Egy beteljesült álom

Egy üzlet és reménybeli állás szervezése kapcsán majd’ egy évet „társadalmi munkában” kellett dolgoznom. A szerteágazó és sok embert megmozgató ügylet egyik résztvevője ismét csak a „biztosítós csaj” volt. Időközben kiderült, hogy egy közös ismerős révén már évekkel korábban találkoznunk kellett, de egyikünk sem emlékezett a másikra. Az üzlet végül is sikeres lett, s mindketten az új cégnél kaptunk állást.
A munka temérdek volt, és nagyon sokszor a késő éjszakába nyúltak a megbeszélések. Kiderült, hogy valójában nem is ellenszenves, csak sokat beszél és nem kicsit harsány. Ezzel leginkább gátlásait igyekszik palástolni. Ahogy egyre jobban megismertem, mind világosabbá vált, hogy minket egy tőről metszettek. Ha elkezdtem egy mondatot, ő majdnem mindig be tudta fejezni. A legbizalmasabb üzleti információk alapján szinte szó szerint ugyanarra a következtetésre jutottunk.
ártatlanságomban eleinte észre sem vettem, hogy ő már jó ideje másként néz rám. Hosszú ideig tartott, míg erőteljes ösztönzésére lassan rádöbbentem, mi is zajlik köztünk.
Egy késő éjszakai megbeszélésen, ahol időnként a világ megváltásáról is szó esett, s magunkról is el-elmondtunk sok mindent, egyszer csak kijelentette, hogy ő ugyan már nem mondhatja magát tininek, két gyereke is van, de még soha nem volt szerelmes. Parázs vita alakult ki, hogy tartható-e ez az állapot. Én amellett kardoskodtam, ha eddig nem tette, feltétlenül ki kell próbálni a dolgot, mert anélkül nem szabad meghalni.
– És milyen az, amikor szerelmes valaki? – tette fel a kérdést.
– A legnagyobb önzés és a legnagyobb önfeladás ugyanabban a pillanatban – válaszoltam. – Ha nincs szerencséd, nagyon sokat szenvedhetsz, de ezzel együtt felejthetetlen érzés.
– Akkor köszönöm, én nem kérek belőle, szenvedtem már eleget.
Ekkor, már mintha kezdett volna derengeni valami a fejemben, de még nem tudatosult az egész. Néhány nappal később egy hasonló beszélgetésen, amikor már csak hármasban voltunk közös főnökünkkel, és jó néhány felest is megittunk, a következő kérdést tette fel:
– Mit csináljak, ha valaki nagyon tetszik nekem, de nem nagyon reagál a jelzéseimre?
– Lehet, hogy észre sem vette a dolgot – vetettem ellen.
– Az ki van zárva – így ő.
– Talán még egyértelműbbé kellene tenni a jelzéseket – gyúlt fény az elmémben.
S mit ad Isten, egy fél óra elteltével hirtelen megszólalt:
– Nagyon fázik a lábam.
– Add ide, megmelegítem – ajánlottam.