Tőlem - Neked 1. rész

Éreztem, a „tigris prédára vadászik – ugrás előtti pillanatának megfeszített csendjét”. Kívántál. Engem. A lényem egészét. Kezdett sötétedni körülöttem minden. Szédülök? Azután már csak a szemed volt előttem. Tényleg megszűnt a külvilág. Küzdöttem, hogy ne aléljak el. Mozdultál. Elléptél az ablaktól, ahova az imént „menekültél” hogy távolabb kerülj tőlem, mert a beszélgetésünk közben már én is éreztem, immáron sokadszor, mekkora önuralomra van szükséged, hogy ellenállj a vonzásnak. Muszáj volt még néhány mondatot váltanunk. Már ez sincs. A nagymacskák puha léptével elléptél az ablaktól. Megtört a varázs – abban a pillanatban ezt hittem, és a földre tévedt a tekintetem, ahogy igyekeztem fókuszálni a padlóra, és összeszedni magam, hogy fel tudjak állni a székről. Sikerült, hurrá! Már nem remegett a lábam. Elmosolyodtam, és ezzel a frissen nyert békével emeltem föl a fejem, de ekkor már előttem álltál. Te jó ég, hogy is kerültél ide? Az előbb még olyan messze voltál... Néztem az arcod, láttam, ahogy megfeszül az állkapcsod, a szemedben az a vágy égett, amit az ember akkor érez, amikor a másikat testestől-lelkestől kívánja, amikor fontosabb az érzelem, a felismerés, hogy már nagyon régóta járjuk együtt az élet körforgását, újra és újra mindig más testben ismerve fel összetartozásunkat.

Mindez idáig még hozzám sem értél, ám most, ebben a révületben a tenyeredet a hátamhoz simítottad. Pár másodperc... azután finoman, de mégis határozottan húztál magadhoz. Az arcod közelített az enyémhez, az orrunk összeért, nyílt a szám, bódult voltam a közelségedtől, és elfelejtettem levegőt venni. Mielőtt ajkad megtalálta volna az enyémet megállítottad a mozdulatot. Lehunytam a szemem, és pihegtem. Nem értettem, mi ez? A tenyereddel tartottál, a hátamat érintetted, ahogy az előbb is, nem engedtél eltávolodni, de közelebb sem. Jól van, jól, megadom magam. Igen! Bele akarok omlani a karodba! El akarom veszíteni a fejem, zabolátlan akarok lenni, hogy azután visszacsendesüljek a mellkasodra omolva, és hallgassam a szíved értem-dobbanását!

Lassan mégis erőteljesebb lett a kezed felőli nyomás. Kedves, vággyal telt bátorítás, mire kinyitottam a szemem. Azután már csak azt láttam, hogy újra az ajkaimhoz közeledik a szád.