Mécsesek

Kapkodsz. Izgatottan készülődsz. A torkodban dobog a szíved, mert tudod, hogy mindennek tökéletesnek kell lennie. Azt akarod, hogy minden tökéletes legyen és örömét lelje Benned. Meg akarsz felelni neki, Neki, akinek a tekintete teljesen a emlékezetedbe vésődött. Még mindig tisztán él benned a kép, ahogy odalépett hozzád azon az estén tánc közben. A tekintete és minden, ami utána történt. De olyan hamar vége lett, pedig mennyire élveztél a karjaiban lenni. Mióta hazakísért már csak azt az egy-két üzenetet olvasod naponta többször amiket a napokban írt.

De hisz mindjárt itt lesz. Alig maradt pár perced készülődni, pedig... Mennyi mindent szeretnél még rendbe szedni magadon és a lakáson is. Nincs idő. Azt mondta pontban 8-kor csenget és készen kell állnod. Mindent olyan utasításszerűen mondd... sose kér, mindig csak kijelent... pedig alig ismer.
Na lássuk. Fordulsz az ágy felé. Annyira gyönyörű ez a ruha. Gyönyörködve nézegeted a ruhát, amit tegnap küldött egy kis borítékkal együtt. Sietned kell. Kapkodva bújsz a fekete miniruhába. Bárcsak egy órával korábban végeztél volna a munkában. Így alig volt időd végigmenni a pontokon amit a levélben írt.
Megfordulsz. Meglepetten állsz szemben a tükörrel, méregeted magad és büszkeség tölt el. Tetszel magadnak. Ebben biztos tetszeni fogok neki – gondolod boldogan. Végigsimítasz az anyagon, olyan finoman feszül rád, tökéletesen formálja meg az alakodat.
Nem nézegetheted tovább magadat, előkapod a levelet. Olyan szép a kézírása... Igen ezeket a pontokat már végigvetted, tusolás, gyanta, ruha...
Az utolsó ponthoz érsz:
"Amíg nálad leszek, végig néma csendben kell lenned. Csak ha kérdezlek, akkor nyithatod válaszra a szád. " Ezen a ponton megakad a szemed. Az eszeddel tudod, hogy te mentél ebbe bele, rábólintottál, hogy teljesen aláveted magad neki. Hogyisne bólintottál volna, amikor úgy érezted ott akkor azon az estén, hogy bármire képes vagy érte... Csak szeressen... vagy legalább csak foglalkozzon veled... bármi csak veled legyen...
Ez a pont mégis aggodalomba ejt. Nem leszek rá képes, hiszen mindig sokat beszélek, meg különben is ez olyan megalázó. Hát persze, hogy megalázó, hiszen mi minden lesz még amikre rábólintottál, pedig... sosem csináltál ilyet... gondolod magadban, de ahogy ezek a gondolatok futnak át az agyadon:

Megszólal a csengő.