Tornatanár 4. rész

Miután Anikóék elmentek felhívtam a feleségem. Megkérdeztem, akarna e találkozni? Még nem tudtam, mit, és hogy akarnék mondani neki, de majd csak kialakul a nap folyamán... Azt mondta másnap délután ráér. Rendben. Megbeszéltük, hogy ötkor összefutunk a plázában.
Elmentem uszodába, utána ettem egy tripla whoppert, kellett az energiapótlás, közben nézegettem a betérő lányokat, vajon hányan lettek s ki által megkefélve? Ha olyan jött be aki masszírozza a fenekét, arra gondoltam, vajon kaphatott egy két seggre csapást, vagy akár többet? És már emelkedett a farkam!
Este elmentem moziba. Semmi kedvem nem volt otthon ülnöm, egyedül. Ha nem is ismerkedni akartam, jól éreztem magam emberek közt. Jól esett a zsibongás körülöttem.
Hazaérve kinyitottam egy aszút, két pohárral elkortyolgattam, míg a youtube – ról pörgős bigband számok szóltak.

Reggel felkeltem, megborotválkoztam, a szekrényben kicsit keresgéltem, gondoltam valami öltönybe megyek, de kezembe akadt a két éve vásárolt sportzakóm amiről már el is feledkeztem. Egy nem olyan rég vásárolt farmerrel, és egy világoskék m&s inggel teljesen jó kombináció volt.
Kicsit gondolkoztam, hogy most is bekapjak-e egy kapszulát, de mivel tegnap még este is felállt a farkam ha dögös lányt láttam, s a reggeli merevedésem se 2perces volt, bíztam a természetemben.
Elindultam Anikóék felé gyalog. Jó az idő, egy buszmegálló nem táv, és virágot is akartam venni! A virágosnál kicsit gondolkoztam, hogy hány csokrot vegyek, a lányoknak is külön? Végül 1 nagyot választottam...
Amikor a buszmegállóhoz értem, ránéztem az órára. 11. 50. Elégedett voltam. Időben érkeztem. Ahogy felnéztem, mintha a földből nőtt volna ki, Anikó állt előttem mosolyogva.
– Üdvözlöm tanár úr!
– Nagyon örülök kedves Anikó! Remélem nem gond, ha a lakásukig én viszem a virágot, és csak ott adom át?
– Természetesen! Jöjjön, had vezessem át a "labirintuson".
Nem volt vészes, egy kis, alig észrevehető ösvény volt két ház közt, de ha azt el is vétettem volna, egy kereszteződéssel arrább is majdnem oda jutottam volna csak egy varga betűvel.
A kapunál beütött egy 6 jegyű kódot, és egy néhány lépés széles előkert után már be is léptünk az előszobába.
Vártam a lányok zsivaját, de csak egy halk háttérzene szólt.
– Viviék merre?
– Elküldtem őket moziba.
– Bocsánat, lehet rosszul értettem, de nem együtt ebédelünk?