Egy kis tinicsaj bemocskolása 1. rész

Kedves Tina!
Mióta nem beszéltünk, sokat gondolkoztam rajtad. Még soha nem találkoztam olyan tiszta, jó, erkölcsös, harmonikus jelenséggel, amilyen te vagy. Ez akkor meg is zavart. Olyan vagy, mint a túl erős fény. Az ember inkább elkapja a tekintetét. Mert látva, tapasztalva, érezve azt, ahogy élsz, működsz, beszélsz, ragyogsz, melletted mindenki csak bűnösnek, alávalónak, sötétebbnek érezheti magát. Azt hiszem, én is ezért mutattam feléd a rosszabbik énemet. Mert azt piszkálta fel az átható fényed. Ezt sajnálom. Ugyanakkor te is tudod, Édes F., hogy nem végeztünk.
Az első kis lépések történtek csak meg köztünk. Nem kicsinylem le a fontosságukat – félre ne érts! –, de az csak az út eleje volt. Szóval tekintsük most át, hogy mit végeztünk el, milyen eredmények születtek eddig, és mik a ránk váró feladatok.
Fontos kezdőpillanat volt, amikor a kezed először nyúlt a lábam közé, mikor először tapogattad meg, fogdostad össze, verted ki a nedvedzve lüktető, miattad kemény pöcsömet. A kis puha, gyereklányosan finom kézfejed akkor előváladékos és spermás lett, így azt a faszverést tekinthetjük a bemocskolásod, szagos váladékkal történő megjelölésed első aktusának.
Aztán jött pár apróság, farok combodnak, hasadnak nyomása, stb. Ezek a serdülőlányos, apró tested szagosítását szolgálták, és fontosnak éreztem, hogy az itt-ott hozzád préselt tagom kemény, forró lüktetése emlékként beléd vésődjön. Ha azóta csak egyszer is felidéződött benned az a tapasztalás, hogy pl. a combodon pulzál az álló farkam, akkor az már jelentheti, hogy a lelked bemocskolása is megkezdődött.
Komoly mérföldkő volt ezek után az első alkalom, mikor a csupasz, álló pöcsömet a puha és sebezhető kislánycombjaid közé toltam, és – bár ijedten néztél rám, próbáltad összeszorítani a szétrakott lábaidat – én a hamvas pinádba fúrtam magam. Akkor haragudtam az ijedt ellenkezésed miatt, de ma már tudom, hogy úgy kellett lennie.
Így mindig élénken fog élni bennünk az első vaginális behatolás emléke. Ahogy hanyatt fekszel meztelenül, rémülten és könyörgően, félve nézel rám... Akkor tudatosult benned, hogy ez nem petting, és én nem húzok gumit. Riadót fújtál rögtön, amikor a kemény makkomat a bezárt kis lukadhoz illesztettem. Ezért voltam akkor kénytelen – látva a rémületedet – erősen fogni a combjaidat, szétfeszíteni a térdeidet, lefogni a csípődet.