Gyors menet a kirakatban

Elhatároztam, hogy ma elintézem minden függőben lévő ügyemet. Hát az istennek se ment semmi. Na jó! Akkor nem csinálok semmit! Elkezdtem őgyelegni a városban. Egy cipőüzlet előtt eszembe jutott, hogy elkelne egy jó téli cipő. Bementem. Nos ami első feltűnő dolog volt az egy csinos, de molett eladó átható mosolygós, igéző tekintete.
– Parancsol?
– Nem, nem csak nézelődöm – mondtam kissé zavartan.
– Csak nyugodtan, mondta és mosolygott tovább, de valahogy úgy, hogy a hátamon is áthatolt és valahol a farkam környékén landolt. No ne, mondom magamban, nem szerettem a molett nőket, így hát inkább elköszöntem és már mentem is volna. Ám utánam szólt:
– ha mégis meggondolná, csak jöjjön nyugodtan vissza. Szemébe néztem és éreztem ahogy sugárzik belőle az erotika.
– Jó – mondtam és kiléptem az ajtón. Csak a hűvös szellő adta tudtomra, hogy ég az arcom a felajzottságtól. Hűha, mondtam, higgadj le Feri, hisz ez a nő nem a te zsánerod. Ténferegtem egy darabig, de semmire se jutottam, már dél felé járt az idő amikor azt vettem észre, hogy megint a cipőüzlet előtt állok. Be kellett, hogy menjek.
– Na kedves mégis meggondolta magát? – szólt az eladónő nyájasan, s látom, hogy egy másik nyitott blúz van rajta, amiből majd kibuggyannak hatalmas keblei. Észrevette, hogy bámulom őket.
– Parancsol?
– Igen. Ajánlana nekem valami jó téli cipőt?
– Jöjjön velem drága – turbékolt a hangja. Bementünk a polcok közé, az üzletben egy lélek se, látszik kevés a pénz az embereknél. A nő lehajolt az alsó polchoz, hogy elővegyen egy dobozt. Olyan szexis széles tompora volt, hogy nem tudtam másra gondolni, mint arra hogyan verném be neki az ágaskodó farkam. Ám már fel is állt és kedveskedve a portékát. Kicsi volt a lábamra a áru.
– Várjon adok egy nagyobbat – és már hajolt is előre le, de én ekkor mintha megbotlottam volna elkaptam a derekát és egy nagyot szippantottam haja bódító illatából.
– Pardon!
– Á semmi – mondta – de éreztem a remegést a hangjában.
– Maga egy kívánatos gyönyörű nő és az illata a kisugárzása megőrjít, – mondtam és megfogtam a kezét amint a dobozt nyújtotta felém.
– Ugyan csak ugrat – mondta szemlesütve és elhúzta a kezét. Újra megfogtam és megcsókoltam, most hagyta, így magamhoz vontam és már a nyakát csókoltam.
– Jaj várjon, bejöhetnek – fordult ki az ölelésből.
– Nem bírok magammal mondtam neki – mert éreztem, hogy ő is így van ezzel – nagyon kívánom.