhez kell – mielőtt meg tudott volna szólalni, hátat fordítottam neki és elmasíroztam a fürdőbe.
A múlt estén gondolkodva engedtem magamra a vizet.
– Kész a kávé – halottam Ohara hangját, ami kirángatott a merengésből.
Kapkodva záram el a csapot, nagyjából megtörölköztem, majd a törölközőt a derekam köré csavarva léptem ki a konyhába.
– Szóval, minek köszönhetem a látogatását? Ön nem, azaz ember, aki merő kíváncsiságból meglátogatna egy embertársát. Ne tartsa magába.
– Oh, Mr. Richards mit feltéttelez rólam – kérdezte tőlem miközben a szájához emelte a bögrét, de attól látszott a mosoly az ajkain. Ez a nő játszik velem és ekkor beugrott, hogy tegnap délután a görkoris lány ki volt.
– Jól állt Önnek a görkori, – mosolyogtam rá. Szemei kicsit haragosan csillantak mikor felfedtem álcáját, most csak az volt a kérdés engem követett-e, vagy Monicát. Gyanúm szerint utóbbit.
– Szóval észrevett – mondta elismerően.