Történetem Jenny-vel 5. rész

Ott tartottam hogy elkezdődhetett végre a közös életünk. Azt gondolom ecsetelnem sem kell hogy egy költözés mekkora meló, főleg több száz km-re. De úgy gondoltam hogyha valakiért, akkor Ő érte megéri.
Sokat beszélgettem a szüleimmel és veszekedtünk is jónéhányat mig ment a költözés. De aztán amire odacuccoltam Jennyhez, belátták hogy ez nem poén a részemről hanem teljesen komoly döntés. Szerettem volna hogy jóban legyenek hisz mégiscsak egy család leszünk valamilyen szinten. Ezért mikor berendezkedtem meghívtuk őket immár a közös lakásunkba. Vonakodva ugyan de végül igent mondtak és jöttek is kocsival.
Mikor megérkeztek már lent vártuk őket a parkolóban. Gyors üdvözlés és kissé erőltetett mosolygás után irány a lakás. Felérve egyből az előszobába mentünk leülni és kicsit beszélgetni, már volt kikészitve nasi és üditő is.
– Milyen volt az utatok? – kezdtem én a bájcsevejt.
– Nem volt gond, csak hosszú volt kicsit. – ecsetelték egyhangúan.
– Éééértem. Szóval azért hívtunk meg titeket ide, mert a legelső találkozás és bemutatkozás nem ment valami fényesen és gondoltam ezt most helyretehetnénk. – mondtam ki egy szuszra, várva a reakciót.
– Jó hát beszéljük meg. – mondta anyám, apám csak bőszen bólogatott.
– Okés, van-e kérdésetek? – közben Jenny a kezemet szorongatta, éreztem mennyire izgul.
– Van igen. Szóval ti ketten most együtt éltek? Ezt az egészet komolyan is gondoljátok?
– Igen és igen. Teljesen komolyan. Szeretjük egymást. – mondtam nagyon határozottan, Jenny bólogatott mosolyogva.
– Anyáddal sokat beszélgettünk erről a helyzetről és rólatok, és arra jutottunk hogy ha te Jennyvel vagy boldog akkor mi elfogadjuk és nem lesz gond ebből. – mondta apám egy kis hallgatás után.
– Meg kell mondanom hogy nagy kő esett le a szivemről és higyjétek el ha jobban megismeritek majd Jennyt, rájöttök hogy mennyire fantasztikus és hogy miért szerettem bele.
– A fiúk meg szeret túlozni ha rólam van szó. – vágott közbe az én kis drágám.
– Ne magázz, most már egy család vagyunk valamilyen formában úgyhogy tegezz nyugodtan. – próbált kedveskedni anyám.
– Eeez szuper, gyertek körbevezetdlek titeket a lakásban. – pattantam fel.
– Ez itt a nappali volt, itt a folyosó, a fürdő, konyha, szoba.