A móló titka

Végre itt a nyár, madárcsicsergést hallok bár merre járok, a napfény éltető hatását pedig egyenesen a zsigereimben érzem! Ilyenkor beindul az élet, nagyobb kedvel ugrunk neki a hétköznapi feladatoknak vagy akár egy hétvégi összeruccanás megszervezésének. A baráti társaságunkkal mi is elkezdtünk szervezkedni, hogy itt lenne az ideje legalább két napra meglátogatni a közeli tavat és feltöltődni energiával. Hamar megszerveztük az összejövetelt, egy – két telefon és már le is fixáltuk, hogy a hétvégén elutazunk. Alig vártam, hogy leteljen a pénteki munkaidő és elkezdhessek csomagolni!
Szombaton kora reggel elindult a csipet – csapat, sátorral, étellel, itallal és minden olyan dologgal felszerelve, ami egy ilyen hétvégéhez elengedhetetlen. Nem olyan nagy társasággal mentünk, egy 10 fős bandával indultunk útnak. Voltak köztük párok és szingli szabadúszók! Én a szingli részhez tartoztam, nem szeretem a kötöttségeket, így többnyire csak rövidebb kapcsolatokat tudok felmutatni. Én így érzem jól magam!
Délelőtt 10 körül megérkeztünk a kempingbe, felállítottuk a sátrainkat, berendezkedtünk és belevetettük magunkat az igazi életbe, ami most a lazításról, jó kedvről és szórakozásról szólt.
Két napra mentünk, így egy éjszakánk volt, amit eltölthettünk ott, ezt ki is használtuk, este tüzet raktunk körbe ültük, beszélgettünk, főztünk, ettünk – ittunk egyszóval jól éreztünk magunkat.
Késő este, éjfél után szóltam a többieknek, hogy sétálok egyet, szeretek elvonulni néha és egy kicsit elmélázni a dolgokon. Nem akartam nagyon elkerülni a társaságtól, úgyhogy egy 5 percnyi sétára lévő kis mólóra mentem. Leültem a szélére és csak gyönyörködtem az éjszakai látványban, amit a part, a víz, a csillagok és a holdfény nyújtott Nekem.
Tíz perc merengés után zörejt hallottam a hátam mögül, majd egy vékony sötét alakot vettem észre amint közelít felém.
– Nyugi Nóri, én vagyok az Petra – szólt egy kedves hang.
– Ohh – lélegeztem fel! Már azon gondolkodtam milyen eszközt kapjak a kezembe, ha egy „váratlan” személy lett volna. De megnyugodtam, hogy csak Petra jött társulni a gyönyörködésbe.
– Nem zavarlak...? Vagy egyedül akarsz lenni? – kérdezte halkan.
– Dehogy, gyere nyugodtan, ez a 10 perc elég volt a merengésből, már indultam is volna vissza a többiekhez.
– Nagyon szép ez a hely, megérte eljönni ide! – mondta Petra, miközben rám mosolygott.
– Egyetértek, gyönyörű! – válaszoltam egy mosoly kíséretében.