Szex ötödikben

Pierre egy olyan fickó volt, akinek folyton állt a fasza. Azt mondta, nem tehet róla, és folyton valami VIII. Henriket emlegetett, akinek szintén forróbb volt a vére a kelleténél. Én nem tudom, de abban már az első pillanatban biztos voltam, hogy nem szeretném úgy végezni, ahogy szegény Boleyn Anna – már tudniillik, hogy leütötték a csinos kis buksiját.
Az én fejecském még mindig a helyén van, és a puncim is, erről magatok is meggyőződhettek, ha veszitek a bátorságot, és egyszer csak úgy l’art pour l’art becsusszantjátok a kezeteket a bugyikámba!
Pierre megtette, és nem is bánta meg...
Szóval, kis kalandunk egy csodaszép és napsütéses márciusi délelőttön kezdődött. Én fagyit nyaltam egy Cascade-kirakat előtt, Pierre pedig épp arra hajtott a szuper BMW-jén.
Állítólag ekkor történt, hogy megpillantott engem hátulról – amint ott ácsorogtam a tűsarkaimon, és a popsim olyan édesen kellette magát abban a márciusi délelőttben, hogy Pierre-nek rögtön bizseregni kezdett a slicce tájéka, ez pedig arra késztette őt, hogy vadul leparkoljon, és rám vesse magát.
Szerintem csúnya dolog, ha valaki csak úgy ránk akaszkodik, de Pierre ezt is úgy tudta csinálni, hogy még csak meg se haragudott rá az ember lánya.
Mert Pierre majdnem úriember volt – azért csak majdnem, mert szerintem úriember nem döfi a mobiltelefonja antennáját egy karcsú derékba, azt suttogva fojtott, ám roppant erotikus hangon, hogy : “ Nem bánod meg, bébi, ha velem tartasz! ”
És akkor én, merthogy épp volt egy szabad órám a kozmetikus előtt – Pierre-el tartottam, mert imádom az olyan dolgokat, amiket később nem bánok meg!
Pierre-t látszólag felvillanyozta a kezdeti siker, és megmutatta, milyen egy macho hapi, aki aztán tud teperni a szuper autójával. Nem tudom hogy van ez, de ha gyorsan száguld velem egy autó, mindjárt hevesebben kezd el dobogni a szívem, és kellemesen felpezsdül a puncikám. Olyankor, mintha a szeméremajkaim mind megtelnének friss, piros vérrel, és ettől gyönyörűen és nedvesen kezdenek duzzadozni a bugyimban – már ha éppen viselek ilyesmit.
Egyébként Pierre-től tanultam, hogy nyáron nem szabad és egy rendes lánynak nem is illik bugyit hordani, mert az csúnya kiszúrás a férfiakkal szemben, ha egy tűzforró napon nem engedjük mindjárt megérinteni a cicuskánkat!
– Nem is kérdezted, hová viszlek! – csodálkozott a csinos Pierre, miközben 120-al száguldottunk a Körúton