A tanárnő és a mariska 1. rész

Ne féljen tanárnő, senki nem tudja meg – suttogta Erni miközben pajkos lángocskák lobogtak fekete szemében. Majdnem egy fejjel volt magasabb, mint én, atlétatrikója inkább kiemelte, mint elrejtette izmos, barna felsőtestét, és ahogy hanyagul a padhoz dűlt fehér vászonnadrágja sem tudta elrejteni nem mindennapi nemi szervének körvonalait. Az ajtónál testvére Imi támasztotta a falat. Rám mosolygott, majd nagyot húzva a kezében tartott dobozból, mellém lépett. Bár nem voltak ikrek nagyon hasonlítottak egymásra: két csodálatos férfijelölt, gazdagok, szépek és persze a velejükig romlottak. Ez utóbbi persze manapság nem feltétlenül jelent hátrányt.
Persze én voltam a hülye, hogy fogadtam velük: ha mindkettőjüknek ötös lesz a matek dogája elszívok előttük egy füves cigit. Elsőre jó ötletnek tűnt. Megnyerem magamnak a suli két legbefolyásosabb diákját, akik talán tanulni is fognak valamit, abban meg biztos voltam, hogy csak találok én egy kis hibát abban a dolgozatban. Nem volt.
A jól ismert ázott szalma íz mellé valamilyen furcsa mentolos – szappanos illat vegyült. Nem volt undorító, de különösen jó sem. A katedrát a falhoz toltuk, felültünk rá és testvériesen megosztoztunk mindenen, én kaptam a cigit a fiuk nyakalták a .
– És mégis, hogy került ide Andrea? – bizalmaskodott Imi.
– Ezt hogy érted? – kérdeztem vissza.
– Azt tudjuk, hogy egy úri pesti gimibe tanított – kapcsolódott be a beszélgetésbe testvére. – ahhoz képest mi itt a világ segglyuka vagyunk.
– Talán nem is annyira – tettem vállára a kezem.
– Kérem, mondja el. – búgta Erni és hozzám simult.
– Hát – kezdtem és bár nem akartam erről beszélni, de valahogy minden olyan légiessé, édessé vált volna, a gondjaimat, tartózkodásomat, gátlásaimat, elsöpörte a fanyar füst. – Viszonyom volt az egyik diákommal.
– Ez nem is hangzik rosszul. – simogatta meg Erni a combomat. – Hogy történt?
– Laurának hívták...
– Te kis leszbi – döbbent meg Imi.
– A fiukat is szerettem – nyugtattam meg, és amint belenéztem a felcsillanó szempárba valamiért elkapott a nevetőgörcs.
– Gyönyörű volt, – folytattam, miután kivihogtam magam – szőke, sportos és a legszebb kék szemei voltak, melyeket valaha is láttam. Hozzám járt magánórákra és egy nap nem bírtam tovább, átöleltem és megcsókoltam. Egy pillanatra mintha megfagyott volna a levegő, de aztán viszonozta. Szerelmesek lettünk.
– És szex? – törte meg a csendet Imi – Milyen volt?