A félvér 1. rész

-Szeretnék egy gyerkőcöt, Amy... – Szólalt meg anyám még jóval előttem. Pontosan nagyjából 9 hónappal, és 2 nappal előttem.
– Valóban, Christine? – Kérdezte a megszólított szépség. Szőke, hullámos haj, égkék szemek, telt ajkak, mellek, formás segg és figyelemfelkeltő combok. Azok mögött vörös gyíkfarok tekeredik fel a hasonló színű denevérszárnyakra, félénkségéről árulkodva. – És mégis hogyan? Mindketten AT-k vagyunk, Alkalmatlanok Tenyésztésre. Egyébként én is benne lennénk, de így nem találsz olyan szukki hapsit, aki felcsinál. – Feleli az az angyali, kissé mély hang melegen, együttérzőn, szánakozón.
– Van más megoldás. – Lelkesedik be párja vörös tincseivel. Arcszíne felveszi hajkoronája árnyalatát, és szégyellősen bújik el a zöld, aprócska félszárny mögött, hiszen a bal szárnya hiányzik. – Az én anyám is AT volt.
– Akkor te hogy?... – Kerekednek el Amy szemei. Nem tudott még erről az aprócska, ám fontos információról.
– Félig ember vagyok. Anyám felment, hogy teherbe ejtsék, és visszatért. Velem. Én már 3 éves voltam, így nem öltek meg. Eljátszhatnánk ezt mi ketten is.
– Gondolod, hogy el tudsz csábítani egy pasit? Mert nekem biztosan nem sikerülne! Életemben nem láttam még élőben egyet sem. – Lelkesedett fel Amy, hogy pár száz éve ismert párja új oldalát ismerheti meg. Anyám csak bólintott. – Elképesztő! És, hogy akarod csinálni?
– Mindketten elmúltunk 1000 évesek, ha jól tudom.
– Megvagyok 2000 is. – Kacsint Amy.
– Minden gond nélkül felköltözhetünk.
– Ma? – Kerekednek ki azok a gyönyörű szemek.
– Ma. Aztán, majd meglátjuk, hogy onnan merre tovább. Hogy hangzik?
– Vakmerően. De kifúrja az oldalamat a kíváncsiság. Pakoljak? – Kérdezi izgatottan, hiszen így is egy költözéshez készültek, kicsi volt a ház, és bőven kerestek annyit, hogy teljen egy nagyobbra, egy kétszobás, emeletes kis alapú házikót szemeltek ki. De még nem nőtt hozzá a szívük.
– ühüm. De velem. – Nyalja végig ajkait anyám. Már aznap délben készen voltak, megrendelték a sofőrt, a kocsit, telepakoltatták dobozokkal, és elmentek házat nézni. Mindenképp emeleteset akartak. És meg is állapodtak egy hatalmas, luxus házban. A költöztetőknek nem tetszett, hogy még nem is tudják, hova mennek, de mivel a költözés lebonyolítható volt, és órabért is fizettek minden munkásnak, nem volt panasz.