És én mit kapok?

Már 4 éve, hogy megházasodtam. A feleségem igazán csinos, szőke, filigrán alkat. Az a mindig rohan valahova típus. Megismerkedésünk után közel másfél évvel házasodtunk össze. Még ma is szeretem.
Amikor megismertem a családját, sajnos idegességemben hoztam a szokásos formám. Öltönyben voltam, hogy jó benyomást tegyek, minden szépen is alakult eleinte. Aztán az ebédnél nem tudom, mit bénáztam, de leülés közben valahogy belekönyököltem a már kitálalt levesbe. Nagyon ciki volt, rögtön fülig vörös lettem, próbáltam menteni a helyzetet, de épp csak elkerültem, hogy az ingemre/nadrágomra is kerüljön a húslevesből. Anyósom (akkor még leendő) rögtön felpattant szólt, hogy vegyem le gyorsan a zakót, és elszaladt vele a mosdóba. Beáztatta, meg amit kell... Persze, mindenki rajtam nevetett, még én is. Végül valahogy úgy alakultak a dolgok, hogy úgy éreztem, talán kicsit velem nevetnek, nem rajtam.

Az esküvő után (hivatalosan csak utána) én költöztem nejemhez. Apósék egy takaros kis házban laknak Budapest egyik kertvárosi részén, ahol a hátsó udvarrészen volt egy elhanyagolt kisebb régi lakrész, amit csak lomtárnak használtak az utóbbi időben. Ezt újítottuk fel már az esküvő előtt, hogy legyen hova mennünk. Már a kezdetektől nagyon jól éreztük magunkat a kis birodalmunkban. Egy telken vagyunk apósékkal, de mégis külön. Viszont így, ha bármilyen probléma felmerül, egészen közel voltak, tudtak segíteni bármiben, illetve mi is nekik, ha arra volna szükség.
Mindkét lakrésznek a hátsó udvarról van a bejárata. Amikor bemegyünk a kapun, hátra kell sétálni a ház mellett. A ház vonalának folytatásában van egy sor sövény, ami a ház mögötti füves részt takarja a szomszédok elől. Vagyis a ház sarkánál, a ház és a sövény széle közt be kell fordulni a ház mögé, a hátsó kertrészbe. Itt a járda a fal mellett halad tovább, U alakban körbeölelve a füves részt. Innen nyílik először apósék ajtaja, majd tovább haladva elmegyünk a felújított rész szobaablaka és konyhaablaka mellett, ami után következik a hátsó rész bejárata. Így az utcáról nem lehet a hátsó kertbe belátni a háztól, sőt az utca zajaiból is csak a leghangosabbak hallatszanak be ide hátra, és a szomszédból sem lehet belátni a sövénytől. Egy csendes kis zugot kaptunk így. Ezért is nagyon szeretünk itt élni.