Június 14.

Emlékszem egy szép tiszta napsütéses június 14-kére esett az osztálykirándulás.
Korán reggel anyukám vitt fel a városba, mert a pályaudvarról indult a busz, amivel elutaztunk Szegedre. Elköszönöm szépen udvariasan anyukámtól, és ő indult is haza, mert itthon az építkezés miatt volt dolog bőven. Mondanom se kell, 10 órakor elindultunk, és 10 perc sem telt el, én már a whiskymet iszogattam a legjobb barátommal, Viktorral. Miután vissza sétáltam a buszon a helyemre, arra lettem figyelmes, hogy a legjobb barátnőm, Leila épp sutyiban iszogat. Körülbelül 60-70 fokos lehetett, és láttam rajta, hogy kiült a mosoly az arcára. Majd beültem legbelülre, hogy jól lássak az útra. A headsettem a fülembe tettem, és elbóbiskoltam.

Arra lettem figyelmes, hogy Leila kutat mellettem, majd elővett egy fánkot, és jó ízűen majszolni kezdte mellettem. Nos, egyből éhes lettem én is, de én egy 20 ezrest hoztam magammal (de ez nem fontos) ezért a legközelebbi falucskában megálltunk, és bementünk vásárolgatni, mondanom se kell, ennyi talán sosem láttam, mint, amennyi akkor a bevásárló kocsiban volt. Az eladó nő még nevetett is, hogy szép éjszakának nézünk elébe. Természetesen helyeseltem, majd osztály főnököm, Péter bácsi meglökte a fejem, hogy nem vicces... De én tovább nevettem.
2 óra kemény utazás után végre megérkeztünk, sétáltunk, kocsmáztunk, körbe jártuk a várost, ittunk, és részletezhetném, de most nem ez a sztori lényege.

Este 11 lehetett, mikor már az összes fogyni kezdett, egy-két , tequila maradt már csak. Az üvegeket pedig előszeretettel használtuk a jó kis üveges játékhoz... És mit ne mondjak ínyemre esett Viktorról lenyalni a sót, miután meghúztam a tequilát. Majd lent összegyűltünk (kb. 20-an voltunk) a nappaliban, és beszélgetni kezdtük. Éreztem a sok ital megtette hatását, ezért kimentem a fiúkkal egy kis kényeztetésre... olyan cuccot dobtunk össze szárnyaltam erre az énemre nem vagyok büszke, de 17 évesen az ember kipróbál mindent. Majd valamilyen oknál fogva odamentem a legjobb barátnőmhöz, és a szájára adtam egy puszit, hogy majd sietek.
10 percet lehettünk kint, majd besétáltunk, és nevettem mindenen... de tényleg a legalapabb dolgokon. Majd bejött osztályfőnököm, és elköszönt tőlünk, és biccentve megjegyezte „csak okosan”, persze mielőtt mondhattam volna nem az a fajta lány vagyok, már az voltam.