A fürdőház titka

Yuki Tasura a császár lánya kimerülten érkezett szobájába. Kimonója szakadtan lógott rajta, testén több vágás éktelenkedett, de nem ez zavarta őt. Sokkal inkább apja haragjától félt, ha megtudja, hogy megint kiszökött. A lány szeretett az pór nép közt járni – kelni s nem vetette meg az aréna harcot sem. Szomorúan nézte ketté tört katanáját, mely több mint öt éve volt hűséges társa, s most mintha haldokló barátját tartaná kezében.
– Ne félj, holnap elviszlek a kovácshoz – suttogta a fegyvernek –, majd kitalálok valamit, ha kérdezősködni kezdene. Az a harcos... nem véletlenül a Sárkány – klán bajnoka.
Felidézte a szörnyű pillanatot. Toru, a Sárkányfi egyetlen gyors mozdulattal hárította el támadását, majd ráfogott a pengére és mintha csak egy vékony gally lenne ketté törte. A lány szeme az asztalon lévő csengettyűre tévedt. – Hmm.. nem mutatkozhatom így a palotában – felemelte, és mint már annyiszor, felcsendült a vidám csilingelő hang. Pár perc múlva legkedvesebb szolgája lépett a szobába.
– Úrnőm! Megint?! – szörnyedt el mikor meglátta Yukit.
– Igen, Ayame. Tudod, hogy egyszerűen nem tudom abba hagyni.
– Tudom, és azt is, hogy egyszer az életét fogja abba hagyni, ha tovább folytatja.
– Ne félts! Azért hívtalak, hogy átkísérj a fürdőházba, szeretném lemosni magamról az koszt és alvadt vért.
– És miért nem megy egyedül? Talán fél az orvgyilkosoktól? – kérdezte gúnyosan a szolga.
– Nem, apámtól félek. Ha valamelyik őr meglát így, biztosan jelenteni fogja neki. Te viszont ismered az palota alatti járatokat. Szeretném, ha ott mennénk.
– Jól van. Kövessen – hajolt meg Ayame.

A két lány kilépett a szobából s a nem messzi sziklakertbe mentek. Útjukat szerencsére nem keresztezte egyetlen őr sem. Az egyik cseresznyefa alatt nagy lapos kő feküdt, amit szolga félre tolt. Egy lépcső vezetett le a járatokhoz.
– Oh, szóval ezért van ez itt! – mondta Yuki miközben egyre mélyebbre haladtak.
Tízpercnyi séta után a fürdőház padlózata alól bukkantak újra elő. Ayame egyetlen fáklyát gyújtott meg, nehogy feltűnő legyen ittlétük, majd fürdővizet melegített és beleöntötte a hatalmas medencébe.
– Várj... valamiről megfeledkeztél – nyújtott át egy kis zacskót a lánynak – Levendula... tudod az alvadt vér szagát a sima víz nem igazán tünteti el.
Az meghajolt majd tartalmát a vízbe szórta – Kész is vagyok.