Hullámzó Balaton tetején...

Lágyan símogatott az ajka. Kószált a szemöldökömön, az ajkaimon és bizseregtette minden porcikámat. Ujjaival a hajamba túrt.
– Nincs meleged?
– De... — nem tudta tovább folytatni a mondatot. Befogtam a száját, a szó legszorosabb érrtelmében... a sajátommal. Aztán lágyabbá vált a csók. Ajkaink alig érintve, lágyan símogatták egymást. Körbekószáltak egymás szemöldökén, szemein, elidőztek a másik fülcimpáin... egészen addig, amíg nyelveink meg nem találták füleink belsejét. Forró lehellet kíséretében kalandoztuk be őket. A kalandozás eredménye az egyre mélyebb sóhajok, amiket az ajkak újabb találkozása követett.
Megint csak simizték egymást, aztán felnyíltak, a fogak összekoccantak... Nyelvem is megtalálta párját. Érezhető örömmel köszöntötték egymást. Elindultak "szomszédolni". Az ajkak hívogatóan nyíltak szét, utat engedve a kutatóknak. Körbesímogatták a szomszéd fogsorát, megtapasztalták — immár sokadszor — egymást.
Az arcok szorosan tapadtak egymáshoz, a kezek egymás testén kalandoztak. Felfedezőúton voltak — pedig már nem először járták be az ismerős, mégis mindig új tájakat. Egymás gerince mentén fel-alá sétáltak, éppen csak érintve a csigolyák mentén a bőrt. Mindketten lúdbőrözni kezdtünk. Máskor ez a fázást jelentette — most valami csodálatos, jó érzés volt!
A Vakáció a nád takarásában állt. Lágyan ringatózott a hullámok mozgását követve. "Tökflaute" volt, a szokásos délutáni szélcsend. Tűzött a délutáni nap, nem csak egymás közelségétől izzadtunk.
– Mártózzunk meg — javasoltam. – Benne vagy egy nudiban?
Viki nem habozott. Kezdte kikapcsolni a bikinifelső pántját.
– Majd én... — azzal már símogattam is le a falatnyi textilt. Cickói — fogságukból kiszabadulva — hegyesen álltak, amúgy "tenyérbemászóan", kényeztetésre hívogatóan. Éltem a meghívással és nyelvem hegyével egyiket a másik után birizgálni kezdtem. Először az udvarokat jártam körbe, amire két barnás-vörös "ágyúcső" meredt elém. Szinte követelték, hogy "őket is! " Ennek a meghívásnak sem lehetett ellenállni. (Meg ilyen helyzetben amúgy sem vagyok "ellenálló-tipus"! ) Az ajkaim közé vettem őket és szopogatni kezdtem. Aztán a tenyerem következett, hiszen "tenyérbemászóak" voltak!
– Mi lesz? Megyünk mártózni vagy...?