Gyengeség

Emlékszem, egyszer nagyon sokáig vártalak türelmetlenül, és amikor megérkeztem hozzád, szemrehányóan néztem rád.

Magam sem tudom miért játszottam a sértődöttet, minden cél nélkül. A kapcsolatunk nem mentes a szélsőségektől, a vad szeretkezésektől, a hitt szerelemig, csalásokon, csalódásokon és bántásokon át már majd mindent megért. Nem vártam bocsánatkérést, és nem akartam haragudni rád azért, mert te már szeretkeztél aznap vele... Pedig mindig megkértelek, ha mi találkozunk, ne légy vele... önző vagyok, és nem érdekel, hogy ez mit okoz otthon...

Talán el is hitted, hogy haragszom, talán csak színészkedni akartál, de mit tehettél volna, a helyzet egyértelmű, „nyugalom minden áron”.

Hallgattam, banálisnak tartottam a helyzetet. "Nem én vagyok a legfontosabb neked, és te sem vagy az nekem. " – gondoltam, mikor mellém léptél és átölelted a vállam. Hazudni akartam neked a testemmel, hogy ne hidd azt, hogy vágyom rád, de hazudni akartam magamnak is, hogy én is elhiggyem, hogy nem érdekelsz.

Óráknak tűnt, ahogy így álltunk. Csönd volt, vagy beszéltél, vagy én beszéltem, arra nem emlékszem. De aztán megcsókoltál, odabújtál az ölembe, megsimogattad a combom, letérdeltél elém és azt éreztem, hatalmam van feletted...

Amikor megérintettél, és én összerezzentem, és végigfutott a bizsergés a gerincemen, és összeszorult a gyomrom, akkor már hiába próbáltam rejtegetni a zavaromat, tudtam, hogy elvesztem, és velem együtt összedőlt az a kártyavár, amit olyan óvatosan építgettem évek óta. Nem tudom, mit akartál: játszani velem vagy , megtorolni a régi egymáson ejtett sérelmeket... mindegy is. Összeért a vállunk és én lesütöttem a szemem. Szégyelltem magam és szégyelltem magam miattad is, mert hazug vagy.

Küzdöttem ellened, nem akartam érezni a hiányodat, nem akartam semmi mást, csak kitörölni téged minden sejtemből, nem akartam elfelejteni a régi sérelmeket, amiket ütöttél... a bukásomat, mert te a szobra lehetnél ennek... nem érezni az illatodat, ha elmész mellettem, elfelejteni, hogy férfi vagy.

Azt akartam, hogy nem nélküli, arctalan, hangtalan lény legyél, úgy akartalak hiányolni, hogy ne fájjon, ha tudom, hogy mindig vele vagy.
Tudod, hogy már majdnem sikerült is?.

Már majdnem nem érdekeltél. De aztán egy sms, egy mosoly és egy csomó buta bók... ezek voltak a fegyvereid.