Férfi biszex 1. rész

Lassan már egy fél éve voltunk együtt Csabával, s azt hittem, hogy már nem tud nekem meglepetést okozni, ám egy este mégis megtörtént. Kimerülten feküdtünk egymás mellett az ágyon, mikor váratlanul megszólalt.

– Mi a véleményed a melegekről?

– Semmi különös. – válaszoltam. – Hisz tudod, én is bi vagyok, vicces lenne, ha előítéleteim lennének.

– Volt egyszer egy homo élményem. – mondta nagyot nyelve.

– Meséld el, kérlek! – esdekeltem.

– Rendben. A kilencvenes évek elején történt, amikor katonai szolgálatomat töltöttem az ország egy kietlen részében, egy viszonylag elhagyatott, kis laktanyában, amikor nagyjából az ötvenes körüli számot vágtam le a centimről. Mint az öreg katonákat általában, úgy engem sem érdekelt az olyan hülyeség, mit a reggeli torna. Tudtam, hogy kivel kell jóban lenni, és írnok lévén velem szemben is kellő tiszteletet mutatott nemcsak a sivár kopaszok társasága, hanem a korosztályom is. Az én legjobb barátom Árpi volt, a század raktárosa. Az ébresztő előtt tíz perccel az alegység-ügyeletes felébresztett minket, mi félálomban levánszorogtunk az alagsorban lévő raktárba, magunkra zártuk az ajtót, és az előző este bekészített ágybetéteken folytattuk az alvást. A szolgálatvezető törzsőrmester szemet hunyt a dolog felett, ugyanis le volt nekünk kötelezve bizonyos eltűnt, majd megkerült lőszerek miatt.

Végül is ez nem lényeg, a történet szempontjából csupán annyi a fontos, hogy Árpi és én rengeteg időt töltöttünk együtt egy csendes, nyugodt helyen. Igazán jó barátok voltunk, mindent megbeszéltünk, amolyan fogadott testvérfélék lettünk az együtt eltöltött idők folyamán.

Vasárnap volt, a haverok nagy része eltávon, vagy kimaradáson, a többiek látogatóikat fogadták. Mi kénytelenek voltunk a laktanyában dekkolni, mert egy tiszt úgy találta, hogy a kimarcsiról nem illik állapotban visszatérni, így hát két hét lafót (gyengébbek kedvéért: laktanyafogságot) ránk, bármennyire is tiltakoztunk. Odakinn a nyár próbálgatta az erejét, fullasztó hőség telepedett a környékre. Lenn a raktárban csend volt, és hűvös, így ott adtuk át magunkat a jól megérdemelt pihenésnek, csupán egy hányingerzöld kincstári pizsamaalsót viseltünk.