Ha újra látlak...

Az egész tegnap kezdődött. Egész nyáron erre vártunk, hogy végre eljöjjön a közös nyaralás, és alig hittük el, hogy itt lehetünk, amikor leszálltunk a vonatról. Szeged – olvastam a táblát, s megint eluralkodott lelkemen az a nyugalom, és boldogság, amit mindig éreztem ebben a városban. Nellivel és Fannival összemosolyogtunk, majd fogtuk a mázsás cuccainkat, és a szállás felé vettük az irányt. Közben vidáman csevegtünk arról, hogy milyen szuper napok állnak előttünk.
A szállás elfoglalása simán ment, hisz a tulaj már ismert minket, minden évben az Ő lakását béreltük ki. Barátságos mosolyt villantott ránk, kellemes nyaralást kívánt, majd magunkra hagyott minket a három szobás lakásban. Egy gyors átöltözés után elmentünk bevásárolni az egyik hipermarketbe és közben az este részleteit tárgyaltuk. Csabi, egy régi barátunk házibulit rendezett, s mivel tudta, hogy ma érkezünk, hát minket is meghívott. Kedves gesztus volt tőle, hisz csak évente egyszer találkoztunk. Fanni szokás szerint kikötötte, hogy sem inni sem ismerkedni nem akar – s habár Nelli és Én nagyon jól tudtuk, hogy ő lesz az első, aki majd megismerkedik valakivel – egy szót sem szóltunk csak csendesen elmosolyodtunk. Elgondolkoztam, vajon én szeretnék e ismerkedni, vagy még friss a seb a szívemen. Az agyam azt mondta, hogy lépjek tovább... de ez nem volt könnyű. Zsoltival több, mint két évet voltunk együtt, s mikor a nyár elején szakított velem, úgy gondoltam, hogy vége mindennek. Nelli mintha csak a gondolataimban olvasott volna, hozzám fordult és így szólt:
– Kata, te hogy gondolod? Készen állsz, hogy végre teljesen tovább lépj?
– Nem tudom... Sokszor úgy érzem, igen, de aztán mindig eszembe jut Ő...
– Óóó kicsikém – mondta Fanni. – Ez természetes, de egy kis flört nem árthat!
Halkan felnevettem, hisz barátnőim tudták, hogy nem erősségem a flörtölés. Azért eljátszottam a gondolattal, hogy tényleg ideje tovább lépni. Úgy döntöttem, nem rágódom tovább, majd meglátjuk, mit hoz az este.

Néhány órával később csinos ruhákban és tökéletes sminkben, de ami a legfontosabb jókedvűen indultunk a buliba. Csabi Újszegeden lakott, így kb. 15-20 percet sétálnunk kellett, de nem bántuk. Mikor odaértünk, láttuk, hogy már javában tart a buli. Becsöngettünk, és pár másodperc múlva már hallottuk is, hogy jönnek. Csabi nyitott ajtót, és hatalmas mosollyal köszöntött minket.
– Csajok, végre! Örülök, hogy eljöttetek, több mint egy éve nem láttalak titeket. Gyertek be!