Az utolsó nyár Zolival

Hajtottuk a csajokat, eljártunk bulizni és a délutáni találkozókat leszámítva igazából egy szót sem ejtettünk soha az ekkora már rendszeressé váló sajátos filmnézési szokásunkról... Ekkor már hetek, hónapok óta ápoltuk le egymást rendszeresen (azért persze nem minden nap), vagy csak vertük ki együtt, de ez mind remek lehetőség volt arra, hogy egymás testét a legapróbb részletekig felfedezzük és négyszemközt nyíltan beszéljünk vágyainkról. Amellett, hogy szerettük volna a világ szinte összes jó nőjét megdugni, egymás iránt is hevesen érdeklődtünk, de szóba kerültek perverzióink is. Ő például mindenáron szeretett volna kopaszra borotválni, ami ellen a nyár közeledtével nem is volt sok problémám, így ezen hamar átestünk. Én burkoltan célozgattam a iránti vonzalmamra, és abban mindketten egyetértettünk, hogy az orális dolgoknál jó lenne egy szintet továbblépni. Érdekes érzés volt, hogy bár egymással bármit el tudtunk képzelni, más pasikra gondolni sem bírtunk.

Beköszöntött a nyár, sikerrel leérettségiztünk, nagyfiúk lettünk, miénk volt a világ. Zolival tudtuk, hogy ősztől kicsit minden megváltozik, hiszen mindketten tanultunk tovább, de míg őt vidékre vették fel, én Budapestem maradtam. Éppen ezért ezt a nyarat maximálisan ki akartuk élvezni. Nyári munkán megszerzett pénzünket szinte csak bulira költöttük és készültünk a közös nyaralásra. Zoliék sokkal jobban álltak anyagilag mint mi, Zánkán volt egy nyaralójuk, ahova rendszeresen lejártam velük nyaranta. Ezen a nyáron külön engedéllyel a szülők megengedték, hogy mi 3 nappal korábban lemenjünk, tomboljuk ki magunkat egy hétvégén, hogy mire ők hétfőn megérkeznek felvehessük a klasszikus nyaraló stílust.

Pénteken kora délután megérkeztünk Zánkára, ahol előbb egy kicsit a kertet kellett összepakolnunk, de ez remek lehetőség volt arra, hogy közben megcsapoljuk apjának – és borkészletét. Az idő szépen telt, lassan mi is végeztünk, de nem gyakorló ivóként a és bor kettőse elég hamar elkezdte megtenni hatását. Egyre fesztelenebbek, nyíltabbak lettek párbeszédeink, majd Zoli egyszer elhallgatott, és néhány másodperces csend után rám nézett és tőle szokatlan stílusban ennyit mondott:
– Szeretnélek ma megdugni!