A csontember 1. rész

A lány a sátor közepén állt. I. szemügyre vette őt. Nem akarta , de ahogy G. belökte a sátrába, azt kiabálva; „Dugd meg, különben bekattansz”, már nem volt visszaút. Behúzta a sátor ajtaját és leoldotta a fegyvert az övéről. Tisztes távolságra tette tőlük.
– Vetkőzz le – utasította a lányt, mire az szürke szemeit rámeresztette, de néhány pillanaton belül engedelmeskedett. Kioldotta a zsinórt hátul a derekánál, majd szétgombolta a ruha nyakát és egy bizonytalan mozdulattal kibújt belőle. Egy fehér trikót viselt, alatta kis mellei hegyesen meredeztek, s a trikó alja egy világos bugyiban végződött. Ránézett a katonára.
– Mindent – reccsent az rá, s úgy érezte, hogy a farka mindjárt szétrepeszti a nadrágot. Alig várta, hogy kiszabadítsa és végre punciba tehesse. A lány először a trikóból bújt ki, majd lehajolva kilépett a bugyiból is. Nem egyenesedett fel teljesen, görnyedten próbálta némiképp takargatni magát. Kezét összefogta maga előtt, s lábait jó szorosan összezárta. Piszkosszőke haja nem volt olyan hosszú, hogy bármit is elfedhessen belőle.
I. vett egy nagy levegőt és megragadta a lányt. Egy szemvillanás alatt a sátor szélénél álló szék elé kerültek, de nem azért hogy leüljenek. A fiatal testet – mely hófehér volt, leszámítva a két kart és az arcocskát, amit megkapott a nap – megfordította. A lány a szék felé nézett, térdei az ülés széléhez koccantak.
– Fogd meg – mondta a lánynak, mire az kissé meghajolt és megragadta a szék támláját. Görcsösen kapaszkodott az összecsukható fém szerkezetbe, mintha azzal könnyebben elviselhetné a rá váró perceket. Eddig még soha senki nem tett vele ilyet. Találkozott már katonákkal, de mindig megúszta. Mostanáig. A barátjára gondolt, akit annak idején szintén besoroztak. Ő volt az első, aki a magáévá tette... finoman, puhán, ártatlanul. S csak egyetlen egyszer. Aztán közbeszólt a háború, és Anette azóta sem volt férfival.
Érezte, ahogy a katona mögötte áll. Elkezdett remegni, de próbált bátor maradni és nem sírni. Ne lássa, hogy mit okoz neki.
Furcsa neszezést hallott, és óvatosan hátra sandított. Talán tudat alatt abban reménykedett, hogy mégis megússza. A katonának azonban esze ágában sem volt elereszteni őt, de Anette észrevette a szeme sarkából, hogy egy kékes színű kis műanyag tasak hullott le a padlóra. Óvszert húzott?