A tanárnő és a mariska 3. rész

Sándor bácsi szerencsénkre aznap megpróbálta megdönteni a fél óra alatt elfogyasztott fröccsök egyéni rekordját, ezért békésen szunyókált kis kuckójában. Nem volt könnyű elválnom Dóritól, főleg miután megkérdezte, hogy ha már úgyis albérletben lakom, nincs e kedvem hozzájuk költözni, mert akkor minden nap láthatjuk (? ) egymást. Bárhogy is faggattam cigiéről nem mondott semmit. Adott viszont egy tippet:
– Az autópálya leágazásától nem messze, bent az erdőben van egy fitnesz klub. Olyan tipikusan hülye neve van: „Vad orchideák”, az a központ.
– És hogy jutok be? – kérdeztem.
– Gondolom elég zártkörű hely.
– Az olyan szép nőket, mint te, ott mindig szívesen látják. – vigyorgott. – Meg aztán, rólad már hallottak.
Nem volt könnyű megtalálnom a keresett földutat, mely pár méter és egy 90 fokos kanyar után tükörsima aszfalttá változott. A valamikori nemesi kúria vaskapuja lett volna a következő akadály, de mikor kiszálltam, hogy megpróbáljam kinyitni, automatikusan feltárult. Körbenéztem: két kamera is figyelte az utat.
Négy autó állt a parkolóban: két Merci, egy Audi és egy olyan nagyon sportosan kinéző sportkocsi. Kicsit szégyelltem is az én Skodámat melléjük parkolni. Az előtérben kellemesen hűvös levegő és egy irtózatosan kisminkelt tini fogadott.
– Szióka. Az igazgatónő már vár. – csicseregte, majd megfogta a kezemet és felvezetett a széles márványlépcsőkön.
– Végre találkoztunk – ölelt állt, mint rég nem látott ismerőst a nagyfőnök, majd hátralépett egy pár pillanatig egymást kóstáltuk. Egy tízessel biztos öregebb lehetett nálam, de a modern technikának hála ez alig látszott meg rajta. Könnyű nyári ruhája alig takart valamit karcsú testéből, egyenes, platina szőke haja karcsú derekát verdeste, férfibolondító hosszú, feszes combjai és formás, mellei túl tökéletesek voltak ahhoz, hogy szépek legyenek. Az arcát hagytam legutoljára: látszott, hogy azon is sokat dolgozott a sebészkés, de nem könnyű szalonnát csinálni. Mintha egy műanyag Barbie baba pofiját próbálták volna egy lóéra . Siralmas lett az eredmény. De kit érdekel az összhatás, ha meglátja azokat a szopásra termet vastag ajkakat?
– És? – intett, hogy üljek mellé az elegáns díványra – miért jöttél el hozzánk?
– Az utóbbi időben felszedtem pár kilót – kezdtem el, a kitalált szövegemet – gondoltam itt sikerül formába jönnöm.
– Értem – mosolyodott el – ugye te nálunk tanítasz a suliba?
– Igen – bólogattam lelkesen.